Keleti Ujság, 1932. június (15. évfolyam, 123-146. szám)
1932-06-20 / 138. szám
XV. ÉVF. 188. SZÁM. MBS KeleMIjskg 7 0 ___ Jfw SZABÓ JENŐ DITATIAOTÁBVHÍZÁBAlí INGYEN BALLON MINDEN VÁSÁRLÓNAK MTR. RUHASELYEM divatos mintákban Kriza János szülőföldjén — Itt állott a kicsi ház, amelyben Kriza János született, — mutatja a kertjében Taar Géza nagyajtai tiszteletes ur. Nehány öreg almafa közt egy félig elfagyott diófa fekete ágai nyúlnak ki a földből, talán éppen azon a helyem, ahol a székely balladák, mesék, virágénekek, csodálatos szépségű nóták gyűjtőjének bölcsője állott. A márványtábla a •modern paróchiális épület homlokán hirdeti emlékét pattogó hexameterekben, de valahogy ■«z a fekete földbe szúrt pusztuló diófa természetesebb és igazabb jele az ő emlékének. Â haldokló koporsó. A magyar ősmultnak két nevezetes fája volt: a zádokfa (hársfa) a régi pogány világ szent fája, amelyből készült a véráldozó kehely és a diófa. Amig azonban eredetileg a zádokfa a szláv mitEosz szent fája, amelyet Hppának neveztek; a diófa mindvégig tísmithoszi fánkként jelentkezik. A néptudat ke gyedet es érzése emeli ki dalaiban, meséiben, közmondásaiban, tündéri táncdalaiban („Kivirágzott a diófa, nagyot vetett az árnyéka.“) De legkívánatosabb koporsónak. Diófából készül ma is az igazi ma- gyár koporsó. Valami csodálatos megérzése volt annak a papnak, ki a Kriza Jáno < hajlékának helyére diófát ültetett, hadd mondja tovább is a mesét a „veres dió levele“, daloljon és őrizze a lelkét az öreg székely poétának. A Kriza lelkének ültetett koporsót a régi év rvedes szokás szerint, mikór a világ hírét se hallotta a naptárnak ; de az ember születésének napján leszúrták a ház elé a zádokfát, diófát és ahány gyűrűt vetett, annyi esztendős voit az ember. A Kriza János lelkének koporsója azonban haldoklik. _ Megviselte a tél, ágai zörögnek, de a törzs uj hajtásokat hozott ás küzd az elmúlás ellen. A püspöktermő falu. Alig kőhajtásnyira tőlünk ko noran emelkedik a négy bástyatoroünyaí az unitárius templomot körülvevő várkastély. A forró mészbe hányt falak bizony már omladoznak, hiába vijjognak fölöttük a vércsék. A 'kőcsipke a tetejéről letöredezett, a már adókon mozdulatlan varjak gubbasztanak és őrzik a körülfekvő sírokat. Egyik bástya tetején leJlábon gólya áll. Olyan, mint egy hadirokkant, ki a világháborúban veszítette el a féllábát. A várrom szürke, kővévált vakolatába hatalmas betűkkel karcolták bele két-háromszáz esztendővel ezelőtt a nevüket a katona-népek: „Sigismundus Kolosvári Anno...“ az év- számot lemosta az eső, de hányódik ott elég az 1700-as esztendőkből is. — összesen három püspököt adott Ajta az unitáriusoknak — magyarázza a tiszteletes ur — Lázár Istvánt, Körmöczi Jánost és Krizát. Már csak fél füllel hallgatom, hogy nagyajtai a történeti kutatásairól hires Kováts István és Molnös Dávid, volt kolozsvári igazgató. A várfal tövében mindjárt meg is mutatja a Kováts István sírját. Ugyanezen helyen — mint egy ágyban — fekszik mellette dr. Borbély €stván. A koszorúk még el sem hervadtak teljesen a sirja fölött. Pár hónappal ezelőtt még együtt vitáztunk és most megdöbbenve a sirja fölött állok. Az emberhez közeledő halál mindig a vele egyivásu halott képébe öltözik. — Menjünk! — mondom, — hogy szabadul jak az igézetétől, de a fogarasi és brassói hava sok hatalmas panorájában már nem tudok gyönyörködni. A fordulónál uj meglepetés lép elém: yVW/^AAW\/WVVWVWWAWVVWS/ Az élő múlt. Vámbéry Ruszten „Az éíő mult“ c. most megjelent hatalmas könyve, a mai kor kulturális, szociális és gazdasági keresztmetszetét adja. 435 oldal 198 — lei Le- pagenál, Kolozsvár. Postán utánvéttel franco. Kérjen jegyzéket Lepagetól, egy sokszázados cserefa. Négy felnőtt ember kitárt karokkal nem birja átölelni a derekát. — A Csereyek hires fája, — mondja a pap. Csak most jut az eszembe, hogy Nagyajtáról származnak a Dónáthok és Csereyek. Cserey Balázs, ki a nikápolyi csatában Zsigmond királyt megmentette, Cserey Pál, ki Zrínyi Miklós oldalán esett el Szigetvárnál és a két történettudós Cserey Sándor és Cserey Mihály. Az ősi kúria már régóta a Zátlioreczkyek fészks. Az egykori főbíró Zathureczky Kálmán, a ref. egyház főgondnoka és jótevője áll most őrt benne. A sajátos harangszó. Ebben a pillanatban a fejünk fölött meg- kondul a vasárnapi istentiszteletre hivó harang. Nem a szokásos harangszó ez se. Sajátos, különös ősritmusu, mint mikor tűzvész jelt adnak. Az ütés után a harang kelyhe felfordul az ég felé és úgy önti szét dalát félpercenként. Ez is a múltnak harangszava, valami faszcináló hatása van, mintha ősszékely nyelven beszélne, melyet régen elfeledtünk és lassan most ébrednénk rá az értelmére. Félig még pogány zene, testvére a lármafa tűznek és hárskürt riogatásnak. — A nép ragaszkodik hozzá — magyarázza Taar Géza tiszteletes ur. Mintha ő is elváltozott volna a várfalak harangjának szavára és a templomba gyűlő nép á vársáncból előjövő régi vitézek"' volnának, vagy tatár hordák hírére sietnének a törésekhez. A múltak varázslatát nem lehet ezen a helyen eltemetni. Magában az istentiszteletben is kifejezésre jut. A XV-ik századból való gótikus templomban a vércsék szárnya alatt magam is kicserélődöm és teljes leltemből fújom János Zsigmond fejedelem „kedvelt“ énekét: „Mert elfogytak a te szentid Meglankadott a szeretet Az emberek fiai közt“ A pap már ujját az igére vetette. Feje fölött a kőkatedrán gyönyörű, művészi korona áll. Már ő se a régi ember, ki percekkel ezelőtt a mult és holtak ösvényeit járta. A gályarabságot szenvedettek közül való, kemény arcú, egyenes, protestáns, régi magyar pap a fekete palást alatt. A szava nem tör, zúz és viliámlik, de imádságában mégis világokat hordoz és poézis hime csillog rajta. Arany az igazságon. Kriza utóda Kriza nyelvével szól. És nem néz senkire és nem néz semmire, csak a két szeme sarkán kigördül a könny és tiszta harmatként ragyog az arcán. Olyan, mint az álomlátó táltos, ki az élet pusztitó veszedelmek elébe dobbantott. Furcsa harangszónak, furcsa papja, de pap, ritkán látott, igaz, hivő és magyar, any- nyi szent... Időbe telik, mig ismét emberré változik és folytatja a régi beszédet. — Elfeledtem mondani, hogy a templomtól délre eső helyet Varjú várnak nevezik és itt voltak Bevkő József szerint a Csereyek sírjai. Különben a Bcnkő-esalád is nagyajtai. Még egy futó pillantást vetünk a környékre. Alig pár kilométer ide Bölön, hol Bölöni Farkas Sándor a hires amerikai utazó születet és Bedö Pál az unitáriusok XII. püspöke. Az Oltón túl Apáeza fekszik, alig félóra séta Ajtához. Innen megint Apáczai Cseri János támadott, korának legnagyobb tudósa és az erdélyi kultúra igazi -megalapítója. Az apáczaiak azonban büszkén vallják magukének Bar talis János barátomat is és a csángók a maguk költőjének vindikálják. De hiszen akármerre lépünk, itt minden lábnyomról köteteket.lehetne írni. Ahol a jelen is vigasztaló A mult determinálja a jelent. Nem csoda és nem meglepő tehát, hogy Ajta és népe a kultúra és magyarság szempontjából ma is rendkívüli teljesítményekre képes. Öntudatos, munkás, müveit nép, mely tiszta látással intézi sorsát az elődök nyomdokain mindenféle válság mellett is. Pompás szociális, kulturális és karitativ munka folyik ebben a faluban. Az egész vidéken Ajtának van a legszebb felekezeti iskolája és készek minden áldozatra, csakhogy fejleszthessék. Egyesületeinek se szeri, se száma és mindenikben komoly, céltudatos és eredményes munka folyik. Ezek a mi csendes, de értékes, magyar szenzációink. A néphez méltó a vezetőség is. Ferenczy Géza főgondnokkal az élen, a papok, birtokosok, intellektuelek nagy száma, fáradhatatlan nők serege igazi nyugati nivón álló szellemi és lelki világot teremtett ebben az oltmenti faluban. A mát és ezt a csendes munkát még nehezebben lehet felfedezni, mint a múltat, mert az eredménynél csak a szerénységük nagyobb az ajtaiaknak. Hiába rejtegetik, azonban, mert utón, útfélen a jeleivel találkozik az ember. Véletlenül jöttem rá, hogy itt él Dezső Miklós festőművész, az erdélyi piktoroknak egyik nagy erőssége, ki valóban hivatott művészettel örö kiti meg ezt a vü'"•'f Egyébként is sok rejtett érték lappang evv- ' ’ TTa szóba ereszkedel egy egyszerű székely e-rel, olyan tájékozottságról tesz tanúságot és olyan szellemi magaslat ról, ami ritkaságszámba megy. Ennek az öntudatosságnak a megnyilatkozása volt az a kulturális estély is, amelyet az unitárius nőszövetség hét éves munkájának bezárójaként rendezett az egész környék intelligenciájának és a falu népének nagy érdeklődése mellett. Minden tekintetben kivételes sikere volt, kezdve attól a momentumból, hogy pld,. a női dalárda összes tagjai maguk szőtték sa hímezték egyenruhájukat, végezve azon a törhetetlen, bízó hiten és munkaképességen, am igazi kulturás és magyar magaslatokra tör szik. A mai fáradt, félig-meddig kétségbees : ember csak tud azon a munkán, ameiyet a Tc .r Gézáné elnöknő, ez a soha nem lankadó, agi' képzett papné munkatársnőivel végzett. A r.v\- sor összes pontjai újabb és újabb meglepet ,,s hoztak. Mi férfiak csak a kalapunkat emeltük meg előttük. A dr. Lőrinczy István ügyvéd kitűnő konferánsza és Gazdag Miklós kántorta- nitó precíz munkája és minden téren komoly eredményei csak természetes hozzátartozói annak az egységes és szép elgondolásnak és munkának, amely Kriza János bölcsőjének falujában az uj életért és uj magyar jövendőért, boldogulásért folyik. A „Vadrózsák“ lelke él itt és tölt be mindeneket. Nyirő József. Tisztelettel közlöm az érdekeltekkel, miszerint orthoped készülékeket, mint müláb, járó- és támgép, támfüzőt, haskötőt, 'udtalp betétet, sérvkötőt, stb., mélyen leszállítót*- áron készítek az ismert sz did és pontos kivitelben, felelősség mellett. Szükség eseten vidéken Is mintázok. Tisztelettel; Bariba János ORTHOPED MŰSZERÉSZ, KOLOZSVÁR Str. Petru Maior (Arany János u.) 19.
