Keleti Ujság, 1932. július (15. évfolyam, 147-173. szám)

1932-07-17 / 160. szám

KeiítiDjskg XV. ÉVF. 160. SZÁM. Jstanöul 1348 'Junius hó. Midőn a gramofon befejezte előadását a rumbárói, a fedélzet lassan elnéptelenedett. Is- •neri dolog, hogy egy véletlen összetalálkozás oyntoran a legönzőbb titokőrzőt is lef egy verzi is ilyenkor a guzsbaJcötött leiek önkéntes vallo- násban oldódik fel. Szétnéztem utitársaim kö- *iS. GOV Amoktörténefet reméltem, alaki tüzet kért. Készségesen szolgáltam vele. Az ismeretlen pedig hálából éjfél után két orátg magyarázta nekem szóban és keresztmet­szet-vázlatokban a tengeri transzport rejtett fogásait. A véletlen néha valóbajóakaratu. Eddigi „felfedezéseim“ néhány emléke veti- todik elém. amint a hajó fehér teste besiklik a tengerszorosba. Az osztrák barokk egész forma- gazdagságát egybefogó Prinz Eugen kastély, kópén,hágai éjszakák, amelyekben ott világlott <’z éjszaki pólus zöldes közelsége, a tem.pelhofi repülőtér gépeinek szabályos startja, őszi láto­gatás Kásztilia földjén a Miraflores kolostor Jzariauzi szerzeteseinél, amszterdami gyémánt- köszöl üsök, ismételten, a Place de la Concorde fényzuhataga. Száguldás ismeretlen sínpárokon, ismeretlen városok felé, érkezés-indulások eszembe juttatják Valery LarbauJ lemondó sza­vait: le vain travail de voir divers pays — vég­re is minden egyazon téma variációja. Es mégis — Közben a hajó félgőzzel benn halad a Bosz­poruszban. Úgy az európai, mint az anatóliai oldalon romok, düledező márványpaloták, piros villa,totók. Megindul a felvilágosítások soroza­ta: Therapia, a diplomáciai testületek nvári re­zidenciája, Eumeli Hisar, a hódító Mehmed első lábmegvetése Európa földjén, _ Yildiz Kioszk, Abdul Hamid.,, alig követem a készsé­gesen magyarázó gesztusokat. Most már csupán a Város érdekel felfokozott meglepetésvárással. Utam a voyage á Vimprévu jegyében történik. Egészen apró mozzanatokra koncentrálom figyelmemet, az utasok adatait „jegyzőkönyv­be" foglaló török policeman ákorr, bakom Írá­sában gyönyörködöm, mígnem az ég megvilágí­tott nagy kék félgömbjén ott rajzolódnak a mosékupolák és minarettek játékos vonalú szi­luettjei. Istanbul, hatévi európai körforgásom görbéjének végpontja. Minden tudás-ballaszt nélkül, cn. flânant, címekben rögzítem meg az első impressziókat. A fantasztikus és mértani formák harca. Dina­mikus életritmus és pátriárkális kiegyensúlyo­zottság, Lassan úszó, monoton melódiák párbe­széde a gépek zajával. És igy tovább. Aztán rátérek a dolgok élményekké való átformálá­sára. Mintha egy nagy képeskönyvben lapozgat­nék, melynek illusztrációit Canaletto festette volna, az ő finom napnyugta ■modorában, há rom szint, a szürkét, zöldet és pirosat harmoni­zálva. Bizonyos ellenszenvvel fogok az első nagy „műemlékhez". Szent Szófia bazilika. Im­pozáns térszemlélet, szálas porfiroszlopok, arany alapú, mozaikok, azaz: a császárok hatalmának gloritikálása és egyben az első kísérlet a ke­reszténységnek, mint világi hatalomnak repre­sent álásár a. Ámde a lelki érteket véve, milyen távol áll a gótika duálisztikus vívódásától, szárnyaló istenkeresésétől. Intimitás után vá­gyom, És végigbolorkálva a Nagy Bazár zeg­zugos uccáin, meglátogatom a regi fegyverek, ékszerek, naffalinszagu diszöltönyök társasá­ban meghúzódó antikváriusokat, amint az ovális fetőnydósokon rézsútoson beszűrődő fénysávok­ban ráncos kezekkel simogatják a százszor ide- oda rakosgatott tárgyakat. Rembrandtra gon­dolok. Történelmi miniatűr 1453-ból. Májusi éj­szaka. Bizánc bástyái rőt fáklyalüzben világla- nak. A magyar Orbán mester csutakigíróinak réstörése jelt ad az utolsó tusára. A császár még mindig nem tudja, nem akarja elhinni a vég közelségét. Az átláthatatlan por és füstfelhőben egy pillanatig mintha minden szünetelne. A küzdők agyára ólmos eszméletlenség nehezül. A történés holtponton áll. De csak néhány má­sodpercig. A következő mozzanatban a janicsá­rok ártikulálatlan ordítással adják tudtál a kereszteshadjáratokban elfásult nyugatiaknak második Mehmed megvalósult lázálmát. Ettől kezdve a históriai vonatkozások lázálmát. Ettől nos, elég ismeretesek. Még két emberöltő és a Mohács, Buda, jedikulei Héttorony háromszö­gében meg van vetve százötven esztendőbe egy fiatal nép imperiÁlis akaratának alapja. A dia­dalmasan megtérő szultánok pedig Bajazirltól— Mnsztafáig, mind cgy-egy vj mosóval ajándé­kozzák meg a Félhold városát. A Mekka felé néző sudár minarettek, félhomályu, hűvös ints- riőrök ma is bűvkör alatt tartják a Korán hí­vőit. _A fényes Porta hajdani presztízse talún leg­jobban az Ó-Szeráj épületkomplexumában tük­röződik vissza. A fajanszokkal bőkezűen díszí­tett pavillonokban s a volt Hárem termeiben — kényelmes kalickák a szultánmadarak szá­mára. Még érzik valami abból a fülledt illatu atmoszférából, amely ezen indulatos uralkodóik félig heroikus, félig ásitozó életét körülvette. Egyik kéz a tör markolatán, másikkal szakállu­kat simogatva, döntöttek itt embersorsok fe­lett s közben a földi örömök túláradó bőségének csömörében a hetedik mennyország még bujább gyönyöreinek reményével vigasztalták magu­kat. Kezdem megbocsátani Pierre Latinak a romantikus leírásokat. E környezetben tényleg kevés ember állhat ellent a hívogató fantázia­játéknak. • A világháború utáni Konstantinápoly egyet­len gigászi akarat jegyében él. Egy gyakran önmagába visszahulló újjászületni vágyás, a vajúdás lépten-nyomon szembeszökő szimpto- máival követeli a megvalósulást. A török, épp­úgy, mint az arab, vagy spanyol, a nyugalmi helyzetben hosszasan, meg maradni tudó népek sorába tartozik. Vannak azonban időszakok, az exaltáció pillanatai, amikor a felhalmozódott és sűrített létenergia hatása következtében ki­vetődnek extátikus helyzetükből és ilyenkor a legnehezebb akadályokon kérészül is robbanás­szerűen szakítják át magukat. Az a kéz, amelyik itt egész házsorokat rombolt le, hogy helyükön hatemeletes palotákat, amerikai mintáin ben­zinkutakat emeljen, szintén ennek a hatványo­zott létenergiának parancsa szerint cselekedeti, A radikális reformok életbeléptetésével a mai török társadalom egyes rétegeinek világnézete­nem teljes. A Grande Rue de Pera zsibongó for­gatagából, a járókelők up to date elegánciája, száguldozó Búik , taxik, kivilágított lokálok el­lenére, hiányzik az igazi mondán jelleg. Inkább valami provinciális kétértelmség, amely külön­ben az üzleti kezdeményezésekben is megnyil­vánul, ahol az idegennek meg mindig iparlovag- gesztusokra van szüksége, hogy propoziciói iránt kellő érdeklődést tudjon kelteni. A körül­járás és baksisrendszer pedig. Ezzel párhuza­mosan az emberi munkaerő megbecsülése majd­nem a zéróval egyenlő és a hihetetlen kötegek alatt görnyedő teherhordók izomm eg feszítése csak egy máról-holnapra való vegetálásban nyer rekompenzálást. Az Aranyszarv, a régi görög Chrysokeras szelidvonalu tengernyulványa végén lankás domboldalon ezer és ezer fehérlő márvár ylap, kalligrafikus élogiákkal televésett mauzóleu­mok emlékezteinek a Halottakra. Szultánok, nagyvezérek, vagy csupán egyszerű kengyel- futók haláltánc-sorozala pihen a Ciprusok feke- tészöld pompájában elterülő nekropolisban. Eyub Ensary, Mohamed hü fegyverté rsának sírja körül. Íme egy temető, ahol a gyász nem Ölt fekete szint s nem tör rá orozva a lélekre á maga önző lamentációjával. Bölcs belátásban kontemplá- lódik itt az utolsó óra, a sors „eddig és tovább nem" rendelkezése. Kismet. Az ütött-kopott sárga pály audvaron benn áll az Ori-Expressz. Hajómenetrendek, a C.l. D. N. A. ezüst nyila, a Bagdadi-vt kilométer jelzői uj prespektlvákat dobnak képzeletem ele. _ Én pedig előveszem titkos noteszemet és a többi jól ismert hely, lelki szükséggé kristályosodott han­gulata mellé e város nevét is oda jegyzem, mint a Weltschwärmerek, kalandorok és jeges viz- árusok jövendő nagy metropolisát. Hévessy Zoltán. ben nem egyszer tisztán ultra modern elgondo­lások észlelhetők. Az ittélő jelentős szárny, ide­gen elem nagyban hozzájárul e szellemi-meta­morfózishoz. Az átalakulás azonban ma még Meghalt Vass Lajos, a válasz­ul* autóbusz-baleset áldozata (Kolozsvár, julius lő.) Megírta a Keleti Új­ság, hogy kedden délután 'Válaszút mellett fel­borult egy személyszállító autóbusz. A 22 utas közül négyen komolyabb sérüléseket szenved­tek. Foss Lajos 34 éves dési pénzügyi tisztvise­lőt beszállították a klinikára. Az orvosok ko- panyaalapi törést és agyrázkódást á]l api tóttal; meg. Vass két napig feküdt a betegágyon. Csü­törtökön eszméletét veszítette és a késő esti órákban meghalt. - . Vass Lajost a Szamosvöigyén 30I ismertek, Zilahon született és Désen lakott. Itt kisérik örök nyugalomra. Parglg miniszter Ausztriát vádolja az osztrdk-maggar kereskedelmi tárgyalások megszakadásával Az osztrák szociáldemokraták lapja őrültségnek nevezi az osztrák kormány brüszkirozását Magyarországgal szemben (Budapest, julius 15.) A magyar-osztrák kereskedelmi tárgyalások megszakadtak és ez a körülmény a vámháboru veszedelmét idézte fel a két ország között. Osztrák-magyar körökben a konferen­cia teljes kudarcát látják, dacára annak, hogy a magyar kormány három alternivát is állított fel, amelyek mindegyike lényeges hátrányt jelentett a múlttal szemben- Az osztrák sajtó, kivéve az agrárius lapokat, kedvetlenül kommentálja a tárgyalások meg­szakadását, sőt még az Arbeiter Zeitung is éle­sen támadja a kormányt és őrületnek nevezi azt a brüszkirozást, amelyet az osztrák kor­mány a magyar zöldség behozatalával szemben tanúsított. Purgly földmivelésügyi miniszter, aki sa­ját tárcáját, valamint Kenéz Béta akadályozta­tása miatt a kereskedelmi tárcát is reprezen­tálta Bécsben, nyilatkozott a tárgyalások meg­szakadásáról. Közlése szerint a magyar kormány el­ment az engedékenységnek utolsó hatá­ráig. Az osztrák követelések között sze­repelt az árkontingensek garantálása, amelybe azonban a magyar kormány nem me­hetett be érthető okokból. A miniszter kijelen­tette, hogy a magyar gyümölcsexportot nem veszélyeztet: a tárgyalások megszűnése, amely legfeljebb egy két napig fog tartani, ellenben a gyümölcsexport ez alatt az idő alatt is Len­gyelország, Csehszlovákia és Németország felé fokozódni fog. Olcsó nyár! vásár

Next

/
Thumbnails
Contents