Keleti Ujság, 1932. június (15. évfolyam, 123-146. szám)
1932-06-13 / 132. szám
XV. ÉVF. 132. SZÁM. KuztiUjsxg 5 aa 00 PÜSPÖK- NAGYVÁRAD mellett. - 42 C° Rádrumos kénes hévviz iszapfürdő reuma, köszvény, ischiás, izületi és ideggyulladások, Trombózis-, női bajok és izzadmányok gyógyítására. Újonnan berendezett osz- ály idegbeteg-ek számára Gyógy-is üillőM! Hüífám-n sipantífűrdő! Verseny uszoda Penzió élőé vadban •••••[ íj o 120 Őrt. kóser étterem. Prospektussal szolgál ex Igazgatóság. A jugoszláv Növi Pokret mozgalom Ilivel huszonhét zágrábi politikus uaeggyilkolására készültek %>< ■4/8 FRISS TÖLTÉSŰ PfiPTAMáSI „LITHYNIA“ gyógyvíz érkezett. — Kapható mindenütt. Főlerakat: Klein Síimnél Cluj, Cal. Reg. Ferdinand 70 jfs — Te'.eíonszáu: 9—47. — (Belgrád, jun ius 11.) Dr. Nikola Nikics volt horvát miniszter a disszidens horvát képviselő- társai igen éleshangu interpellációt intéztek a belügyminiszterhez a dr. Mile Budák zágrábi ügyvéd eben elkövetett merénylettel kapcsolatban. Az interpelláció rámutatott arra, hogy a belügyminiszter figyelmét már többen felhívták a legkülönbözőbb botrányos állapotokra, mint például a zágrábi járásban a közigazgatás önkényes működése, a rendőrök erőszakoskodása az asszonyokkal, sőt a gyermekekkel is és más hasonló esetek. E figyelmeztetések ellenére minden maradt a régiben. A belügyminiszter megengedte, hogy az Ifju-Jugoszlávia és a Növi Pokret (Uj mozgalom) nevű, gyanús célok szolgálatában álló és még gyanusabb elemekből összeverődött egyesületeknek tagjai támadásoknak intéznek a tekintélyes politikai személyek ellen. Most világos nappal Zágrábban Budák ellen épp olyan merényletei követtek el, mint amilyennek dr. Milan Sut'laj. a kiváló történelemtudós, egyetemi tanár esett áldozatul. Ez után a merénylet után nemcsak Zágrábban, hanem egész Horvátországban általános volt a felháborodás és az a vélemény alakult ki, hogy ez az esemény csak bevezetője a további politikai gyilkosságoknak. A belügyminiszter engedélyezte a Növi Pokret egyesületet több községben. Ez az egyesület 27 Zágrábban élő politikai személyiséget tett feketelistára és ellenük veres me- rényletet akar intézni. A zágrábi polgárság felháborodva kérdezi, hogy lehetséges az, hogy a Budák elleni merénylet színhelye közelében egyetlen rendőr sem volt, holott máskor mindig van rendőrőrszem a szomszédos olasz konzulátus előtt. A merénylő Saj- novicsot a rendőrségen miért öltöztették átf Mié/t nem sietett a rendőrség a megtámadott segítségére? A járó kelők által elfogott gyilkost miért bocsátották szabadon? Ezzel szemben miért tartóztatták le a merénylőt elfogó polgárokat? Ezek alapján az interpelláció kérdezi, hogy a politikai személyiségek ellen elkövetett merényleteket a rendőrség miért nem igyekszik megakadályozni? Igaz-e az. hogy Budák támadói Sajnovics Saranija Aden és Karakatonovies Vojo, a belügyminisztérium titkos rendőrségégének alkalmazottai, akik a rendelkezést alapokból kapnak fizetést. Az interpelláló kérdezi továbbá, hogy mit gondol a belügyminiszter, türi-e sokáig a polgárság ezeket az előre tervezett merényleteket. Végül felveti a kérdést, hogy a belügyminlsz tér huj!andó-e a zágrábi rendőrfőnököt helyéről eltávolítani. Ugyancsak a Budák elleni merénylettel kapcsolatban Andrejinovics képviselő, Jugoszlávia volt. prágai és bécsi követe, interpellációt intézett a belügyminiszterhez. Lenín-Staün Oros^országa. Erről ad megragadó teljes képet Schalorn Asch’ „Moszkva“ című regénjje, 360 oldal, fehér papíron 168'— lei Lepagenál, Kolozsvár. Postán utánvéttel franco. Kérie az uj könyvek jegyzékét LEPAGE-tól. ESETEK él FdLUTYlBOL Irta: Nyirő József. A íajmaíacok Két koszos yorkshiri malacot vettem alkalmilag a kőhalmi piacon, hogy legyen a mi turkáljon az udvaron. A volt gazdájuk, egy térdig- csizma, i'iilig-kalap mirkvásári szász az istrángot, amellyel a hátsó lábuk meg volt kötve, a markomba nyomta és otthagyott. Csak ezután jutott az eszembe, hogy nincs szekerem, amivel hazavigyen), vonatra pedig nem ültethetem. Hozzáköthetném egyik villanyoszlophoz, mig keresek valakit, de addig ellopják. Szerencsére az Isten odahozta Pója Jóska szomszédomat, s mivel ostor volt a kezében, nem tagadhatta le, hogy szekérrel jött. Mikor meglátott, akkorát kacagott, hogy a hasa egészen megfájult tőle. — Mi a sújt csenál tekéntetes ti rí Miféle rusnya békákot árul? —- Árulja a fene Jóska. Hirtelen elmene az eszem, s megvettem. Most nincs, amivel hazavigyen!. — Tegye a zseibe ököt! — cvilatatt Pója Jóska. — Még el es alusznak benne, mig hazaér. Figyelmesen megszemlélte őket s rájuk köpött. — Pü, meg nem igéslek! ‘Szón ezeket maga orrba verte. Egészen a homlokikba törődött az orrik. Oh, nogy a tűz vesse fel a csóré ártán- jait! Példa két állat! Tudja, mit ajállok Tekintetes ur? — Mit Jóska? — Szép léptiben hajtsa el a szabóhoz, s varrasson gúnyát reik, mert az éccaka megfáznak. — Ne tréfáljon Jóska, hanem forduljon erre a lovakkal, s hánjjjuk fel a saroglyába. — Fel nem tenném semmiért a szekeremre! — tiltakozott jókedvűen az ember, de csakhamar jött is a szekérrel és már messziről kiáltott. — Takarja le valamivel, nehogy a lovaim meglássák, mert mind a kettő csitkózó, s még megtalálják esudálni. A szekérkasban egymás mellé húzódott a; két rózsaszín malac és egyet sem riccsant. Útközben elbeszélte Pója Jóska, hogy az ügyvédekkel volt valami baja, s nem ártana,, ha én is szólnék valamit az érdekében, amit meg is Ígértem. — De ismernem kellene az ügyét, hogy tudjak hozzászólni, — tapogatóztam. Pója Jóska elkomorodott. — Elég cudar ügy!... Válók az asszontól. — Elment magának a szép esze? — rival- lok rá. — Az ezután válik meg, — legyezi a lovait az embnr. — - Ha meghűl volna, még a kicsi körmivel is ki kellene ásnia, amilyen szép, ügyes asszony a maga felesége! — Hallod-e Sármány! — rikkant oda büszkén a lovának Jóska. — S miféle szamárság miatt kaptak össze?-« Jól es mondja. Szamárság... Hogy nem fiú leit, hanem leánka.... Már a gyermök, aki született, tuggya-e? ... Hirtelen inérgn ember vagyok. Én biza ágyastól feltettem az asszont a szekérre, s hazavittem az anyjához. Nem hiszem, hogy ne hallotta volna. — Hallottam valamit. — Hát ezért. Holnap kéne. hogy legyen a tárgyalás. j — Az nem megy olyan könnyen. Ki az Ügy- vódje? — 7oltőny nrfi. ‘ — No majd érdeklődöm nála. Közben megérkezünk a malacokkal a fogadéba Tajfe!'" úrhoz. Azért Tajfel ur, mert ez a szójárása, hogy: „Ich bin ein armer Teifel ami pedig egyáltalán nem igaz, mert akinek olyan bora van, mint neki, az nem „szegény ördög“. Különben rendes vendéglő, külön szinnel a szekereknek, külön a masináknak. Szoba is kettő van: a korcsma, s az „étterem“. A népeknek egy ügyes, ropogós falusi leány hordja az italt, az-uraknak „kisasszony“-uk van, de akinek pénze van, az éjfél felé megszokta cse- rélni ezt a két „virágot.“ — Mikor indulunk haza? — kérdezem a szekeresemet, — hogy ahhoz tartsam magam. — Csak végezze a dolgát! Amíg a különböző megbízatásoknak eleget tettem, már estére hajlott az idő. Csak a Tajfel ur kapujában jutott eszembe, hogy a Pója Jóska dolgát teljesen elfeledtem Majd mondok neki valamit, vigasztalódom, különben is mért avatkozzék az ember a más családi ügyébe. Csak úgy szemmel megállapítom, hogy a lovak' ropogtatják a szénát az „állás“ alatt, tehát nem hagyott lit az én emberem. Hirtelen „falok“ valamit, hogy legyek készen, ha indulunk. Le is telepszem egy kis kerek asztalhoz. Tajfel ur előzékenyen é^ mosolyogva siet oda. — Kit látnak szemeim! — mondja németül és mindjárt beszédbe elegyedünk. — Ugylátszik, megint a nemzeti párt jön — véli Tajfel ur. — Jöhet akárki, — legyintek apatikusan a politikára. — Ja, wir Minderheiten... — sóhajt Tajfel ur is és tor) locesint, „amíg elkészül a vacsora.“ Éppen azt fejtegetjük, hogy lesz-e infláció, mikor nyilik az ajtó s béduvad rajta Pója Jóska feleségével, a saját és „ellenfele“ ügyvédjével A válóper tanúi is előkerülnek. — Tessék, tessék! — nyitja a külön szobát Tajfel ur. Jóska mellém orozkodik és boldogan megdöfi az olda’nmot. — Kibékül énk! — Okosan tették — dicsiren.