Keleti Ujság, 1932. június (15. évfolyam, 123-146. szám)

1932-06-03 / 125. szám

BrJDAPE3j V. Cluf-Koloxsvdr, 1932. /antas 3. * PeiXieiC Előfizetés belföldöm Egyévre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hőre 70 L. Egyes szám ára 3 lel. országos magyarparti lap Szerkesztőségi és kiadóhivatali telefon: 508, 6.04 XV. évfolyam * 125. szám Előfizetés Magyarországon: Egyévre 50 Pangó, félévre 25 Pengő, negyedévre 12.50 P. Egyes szám ára 30 fillér. Azt hitték, kormányozhatnak A koncentráció terve nem hódította meg a politikai pártokat Titufescu már útban van Bukarest falé - S nagy gártok vezérei várakozó állásponton — Iorga a legbarátsáetalanabbul búcsúzott Argetoianu- tól ás lakásába zárkózott - A kormánybukás Isire általános örömet keltett Azt hitték, hogy tovább kormányozhatnak. Azt hitték, hogy mig a világ lehet csinálni azt a kormányzási módszert, aminek legsúlyo­sabban szenvedő áldozatai mi, kisebbségiek va? gyünk. Amelynek gyötrő terhét a legnagyobb mértékben mi, kisebbségi magyarok hordozzuk. A papiroson hatalmas költségvetési tételeket tologattak jobbra-balra s az előirányzott bevé­teli tételek felhajtásánál a kíméletlenség kor* látian eszközeit használták és használják ve­lünk szemben. A jóbarát franciák is megállapí­tották most, amit mi a bőrünkön éreztünk, hogy ezen az alapon nein lehet államháztartást to­vább vinni. Az államkassza feneketlen tó, amely nek kivezető csatornái nélkülözik a megfelelő ellenőrzést. A kisebbségi adófizetők vagyoni állapota és jövedelmi forrásai pedig végesek voltak. Kimerültek. Tőlünk el lehetett szedni mindent, de számolni kellett volna azzal, hogy ha ezeket mind elvették, hol találnak helyükbe uj iorrúsokat. Mert a lehúzható második bőr­nek a meséje nem válik a legsúlyosabb prés alatt sem valósággá. Ahogyan barmincnyolc- ,ezer autóból csak ötöt adóztattak meg s nyolc­ezer vagon szeszből csak harminchétnek az adója szerepel az elszámolásokban, úgy ,a kö­zönségesebb adónemeknél is meg lehet találni ezt a hiányosságot, ami nem szórványos tünet és nem véletlen könyvelési adat. Mi tartoztunk elsősorban ama kiválasztottak közé, akikből mindent kipréseltek a tönkretételünkig s en­nek ellenében sokan nem fizettek. Amikor elfo­gyott az, ami tőlünk felhajtható, akkor sor kel­lett, hogy kerüljön más rétegekre is­A gazdaságilag kilátástalan nyomorba dön­tött néptől egyszerűén elvették a'közigazgatási, községi ügyeibe való beleszólás jogát, a jognak még a látszatát is és beültettek az egész vona­lon egy sereg hatalmi kinevezettet. Azt hitték, hogy ezzel a néppel a legnagyobb megalázásig mindent elkövethetnek, a kifigurázástól a meg korbácsolásig és aztán a nép parancsszóra fog­ja csókolgatni a korbácsot. Nemcsak ezt hitték, hanem feltétlenül bíztak a nép kimozdithatat- lan bárgyuságában s erre a feltételezésre épí­tették a hatalmi alapot, melynek megszerzési módja a bűnös urnamanipuláció volt. Amilyen igaz az, hogy a Iorga—Argetoianu-rezsim par­lamenti többségét a tisztán szerzett szavazat­mennyiség adta, olyan erkölcsi alapja és olyan erkölcsi programja volt ennek a kormányzás rak, amely itthon megrázta a választási vissza­élésekkel a tömegek erkölcsi érzékét s amely­nek első tevékenységei közé tartozott a külföldi tőkeérdekeltségek ellenséges indulatainak a ki- provokálása. Hogy benn elveszítsék az emberek a jó iránti hitüket, kinn pedig elzárkózzanak a további összeköttetéseknek a gondolata elel is Ebben a tempóban haladt a kormány oda, ahol már azt parancsolta a tömegeknek, hogy éhez­zenek és éhezve engedelmeskedjenek. A magán­gazdasági élet forrásait nehány törvénnyel be- hantolta, a beszedett pénzből az állam hitele­zőinek és tisztviselőinek utján sem akart vis­szafizetni. Ha ez a kormánybukás nem követke­zett volna be, rohanva vitték volna Iorga és Argetoianu az országot a rend teljes felbomlása felé. Azt hitték, hogy elég csak parancsolni. Vájjon, mit hisz az^ aki most következik kormányra? Mert most nagyon okosnak kell lennie annak, aki a bomlás felé vezető utat ki akarja korrigálni. Arra az alapra, amelyen most kormányoztak, amelyen eddig vitték a mi sorsunkat, az ország jövőjét, nem lehet rábe- lyezni. * (Bukarest, junius 1.) A válság bekövetke­zése után a kombinációk halmaza termelődött ki Bukarestben s megállapítható, bogy nincse­nek nagy reménységek. A nagyobb tömegek inkább félnek, mint remélnek. Tituloscutól van­nak, akik csodát várnak, de a koncentrációs­terv elé nagy pesszimizmussal néznek a párt­körökben. A nagyobb pártvezéreknek s igy Maniuéknak az az álláspontjuk, hogy addig egy lépést sem tesznek, amig meghívást nem kapnak. Általában a kormánybukás hire min denfelé örömet keltett. Hazatérnek a pártvezérek. Mihalache és Madgerau tegnap este elindul­tak Bécsből és valószínűleg ma este érkeznek Bukarestbe. Itt fognak találkozni a nemzeti A sajtó szerint a király elsősorban Titu- iescu véleményét fogja kérni a helyzetről, de kétségtelen, hogy arra is kérni fogja, fogadja el a krízis megoldására a királyi megbízást. Kérdés azonban, hogy Titulescu hajlandó lesz-e erre a mult tapasztalatai után, Általános véle­mény szerint a következő megoldások jöhetnek szoba: 1. Nemzeti kormány, az összes pártok rész­vételével. Bár a múltban ismételten meghiúsult az erre irányuló törekvés, a király és Titulescu elsősorban ismét ezt, a nemzet összes vezető politikusait magábanfoglaló kormányt szeret­nék megvalósítani. 2. Ha nem sikerül ez a megoldás, akkor egy választási kormány megalakítására kerülne sor, amelynek feladata kizárólag a választások levezetésére szorítkozna. Az igy megválasztott parlament többségéből alakulna azután ki az alkotmányos kormány. Nagy kérdés azonban, hogy Titulescu elvállalná-e egy ilyen választás’ kormány vezetését, tekintettel nagy fontosságú külpolitikai teendőire is, a küszöbön' álló. nagy nemzetközi konferenciákra és ez esetben mást fog ajánlani az uralkodónak erre a misszióra. 3. Végül valamelyik párt kaphat kormány alakításra megbízást. Dúca és pártja a jelen időpontban úgy lát­szik nem akarnak sem nemzeti kormányban, sem koncentrációban résztvenni, maguknak követelik a hatalmat. A nemzeti parasztpárt is hajlandó egyedül is vállalni a kormányzás fele­lősségét, parasztpárt erdélyi vezetőivel, akik már Ezin- tén Bukarestbe indultak. Mégis csak pártkormány. Politikai körükben nagy feltűnést kelt, hogy Iorga tegnapi nyilatkozatában nyiltau ki­jelentette, hogy olyan kormányra van szükség, amelynek erős pártja van. Ez ellentétben áll a Iorga—Argetoianu-kormány eddigi teóriájával és „mea kulpa“-ként hat Iorgától. A lapok hangsúlyozzák, hogy úgy a minisz­terelnök e kijelentései, mint az uralkodó be­széde. arra engednek következtetni, hegy csak alkotmányos módon képzelhető el a válság megoldása es diktatórikus rendszerről szó sens lehet. A király több ízben nyomatékosan hangsú­lyozta, hogy Ő alkotmányos uralkodó. de feltétlenül támogatná Tiíulescut, akármilyen kormányt is alakitana. E pillanatban a legtöbb kilátása mégis egy választási kormánynak van, mert az esetleges tiszta választásokból kikei ilü parlamenti többség kormánya iránt vohia a legtöbb bizalma a külföldnek is. De lesz-o tisz­ta választás? A lemondás krónikája. A lemondás krónikáját a bukaresti lanok ma másképpen állítják össze a részlet'.'ki n, mint tegnap. A lényeg azonban marad, az u al­kodé nyomban elfogadta a kormány lemon ká­sát, amint megállapítható volt, hogy nincsenek a kormánynak komoly javaslatai. A Lupta érdekes részleteket közöl a tegn rpi minisztertanácsról és az azután történtek: ől. A király beszéde arra mutatott, hogy az in­nal i konkrét megoldásokat vár. Láíhá:km el­kedvetlenítette, hogy egyetlen javaslatot nem tudott a kormány a minisztertanács elé terjesz­teni. Iorga rendkívül ideges és haragos volt a tanácskozás alatt. Az ő eszméje volt a fizetések 50 százalékos redukciója. A minisztertanács minden határozathozatal nélkül ért véget, a király csak ennyit mondott, hogy a jövő héten újabb minisztertanács lesz. A tanácskozás vé­geztével azonban Iorgát arra kérte, hogy magánkihallga- tásra maradjon vissza. A többi miniszter nem sejtett semmit Néhá- nyan várták Iofgát, mások, igy Argetoianu iţ Három eshetőség

Next

/
Thumbnails
Contents