Keleti Ujság, 1932. június (15. évfolyam, 123-146. szám)
1932-06-24 / 141. szám
4 KnmUjsXG XV. ÉVF. 141. SZÁM. Elfogták a ploesti öreg házaspár egyik gyilkosát Az elfogott gyilkos borbély, megszökött társa késmüves — Nem birja a szivem a késsel való „munkát“ — mondja a gyilkos (Ploesti, Junius 22.) Néhány nappal ezelőtt megírtuk azt a ploestil rablótámadást, amelynek következtében Weiszmann Leóné kiszenvedett, férje pedig súlyos sérüléseket szenvedett. Az öreg házaspárra késő éjszaka támadtak rá az ismeretlen gyilkosok, akik egyikéről Weiszmann Leó kielégítő felvilágosításokat tudott adni a kórházban, miután az orvosok megállapították róla, hogy minden veszélyen túl van, Weiszmann szerint a reátámadt gyilkos borotváltképp harminc év körüli ember volt, fején baszk sapkával. Erre támaszkodva a rendőrség az egész megye hatóságainak tudomására juttatta a gyilkos személyleirá- eát. Tegnap délután jelentés érkezett a ploesti rendör- kveszturára Mizil község csendörségétöl, mely szerint letartóztattak egy embert, akit a jelzett gyilkosnak tartanak. Mialatt a csendőrség helyiségéből ezt a jelentést tették, az őrizetbe vett egyén meghallotta, hogy Ploes- tifcöl afelől érdeklődnek, nines-e francia sapkája. Erre egyszerre zavajba jött s feltűnt a csendőröknek, hogy valamit el akar dugni. Ekkor felfedezték egyik zsebében összegyúrva az árulő kis sapkát. Beszállították a ploestii kveszturára, ahol miután rövid ideig tagadni próbált, mindent beismert. Gujeff Nicolaievnek hívják és bolgár állampolgár. Körülbelül egy évig borbélyüzlete volt Floestiben. A gyilkosság éjjelén történtekről beszélve, elmondta, hogy össze-vissza kóborolt az uccákon, azzal a gondolattal, hogy megöl: szeretőjét, Bibi Jonescut, akit rajtakapott valakivel. Eközben találkozott L&mlan Marghiolescuval, a városban közismert késessel, aki panaszkodott, hogy nincs pénze, jó lenne valami betörést végrehajtani. Nem volt m Közelebbről megnyílik |g| Kolozsváron az AZUGA SÖRCSARNOK 'jgi a volt Perry-féle autóüzlet helyiségeiben Igyák Azuga-sSrt] ▲ A kifogása a terv ellen s miután, ö egy revolverrel, Mar- ghiolescu pedig egy késsel szerelte fel magát, elindultak körülnézni a városban, hova lehetne betörni, A Cuza Voda térre érve, fényt vettek észre Weiszmannék házában, akikről tudták, hogy öreg, tehetetlen emberek s emellett pénzük is van. Átugrottak a keritést s az ablakon keresztül észrevették az alvó házaspárt. Gujéfí bemászott az ablakon. Margbiolescu pedig kintmaradt. Pénz után kezdett kutatni a szobában, mikor egyszerre felébredt az öregember. Rászögezte a revolvert s pénzt követelt. Felébredt az asszony is, akire hasonlóképpen támadt rá. Az asszony azt mondta, hogy nincs pénzük. Ebben a pillanatban beugrott az ablakon Marghiolescu Is, aki hallván a feleletet, izgatottan kiáltotta: — Nem lehet. Jól Ismerem őket, kell pénzük legyen. Kutatni kezdett a szobában. Nem talált semmit. Ekkor ráugrott az öregasszonyra, megkötözte a kezeit s többször belemártotta kését. Ezután Weiszmannba is többször beleszurta a kést, ezek a szúrások azonban nem voltak annyira veszélyesek, csupán azt eredményezték, hogy az öreg, hatvanötéves ember elájult. Gujeff megkérdezte: — Mit csináltál? Megölted? Marghiolescu azonban nem telelt, hanem visszatért az asszonyhoz s újból beleütötte néhányszor kését. Az asszony még mindig életjeleket adott. Ekkor Marghiolescu felszólította Gujefíet, hogyha Igazán társa, akkor ö is adjon le egy pár késszurást. Gujeff megtette, Mar- ghlolescunak azonban ez még mindig nem volt elég: egy spárgát ráhurkolt az asszony nyakára s addig szorította, amíg csak ki nem szenvedett. — Meghalt az öreg ember? — Kérdezte ekkor Gu- jefftöl, akinek igenlő válaszára nem nyúlt többet a mozdulatlanhoz fekvő Welszmannhoz. Gujeff ekkor kiment a szobából, Marghiolescu azonban még vagy tíz percig benn maradt, Az utón Gujeff panaszkodott társának: — Rávettél a gyilkosságra. Nekem nem szokásom késsel dolgozni, nem birja a szivem és a fejem. Marghiolescu megnyugtatta: — Ne félj, nem látott senki. Hazatérve Marghiolescu lakására, ez elővett hetven lej aprópénzt, amiből harmincat Gujeffnsk adott. Ezenkívül nem talált mást semmit, csak két régi tízezer márkás és egy százezer márkás német papírpénzt. A gyilkosságot követő éjjel Gujeff ott aludt még Mar- ghiolescunál, másodnap azonban elindult Mizilbe, ahol elfogták. A gyilkos, miután befejezte a történtek elmondását, kijelentette, hogy megkönnyebbülve érzi magát, mivel nagyon ráfeküdt a lelkére az eset. Valósággal örvendett, mikor tudomására hozták, hogy csak az asz- szony halt meg s a férfi nem szenvedett súlyosabb sérüléseket. Mialatt Gujeff kihallgatása tartott, egész csalit rendőr ment Marghiolescu lakására, akit azonban r.em találtak otthon. Senki sem tudja, hova lett. A rendőrség feltevése szerint a város szélén fekvő hatalmas Erdőben rejtőzködött el, amelyet most gondosan At fognak kutatni. Ha rövidesen nem találnak rá, úgy Gu- jeffel végrehajtják a bűntény rekonstruálását. 1--------¥ éi hi Németország egyes városaiban kiélésedéit a kommunisták és nemseti-szoeiaUstá (Berlin, junius 22.) Berlin Moabit nevű városrészében a mult éjjel összetűzés volt kommunisták és nemzeti szocialisták között. A kommunisták egy nemzeti szocialistát agyonlőttek. Altonában ugyancsak a kommunisták és a nemzeti szocialisták tűztek össze és az incidensnek három súlyos sebesültje vau. Vancbeekben öt nemzeti szocialista sérült meg, uccai verekedésben, Essenben pedig egy kommunistát szúrtak agyon. # Pihenje ki heti fáradalmait a KAC m&sfélnapos koiozsi weeckendjén. Vendégeket szívesen lát a rendezőség. Bővebb felvilágosítást nyújt a Keleti Újság kiadóhivatala és a Dante kölcsönkönyvtár. Üdő mártod áldozása Irta: Nyíró József. (Folytatás és vége.) A bokor tövéből száraz lapit kapar elő. Könnyen gyűlő ágakat gyűjt és a máglya tövében tüzet gerjeszt. A barna füst felszivárog a Jiasábíák között. A tűz virág percről-percre nő és lassan beleharap az alsó szálakba. — Ez meg vóna! — nyugszik meg és szemügyre veszi a máglyát, hol lehetne könnyebben felkapaszkodni rá. Kétszer is visszaesik. Végre sikerül. Sokáig áll a máglya tetején. Nyakába hulló hosszú fehér haja megrakodik gyöngyös harmattal. Most veszi az ostort és összekötözi saját lábait. Bizonytalan alakját már sűrű füst kavarogja körül. Behunyja a szemeit és azt mondja: — Nem érdemes ebből a világból többet látni!... Elszánt és konok, de a test félelme mégis szorongatja a torkát. Szeretne már túl lenni mindenen... — Siess tűz!... A tűz azonban lassan terjed. Még csak a máglya alján harcolnak a lángok, de bágyadt, álmositó melegségét érzi. A füstöt is elcsavarja a szél és a lángok az erdő felé nyújtóznak hara-] gosan. Üdo Márton elérkezettnek látja az időt. hogy elmondja bucsuimádságát. Különös, ősi szavak tűnnek elő száján: „Mindent megemésztő, tiszta, szent, ősi tűz, menj hát én előttem, mutasd meg az utat! — Mutasd meg az utat, szólítsd meg az eget! — Szolil&d meg az eget, szólítsd meg az Istent! — Szólitsd meg az Istent, küldené madarát: — Küldené madarát, szárnya árnyékával, hogy Hozzád vezessen!..." A máglya ropogása elnyomja a hangját. Az öreg emberből alig látszik valami a kavargó füstben. Fejéről testéről omlik a verejték. A tűz még nem bántotta, még eszméleténél van. Szája tátva van, szemei fehéren borzadnak s a belehelt tüzes láng elégette hangját. Ki tudja, mit kiált hangtalanul. Még élt, de a hőség hosz- szu haját emelgeti, két keze verdes, mintha repülni akarna. A tűz vörös kígyói felsziszegnek hozzá a hasábok között és dagadt nyelvén hirtelen vér csurog le... Most eldől a valószinütlenül magasra nyúlt száraz test és végigesik a máglyán. A láng ujult erőre kap és az el^ő lángok a hátát érik... Még egyszer felvetődik a test a magasba, mint. a szénbe hullott féreg, majd tehetetlenül visszaesik és elcsendesedik. Már egészen a tüzé. A haj vörös káprázattal ellobban, mint múló dicsfény, a szemgolyók elpattannak... Az arc azonban még bántatlan és piros, mint a rózsa. A következő pillanatban a lábaknál ólálkodó tűz végigszalad a gúnyáján és vörösbe öltözteti, mintha arany harisnyát húzott volna öreg Üdő Márton. A máglfa szeszélyesen ég, hol alatta, hol fölötte úszik el a láng, de már a test fekete. A füst elhalványodik és a lángon át, mint piros tükörben látni lehet, hogj' az ember hányát fekszik, kezei szétvetve, ujjai feketén felgörbülnek, mintha ragadozó madár volna, mely ki feszített karmokkal minden pillanatban az ég arcába akarna ugrani... El kell ismerni, hogy a régi, nagy, pogány áldozás ez az Üdő Mártoné, mintha édesapánk, Atiila előtt mutatná be izzó oltáron, s cseppet sem volna csuda, ha az öregisten vad turulmadarai a tűzbe csapnának és elragadnák a£ esi világnak ezt az ittfeledett, igaz magyar fiát... Elsőnek a csorda vette észre a tüzet. Nyugtalankodott és ki akart törni. Mire az egyik pásztor felébredt, már veres volt az ég a havas felett. Rémülten kapta a szájához az ökörszarvkürtöt és felriasztotta az erdőket. — Hóhahó emberek! Hallgassatok a szóra! Ég a havas!... Nem kellett azt külön mondani, mert mindenki látta. Kapkodtak a fejszék után és rohantak a tűzhöz. Mire odaértek, teljes tűzben ropogott a máglya, s az izzó ravatalon szénné égve feküdt Üdő Márton, az öreg pásztor. Meg lehetett ismerni. Késő volt már egyetlen mozdulatot is tenni a testéért. Megdöbbenve állották körül és lekapkodták fövegüket, —... Az áldozat! Ilyent nem látott a világ! Néha a szél feléjük sodorta a tüzet, Hátráltak és tovább bámulták a szén-testet, mely nem akart szétomlani. — Hottában se bir vele a halál! — Igazi táltos volt! — Nem születik több ilyen ember! — búsulta a harmadik. Az uj pásztor, a fia utolsónak érkezett. A többiek megragadták a fejszét. — Jere, jere, mert sül a kenyered! A fiú elfehéredett, — Én nem tehetek róla! — Fogjuk meg, s vessük a tüzbe! — szikrázott a szeme az esztenásnak. A férfi nem védekezett. A feldühödött emberek köréje nyomultak. Az esztenás mellen ragadta és megrázta. — Te vetted el a helyzetjét! A fiú tűrte. Nehéz döbbenet nyomta Őt is.
