Keleti Ujság, 1932. május (15. évfolyam, 100-122. szám)
1932-05-04 / 102. szám
XV. ÉVF. 102. SZÁM. KeletiUjsüg 3 Két lövés a levegőbe — az egyik életet oltott ki Eack Ferdinánd részletesen elmondja, hogyan létté agyon dr. Török Imrét? A softer ellentmondó vallomása Egy háromszázezer lejes életbiztosttás története (Kolozsvár, május 3.) Kolozsvár magyar társadalma még mindig hatása alatt áll annak a borzalmas szerencsétlenségnek, amely május 1-én történt s amely egyszerre két családot suj tott le. Vasárnap délben a kaján tói erdő szélién játszódott le a végzetes szerencsétlenség. Kuck Ferdinand kolozsvári kereskedő tragikus véletlen folytán, vagy végzetes gondatlanságból egy vadászfegyverrel agyonlőtte legjobb barátját, az egész Kolozsváron ismert és népszerű orvost, dr. Török Imrét. A tragédia. A halálos kimenetelű vadászszerencsétlenség fölött a végzet-tragédiák megdöbbentő tragikuma lebeg. Május elsejének, a tavasz legszebb és legragyogóbb ünnepének derűs és vidám hangulatában elindul egy vadásztársaság, a tavaszi napsugarakban és a zöldülő természet ragyogó újjászületésében felfrissül a lélek, mámorossá lesz az ember, jókedvű nevetés, vidám élcelődés lesz úrrá a társaságon, a vadászzsákmány ilyen kor nem is fontos, a fegyver csak játék, a póznára kikötött élő bagoly csak gyerekes szórakozás, nem jelentkezik az ölyv, a sas, még csak' szarka sem repül arrafelé és mégis, Kuck Ferdinand kezében kétszer eldördül a finom francia vadászfegyver, ujongás és tréfa ez is, — vége a vadászatnak. És akkor a második lövés után Török Imre dr., ez az életvidám, robusztus-termetű ember összeesik, hót serét az arcát éri és abból három az arcon át fúródva áthatol az agy velőn és a koponya hátsó részén jön ki. A szép szál ember, szerető hitves és három gyermek apja, szótlanul összerogy és hang nélkül, haldokolva szállítják be a Mátyás szanatóriumba, ahol a vadászszerencsétlenség után négy és fél óra múlva, irtózatos szenvedések után megírni. A délutáni órákban a tragikusvégü szerencsétlenség hire pillanatok alatt szétfut a városban és mindenki megrendülve tárgyalja a vadászszerencsétlenség részleteit. Nem tud még senki sem biztosat, de már arról beszélnek, hogy Kuck Ferdinánd a végzetes lövés után megőrült, mások azt suttogják, hogy maga ellen fordította a végzetes fegyvert. A tragikus esemény Kolozsvár város egész társadalmában megrendítő hatást váltott ki. Kuck Ferdinand vallomása a Keleti Újság munkatársa előtt r rí,® Hogy mi történt vasárnap a déli órákban, hogyan zajlott le a halálos végű tragédia, arra a legautentikusabb maga Kuck Ferdinánd, aki a vadásszerencsétlenség második áldozata. Mindenki derék, korrekt és megbízható embernek ismeri. Maga jelentkezett a rendőrségen és ott mindent a legapróbb részletekig elmondott. Vallomásából kiderül, hogy nincs szándéka semmit sem elhallgatni, érzi az irtózatos; felelősség súlyát s maga a végzetes katasztrófa nagyobb büntetés az ő számára, mint amit az igazságszolgáltatás nyújthat neki. Hozzá fordultunk és az ő szájába adjuk a vadászkatasztrófa részletes és fotografikus leírását. Kedden délután három órakor, midőn már az előzetes letartóztatásból kiengedték, a Regele Ferdinánd (Wesselényi Miklós) ucca elején iévő textilüzletébe megyünk. Itt azt a felvilágosítást adták, hogy a Scherg-féle posztóüzletben van, ahol már hosszabb idő óta, mint üzletvezető, a cég kolozsvári lerakatának a főnökeként működik. Az üzlet hátsó részében levő irodahelyiségben találtunk rá. Középtermetű, szikár, kék- szemii, megnyerő külsejű ember Kuck Ferdinánd. Az arca a végzetes katasztrófa óta eltöD tött álmatlan éjszakák vontak mély barázdákat. Fáradt mozdulattal hellyel kinál meg s a legnagyobb készséggel mond el mindent. — Tessék helyet foglalni, tudom, hogy miért \ jött, szívesen állok a rendelkezésére. Nincs semmi eltitkolni valóm, mindent úgy mondok el, amint azt az emlékembe vissza tudom idézni. Az arca különben nyugodt. Látszik rajta, hogy már leszámolt az eseményekkel. Nem változtathat a történteken. Már intézi az üzleti dolgait. Üres papírlapot tesz elém és mintha diktálná, úgy mondja el életének legszomorubb és legtragikusabb esetét. — Szombaton, tehát május elseje előtt elhatároztuk, hogy vasárnap délelőtt kirándulunk. Dr. Török Imrével, a legjobb barátommal Franck Rudolf mérnökkel és Tetry Vilmossal, a Scherg-cég egyik hivatalnokával, úgy beszéltük meg, hogy a május elsejei kirándulást vadászattal kötjük össze. A közeli kajántói erdőbe rándulunk ki családainkkal együtt. Vasárnap még hozzánk csatlakozott dr. Wolf Helmut besztercei fogorvos is. — Török dr., szegény megboldogult barátom a gyermekeit is elhozta, én is felpakkoltam a gyermekeimet. Három másik barátomnak a felesége is részt vett a kiránduláson. Most Kucknak egy barátja lép az irodába, részvétét fejezi ki s rövid beszélgetés után ott folytatja az elbeszélést, ahol elhagyta. — Reggel nyolc órakor vidáman keltünk fel és kilenc órakor egy autókamionnal már a Papfalva határában levő és Kardosfalva felett elterülő erdő előtt állottunk. Ez a Vaida kastélyon túl van pár kilométerrel. — Az erdő szélén az Esztegár-féle autókamionból kipakkoltuk az élelmiszereket, vadász- felszereléseket, puskákat és a kajántói erdő felé húzódtunk fel. Az erdő szélén letelepedtünk, ott, ahol a vadászatot akartuk megrendezni. ÉRTESÍTEM a mélyen tisztelt érdeklődő hölgyeket és urakat, hogy cipőáraimat a változott viszonyokhoz mérten leszállítottam. JAKNER CIPÉSZ Cluj-Kolozsvár, Carolina tér 5 szám — Jó kedvben, derűsen és viccelődve, bő tízórait fogyasztottunk el. Nehezemre esik ezt most igy mondani el, de mindez valóban igy történt. Háromnegyed tizenegy órakor mi, a vadászok kétszáz lépéssel feljebb mentünk az erdő alá. Török Imre elővette az élő baglyot és egy karóra ráláncolta. Ez egy vékony lánc, a végén rézmanzsetta van, amelyet rákapcsolt a bagoly lábára, hogy ne repülhessen el. A vadár szók tudják, — mondja tovább, — hogy a bagolyra a ragadozó madarak, kánya, ölyv, kisebb sasfajták rászállnak s ezt a pillanatot használják fel arra, hogy a ragadozó madarakat le- lőhessék. Itt kissé megáll. A haját simogatja, érzi, látszik az arcán, hogy következik a tragikus pillanat. — Jaj Istenem, még most is borzadály fut rajtam végig, ha ezekre a jelenetekre visszagondolok. — A bagoly az erdő szélétől harminc lépésre lehetett kikötve. Egy tisztás volt itt, amolyan vágott erdőféle, ahol fiatal cserjék zöldültek. Itt egy tiszta, fehér papírlapot vesz elő és arra felrajzolja, hogy hogyan helyezkedett el a vadásztársaság. — Az erdő szélén harminc lépésre állt a bagoly. Mi az erdőbe húzódtunk be és onnan, lesből vártuk a ragadozó madarakat. — Mondom, a hangulat kitűnő volt. Talán ez volt a vesztünk, ez idézte fel az egész szerencsétlenséget. Alig helyezkedtünk el, szerencsétlenül járt barátom viccelődve kiáltotta felém: „Nézd Ferdinánd barátom, ott repül egy cserebogár. Lődd le.“ Rálőttem a cserebogárra, mire ő nevetve kiáltotta felém: „Nem kapsz te sem kitüntetést!“ Egy kisasszony jelenik meg az irodában, számlákat hoz be, Kuck Ferdinand átnézi és aláirja. Aztán utasításokat ad ki neki. — Hol is hagytam csak elí Igen. Fél óráig álltunk'igy lesben. Tizenegy óra lehetett délelőtt. A nap izzón sütött. A bő tízórai után kissé elbágyadtam, a friss levegő és az elfogyasztott sörök elbágyasztottak. — Sokat ittak önök azelőtt? — Nem. Sem én nem vagyok ivó ember, sem Török. Keveset ittunk, nem voltunk részegek. Nekem gyomorbajom van s nem szabad sokat innom. — Éreztem a bágyadtságot és ismét csak tréfálózva kiáltottam vadásztársaim felé: „Lőj- jétek le az összes ragadozókatI Nem irigylem.“ Utána mintegy tizenöt lépésre visszahúzódtam az erdőbe és ott lefeküdtem. Elaludtam. Nem is aludtam annyira, mint szunyókáltam. Ekkor már az arca egyre borusabb lesz. Idegesen cigarettára gyújt, reszket a keze és látszik rajta, hogy rendkivül ideges. És folytatja: Eldördül a halálos lövés tem. Szétnéztem, de nem láttam senkit, csal hallottam magam körül a vidám, hangos beszédet. Felállottam és az izzó napsütésben kinyuj- tózkodtam. Észrevettem azt is, hogy a barátaim lejjebb vonultak. Hallottam azt is, hogy lesben álló vadásztársaim elhagyták helyüket. Az álmot még ki sem töröltem a szememből, nézelőd tem, hallgatóztam és minden ok nélkül kétszer a levegőbe lőttem. — Biztos benne, hogy a levegőbe lőtt? — Igen. A hangokból csak azt állapithat- tam meg, hogy Török barátom a bagoly felé ment. — Nem a bagolyra lőtt? — Tizenkét óra előtt pár perccel felébred-? — Nem. Ez csak céllövés volt. Nem volt koMAGYAR SZÍNHÁZ maki MOLNÁR FERENC-töi, szerdán és csütörtökön este moly. Szokásom volt nekem, nem tudom, hogy jó, vagy rossz szokás, hogy néha a levegőbe lőttem. — Ez csak önnek a szokása, vagy általában ez minden vadásznak a szokása? — Inkább nekem ... De azt hiszem mások is szokták . . . Mikor a második lövés is eldördült, rettenetes orditást hallottam. Frank mérnök barátom hangja volt. Pillanatok alatt kitisztult a fejem, eldobtam a puskát és az erdőből kirohantam a tisztásra. — Szabad még valamit kérdeznem. Az erdőből látta a barátait? — Nem. Nem láttam, senkit. — Nem látta a soffőrt sem? — Nem. Egész világosan emlékszem, öt sem láttam. Ahogy rekonstruálni tudom a dolgokat, én azt hiszem, hogy a tragikus végű barátom a bagoly mellett állott, le volt hajolva és az első lövés után felemelkedett és ekkor történt a katasztrófa. — Milyen időközökben lőtt? — Mindössze néhány másodperc telt el a két lövés között. De, hogy tovább folytassam.
