Keleti Ujság, 1932. május (15. évfolyam, 100-122. szám)

1932-05-13 / 108. szám

&z ClufrKolomwár, 1932, május 13. * PcflieK Előfizet*» bei földöm Egyévi* 800, (Hém 400, negyedévi* 200, egy hóra 70 L. Egyes exist ire 3 'tal* országos pi agyarpArti lap Szerkesztőségi és Madóhivatsll telefon: 608, 6.04 XV. évfolyam £ 108 szám Előfizetés Magyarországon: Egyévre 60 Pengő, félévre 25 Pengő, negyedévre 12,50 P. ......... Egye« szám ára 20 flllir. lorga és Argetoianu lemondatták Vasilescu Car- pent és majdnem az összes alminisztereket Cantacuzino távozásáról is beszélnek, Ghica állítólag marad — Tatara erdélyi alminiszter sem marad a helyén (Bukarest, május 11.) Kormányátszervezés- ről ir ma a bukaresti sajtó s hír szerint a ki­rály át is vette már az átszervezett kormány listáját. A lelépő miniszterek névsorából ben­nünket elsősorban az érdekel, hogy Tataru er­délyi miniszter is távozik, aki erdélyi ember s akinek távozása után még kevésbbé lehet az erdélyi szempontok figyelembevételére számí­tani. lorga és Ar- ’w»nn megegyeztek a leniondatasokban. Ma délben lorga és Argetoianu közös audi­encián jelentek meg a királynál. Előzőleg már a miniszterelnök és a pénzügyminiszter hosz- szabb tárgyalást folytattak egymással és az Adevorql szerint teljes megállapodás jött köz­tük létre a kormány átszervezését illetőleg. Megegyeztek abban, hogy Vasilescu Carpen utódjává Tosca volt berlini követet nevezik ki ipar és kereskedelmi miniszteré. Ma délelőtt Argetoianu több miniszter lá­togatását fogadta. Ionescu Sisestlvel közölte Argetoianu, hogy megmarad a kormányban, majd az majd az alminiszterek számának csök­kentéséről tárgyaltak. Az Adeverul szerint még nem lehet tudni, hogy Cantacuzino bennem­Tataru is távozik Más forrásból ezt jelentik: lorga minisz­terelnök és Argetoianu pénzügyminiszter szerda délelőtt közös kihallgatáson jelentek meg az uralkodónál s ez alkalommal bemutat­ták a kormány átszervezés tervét és az átszer­vezett kormány listáját. A kihallgatást meg­előzően Argetoianu a kormány több tagjával folytatott tanácskozásokat a belügyminisztéri­umban. A bukaresti sajtó értesülése szerint Va­silescu Carpen, Christi, Buzdugan, Tataru, Stanciu és Metes miniszterek, illetőleg állam­titkárok benyújtották lemondásukat, amelyeket a kormány el is fogadott. A jelenlegi 11 államtitkár helyett csupán négy marad meg a kormányban. Rist Párizsba utazik. A francia szakértők első jelentése rövide­rad-e a kabinetben, több mint valószínű azon­ban, hogy távoznak a kormányból: Cristi, Buz­dugan, Stanciu és Metes alminiszterek. Ugyancsak az Adeverul közli, hogy Vasi- lesen Carpen miniszter ma beadta lemondását és a mai közös déli audiencián már előterjesz­tést tett lorga az uralkodónál Tosca kinevezése iránt. Az ipar és kereskedelmi miniszter lemondá­sának hivatalos megerősítésé* holnapra várják az uj miniszter kinevezésével kapcsolatban. A Lupta szerint Ghica küiügyminiszter megmarad a kormányban, mert maradását Titulescu is szükségesnek tartja külpolitikai okokból. Viszont a Lupta úgy tudja, hogy Cantacn- zine népjóléti miniszter visszalép és utódja dr. Topa kamarai alelnök lesz. Az alminiszterek közül csak Radian marad meg, mig a pénzügyi, belügyi és hadügyi alminiszteri állásokat uj emberekkel fogják betölteni. Mindezekből a hirekből a tényállást meg­állapítani egyelőre nehéz. Annyi tény azon­ban, hogy a kormányban bizonyos változások küszöbön állanak, bár nagyobbmérvü minisz- terváltozásról nem lehet szó. sen elkészül. A jelentés elkészítése után Eist pár napra visszautazik Párizsba, hogy a fran­cia kormányt tájékoztassa a romániai pénzügyi helyzetről, a többi francia szakértő azonban továbbra is az országban marad, ahol az egyes minisztériumok kötelékében fognak dolgozni. Amit Rist sugalmaz. Ma délután 4 órakor tartotta első ülését a legfőbb gazdasági tanács Argetoianu elnökleté­vel. Az ülés eTőtt Charles Rist megjelent a pénzügyminisztériumban és hosszasan tárgyalt Argetoianuval, akinek hir szerint bizonyos a tanács elé terjesztendő gazdasági intézkedése­ket sugalmazott. Közbiztonsági ankét. Ma délelőtt a belügyminisztériumban érte­kezlet volt a közbiztonsági szolgálat ügyében, Egy szürke napihír Kormánybukás, kormányátalakítás, kor- nrffny válság: ezek a szavak valamikor, még nem is olyan régen, a lapok megkülönböztetett szenzációinak számítottak. Ha csak egyetlen miniszter távozásáról, vagy távozási szándéká­ról volt is szó, megindultak a találgatások, a kombinációk s ezzel együtt járt, mint szokásos keret a rendkívüli kiadás, izgalom, a parla­mentben, a politikai pártkörökben, megindultak a purparlók: ki lesz az nj miniszter, mit le­het várni tőle, az újságírók valóságos nyomo­zási eljárást indítottak annak megállapítására, mennyire koncepciózus emher az uj miniszter, liberális gondolkozásu-e, vagy reakciót, mire kötelezte el magát, mint politikus, mint képvi­selő, szóval az ország polgársága hasznot remél­het-e a változástól, vagy pedig nj bajokat, uj megpróbáltatásokat. Ma is egy ilyen jelentést — valamikor szenzációs, most azonban szürke kommünikét — tesznek közzé a lapok arról, hogy a Iorga-kormányt átszervezték s a minisz­terek csapatostól nyújtották be lemondásukat. Távoznak ezek szerint Vasilescu Carpen, Tataru erdélyi miniszter s még egynéhány ur, akiknek a nevét hiába is sorolnék föl, a közönség akkor sem tudna többet róluk. Politikai nyelven a miniszteri lemondáso­kat, újak kinevezését, úgy hivják, hogy „kor­mány rekonstrukció“, magyarul kormányát­szervezés. Miért van az, hogy ez az egyébként mindennapinak még az utóbbi időben sem nevezhető esemény az érdektelenség közönyébe fulladt, az olvasó ránt egyet a válláh s a politi­kai ellenzék is úgy megy el mellette, mint akit a dolog egyáltalában nem érdekel. Tagadhatat­lan, hogy mindennek elsősorban az az oka, hegy a közvélemény kiábrándult már a politikai di­vatok unalomig ismert hullámveréseiből. Any- nyiféle rendszer és párt váltotta föl egymást, pár esztendő alatt, annyiféle remény esett a kútba egymásután, hogy a polgárság a politi­kával kapcsolatban elfelejtett hinni. Pontosan tudja azt, hogy a közállapotok és az egyének helyzete mitsem fog javulni akármilyen kor­mány is vezesse az országot, akárki is viseli a miniszteri cimet és jelleget. Ami kezdeményezés a kormány részéről kiindult, a nyomában min­dig elégedetlenség, elkedvetlenedés, végül pe dig szomorú letargia támadt. Elérkeztünk tehát odáig, hogy pártok és kormányok nem tudják többé sem a maguk számára a bizalmat felkelteni, sem az önbiza­lom annyira szükséges gyógyszerét belecsepeg­tetni az egyének leikébe. Senkisem áltatja ma­gát a jobb jövő délibábjával, mert mindennap kevesebb a kenyér, mindennap le kell monda­nunk egy-egy valamilyen természetesnek tar­tott kulturigényünkről. Látjuk azt, hogy kor­mányok és miniszterei? még csak komolyan meg sem kísérelik ez ellen tenni valamit. Illetve ők azt mondják, hogy mindent elkövetnek, ami tőlük kitelik, azonban az emberek azt látják, hogy ez a minden a semmivel egyértékü. És so­ha annyira nem gyökeredzett bele a köztudatba ez a felfogás, mint a mostani kormány uralma alatt. Erről a kormányról mindenki azt tudja, hogy van egy miniszterelnöke, aki ismert tör- tónettudós és van egy pénzügyminisztere, aki­nek vannak néha ötletei, ezek az ötletek azon­ban akármennyire zseniálisak is, nem tudják megakadályozni a közviszonyok félelmet«« sü- lyedését, az általános elszegényedést, a munka- nélküliek számának ugrásszerű emelkedését, vállalatok összeomlását, a tisztviselő- és nyug- dijalosztály tértéit u­degradálódását s általában annak a keserves folyamatnak elhatalmasodását, amely az orszá­got, elsősorban pedig Erdélyt lassanként sira- lomkázzá változtatja át. A többi miniszterek kö­zött bizonyára tehetséges ember is akad, de az­zal is tisztában vagyunk, hogy szerepük nem más. mint a disoőrségé vagy hogy stilszerübbek legyünk, diszkiséreté. Ki kiváncsi tehát ilyen körülmények között arra. hogy Vasilescu Car­pen proeideál a kereskedelmi miniszteri szék- kot, vagy ágy mis kiválóság, akinek egyedüli érdeme, hogy már akkor jorgista volt, amikor egy Iorga-kormány lehetősége a fantáziák biro­dalmába tartozott. Ezért nem szenzáció ma már a kormányátlakitás és ha az újságok nem dol­goznának bizonyos sablon szerint, hanem asze­rint csoportosítanák és tennék ranglistára az eseményeket, hogy mi érdekli a közönséget, ak­kor Vasilescu Carpen ur és társainak távozása nem a lap vezető helyére kerülne, hanem leg-, feljebb egy saürke napihir futná belőle.

Next

/
Thumbnails
Contents