Keleti Ujság, 1932. június (15. évfolyam, 123-146. szám)
1932-06-17 / 135. szám
XV. ÉVP. 135. SZÁM. KEimUjS&Q 5 Matuska cinikusan mosolyog, vagy zokogva összeesik bírái előtt A tárgyaláson is őrültséget szimulált s mikor az elnök foglalkozását kérdezte, azzal felelt, hogy „vasúti merénylő vagyok!“ — Több száz ember ostromolta meg a törvényszéki épületet •(Bécs, junius 15.) Az utóbbi évek egyik legnagyobb porét, Matuska Szilveszter sorozatos vasúti merényleteinek bünpörét kezdte meg tárgyalni a bécsi Landesgericht. Matuska Szilveszter, amint ismeretes, Biatorbágyon, Anns- bachban és Jüterborgban követett el merényleteket. A Landesgericht csak az annsbachi merényletet tárgyalja. Az osztrák államügyész Matuskát a vasútvonalak kétszeres megrongálásának bűntettével vádolja, melynek büntetése Ausztriában egytől-tizévig terjedhető fegy- ház. Csak az itt kapott büntetés kitöltése után adhatják ki a magyar hatóságoknak. Az annsbachi merénylet 1931 jan. elsejére virradó reggel történt, a Westbahn vonaLan fekvő Annsbach község állomása közelében a 3301. számú kilométerkőnél egy, a sinek mentén hazafelé tartó vasutas két sinkapcsot talált. Gyanúsnak tartva a dolgot, megvizsgálta pár méter körzetben a síneket és meg is találta azt a helyet, ahol valaki a két rögzítő kapcsot kisrófolta a sínekből, amelyeknek ilymódon meglazított váza okvetlen kisiklást okoz, ha azon egy teljes sebes• j seggel haladó vonat megy keresztül. A vasutas tudta, hogy ebben az időben keli jönni Bécs felől egy személyvonatnak és bevárva azt, lámpajelzésekkel figyelmeztette a nemsokára közeledő vonat mozdonyvezetőjét a megállásra. A mozdonyvezető félreértette a jelzést, nem állt meg, de erősen lefékezett. A lelassított vonat keresztülment ugyan a vészé-, íyeztetett helyen, de éppen lassú meneténél fog” va nem történt semmi baj. A szerencsés véletlen, hogy egy éber vasutas pont abban az időben járt a sinek mentén — ily módon megakadályozott egy katasztrófát, ami egyébként okvetlen bekövetkezett volna. A második merénylet egy hónappal később, január 30-án történt, ugyanazon a helyen. Matuska ekkor egy keresztberakott vas- truverzet erősített a sínekre. A berlini gyorsnak kellett volna keresztülfutni Annsbach községen. A mozdonyvezető az utolsó pillanatban itt is észrevette az akadályt és hirtelen lefékezett. A mozdony még igy is kisiklott és az utána következő postakocsi két alkalmazottja könnyebben megsérült. A borzalmas katasztrófa — amit ugylátszik Biator- bágyra tartogatott a sors — ezúttal is elkerülhető volt. A vonat személyzete azonnal megvizsgálta a terepet és a töltés mellett egy vízvezetéki csövet, csavarokat, vésőket és egyéb szerszámokat találtak. A friss hóban a töltéstől nem messze fekvő erdő felé vezető lábnyomokat találtak, amelyek kétségtelenül a távozó merénylő útját jelezték. Érdekes, hogy Matuska itt is hátrahagyott, egy fára szögezve, egy a biatorbágyihoz hasonló tartalmú levelet. A nyomozás érdekében azonban ezt a rendőrség annakidején nem közölte a nyilvánossággal. A két annsbachi merényletre vonatkozólag Matuska vallomása teljesen megegyezik a nyomozás adataival. A berlini gyors kisiklását ő maga is végig akarta, nézni és sokáig várakozott a töltés melletti kis erdőben. Matuskát a nyomozó hatóságok annakidé- jén kihallgatták és Matuska elmondotta, hogy miként íogamzott meg benne a vasúti merénylet ötlete. A merénylet motívuma. Esztendőkkel ezelőtt otthon járt szülőfalujában, Csantavéren és ott megígérte, hogy egy tizezerdináros ajándékot adományoz a falu temploma részére. Visszatérve Bécsbe, egyelőre el kellett halasztania az ajándék vásárlását, mert összes üzletei rosszul sikerültek és nem rendelkezett a szükséges pénzzel. Közben apósa figyelmeztette, hogy a község lakói már nagyban várják az ajándékot és őt naponta kérdik, megérkezett-e? Rendkívül szégyelte, hogy nem váltotta be Ígéretét és miután rövidesen nem volt reményé jelentősebb üzlethez, tízezer dinárnak megfelelő összegű kölcsönt vett fel bécsi házára és ebből egy művészi kivitelű betlehemi jászolt készíttetett, amit aztán elküldött Csantavérre, melynek templomában lehetséges, hogy még ma is ott áll — hacsak azóta el nem távolítottak — Matuska kegyes ajándéka. Adományáéit több hálás köszönőlevelet kapott, majd apósa is értésitette, hogy most ő — Matuska — a legnépszerűbb ember a község hívői körében. Ekkor gondolt először arra, hogy Csantavér csak kis falu, ez a zártkörű népszerűség nem sokat ér és valami olyan nagy dolgot kellene elkövetnie, hogy híre elterjedjen az egész világon... Ezt állítja és ilyen értelemben fogja elmondani — jelentette ki annakidején — védőbeszédét aj tárgyaláson, melynek ezt a eimet adta: ..Mani-j fesztiun. Irta Matuska Szilveszter merénylő.“ Elmeállapotának megvizsgálását _ Bischoff dr. és Hoevel dr. professzorok, a bécsi törvényszék szakértői végezték. Véleményük szerint Matuska épelméjű és felelősségre vonható. Kétségtelenül gazdag, a szertelenségig csapongó fantáziával rendelkezik, féktelenül hiú, önző, perverz, szadista*, hajlamú és fenti abnormái alapján bűntények elkövetésére nemcsak anyagi okokból képes, de azért is, hogy az emberek beszéljenek róla. _ A fogházban tanusitott viselkedése, fokozott üldözési mániája, rémképei és kényszerképzetei túlzottak és bizonyos mértékben szimulálásnak tekinthetők. Nincs „táblás“ ház. A Matuska-ügy tárgyalása szerdán kezdődött meg Bécsben. Már a kora reggeli órákban többszáz főnyi tömeg gyűlt össze a törvényszék előtt. Az épület kapuit nyolc órakor nyitották ki. A kiváncsiak százai tódultak be a folyosóra, az esküdtszéki terembe azonban, ahol a tárgyalás folyik, csak belépőjeggyel engedték be az embereket. Érdekes, hogy éppen azok, akiknek belépőjegyük volt, aránylag kevés számmal jöttek el, ugylátszik, az első napoţ még nem tartották eléggé érdekesnek. A terem melletti szobában gyűltek össze nagy számmal az újságírók, a fotóriporterek és a hangosfilmfelvevők, Matuska felett úgynevezett laikus bíróság Ítélkezik. Az elnök Seidler biró, aki mellett kát laikus biró van. A hallgatóság nagy érdeklődéssel tárgyalja Matuska keddi magatartását. A vasúti merénylőt a börtönben meglátogatta felesége, kisleánya és védője. Matuska aziránt érdeklődött, hogy hányán kaptak belépőjegj/et a tárgyalásra és amikor megtudta, hogy mindössze háromszázan, szemmelláthatólag nem yolţ megelégedve a közönségével. — Ne búsuljon, — mondotta a védő — mert úgyis az egész világ a maga védőbeszédét fogja olvasni. Matuska arca erre felderült. A felesége si- rós hangulatban volt, amire Matuska, valószínűleg azért, hogy megvigasztalja, pózba vág*a magát és szavalni kezdte védőbeszéde egyik részét, de amikor észrevette felesége megdöbbent, szomorú arcát, abbahagyta a szavalást és röviden elbúcsúzott látogatóitól. A tárgyalást délelőtt féltizkor nyitotta meg az elnök. Matuskát a tárgyalóterem melletti szobába vezették fel, amelyet ideiglenes cellának alakították át. Foglalkozásom s vasúti merénylő Sorba szólították a tanukat s megállapították, hogy közülök sok hiányzik. Matuskáné szimpatikus megjelenésű, sápadt asszony. A tanuk számbavétele után bevezették Matuskát. A vasúti merénylő sötétkék ruhát visel, lakkcipőt és a kezén szürke keztyü van. Nagyon sápadt. A személyi adatok bemondásánál az elnöknek arra a kérdésére, hogy mi a foglalkozása, igy válaszol: — Vasúti merénylő. — Ez nem foglalkozás, mondja az elnök. Mi volt azelőtt'. — Kereskedő. A hallgatóság között általánosan az a benyomás, hogy Matuska őrültséget akar szimulálni. A személyi adatok felvétele után leül a pádra, szélesen kiteregeti iráscsomóját, amelyről védőbeszédjét fogja felolvasni. A védöbe- szedet többféle formában fogalmazta meg cs különböző szinü tintákkal irta le. Irt egy a magyar néphez intézett szózatot is, piros, zöld, kék és sárga színekkel. Nagy feltűnést keltett, hogy a vádirat csak í-től 5 évig terjedő börtönbüntetés kiszabását kéri. Jogászok valószínűnek tartják, hogy az osztrák állam meg akarja takarítani a rabtar- tási költséget, mert hiszen Matuskát büntetése kitöltése után úgyis kiadják Magyarországnak. Matuska csókot int feleségének. Amikor az elnök Matuskánét szólítja, a vasúti merénylő elfintorítja arcát, összeszoritja ajakát, a feleségére kacsint, majd a hallgatóság felé néz, hogy látják-e a mókáit? Az elnök közli a tanukkal, hogy mikor kell jelentkezniük. Matuskánét pénteken fogják kihallgatni. Amikor a tanuk távoznak és az asszony elha’ad férje előtt, ez kétszer csókot int felé. Matuskáné barátságosan visszaint s azután távozik. A folyosón azt mondja az újságíróknak, hogy férjét nem tartja épelméjiinek. Zokog a merénylő. A tárgyalóteremben az elnök felolvastatja mintegy harmincoldalas vádiratot. Olvasás közben Matuska mind izgatottabb lesz, reszketni kezd és időnként zokogásban tör ki, Ezután a kihallgatás veszi kezdetét. Az elnök megkérdezi, hogy bűnösnek érzi-e magát? — Igen, bűnös vagyok abban, hogy vasúti merényleteket követtem el. Az eddigi kihallgatások során sohasem jött szóba az, hogy Matuskának egy tizenhétéves, törvénytelen fia van. Amikor most az elnök eziránt tesz fel kérdéseket, a vádlott le akarja tagadni a fiát. — De hiszen tudjuk, hogy a fia Püspökhatvaniban él — mondja az elnök. Matuska lehajtja a fejét és hallgat. Ettinger védőügyvéd kéri a hirósásrot, hogy szakértőként hallgassák ki Adler indivi- duai pszichológust, Freud tanítványát, mert az elmeszakértők véleménye nein öleli Jel a lelki motívumokat és Matuska betegségének igazi képét. Az ügyész ellenzi a javaslatot. Az elnök megkérdi a jelenlevő elmeszakértőt, hogy mi a véleményé a dologról. A válasz az, hogyha a vádlott nem elmebeteg, akkor az elmeszakértő részére a motivum kérdése elesik és jelenleg ez az eset áll fenn. A bíróság erre a védő indítványát elutasítja és folytassa Matuska rendszeres kihallgatását. Matuska vallomásai A vádlott élettörténetét meséli el, zűrzavarosán, színészi pózokkal és nagy bőbeszédűséggel Sexuális történeteket emlit fel_ diákkorából és elmondja, hogy az egyikért ki is csapták az iskolából. Azután harctéri élményeire t£r át. A hallgatóság felé fordul és felhívja a figyelmet arra, hogy a harctéri események nagyon érdekesek s azután határozottan hatásvar dászó stílusban mondja el a bukovinai harcot Arra a kérdésre, hogy volt-e Párisban, igy felel: — Nem tudok rá visszaemlékezni, egyébként ott vannak útleveleim. — Szereti-e Bécset? — kérdi tőle az elnök. — Az emberek itt nagyon nettek — mondja Matuska, a benyomásom általában jó ré uk, negativ vonásuk azonban az atheizmus. Igazán nem szép, hogy Európa legszebb templomiba, a Szent István templomba csak azért mennek az emberek, hogy ruháikat mutogassák. Én minden vasárnap templomba megyek, ettpl nem tágítok. A „szellem“ a felbujtó. Azt állítja, hogy egyik budapesti útja alkalmával egy szellem bírta reá, hogy vasúti merényleteket kövessen el. Ő a merényletekkel csak a vasúti igazgatóságokra akart ráijesa* teni azért, hogy egy találmányát megvegyék. Találmánya arra való, hogy abból a mozdony- vezető pontosan megtudja, van-e előtte veszedelem. A találmányban nagy öröme telt — mondja — és örömét találta a vonatkisiklásokban is, de csak abban, amikor a vonatok összeszaladva összezuzódtak, mert emberéletben nem akart kárt okozni. Ezenkívül hires ember is szeretett volna lenni. Az elnök szünetet rendelt el, majd tovább folytatják a tárgyalást. —O— i-f
