Keleti Ujság, 1932. május (15. évfolyam, 100-122. szám)
1932-05-08 / 105. szám
üSV. IS VF. 105. SZÁM. Rumtíjsm s A szamosujvári autókatasztrófa egyetlen életbenmaradt áldozata, Henczes Gyuláné elmondja megszabadulásának történetét „És ekkor a két gyermekemre gondoltam" ... (Kolozsvár, május 6.) Monostori ut négy szám alatt lakik Henczes Gyuláné, aki a Sza- mosujvár mellett történt végzetes autókatasztrófából csodával határos módon megszabadult. Burgermayer Márton, Hoch Bernát, szatmári taxi tulajdonosok és Merlas Iuon soffőr ä négy méter mélységű vízmedencébe zuhant autóban lelték halálukat. í Szokatlanul érdekes dolog, hogy a két egymásután történt autókatasztrófa áldozatai közül két nő szabadult meg. Kolozsvár határában négy erős, hatalmas férfi és Szamosujvár határában ugyancsak három erős férfiember ;pusztult el. És két gyönge nő, talán a véletlen, vagy talán a tragikus pillanatokban megnyilvánuló hidegvér és egészséges női ösztön következtében kiszabadult a halál félelmetes karjai közül. Hogyan történhetett a szabadulást Hogy erre a kérdésre, amely ma mindenkit izgat s amelyről mindenki vitatkozik, kielégitő választ adhassunk, a Monostori ut 4. szám alatti lakásán felkerestük Henczes Gyulánét. Hátul az udvaron egy kis szobában laknak. Szülei éppen ebédnél ülnek. Midőn a nyitott ajtóban megjelenek, két ragyogószópségü leánygyerek rohan elém kiváncsi tekintettel. Henczes Gyuláné gyerekei. — Anyukát tetszik keresni? — mondja a nagyobbik, aki körülbelül nyolcéves lehet. Nem is várja meg a választ, könnyed mozdulattal az ágy felé mutat: — Itt fekszik a mi édesanyukánk. Az ágyban egy kékesszürke szemű, finom- arcú, világosbarna hajú nő fekszik. Balhomlokán hatalmas ütéstől származó kék foltok látszanak. Midőn meglát és megtudja, hogy újságíró vágyói:, a fejéhez kap: — Irtózatos fejgörcseim vannak. Idegesen hánykolódik az ágyában és beszélni kezd: — A szerencsétlenség után az ijedtségen kivül semmiféle fájdalmat nem éreztem. Most egyszerre borzalmas fejgörcseim jelentkeznek és az egész testem, mintha megvertek volna!1, égetően fáj. Itt volt az orvos és megnyugtatott, hogy a sebesüléseim nem súlyosak. A gyerekeimre gondoltam... Egyszerre elhallgat. Ideges csönd támad, egy idősebb hölgy feláll az ebédlőasztal mellől és a két gyerekre mutat: — Ezek mentették meg a haláltól. ás ekkor Henczes Gyuláné a gyerekeire néz, szemeiben könnyek jelennek meg és azt mondja: — Az utolsó pillanatban a gyerekeimre gondoltam és ez a gondolat adott elegendő erőt, hogy kiszabadítsam magamat az autóból. — Asszonyom, ha lehetséges, mondjon el mindeiít, idézze vissza az emlékébe az egész jelenetet és próbálja meg tiszta képet adni a katasztrófa részleteiről. És ekkor az erős akaratnak a megvillanása látszik az arcán. Egy határozott vonás, amely bizonyára magyarázatot ad arra is, hogy a legtragikusabb pillanatokban erős és öntudatos asszony Henczes Gyuláné. Vonat helyett — autó. — Én is Szatmárról indultam el, — kezdett beszélni csendesen. Vonattal akartam utazni, de az uccán összetalálkoztam Burgermayer Mártonnal. Az autóján ült és megkérdezte, hegy hova megyek. Midőn megtudta, hogy vasúti jegyet akarok váltani, meginvitált az autójára. Ö is Kolozsvárra utazik és ötszáz lejben állapodtunk meg. Én még sokaitam az ötszáz lejt, de arra gondoltam, hogy aztán hamarabb érkezek Kolozsvárra, hogy a gyermekeimet megláthassam. Már az autón ültünk, amikor hozzánk csatlakozott Hoch Bernát is. Ugyancsak aton szedtük fel Merlas Iuon soffőrt is. — Az utón sehol sem szálltak ki, a férfiak józanok voltak? —- Sehol nem szálltunk ki. Nem ivott senki semmit. Sőt az esőzésre való tekintettel az egész utón nagyon lassan és kíméletesen vezette szegény Burgermayer Márton az autót. — Midőn Szamosujvár elé értek, Széplak határában nem vették észre azt, hogy a régi országúton kell haladni és Szamosujvár városát ki kell kerülni? — kérdeztem. Az autónk repül... — Nem, erről mi semmit sem tudtunk. Eszünkbe se jutott semmi. A katasztrófa után autón jöttem Kolozsvárra és abban az irányban haladtunk és megállapítottam, hogy egyetlen jelzőtábla van az országút szélén ezzel a felírással: Kolozsvár felé! A sötétben ezt nem láttuk. Két autótulajdonos és egy soffől ült a kocsiban, ök sem vettek észre semmit. Nyugodtan és csendesen haladtunk át Szamosujvá- ron. Még élénken emlékszem arra, hogy beszélgettünk. Midőn Szamosujvárról kiértünk, Bur- germayer jobban meglassította az autót, mert emlékeztünk arra, hogy a Szamos hidja közeledik, Arra egyáltalában nem gondoltunk, hogy a Szamos hidja előtt még egy kisebb híd is van. Nem volt semmiféle jel, nem volt jelzőR rossz emésztés és annak következménye: a gyomor fetfavódás A gyomorbetegségek egyik leggyakrabbi jelensége a rósz emésztés miatt fellépő gyo- morfelfuvódás, ami a bőséges étkezések, vagy rosszul megrágott eledelek után hastáji nyomásérzés alakjában jelentkezik. A gyomornedv fölös sava a táplálékok erjedését okozza, ami viszont a gyomorfelfuvódását vonja maga után. Hogy a savtultengést megszüntessük szedjünk Magnesia Bisurata, ami páratlan gyógyszer a maga nemiben. Mihelyt a legcsekélyebb rosszul- létet érezzük, szedjünk egy fél kávéskanálnyi Magnesia Bisurata, mire az összes fájdalmak azonnal megszűnnek. A Magnesia Bisurata minden gyógyszertárban kapható. — Ára a közönség részére egy kis fiolával 75 Lei. lámpa és egyszerre csak azt éreztem, hogy áz autónk repül... A kisebbik leányka kitágult szemmel és nevető arccal hallgatja, nem érti tisztán miről van szó, de tetszik neki, hogy az anyuka repült. — Jó volt anyuka repülni? A kis lány ártatlan megjegyzése fáradt mosolyt csalt Henczes Gyuláné arcára. Valósággal megkönnyebbitette a borzasztó pillanatok elmondását. A homlokát végigsimitja, a levegőbe néz és látszik az arcon, hogy elevenen él az egész kép előtte. — Mindenre világosan emlékszem. A repülés után egy irtózatos dörrenést és loccsantást hallottam s csak azt éreztem, hogy az autó lefelé zuhanó sebessége meglassul. Végié!enraek tetsző pillanatok — Ütést nem érzett? — Nem. A viz az autó első részén irtózatos erővel tódult hátra a hátsó ülés felé. Mintha most is látnám, hogy a viz először bokáig, majd derékig és később a nyakamig ért. Ekkor gondoltam először a szabadulásra. Először az autó ajtaját próbáltam kinyitni. Nem sikerült. A? ablakot két kézzel vertem és be akartam törni. Ennek sem volt semmi eredménye. A viz pedig ömlött az autóba. Már elmerültem, az autó legfelsőbb sarkába nyomtam fel az arcomat, hogy lélegzethez jussak. Segítségért kiabáltam. — És az autóban ülő férfiak mit csináltak? — Ezt nem tudom biztosan. Csak arra emlékszem, hogy feléjük kaptam és ráztam őket, hogy segítsenek. Ekkor ismét végigsimitja a halántékát é? igy folytatja: — A férfiak, — borzasztó, ha rágondolok, hogy most halottak, — nem beszéltek, egyet len hangjukat sem hallottam. Még mindig eszméletemnél voltam, sőt azt is tudom, hogy a viz már teljesen ellepett és kinyitottam s szememet. Láttam azt, hogy az autó lámpásé ég és viz alatt vagyunk. Ebben a pillanatba:: az autó egyet lendült és féloldalra dűlt. (Mindezek másodpercek alatt történtek, de az életveszedelemben forgó nő úgy emlékszil. EGYESÜLETI ÉLET «*** Ének- és zenekari előadás az unitárius kollégiumban. Az unitárius főgimnázium tanulóifjúságának ének- és zenekara vasárnap délután 5 órakor a szülök és tanügybarátok részére előadást tart az évközben tanult ének- és zenedarabokból a kollégium dísztermében. Belépődíj nines, önkéntes adományokat a zeneszertár javára köszönettel fogadnak. Közgyűlést tartanak a kolozsvári közbirtokosok * közlegelök ügyében. Dr. Giurgiu János ügyvéd, a kolozsvári közbirtokosság tiszteletbeli elnöke vasárnap délután 5 órára rendkívüli közgyűlésre hívja össze az X. és V. kerületbeli közbirtokos gazdákat. A rendkívül: közgyűlés tárgya határozathozatal abban a kérdésben, hogy a közlegelök önkezelésben maradjanak, vagy átmenjenek városi kezelésbe. A közgyűlés színhelye a városháza díszterme lesz. Konfirmálói üanepóiy. A kolozsvári református egyházközség templomaiba* f. hó *-»», vasárnap délelőtt 1# órakor lesznek a szokásom konfirmációi ünnepélyek. Mitvallomástétel után az egyházközség öaállc tagjaivá lett ifjak urvaosorát is vetőnek. játszódtak »vissza, mintha hosszú időköz alatt volna le a tragikus jelenetek.) Minden erőmet megfeszítettem. — Az autó megtelt vízzel és én valósággal nyeltem a vizet. És ekkor a két gyermekemre gondoltam... Itt újból megszólal a kisleányka: — Mi is, édesanyukám, mindig reád gondoltunk... — Minden erőmet megfeszítettem és az öklömmel az autó ajtajának az üvegére ütöttem. Az ablak kitört, sőt még arra is emlékszem, hogy a kitört ablak üvegeit téptem le, hogy akkora hely legyen, ahol kibújhatok. Mutatja a jobbtenyerét, amely össze-vissza van vagdalva az üvegszilánkoktól. — A résen át kimásztam. Ha jól visszaem- lékszem, jobbkezemmel visszanyúltam, hogy a soffőrt, aki mellettem feküdt a vízben, magammal rántsam. Ekkor már az erőm egyre fogyott. Kitűnő úszó vagyok és két csapással a cölöpök mellé értem fel. Rozoga deszka volt rászögezve és abba kapaszkodtam. A deszka leszakadt. Újból visszaestem. Ekkor már az erőm teljesen elhagyott. A legnagyobb erőfeszítéssel segítségért kiáltottam. Ettől a pillanattól fogva már nem emlékszem semmire. Csak később mondották el, hogy Purcog Gligor mentett ki a vizből. Itt elhallgat, a tragikus pillanatokra való visszaemlékezés teljesen kimerítette, újból erős főfájásról panaszkodik és sirni kezd. — Szerencsétlen barátaim. Ha én nem tudtam volna kiszabadulni, még ma is és esetleg hónapokig a viz alatt maradhattunk volna autóstól. Ebben Henczes Gyulánénak tökéletesen igaza van. Ha nem szabadul meg, az autó és az utasai nyomtalanul tűntek volna el. A vízmedence tükre csendes volt és néma. Talán hónapok múlva derült volna fény a borzalmas tragédiára. Elbúcsúzunk Henczes Gyulánétól, aki az újból átélt izgalmak hatása alatt visszahanyatlik párnájára. Két gyermekének csillogó szeme vigyáz reá... Olajos Domokos. * Szőlősgazdák! Az uj szőlészeti törvény (Megjelent a f. évű április 22-i 98. számú Moni- t®rul Oficialban) magyar fordítása kapható dr. Mand®l Fordító Irodában Cluj, Str. Memorandului 24. Ara 8ő lej. Vidékre, portóval 40 lej.
