Keleti Ujság, 1932. június (15. évfolyam, 123-146. szám)
1932-06-02 / 124. szám
& ş*ţfţsW&ţ* »4 C2tSf»KolOXSVáF9 ..— Y»«» ^^»<w 1932. /unius 2. * Í^SMÍOTmOmC KtitTiUism Előfizetés belföldönt Egyővre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 L. Egyes szám ára 3 lel. országos magyarparti lap Szerkesztőségi és kiadóhivatal! telefon: 508, 6.94 XV. évfolyam * 124. szám Előfizetés Magyarországon: Egyévre 50 Pengő, félévre 25 Pengő, negyedévre 12.50 P< Egyes szám ára 20 fillér* Bekövetkezett a kormdnvbnkds A keddi minisztertanácson az uralkodó elnökölt és a bizalomhiány megállapításával végződött — lorga maga szövegezte meg a lemondás kommünikéjét Titulescut hazahívták és koalíciós kormányalakításra kap megbízást r>fg a belpolitikai válság, amely már olyan régóta aktuális volt, bekövetkezett. A Iorga- kormány lemondott és itt áll az ország olyan súlyos gazdasági viszonyok között, olyan lerombolt állapotban, hogy az ujrafelépités gondja óriási feladatok élt állitja azt, aki a kormányzásra vállalkozik. Ma már nem kétséges senki előtt, hogy a gazdasági tönkrejutás állapotában vagyunk, az állam, fizetésképtelensége már nem takargatható azzal a cinizmussal, amivel Arge- toianu diktált és azzal az erélyeskedéssel, amivel lorga mutogatta a hatalmát. Ezek az eszközök az egész népre szakadt nyomor aggasztó hangulatában keserű karikatúrái lettek a rohamosan sülyedő helyzetnek. Most ebben az országban annyira tönkrement a magángazdaság, mindenkinek az egzisztenciális, vagyoni, munkaalkalmi biztonsága, hogy tönkrement adózók fizetésképtelenségéből nem lehet megtölteni az államkasszákat. Akárki jön kormányra, akármilyen kormányzó alakulatot sikerül összeállítani, csak úgy számíthat lassú eredményre, ha az emberek megélhetésének bűnösen mesterséges akadályait fogja elhordozni, eltakarítani az útból. Amig szét nem törik azt a borzalmas hatalmi elképzelést, hogy az emberek, a milliók megélhetnek a semmiből, fizetés nélkül, munkanélkül, kereset nélkül, addig nem fog jó utón haladni a mai válságnak a megoldása sem. A lorga—Argetoianu-rezsim azt vállalta, hogy az államnak a polgáraival, alkalmazottaival, hitelezőivel szembeni kötelezettségeinek a nem teljesítésével Itartja fenn hatalmi eszközökkel a társadalmi rendet. Közben nemcsak példád mutatott, de jog- szabályolcat is faragott arra, hogy a polgárok az egymással szembeni kötelezettségeiket se teljesítsék, anélkül, hogy a feloldott kötelezettségek rendezéséről, átvállalásáról gondoskodott volna. Valami csodálatos naivitás és átláthatatlan raffinéria keveredett össze abban a kormányzási vállalkozásban, amely gazdasági életünk dezorganizációját teljesen betetőzte. Az a felületes reménység, hogy a szövetséges külföld jön a pénzeszsákkal és itt a könnyű életnek a rózsáit fogja elhinteni, megkapta a teljes csalódását a francia pénzügyi szakértőknek a nyílt állásfoglalásával, amikor megmondották, hogy teljesen uj rendet kell itt teremteni a korhadt pénzügyi állapotokban, mert máskülönben nemcsak tárgyalni nem fognák, de a külföldi államok veszendőbe menő régi érdekeltségek biztosítására kívánnak módokat keresni Ilyen körülmények között él sem lehet képzelni, hogy más megoldással kísérletezzenek, mint nagyarányú koncentrációval. Olyan komoly párt, amelyik vállalni tudja ebben az általános leromlásban egyedül a felelősséget a történendőkért, aligha van. Abban az esetben talán vállalkoznak komoly kormányférfiak is pártkormányalakitásra, ha minden koncentrációs kísérlet meghiúsulása után nagy nemzeti feladatként hárul reájuk az erőfeszítés áldozat- hozatala. Ha azonban ismét olyan kormányt ültetnek az ország élére, mint amilyen nagy későre most távozik a zátonyos útvesztőbe vitt hajó fedélzetéről, akkor a bomlás lavinája tovább gördül és kiszámíthatatlan a lejtőalja, ahol meg fog állani. Mert ez a kormány nem tudta, milyen végzetes utón indította el az ország ügyeit, hanem vidáman haladt a maga mentén és lekicsinyelve észre sem akarta venni, hogy mögötte az éhező népnek nyomora ordít. Végzetes utón megállást jelent most a beütött kormányválság. Még napok fognak eltelni addig, amig valaki újból indit. De kik, milyen megfontolással, melyik irányba indítanak? Ez most az a kérdés, amelynek pontján állunk s amelyre a bukaresti döntésnek kell sürgős feleletet adniok? Utolsó cáfolat A kormánybukásra a döntést az a minisztertanács adta meg, amely a király elnökletével kedden délután ült össze. A közvélemény már nagy várakozással nézett e tanácskozás elé, amelynek minden előzményét nagy titokban tartották. De nyilvánvaló volt, hogy a kormánynak ha csak hajszálnyi belátása van, távoznia kell. Ezzel szemben lorga miniszterelnök lapjának keddi számában azt íratta meg, hogy a közvélemény felesleges várakozásokat fűz a keddi tanácskozáshoz, amelyen nem történik egyéb, csak ő fog javaslatokat előterjeszteni a pénzügyi helyzet szanálására. Már Iorgának az a szándéka, hogy ő, aki egyáltalában nem érzékelte a pénzügyi krízisnek a súlyosságát, maga fog magánjavaslatokat előterjeszteni, jellemző a laikusságára. A miniszterelnök a kedden reggeli lapban még cáfolta, hogy délután le fog mondani. Ilyen előrelátással kormányozták az országot. A miniszterelnök távozik. A délután 5 órakor összeült tanácskozás nagyon hosszúra nyúlt. Este fél 8 órakor lorga miniszterelnök egyedül távozott el a királyi palotából s a feszült érdeklődéssel várakozó újságírók kérdéseire azt mondotta: — A kormány lemondott, a király Titulescut fogja megbízni. Az újságírók között felmerült az a gyanú is, hogy lorga, aki szokott ilyen tréfákat csinálni, nem akart-e most is gúnyos tréfát űzni a bukást váró és bukás jóslásában gazdag újságírókkal. A körülmények és aztán lorga további magatartása megerősítették a lemondás hirét. lorga a miniszterelnökségre sietett, hogy a sajtóirodában maga gondoskodjék a lemondás hirónek a publikálásáról. Az utasítása alapján szövegezték meg a kommünikét, amelyben indokolást helyeztek el olyan módon, mintha a tisztviselők érdekei miatt történt volna az egész lemondás. A király félbeszakította a tanácskozást. A királyi palotában a király 5 órakor jelent meg az összegyűlt miniszterek körében és megnyitotta a tanácskozást. Jelen voltak a kormány összes tagjai, kivéve a külföldön tartózkodó igazságügyminisztert. Még egy félóra sem telt el, a király hivatta Anghelescut, a Banca Naţionala kormányzóját, aki fél 6 óra tájban már meg is érkezett a királyi palotába. Az uralkodó félbeszakította a minisztertanácsot, egy másiik terembe vonult vissza, ahol a bank- kormányzót fogadta kihallgatáson. Ez a kihallgatás mintegy negyedóra hosszat tartott, mialatt a miniszterek tanakodva várakoztak. Ez a kihallgatás pecsételte meg a kormánynak a sorsát. Búcsú a palotától. Amikor az uralkodó visszatért a kormány tagjai közé, akkor került sor a lorga és Arge- toianu terveinek, illetőleg szándékainak az előterjesztésére. A palota előtt nagyobb tömeg verődött ösz- sze, amely már sejtette és várta a történendő- ket. A tömeg már jobban megérezte, hogy minek kell történnie, mint azok a miniszterek, akik megrögzött optimizmussal mentek el a királyi palotába. Benn a palota udvarán az újságírók jöttek-mentek és türelmtelenül várták a tanácskozás végét. Fél 8 órakor jött ki az első távozó, Canta- cuzino népjóléti és munkaügyi miniszter, aki nem nyilatkozott. Talán van valami lélektani magyarázata is annak, hogy elsőnek ő hagyta el a lemondás színhelyét, aki nem ragaszkodott túlságosan a miniszteri székhez, már többször le akart mondani, ű sietett most is távozni. Utána Argetoianu és Ghica külügyminiszter együtt mentek el szótlanul, majd egészen egyedül jelent meg a láthatáron lorga miniszter- elnök. Egyedül távozott, ebből arra is lehetett következtetni, hogy a tanácskozás alatt a kormány főbb tagjaival nem volt azonos állásponton.
