Keleti Ujság, 1932. június (15. évfolyam, 123-146. szám)
1932-06-23 / 140. szám
4 KntnUjsm XV. ÉVF. 140. SZÁM. A kolozsvári tisztviselők és nyugdíjasok illetményhátráléka — százmillió Még a 36 milliórói szóló kiutalás sem érkezett meg a pénzügyigazgatóSághoz (Kolozsvár, junius 21.) Már a tegnapi számunkban jelentettük olvasóinknak, hogy Károly király a tisztviselők és nyugdíjasok illetményeinek kiutalására vonatkozó rendeletet aláírta, amelynek alapján a pénzügyminisztérium ma reggel körtáviratot küldött az összes pénzügyigazga- itóságokhoz, hogy három napon belül a májusi fizetés és nyugdíjhátralékokat fizessék ki és azután a júniusi illetmények folyósítását is azonnal kezdjék meg. Ez a körrendelet utasítja arra is a pénzügyigazgatóságokat hogy junius hónap végéig az összes hátralékokat ki kell fizetni. Ahol a kijelölt összegekről szóló akreditivek nem fedezik teljesen a hátralékokat, ott a pénzügyigazgatóságok kötelesek újabb előterjesztést tenni, hogy a pénzügyminisztérium újabb kiutalásokat eszközöljön. A déli órákban érdeklődtünk a kolozsvári pénzügyigazgatóságon, hogy az akreditivek megérkeztek-e, de azt a választ kaptuk, hogy egyelőre sem a kifizetendő összegek szétosztásáról nem bírnak tudomással, sem a körtáviratot nem kapták meg. Mindenesetre csodálkozunk, hogy a rádió korszakában Bukarest és Kolozsvár olyan messzire esnek egymástól és amikor többezer ember éhezik Kolozsváron, az adminisztrációs eljárás még mindig csigalassúsággal halad. A tegnapi számunkban közöltük az elosztási kulcsot, amelyek értelmében Kolozsvár részére harmincmillió lejt utaltak ki. Ez elenyészően csekély összeg, mert Kolozsváron 100 millió lejt tesz ki a tisztviselők, katonatisztek és nyugdíjasok elmaradt illetményeinek az összege. Bizonyára holnap vagy holnapután az akre- diţivek megérkeznek és Kolozsváron is megkezdőd nek a kifizetések. A tisztviselők és a nyugdíjasok érdekében arra kérjük a pénzügyigazgatóságot, hogy a kifizetéseknél olyan rendszert vezessenek be, amely szerint a pénztárak előtt ne legyenek (Chile, junius 21.) Az ország belsejében még mindig nem csillapodtak le a kedélyek és a forradalmi zavargások tovább tartanak. A helyzet kialakulása egyre veszedelmesebben késik, közben pedig a munkások újból kísérletet tesznek a hatalom visszaszerzésére. Santiago de Chilében Davilla ellenforradalmi kormánya ura a helyzetnek, de az ország belsejében a zavargások tovább tartanak. A repülőiskolák pilótái újabb felkelést terveztek és meg- kisérelték, hogy Grave ezredest, a forradalmi kormány néhány napos elnökét, akit egy hajón internáltak, kiszabadítsák, de akciójuk kudarc-j ba fulladt. A kormány a legnagyobb eréllyel lép feli ( a szélsőséges elemek ellen és vasárnap három-l i száz felkelőt, köztük több orosz származású forradalmárt, akik a forradalmat irányították,! torlódások és mindenki tudja előre, hogy mikor veheti fel az illetményét. A legjobb lesz, hogyha a régi bevált módszert az Abc szerint való kifizetést alkalmazzák, mert igy nyolc-tiz nap alatt az összes kifizetéseket zavartalanul teljesiteni lehet Mégcsak arra hívjuk fel a pénzügyigazgatóság figyelmét, hogy a kifizetések folyamán táviratilag értesítse a pénzügyminisztériumot arról, hogy a kolozsvári állami alkalmazottak részére kiutalt összeg körülbelül csak egyharmadát teszi ki a tényleges hátralékoknak. letartóztatták. A belügyminisztérium által kiadott jelentés szerint a kommunista párt 675 titfcös sejttel működött az országban; minden sejtnek tiz-tiz tagja voitVfes ezek szervezték meg a forradalmat. A koffionti bizottság Moszkvából kapta az utasításait és annak megfelelően szervezte meg a polgári kormány eltávolítására a szélsőséges hajlamú munkásságot. A vasúti munkások a letartóztatott kommunisták miatt sztrájkba léptek, úgyhogy a vasúti forgalom megszűnt. A kormány az összes középületeket katonasággal őrizteti. Attól tartanak, hogy a forradalmi zavargások tovább fejlődnek és az ellenforradalmi kormány nem fog tudni szembeszállni az egyre erősödő forradalmi mozgalomfcüal. A chilei kommunisták a hatalom visszahóditására törekszenek Az egész országban forradalmi hangulat van, a vonatok megálltak — Megállapították, hogy moszkvai utasításra sejtrendszer szerint dolgoztak a forradalmárok Minden idők legnagyobb afrikai expedicíós filmje í A MERII OH GOURGAUD báró hét hónapos útja Afrikán keresztül. — Hangos és beszélő film. PlntÉtSl telise 3 Szinte Kogtaü Üdő EHárton áldozása Irta: Nvirő József. (Folytatás.) — Hiszi a fene! Kételkednek. A halálnak nincs ereje Üdő Márton felett. Ha tudta volna, rég elvitte volna. Az esztenás ravaszul szeretne megbizonyosodni. — Hej csak én élnék addig, mint Marci bátyám! — sóhajt álnokul. — Akkor reggel te es velem fejnéd a bakkecskét. A bakkecske az ördög jelképe, ügy képzelhető. — Ha már tudja, honnan tudja kied olyan biztosan a halálát? — bátorkodik ismét az esztenás. A vén ember morcosán felel. — Tudom! Elképpednek, de már nem mernek kételkedni. Az esztenás megvakarja a füle tövét. — Hijnye ez már igönnagy baj! Mi lesz akkor az áldozással? — Abbíza! — riadnak fel a többiek is. Az áldozás semmilettekáppen el nem maradhat..A „Várangyalt“ el kell ijeszteni. — Ha kied Marci bá nem segít rajtunk, mind el mehetünk Nárinttyenbe jeget aszalni... Üdő Márton sárgán mosolyog. Jól esik az elismerés. — Az áldozás meglesz! Olyan titokzatosan mondja, hogy nem lehet .hinni neki. Már haragusznak is rá. Ha meghal, hát könnyebbüljön az ágya szalmája, de itt hagyja rajtok a veszedelmet. — Akinek „tudománya“ van, ne vigye magával a fődbe! — támadja az esztenás. A szemek felvillannak sóváran. Hátha ki lehetne csalni a tudományát. — Valakire reahagyhatná! — biztatják. Az Öreg keserűen válaszol. — Seggel megtanólhassátok tőlem! — Akkor jó — nyugszanak meg az emberek és már szedelőzködnek is. Későn van. Valamit aludni is kéne. Veszik a fejszét, botot, kézbelit. Ki, amit hozott. — Hova csináltátok a mágját? — kérdezi az öreg. — A rendös hejjire, a Likaskő alá. Jóccakát kivánnak és csakhamar eltűnnek a fák között. Olyan biztosan járnak a setéiben, mint a bagoly. öreg üdő Márton tovább szemléli a tüzet. Eszébe jut a fia, arról a családja. Megpróbálja az ujjain összeszámolni, hogy hány gyermeke volt: — „Amáli, Isvánka, Marci, Vérike...“ — Nem jó! Józéfát kihagytam. Újra kezdi, de sehogy se megy. Egyet-kettőt el is feledett közülök. Vagy meghaltak, vagy elkallódtak az életben. Isten viseljen gondot rajok!... Az egyik most kivette a kenyeret a szájából. A saját vére... — Vájjon mit csinál? — néz át a túlsó völgybe, ahonnan a fia elűzte. — Megnézem!... Egészen megújul a gondolatra. Dehogy haragszik rá. Valami édes melegség ébred a szivében. Igaza is volt annak a fiúnak, — mentegeti. Három gyermeke van, s égen földön semmije. Tőlem sem kaptak soha az életben, még egy lyukas magyarét sem... Tiszta igaza van. Ez a kenyér már neki jár. Az övé már csak a halál. Fogja a fejszét és áttapogat az erdei szállásra a fiához. Nesztelenül jár, mint az erdő többi állatai. Körülszimatolja a tüzet, kevés „világolót“ vet rá, hogy lásson. Régi kutyái örömükben szűkülve lábaihoz csúsznak, de nem követik, újra visszasietnek a jószághoz, amely fehér foltként szelíden pihen a völgyben. A szive fáj, hogy itt kell hagynia, de nines más mód. Csendesen belép a kalyibába. A íiu alszik. Az ő ágyán aiszik. Nagyot recs- csen a kopae deszka, mikor megfordul. A gonosz lélek megkísérti az apát. A fejsze a kezében. Egyetlen csapással széthasíthatná a fejét... Három gyermeke van — villan az eszébe — Az én unokáim! — mosolyog kedvesen és nagy, tiszta, emberi érzések támadnak az elvadult emberben. Inai megrogynak, lehajlik 'és' óvatosán háromszor megcsókolja az alvó embert.'; — Ezt nekik küldöm! — suttogja. Az alvó halálos fáradt ember megrezzen. Sötét arca elsimul és a lélegzet kinos hörgése elcsitul. Üdő Márton is mintha megkönnyebbült volna. Szorongásai nem kínozzák. Mégegyszer körülnéz és elbúcsúzik mindentől. Sietnie kell, mert közeleg a hajnal. A csillagok nedvesek a harmattól, mintha megizzadtak volna. Futólag mégegyszer számba veszi a jószágot. Nézi, nézi őket, mig a könnye kicsordul. ... De sietnie kell. Visszamegy a tüzéhez. A hosszú, nyolcágú ostort a derekára tekeri, kivesz fáklyának egy lángoló fahasábot a tüzből, feje fölé tartja és azt mondja: — ÜgyekezzünkL. Marhacsapás-ösvény kanyarog fel a Kőlikhoz. Meredek a hegy, sötét is van, de valahgoy felér a tetejére. Széles, füves térség terül el itt a felhők alatt. Köröskörül azonban sürü rengetegek következnek. A lapály közepén sötétlik a máglya, széldöntött fenyőrönkökből összehányva. A pásztorok ügyesen előkészítették a mai ünnepre. Az ősi áldozáshoz, ami titokban maradt fenn ezekben a titkos rengetegekben és ma is esküt kell tennie a titok őrzésére, aki részt vészén rajta. Üdő Márton az üszkös fával körüljárja. — Alkalmatos, jó munka! — dicséri meg. Az erdők még a köd fehér takarója alatt alszanak, de már keleten alig észrevehetően világosodik. Üdő Márton érzi, hogy a napot nem szabad bevárnia. — A világosság elveszi az ember erejét... (yége következik.) ;
