Keleti Ujság, 1932. május (15. évfolyam, 100-122. szám)

1932-05-11 / 107. szám

Chág Cluf-Koloxsvdr, 1932. múfua 11. ■B Előfizet*4 belföldönt Egyé vra 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóm 70 L. Egyes ezém ára 3 lel« országos magyarparti lap ^ Szerkesztőségi és kiadóhivatal! telefon: 508, 6.94 XV. évfolyam sfe 107 szám Előfizetés Magyarországon: Egyévre 50 Pengő, félévre 25 Pengő, negyedévre 12.50 P. Egyes szám ára 20 fillér. A francia választá­sok után Ha a jelek nem csalnak, rövid időn belül Franciaországban ismét Harriot Eduard kerül a miniszterelnöki székbe. Herriot-t annakidején a francia frank inflációja buktatta meg és győ­zelme ellenére is arra kényszeritette, hogy visszavonuljon. Pedig Herriot külpolitikai pro- : gxamja sok lendületet hozott a megmerevedett j francia nacionalista közéletbe és ha pacifista .programja akkortájt megvalósul, úgy talán ma nem tartanánk annyira lenn, mint amennyire fl francia baloldal hatalmas győ­zelme atdn ismét Herriot kormány- elnöksége következik Tardieu junlus elsejéig vezeti a folyó kormányügyeket A francia elnökválasztásra Lebrun szenátusi elnök és Painleve volt miniszterelnök a jelöltek tartunk. A frank zuhanását Poincare állította meg, de ma Herriottal szemben nem lesz szükség fel­sorakoztatni Poincarét, annál az egyszerű ok­nál fogva, mert a francia frank még a jobbol­daliak uj elképzelhető mesterséges tőzsdemanő­vere mellett is megingathatatlannak látszik. Talán az általános politikai helyzet is megvál­tozott Franciaországban. Mutatja ezt, hogy Herriot pártja győzött és másodszor győzni ugyanazon politikai programmal, konszolidál­tabb valami, mint először, megbízhatóbb, belül­ről jövőbb, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy a francia közvélemény éppen akkor tért baloldali irányba, amikor a német politika szél­sőséges jobb irányába tevődött át. Mintha en­nek a választási megnyilatkozásnak egyenesen az lett volna a célja, hogy erőt adjon a német köztársasági kormánynak, amelyet esetleg a szélsőséges francia jobboldali győzelem meg­semmisített volna, miután máris legyengült a liitlerpárti attak alatt. Egyelőre még messze vagyunk attól az idő­ponttól, hogy Herriot-t installálja a francia po­litika uj vezéreként az európai közvélemény, egyelőre még Franciaországnak a gyászos vég- zetü Doumer szőkét is be kell tölteni, átcsoporto- sitani kell a politikai erőket és úgy a francia jobboldalnak, mint a baloldalnak tisztába kell jönnie, hogy mit akar voltaképpen. Különösen a baloldalnak kell tudnia, hogy mennyiben tud homogén lenni majd akkor, amikor nem mint ellenzék áll szemben a kormánypárttal, hanem megfordítva. Ha Herriotnak jelenlegi győzelme és vele együtt a baloldali ellenzéknek lélektani­lag szilárdabbnak is látszik, mint ama hires onze mai választásnál, számarány tekintetében gyöngébb, ugyannyira, hogy Herriot képtelen lesz kormányt alakítani a szocialisták aktiv részvétele nélkül. Leon Blum eddig nem követ­te a békekötés utáni évek német példáját és nem vett részt a kormányban. Most azonban ki kell lépnie rezervált magatartásából már azért is, mert eddig csak ellenőrzésre beállított poli­tikája a kommunista párt erősödését vonta ma­ga után és igy egy uj baloldalnak hovatovább két fronton kell felvennie a küzdelmet. Minden azon múlik tehát, hogy az ellenzék meg tudja-e értetni magát a saját ellenzékisé­gén, saját frontján belül. Logikailag ennek nincs nehézsége. A francia baloldal minden egyes csoportja a külpolitikai irányvezetés te­kintetében nagy vonalakban egyetért egymás­sal, ha a belpolitikai célkitűzések tekintetében ellenkeznek is a nézetei. De a külpolitika e pil­lanatban Franciaország számára is a legfonto­sabb, ugyannyira, hogy háttérbe szőrit és el is nyom minden más politikai problémát. (Párizs, május 9.) Vasárnap folyamán le­zajlottak a francia pótválasztások is. Most már véglegesen megállapítható, hogy a baloldal győzött és Tardieunak ott kell hagynia a he­lyét. A jobboldali pártok és Tardieu jobbközép csoportja a második választási menetben még érzékenyebb veszteséget szenvedett, mint az első választáson. A parlamenti ellenzék man­dátumainak száma a háromszázötvenet megha­ladja és ez a szám van olyan nagy, hogy a bal­oldali koncentráció kormányzóképes politikát folytathasson. A francia belügy misztérium a választá­sok eredményéről hivumiou kimutatást adott ki. A kimutatás a következő (a zárjelben levő számok az előző választásokon elért eredmé­nyeket mutatják): Konzervatívok 5 (8), de­mokrata köztársasági szövetség 76 (90), függet­len köztársaságiak 28 (26), néppárt 16 (19), baloldali köztársaságiak, Tardieu 72 (101), disszidens radikálisok 61 (90), radikálisok (Her­riot) 156 (109), független szocialisták és köztár­sasági szocialisták 36 (32), szocialisták (Blum) 129 (112), kommunista szocialisták 11 (5), kom­munisták 12 (10). A kimutatásban nem szere­pelnek a gyarmati kerületek. Ezzel szemben a Havas távirati iroda összeállitása a következő: Konvervativok 5 (7), jobboldali köztársaságiak 130 (144), baloldali köztársaságiak 63 (99), ra­dikális köztársaságiak 61 (83), radikálisok 150 (106), szociáldemokrata köztársaságiak 50 (48), szociáldemokraták 130 (111), disszidens kommu­nisták 11 (7), kommunisták 10 (5). Végleg kibuktak a kamarából többek kö­zött: Gaston Gérard, az idegenforgalmi ügyek államtitkára, aki a radikális baloldal tagja volt, Henry Kerillis, az Echo de Paris kiadótulajdo­nosa, Grumbach, az ismert elzászi szocialista képviselő, Chabrun, a független köztársasági szocialistapárt vezére, Caehin, az ismert kom* munista vezér, akit egy disszidens jelölt búk* tatott ki, Dubois, a jóvátételi bizottság volt el* nőké stb. A választások lefolyása nagy meglepetést keltett az egész országban, mert bár biztosra: vették, hogy a választások baloldali irányba, húzódnak, azért mégsem remélték, hogy Fran­ciaország szakitson Tardieu politikájával. Tar­dieu, az uj köztársasági elnök megválasztása után fog lemondani. Ma délelőtt minisztertaná-' csőt hivtak össze, amelyen Tardieu ismertette a helyzetet és kijelentette, hogy lemondása ez* alkalommal nem formális és hogy ő semmi kö­rülmények között sem fogja vállalni a kor­mány megalakítását. A régi kormány junius* elsejéig vezeti az ügyeket, mivel az uj parla­ment még csak akkor fog összeülni. Az uj kormányelnök legnagyobb valószínű-, ség szerint Herriot lesz, aki a hires onze mai kartelljét fogja feltámasztani. A baloldali kar-i teli ez esetben igy alakulna: Herriot-pártja 150 Szociálista 130 Radikális köztársasági ______50 összesen: 330 Ezzel szemben az összes mandátumok szá­ma 615. Lebrun és Painlevé a francia elnök­jelöltek Ami a francia elnökválasztást illeti, leg- posszibilisabb jelölt e pillanatban Lebrun sze­nátusi elnök, aki a jobboldalnak az embere. A baloldal pártvezérei Painlevé szenátort kérték fel jelöltség vállalására. Painlevé még nem adott végleges választ politikai barátainak az ajánlatra. Doumer elnök temetésére már minden in­tézkedés megtörtént. Az elhunyt elnököt nem a Pantheonban, hanem családja kívánságára a párizsi temetőben levő családi sírboltba helye­zik örök nyugalomra. A merénylőt ismét kihallgatták A merénylet ügyében tovább folyik a nyo­mozás. A Párizsban élő orosz emigránsok sze­rint a merénylő a tettet a kommunisták utasí­tására követte el s a legutóbbi időben nagy­mennyiségű pénz felett rendelkezett, amelyet Moszkvából kapott. Ezzel szemben a szovjet körök a leghatáro­zottabbun tiltakoznak az ellen, mintha a me­rénylő a szovjettel összeköttetésben állott, volna és a legélénkebben kifogásolják, hogy Tardieu ilyirányu nyilatkozatot tett. A kül­ügyi népbiztosság megbizta Dovgalevszky pá­rizsi szovjet követet, hogy Tardieu előtt tilta­kozzék a merénylet ilyen beállítása ellen. A rendőrség hétfő délelőtt újból kihall­gatta a merénylő feleségét, aki azt vallotta, hogy negyvenezer frank hozománya volt s mintegy két éve ebből éltek. Az utóbbi időben elég szűkösen. Férje csak Párizsban keresett valamit, Monacóban nem is folytatott orvosi prakszist. Férje állandóan revolvert hordott magánál s amikor a mult héten Párizsba uta­zott, végrendeletet csinált, amit azzal indokolt meg, hogy tart tőle, nehogy valami szerencsét­lenség érje útközben. Kruckov Párizsban élő orosz emigráns, aki két évvel előbb segédke­zett a merénylőnek az úgynevezett zöld párt megalakításában, azt vallja, hogy abban az idő* ben a merénylőnek sok pénze volt.

Next

/
Thumbnails
Contents