Keleti Ujság, 1932. május (15. évfolyam, 100-122. szám)

1932-05-30 / 122. szám

T. ÉVF, 122. SZÁM. KntnUjsXG 5 Két aj könyv a hitler izmusról Mind a kettő Bécsben jelent meg, ahol egy idő óta mindegyik politikai irányzatba jobb­oldal épp úgy, mint a bal, fokozott figyelem­mel kiséri a határokat ostromló nemzeti szo­cializmusnak megmozdulásait. Az egyik köny­vet — Deutschland erwache! a cime — a szélső­jobbnak egyik renegát ja irta: Ernst Ottwalt A másikat, melynek Zwischenspiel Hitler a ci­me, Ausztria rendkivül mozgékony ifjukatoli- Jiusai adták ki. Ottwalt az ellenforradalom tisztje volt még nemrég. Végigverekedte úgynevezett fegyver­tényeit a müncheni sörházi forradalomtól a Kapp puccson át egészen a tavalyelőtti bomba- merényletekig. Most azonban — quae mutatio rerum — a történelmi materiálizmus szemüve­gén át nézi a világot. Könyve két uj szempontot érvényesít a hitlerizmus bírálatánál. A csá­szári idők antiszemita mozgalmának legitim örökösét látja benne és a nekivadult kispolgár forradalmának minősiti, mely azonban már rá­kanyarodott a legitimizmus vágányára és az ipari trösztök, mindenekfelett az I. G. Farben szolgalegényévé sülyedt. Ötven évvel ezelőtt egy másik Adolf Stöcker udvari prédikátor lovalja fel a zsidók ellen Né­metországban a kispolgári tömegeket. A gazda­sági átalakulás, a nagyipar diadalmás előre­nyomulása kenyértelenné tette ezt a felemás, a burzsoázia és a proletártömegek közzé beékelt osztályt. Nincstelenségében, aztán könnyen volt kapható minden program számára, mely gyors és a javát szolgáló változásokat Ígért. Stöcker és hivei a zsidók nyakába varrtak minden rosszat, elitélendőt, vészthozót, amit az akkori Németország életében észlelnek. A ter­melési eszközök tökéletesebbé váltak, a profit­éhség sajátos jellemű vállalkozó osztályt alakí­tott ki. Persze zsidók is akadnak a vállalkozók között. Stöcker csakis őket látja és sebbel-iob bal megállapítja, ' opy ők az ipari proletariátus nyomorúságos helyzetének egyt-dü’i okai. A gyűlölettől túlfűtött levegőben a vérvád meséje sarjad, zsinagógák lángja lobban, min­dennaposak lesznek az uccai kilengések. Bis­marck azonban passzív marad. A császárhoz in­tézett jelentéséből kiderül, hogy miért. Kapóra jött neki az antiszemitizmus, mert a kispolgár antikapitalisztikus ösztöneit kevésbé veszedel­— Lássa, lássa, maga mindig nyerni akart. Mért nem vett el egy magához való fiatal leányt annak idején? Az öreg kicsit ravaszkásan elmosolyodik, mint azok, akiknek van magukhoz való eszük. — Nem vót arra kedvem. Jobban tetszett nekem özvegyet elvenni, mert annak vót háza, földecskéje ét láttam, hogy az árva gyerekével milyen szépen bánik. Azt hittem, hogy velem is úgy fog, de ravasz volt na­gyon, nem gondoskodott én rólam semmit se, csak a gyerekéről, azt kényeztette el. A másik feleségemmel is úgy jártam, mosóné volt; mikor én elvettem, azután nem birt mosni, becsapott, rossz betegsége vót, nem mondta meg. — Még se vót ez jó seft, Mátyás bácsi, soká tar­tott, míg újabba kezdhetett. — Nem igen soká. — Meddig élt velük? — Ahogy a jó isten rendelte. Az elsővel huszonhét esztendeig, a másikkal csak tizennégyig. — Most kit akar elvenni? — Most egy szakácsnét. Ugyan mán nagyon öreg de mindig szakácsnő vót, én meg nagyon szeretnék mán altul a gondtól szabadulni, hogy mindig csak az élelemrül kell gondoskodni, pedig most semmit se le­het venni, csak jegyre, sokszor meg megesik, hogyha mán vóna jegy, nincsen pénz. En dógozni szeretek, szőlőt, minden mezei munkát, bele is vagyok szokva, de főzni nem szeretek, mosni nem tudok. En nem kí­vánom a feleségemtől, hogy vonnya az igát, csak tugy- gyam, hogyha odaadom a pénzt, jó helyen van, gon­doskodik. Mer most igen nehéz: ha van pénz, nincs jegy, ha van jegy, nincs pénz, egy kiló liszt egy hétre... Nagyon nehéz most az árvaság . , . Bólogatott, bólogatott s újra neki veselkedett a kis kapálásnak. Gyenge öreg karjaiban alig van már erő s lám, a szive ugyanaz maradt, amilyen volt gyermek- dején. Hogy milyen furcsán telik el az ,zre sem vesszük az időnek múlását, e most olyan helyet talált, ahol behn- ;sö is csak megered lassacskán. így az jjhat enyhelyre, várni az ebédet s talán boldog jövőről. Lám, jóisten, hogy mi­töt esztendő ekkora nagy töredelemben. osságban, ekkora árvaság keserű kenye- nagy világháborúban. mes irányba terelte, tehát nagyszerű villámhá­rítónak bizonyult. Amikor azonban Stöckér agitációja az ö házizsidaját. Bleichrőder ban­kárt is kikezdi, amikor odáig fajul, hogy „tör­vénytelen vágyakat gerjeszt a nagy vagyonok után“, rögtön álláspontot változtat. Az uj csá­szár — II. Vilmos — Bismarck sugalmazására kiakólbolitja a „politizáló papot“. Stöcker párt­ja jelentéktelenné zsugorodva és mint a kapita­lizmus uszályhordozója végez. Hitler az Ottwalt meglátása szerint ott folytatja, ahol Stöcker abbahagyta. A különb­ség csak az, hogy most az infláció s az ipari racionalizálás áldozatai teszik ki a tábort. „Kez­detben voltak a gazdasági katasztrófák, ame­lyek a német kispolgárságot lehengerelték: a nemzeti szocialista mozgalom sorsa csak a seismograph, mely ezeket a megrázkódtatáso­kat regisztrálja.“ Hitler a tipikus kispolgár Ottwalt szerint, A messisás, — ahogyan Müller ur a messiást elképzeli. „Várfogsága alatt vas­tag könyvet irt Hitler. A l‘état C‘est moi stílu­sában Mein Kampf a cime... A nyárspolgár visz- szapillant életére és ösztönösséggel találja el mindazt, ami a német nyárspolgárnak kell, ami meggyőzi, megragadja. A mesék mintájára, me lyek a karddal játszó kis kölyökben jóelőrc megláttatják a jövendő idők generálisát, a nad- rággombgyüjtő legénykében a jövő nagy keres kedŐjét, van megkonstruálva ez az önéletrajz Már tiz éves korában, a német-francia háború történetét olvasgatva, kialakulnak a gondolatai önvallomása szerint a nemzetiségi kérdésről. A sors tervszerűsége munkál már abban is, hogy az egyesíteni szándékolt két országnak. Német országnak és Ausztriának határán született. A másik könyv a Zwischenspiel Hitler, ha­lomba gyűjti az újságcikkeket, ismerteti és ci­tálja a könyveket, melyek nyomon követik s hitler izmust, megrögzitik, glosszálják esemé­nyeit, eszményeit, programját. A szerkesztő munkája a rengeteg anyag csoportositáíában áll. A szempontok, amelyek szerint az osztályo­zást végzi, a többek között: A párt, miért győ zott Hitler? — a politikai helyzet, Brüning és Hitler párbaja, a párt vezérei, barátai, pro­gramja, módszere. A szerkesztő nem azon dol­gozik, hogy az összehordott hatalmas anyagól hozzányirbálja a maga világnézetéhez, mely „8 nemzeti szociálizniust a legnagyobb határozott­sággal, alapvetően fontos elvi okokból vissza­utasítja.“ Amúgy nyersen tálalja a citátumo­kat az olvasó elé. Hadd alkossa meg öhállóan, a maga feje szerint Véleményét. A szerkesztő ma­ga — érdemes a nevét megjegyezni, Nikolaus Hoorkának hivják — a háttérbe vonul és fel fogása az előszón kívül csak a címben nyilatko­zik meg, amely már jóelőre epizódnak értékeli le Hitlert. & könyv élén a hitlerizmus krónikáját ál­lítja össze 1930. októberétől, amikor 107 nemzeti szocialista képviselő vonul be a német parla­mentbe, 1932 februárjáig, amikor Hitler meg szerezte az elnökjelöltséghez szükséges állam- polgárságot. így, egységbe foglalva, rögtön ki­világlik, hogy a nagy ütközetek eddig kivétel nélkül a Brüning sikerével végződtek. A nácik­nak nem sikerül az elnökválasztásnál a szociál­demokrata Löbe-t kiemelni a nyeregből, nem si­kerül bizalmatlanságot szavaztatni a német kor­mánynak, a szükségrendeletek egy szálig meg­kapják a parlament utólagos jóváhagyását, létrejön a szigorított házszabály, amely elejét veszi az obstrukciónak és Hindenburg szemé­lyében valamennyi pártot egy táborba terelő jelöltet sikerül Brüningnek Hitlerrel szembeál­lítani. Brüning pozícióját ebbe a mondatba fog­lalja össze a müncheni katolikus Allgemeine Rundschau krónikása: A nacionalszocializmus előrenyomulása révén Brüning puccs, állam­ig időben való hosszas kinttartózkodás n\Án azonnali Jóérzést fciszio sithartunk magunknak Esős napok, nedve* njfia, nedve* cipő. meg­annyi vesíőly. Meghűlés, vértöhtlás, rheuma, ischia*. Mindenünk féj, mellünk elszorul, fuj- dokiunk. Enyhítsük hamar est a rossz érzést. Kenjünk mellünkre Sloan’* Liniment-et. Melegít, mint a napsugár, oldja . _ _ _ - .T,c: ?,LOANS Egy üveg ára 75 Lel.— rntcjöH a fájdalma-t­csiny és nemzeti forradalom nélkül és a weimari alkotmány tiszteletbentartása mellett erős au- toritív vezetőszerepre tett szert. Coudenhove- Calergi pedig igy formulázza meg a Brüningr Hitler párbaj véderedményét: Brüning nagy jellem, Hitler erős temperamentum. Brüning államférfi, Hitler agitátor, néptribün. Hitler a nemzeti és szociális tömegösztönökre appellál. Brüning arisztokratikus tefmészet. önmérsék­lés, distancia jellemzi, személyes méltóság. Meg­győzni akar és nem rábeszélni. A régi politikai formulák elveszítették értelmüket ebben a harc­ban. Az arisztokrata egyéniségű Brüning a demokráciát védelmezi, a néptribun Hitler a diktatúrát. És mig Hitler mesébe illő választási eredményein felbuzdulva demokratikus utón, a választási urnákon keresztül reméli a diktatú­rát meghódítani, Brüning el van határozva, ha szüksége adódik, hogy diktátori eszközökkel fogja megmenteni a demokráciát. Hitlert Adolf Lcgalité-nék csúfolja Louis Philippe-re, az orleansi herceg visszaemlékezve a liberális Berliner Tagblatt. Malaparte Musso­lini karikatúrájának, a tiroli népviseletbe öltö­zött Julius Caesarnak böcsmöli. De legnekidii- hödtebb ellenfele, Miltenberg is leszögezi róla, hogy Németország legnagyobb szónoka. Nem­csak népszónok, hanem azoknak szónoka is, akik a kultúra fáradtjai. Az evangélikus Christ­liche Welt intuitívnek minősiti Hitler demagó­giáját, akinek van merészsége a banálissá vált igazságokat, amikre majd mindenki rábukkant már egyszer, szünet nélkül ismételgetni és ezzel az egyszerű formulázásokat kedvelő tömegeket megragadni. A hatalomtól még meglehetős mész sze van. A sokféle vizeken átgázolt Malaparte is koncedálja: a német proletériátus ereje még töretlen. A munkástábor, mely vele szemben áll, hatalmasabb, mint volt. De Hitler már kényel­mesén szétterpeszkedik a müncheni barna ház­ban, emlékeket gyűjt és reprezentál. Kispolgár, — állapítja meg a Frankfurter Zeitung, aki tet­szeleg a félsikerekben s babérjaira telepszik, mielőtt a végcélhoz érkezett volna. És hányszor volt már alkalma ahhoz, hogy a végső győzel­met kicsikarja! De nem forradalmár, hanem elfuserált vezér a Malaparte szótára szerint. Giolitti azt mondaná róla: Hitler olyan férfi, akinek nagy jövő van a háta mögött. A legcso­dálatosabb pedig az a faji jellemzés, amit a ka­tolikus centrumpárt rÖpíratában a bajor tudo­mányos akadémia elnöke ad fajteoriák atya­mesteréről, Hitlerről: Rossz fajiságu ember, ke­verék, alacsony homloka van, csúnya orra, szé­les arccsontjai, kicsiny szeme, sötét haja... Füredi József. 100 % SZÉLES m DE CHINE LE STEAUA CLUJ, CAL. REG. FERDINAND 9. (volt Judovies Lázár Üzlet). I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents