Keleti Ujság, 1932. május (15. évfolyam, 100-122. szám)

1932-05-14 / 109. szám

XV. EVF. 109. SZÁM. KeletiUjsâg 3 Mária már fee is fejeződött a korssMinyáísiiIstkiísis Tasslc&cu Carpen helyébe Tasca berlini követet nevezték ki Megszűnt az erdélyi alminiszterség A francia, kormány változás, ka nem Is akadályozta meg, tie kitolta a szanálási Programm vé«reSiajtását és a francia kölcsön folyősltását (Bukarest, május 12.) A kormányátalakítás nagy munkája mára már befejezéshez jutott. A király aláírta a Vasilescu Carpen kereske­delmi és iparügyi miniszter felmentéséről szóló dekrétumot és ugyanekkor Tasca volt berlini követet nevezte ki Vasilescu Carpen utódjává. Az uj miniszter ma délben már le is tette az esküt. Ugyancsak ma irta alá a király azt a dekré­tumot is, amely Tataru, Stanciu, Buzdugan, Metes és Christi alminisztereket felmenti. A Iorga-kormány tehát, amely annakidején kü­lön vívmánynak és Erdély megbecsülésének tün­tette fel az erdélyi alminisztersóg kreálását, sietett bebizonyítani, hogy csak egy választási triikkről volt szó, amelyet könnyen lehet nulli- f:káli' A francia kormány változás kocká­zatossá teszi Románia kölcsönkilá- tásait. Az A de vérül hosszasan foglalkozik Rist szerepével és azokkal a lehetőségekkel, ame­lyektől Románia pénzügyeinek szanálását lehet remélni. A lap szerint Charles Rist eljutott már a végső konklúziókhoz és megalkotta vélemé­nyét, amelyre a szanálási tervet fel akarja építeni. Rist szerint a román költségvetési politi­kának további áldozatokat kell hoznia, «mi újabb leépítéseket és esetleg fizetési ^szállí­tásokat jelent. A szanálási munkához legalább cgy- milliárd francia frank kölcsönre van szükség, de csak egy évre, három-négyszázalékos ka­mattal. Egy év múlva újabb szakértői vizsgálat ellenőrizné, hova fordították a kölcsönt és mennyiben fogadták meg a szakértők különböző irányú tanácsait. Az egvmilliárd frank kéthar­mad részét a belföldi szállítók követelésének kiegyenlítésére fordítanák és egyharmada a köztisztviselők és nyugdíjasok illetményhátra­lékainak törlesztésére jutna. Politikai körökben azonban tartanak attól, hogy a francia kormányváltozás a szanálási terv programjában zavarokat, minden­esetre késedelmeket idéz elő. sőt azzal is számolnak egyesek, hogy az uj fran­cia kormány esetleg nem lesz hajlandó Romá­niának a Tardienkormány által kilátásba he­lyezett kölcsönt folyósítani. Az Adeverul ezzel szemben megállapítja, hogy ezek az aggodal­mak fölöslegesek, mert Franciaországnak Ro­mániával szemben való barátságos politikáját illetőleg mit sem változtat a franciaországi kor­mányváltozás. A lap szerint feltétlenül számí­tani lehet arra, hogy a megalakítandó uj kor­mány legalább is olyan megértéssel lesz Romá­nia iránt, mint az előző volt. Annyi bizonyos, bogy a szanálási program végrehajtása átmeneti halasztást szenved, mert Rist és Autóin a. kormány változással kapcso­latban kénytelenek Párizsba utazni és ott meg­felelő .utasításukat, szpi;czni. Vigasztalásul azt teszi hozzá az Adeverul, hogy Rist'ék előzőleg még néhány centr imban tanulmányozni fogják az adókivetést és az adóbehajtást. Bukarest főpolgármesterének budapesti nyilatkozata Dobrescu a magyar-román kapcsolatok elmélyítését s a kölcsönös megértést sürgeti (Budapest, május 12.) A Gellért kis szalon­jában folyt le az a bankett, amelyet Budapest főváros adott Dobrescu bukaresti főpolgármester tiszteletére s amelyen résztvett Grigorcca bu­dapesti román követ is. Ripka mondott pohár- köszöntőt, amelyre Dobrescu válaszolt fenékig ürítve poharát Budapest és a magyarok egész­ségére. A bankett pobáresengésü hangulatában Bu­karest főpolgármestere a vendégre kötelező ud­variasság és előzékenység határán túl, elragad­tatással beszólt Budapestről és első hivatalos budapesti látogatásáról. — Régóta terveztem már ezt a budapesti utat — mondja — és most igazán örülök, hogy végre itt lehetek és sok év után megint látha­tom Magyarország elbűvölően szép fővárosát. Utoljára a háború előtt jártam itt és bizony azóta sok változást látok, de ezek a változások mind Budapest előnyére szolgálnak. Meg kell vallanom, hogy nem érzek csodálkozást és meg­lepetést. Ezt később, ba kivánja, meg is magya­rázom... Nagyváradi emlék. — Előre kell bocsátanom, hogy három éven át a romániai ügyvédi kamarák uniójának el­nöke voltam és ebben a minőségemben rengeteg erdélyi magyar ügyvéddel ismerkedtem meg. Ezek az erdélyi magyar ügyvédek, a velük való érintkezés során megmutatták nekem mindazo­kat az erényeket, amelyejt a magyarok sajátos­ságai. Náluk ismertem meg a magyar vendég­szeretetet, a szívélyességet, a szilárd jellemet, az előzékenységet, a korrektséget és a lovagiassá­got, szóval mindazoka t a tulajdonságokat, ame­lyek Budapestre érkezésemkor nem jelenthet­nek számomra meglepetést. Meg kell vallanom, hogy ezeken az erdélyi magyar ügyvédeken ke­resztül nagyon megszerettem a magyarokat és ennek a szeretetnek dokumentálása budapesti utam is. A magyar ügyvédeknél különösképpen megragadott lojalitásuk és bajtársiasságuk. Ez a szeretet, ne gondolja, hogy mai keletű. A ma­gyarok iránt való elismerésemnek és szeretetem nek tanujelét adtam már 1922-ben, tehát nem sokkal a háború befejezése után. Mint az ügyvé­di kamarák elnöke, hivatalos látogatást tettem Nagyváradon. Amikor beléptem a nagyváradi ügyvédi kamara termébe, láttam, a kamara volt elnökeinek képgalériája nem teljes: hiányzik a falról két magyar ügyvéd portréja. Érdeklőd­tem,. hol vannak a képek és tiltakoztam az ellen, hogy csak román ügyvédek képei díszítsék a falakat. Nyomban utasítást adtam, hogy azon­nal festesse meg a nagyváradi ügyvédi kamara a két magyar ügyvéd portréját. A portrék el is készültek, utasításomra el is helyezték azokat a kamarában, Petőfi, Madách, Ady. Elmondja Bukarest főpolgármestere, hogy n magyarok iránt érzett szeretete nemcsak eb­ben a nagyváradi esetben nyilvánult meg. A bukaresti városi üzemeknél sok magyar alkal­mazott dolgozik, ezek között több magyar mér­nök, akiknek kötelességtudásáról, ambíciójá­ról és munkaszeretetéről is elismeréssel beszól. Ez hát a magyarázata annak, hogy nem lepi meg őt a budapesti szívélyes fogadtatás. — És van még valami, — folytatja — ez a magyar irodalom. Állandó esti olvasmányom Petőfi Sándor, sajnos, csak francia fordításban, mert magyarul nem tudok. Egy francia Petőíi- verskötet állandóan éjjeli szekrényemen fek­szik,, kezembe veszem a könyvet lefekvéskor és igazi nagy élvezetet okoz, hogy olvashatom az emberi szabadság nagy költői harcosának ver­seit. Jól ismerem azonkívül Madách „Ember tragédiájáét és román műfordítások nyomán megismerkedtem Ady Endrével is. A két főváros a megértés szolgálatában. — Budapesti látogatásom hivatalos jellegén túl remélem, hogy utam hozzájárul a magyar —román kapcsolatok elmélyítéséhez. Az egyik főváros főpolgármestere látogatja meg most a másik fővárost. Ez azt jelenti, hogy a két vá­rosnak feltétlenül közelednie kell egymáshoz, hiszen ne felejtsük el, hogy mindenütt a váro­sok reprezentálják a nemzetek intellektuálitá- sát. A béke szelleme, a megértés gondolata, az együttműködés megvalósítása az intelligens em­berek dolga. Azonkívül a fővárosok sokban ha­sonlítanak egymáshoz és minthogy a kozmopoli- tizmus jelképezői, elsősorban alkalmasak arra, hogy rajtuk keresztül játszódjék le az a folya­mat, amely a kölcsönös megértést és együttmű­ködést eredményezi. Nagy szükség van erre a kölcsönös megértésre, mert enélkül rettenetes veszélyekkel kell szembenézni. Nem titkolom, hogy szerintem egy uj világháború Európa tel­jes pusztulását jelentené és tudomásul kell ven­nünk, hogy egy uj világháború — bárki is le­gyen a fegyveres győző — mindenütt a teljes felfordulást és a kaotikus forradalmat eredmé­nyezné. Ezért vagyok én pacifista, ezért igyek­szem keresni a megértést a szomszédban, ezért vagyok itt Budapesten is és remélem, hogy lá­togatásom nem lesz haszontalan. Maniu a konverzió dema­gógiájáról és a nyugdíjasok­nak nevezett emberpáriákról (Nagyvárad, május 12.) A „Nagyvárad“ munkatársa hosszabb beszélgetést folytatott folytatott Manîu volt miniszterelnökkel, aki vasárnap délután szórakozásképpen belátoga­tott Szilágysomlyóra, — gyalog. Itt beszélt ve­le az újságíró. Maniu beszélgetés közben súlyos kritikát mondott a mai kormánypolitikáról. A konverzióról ezt mondta: — Az én véleményem szerint a konverzió mai formájában nem állhat fenn. Az kétségte­len, hogy a paraszton és az eladósodott mező­gazdákon segíteni kellett. De nem igy, ahogy ezt Argetoianu ur csinálja... Mi annak idején az agrár földhitelintézettel akartuk megcsi­nálni, amely aztán hivatva lett volna a ban­kok és adósok közötti diffei’enciákat lebonyolí­tani. De pénz nélkül pénzügyi műveletet lebo­nyolítani, az lehetetlen. Például az én közsé­gemben, Badacsonyban is azt mondják a pa­rasztok, hogy ők nem koldusok, hogy az adós­ságukat elengedjék, inkább adna nekik az ál­lam pénzt, hogy legyen miből a pillanatnyi szükségleteiket fedezniük. — Hogyan lehetséges, hogy két olyan nagy politikai párt, mint a nemzeti parasztpárt és a liberális párt nem akadályozták meg, hegy a konverzió ebben a formában menjen keresztül? — A törvényjavaslattal a pártok nem he­lyezkedhettek szembe és ez olyan kényes kérdés volt, amihez csak nagyon óvatosan lehetett hozzányúlni. A mi javaslatainkat és egyéb mó­dosítási kísérleteinket nem vették figyelembe, úgy hajtották keresztül, ahogy éppen akarták. Különben is egy ilyen demagóg törvényt na­gyon nehéz és kényes dolog akármilyen politi­kai pártnak is a nép előtt elgáncsolni. Láthat­tuk a földbirtokreformnál is. — Már akárhogy is van és lesz a konver­zió, de egy dolog bizonyos, elnök ur, hogy a bankok, a nép és a hónapokon keresztül nem fizetett nyugdíjasok, tisztviselők úgy el van­nak keseredve, hogy mind a szélsőséges áram­lat felé hajlanak. Hiszen vannak olyan tisztvi­selők és nyugdíjasok, akik már több, mint hat hónapja nem kaptak egy árva bánit sem. — Honnan és miből élnek ezek a szerencsét­len emberpáriák? — kérdi Maniu. Azt még megértem, hogy a lakást nem fizetik. De a min­dennapi kenyeret miből veszik meg? A kor­mány pedig tehetetlenségét és felelősségét ne­vetséges dolgokkal akarja leplezni. Hát ki hi­szi azt el, hogy a franciák azért jöttek az or- szúgba, hogy a tisztviselők elbocsátását és fize­tésredukciókat csináljanak? Ki veszi komolyan, hogy a franciák tiltották meg az államnak a tisztviselők és nyugdíjasoknak a kifizetését? Dehogy kérem, ez a kormánynak gyenge men­tegetőzése, melyből azorlban nagyon kilóg az a bizonyos lóláb...

Next

/
Thumbnails
Contents