Keleti Ujság, 1932. május (15. évfolyam, 100-122. szám)
1932-05-13 / 108. szám
KíLETliljSKG XV. ÉVF. 108. SZÁM, £ C'ak végleges határozattal elítéltek részesültek az amnesztiában és egész csomó kategória elítéltjeire nem vonatkozik a kegyelmi aktus r (Bakarest, május 11.) Röviden jelentettük, hegy május 10-ike alkalmából az uralkodó kegyelmi rendeletet adott ki. A rendelet szövege a következő: 1. szakasz. Kezeimet és büntetésleszálli- 'tSst adunk a következő szakaszokban feltüntetett, a rendes, vagy rendkívüli polgári, vagy katonai bíróságok által a rendelet közléséig T%Iăges határozattal elítélteknek. ' 2. szakasz. Elengedtetik a büntetés a tízezer lejnél kisebb pénzbírságra Ítélteknek, továbbá az erdőtörvény 60., 62—-70. és 72. szakaszai alapján pénzbírságra Ítélteknek. Elengedtetik a büntetés a legfeljebb kéthónapi szabadságvesztésre elítélteknek. 3. szakasz. A szabadságvesztési büntetéseket következőképpen csökkentjük: 3. A két hónaptól egy évig elítéltek büntetése felére. 2. Az egy évtől üt évig terjedő büntetések kétharmadára. 3. Az öt évnél tovább elitélteké háromnegyedére szállittatik le. 1, szakasz. A birságbüntetéseket a következőképpen csökkentjük: 1. A tízezer lejtől ötvenezer lejig terjedő büntetések felére. 2. Az ötvenezer lejnél nagyobb büntetések háromnegyedükre szállíttatnak le. 5. szakasz. A hadirokkantak, valamint azoknak. akik az elitélés alapját képező tett elkövetésekor legfeljebb 18 évesek voltak és az első ,szakasz rendelkezései alá tartoznak, a következő módon engedjük el, vagy csökkentjük büntetésüket. 1. Eleugedtetik a büntetés a legfeljebb háromhónapi szabadságvesztésre elítélteknek. • valamint a tizenötezer lejt meg nem haladó i pénzbüntetésre ítélteknek. 2. A három hónapnál hosszabb szabadság- . vesztésre ítéltek büntetését felére csökkentjük, s ugyancsak felére csökkentjük a tizenötezer .leméi magasabb pénzbüntetéseket. 6. szakasz. A büntetéscsökkentés vagy a FECSKÉK Irta: Bibó Lajos A kertekben már zümmögtek a méhek, a pünkösdi rozsa kinyílt,- az égen pedig megjelenek az első nyári felhők. A. gyerek nem volt ugyan már egészen gyerek, mert nyolcadikba járt, aztán a neve is eléggé férfiasán hangzott, úgy hívták, hogy Csengelei Sándor — lent ült a nagy kertben, a kőfal alatt, amely a várost támasztotta, lent ült a nagykertbe szolgáló falépcsö legalsó fokán és Horatius egyik ódáját tanulta. De mert körülötte zsongott a kert, a kert alól pedig ideintegetett a végtelennek tetsző mező, a kőfal pereme alatt pedig egy fecskepár éppen most rakta a fészkét, Csengelei Sándor haszontalanul birkózott Ho- ratius-szal, hiába olvasta, hadarta, szavalta az ódát, egyetlen sora nem akart megmaradni emlékezetében. — Mi történt velem? — nézett föl végül is a könyvből, egyenesen a fészket rakó fecskékre, akaratlanul is jó! teleszivta a tüdejét az áradó tavaszi levegővel. Eltekintett a mező felé is. A távolban játszott a fény, a kertben virágzottak a fák, az ezüstszinü levegőben illatos hangok csendültek. Sándor a fecskéket nézte, majd a méheket, a foü- dón futkározó bogarakat, a virágzó fákat,' — a kibom- Jott hatalmas tavaszt, s hogy hirtelen fájóan édes ha- eogatá3 tárta át, önkéntelenül is összehajtotta a térdén fekvő könyvet. Fölemelkedett a helyéről az egyik útra kihajló kifestett bimbóról levett egy acélos fényben csillogó hátú .Jtózsabogarat, a tenyerébe tette, ráfujt s amikor a bogár elrepült, tovább ment, letépett egy almavirágot és. •zétmorzsolta az ujjai között. Ebben a pillanatban nevetés hangzott a kert alól. Fries, tiszta, üde, csengő leánynevetés. , Csengelei Sándor megrezzent. Ismét a feeskékr- tekintett, a fákra, az égre, végül magára, hogy rendben .van c a ruhája s megigazítva a nyakkendőjét, megin dúlt. a nevetés felé. A kert ajtajánál megállóit es kilesett a rácsek ke.aétt A kert alatti lapos es széles, füvei benőtt kubikpénzbüntetésleszállitás számítása tekintetében a kezdeti büntetés a mértékadó. 7. szakasz. Az ezen rendelet által adott kegyelmi intézkedések alól kivétetnek: 1. Akik előző reudeletek nyomán már bün- tetóscsökkentésben részesültek. 2. A következő tettekért elitéltek: Hazaárulás, kémkedés, az állam belső biztonsága ellen elkövetett büntettek és vétségek, u katonai bíráskodásról szóló törvény 210—218. szakaszaiban feltüntetett engedetlenség és lázadás, dezertálás, a köznyugalom elleni vétségekről szóló törvény — 247—1924. — rendelkezései elleni vétségek, rablás, gyújtogatás, közpénzek eltulajdonítása, közokmányok hamisítása, csalás, vesztegetés, hivatalos hatalommal való visszaélés, csalárd bukás, az alkoholos italok készítésében és kereskedelmében elkövetett csalásokra vonatkozó törvény ellőni vétségek — 111—1927. szám —, a szeezes itatok termelésére és árusítására vonatkozó törvény elleni vétségek — 1173—1930. szám —, a vámtörvényelleni vétségek, a spekulatervény elleniek és visszaesők büntetései. 3. A nem tulajdonos erdőkitermelők, akik az erdőtörvény 7. és 14. szakaszai alapján Ítéltettek el. Svédországban a KreugerUgy miatt mogváSfoxtatták a csődeljárást Uisbb busz letartóztatást várnak (Stockholm, május 11.) A Kreuger-iigyben újabb letartóztatások várhatók. A konzern több magasrangu tisztviselőjét azzal vádolják, hogy tudtak főnökük bűnös manipulációiról, de azokat nem jelentettek a hatóságoknak. A lapok jelentése szerint mintegy húsz letartóztatásra lehet számítani. Egyébként a svéd kormány elhatározta, hogy a Kreuger-üggyel kapcsolatban megváltoztatja a csődeljárási törvényt. A konzernnél feltétlenül csődre van szükség, azonban a pénzügyietek óriási kiterjedése és bonyolultsága mellett a rendes csődeljárás lehetetlen és olyan módosításra van szükség, amely lehetővé teszi a vállalat ügyeinek lassú likvidálását. gödörben két fiatal lány hajtogatta széjjel a fűszálakat. Héromlevetü lóherét kerestek. Nem találtak, hát nevette?-. — jaj! — mondta az egyik. — Nekem már eg-szen megfájdult a derekam. — 8n meg már szédülök... — mondta a másik. Az egyik szőke volt, kékszemü, a másik barna les csillogó, — mind a kettő hamvas, most feslö, akár a rózsák, mind a kettő különös. Ismeretlen csodákkal teli, akár a tavasz. A szőke lekapta a fejéről a kalapját és ledobta magát a fűre. — Phü, de melegem van. A másik melléje heveredett. — Nekem is. A szoknyájuk fölhuzódott a térdük fölé. Csengelei Sándor aprókat és nehezeket lélegzett. Egész testével, egész visszafojtott forró mozdulatlanéi gával nézte őket. A két lány azt hitte, nincs a közeiben senki, a bo garakat, a fákat, a felhőket nem vették számba, * az egyedüllét meghitt mozdulataival babrálgattak be szed közben magukon, eligazítva az alsó ruhájukat, Csengelei, jóllehet olyan nehéz, tompa ütésekkel vert a szive, hogy a melle majd leszakadt, a világ végéig -boldogan ott maradt volna a kerítés mögött, de félt, hogy a két lány meggondolja magát, felugrik és tovább megy. Kilépett az ajtón. Keveset várt, akkor, hogy' a feleimét leplezze, odaszólt a két lánynak: — Ez a mi portánkhoz tartozik. Azt értette azalatt, hogy a kubikgödör az övék. övpk a fü is, neki joga van,erre mindenkit íigye Imez- tstnie. A két lány halkán 'síkoltott. Rémülten kapták > szoknyájukhoz és lángvörós arccal szöktek talpra. A barna tért elsőnek magához. — Kicsoda maga? Honnan került ide? — támadt a fiúra. Csengelei rnegrezzent az erélyes hangtól. — Mondtam max. ez a mi portánk. — «tette ;df elszántán, de ázert határozatlanul. A szőke látta, hogy á fiú szeme csillog, észrevette, hogy a hangja remeg — egyszerre vérszemet kapott. — Akkor is szemtelenség igy' rátámadni az emberre. Csengelei farkasszemet nézett velük. Erezte, nem az eszével, nem a szivével, még csak nem Is az ösztönével, az érzékeivel érezte, hogy haragos, gyűlölködő, kérlelhetetlen ellenfelekkel áll szemben. Fojtott, ét azért megbocsátó hangon felelt: — Nem támadtam rá magukra. Itt álltam a kerítés mögött. Néztem, mit csinálnak. A két lány arcát egyezerre öntötte el a vér. Tehát a fiú hallotta, mit beszéltek, látta, amikor megigazították a ruhájukat. Sirás fojtogatta őket dühös szégyenükben. A barna lépett cda Csengeleihez. — Szóval, leselkedett? A fiú meghökkent: — En ? ... — hebegte. — Maga! — szikrázott a barna, s măr acul is ütötte Csengéiéit. — Tessék. Megkapta. A szőke fölnevetett: — Gyerünk! — kiáltott, s futott az ut felé. A barna követte. Az útról szólt vissza: — Mafla! Csengelei állt. Nézett utánuk. Nézte őket; amíg el nem tűnték a fák alatt. Az égen fehér felhők Úsztak, lent szitakötők röpködtek, a fecskék hordták a gallyakat, meg a sarat a fészekhez. Már nyár volt. Lassan terülő, érő illatot, izt bontó teljesedő ny'ár. Csengelei visszament a kertbe. Leült ismét a lépcsőre. Nézte a bogarakat, a fákat, a fecskéket, az eget, a .'öldet s érezte, hogy velsmit nem ért. Azt a valamit, ami megrohanta, annyira nem érti, hogy nem ért semmit. Kinyitotta a könyvet — s reszkető idegekkel, összezavarodott értelemmel, megrebbent szívvel, egész testében és egész lelkében tapintható eleven fájással, sajgó, nagy fajdalommal maga ele meredve, suttogó hangon hadarni kezdte az ódat.
