Keleti Ujság, 1932. május (15. évfolyam, 100-122. szám)
1932-05-25 / 117. szám
9 KtítrtUjsm XV. EVF. 117. SZÁM. Egyenlőtlen adóelosztás és korrupció. — Meg aztán nem egyenlő az adóelosztás. Mi kimutatjuk a kormánynak, hogy mennyi pénz folyik be adóban a regátban, mennyi Erdélyben, főképpen pedig a kisebbségi vidékeken, ahol tudvalévőén legszigorúbban folyik az adóbehajtás. Az inkasszó lehetetlensége okozta helyzet tarthatatlanságát csak fokozza a korrupció. Ezért aztán nem is tudja a kormány a költségvetést realizálni. „A szomszédnak adjuk a milliárdo- kat, közben gyermekeink éhen halnak . . — Mit kellene tehát tenni? A dolog kétség kivül nem könnyű. Első dolog volna az, hogy ha végignézzük a költségvetést, egy óriás' szám ütlik szemünkbe: egy héímilliárdos tétel, amelyet a külföldi adósságok kamatai tesznek ki. — Hát erre én is azt mondom, hogy min den becsületes embernek meg kell fizetnie tartozását, de csuk akkor, ha ezzel nem teszi tönkre magát, mert akkor egyáltalán nem tud ja tovább fizetni. Láthatjuk, hogy Ausztria Magyarország, Németország, Bulgária besziin tette a külföldi tartozásaik fizetését, de mi mér mindig ott tartunk, hogy a szomszédnak adjuk a pénzt, a milliárdokat és közben a gyermekünk éhen hal. — Nekünk tehát a külföldi tartozások kifizetésére haladékot kellene kieszközölni, Az agrárkonverzió, — A mezőgazdasági adósságok konverziójának törvényére tér át ezután Jósika János báró. Bent volt a törvény szövegezési bizottságában és ezért kéri, engedjék meg neki, hogy ezzel a kérdéssel részletesebben foglalkozzék: — Alig, hogy ezt a javaslatot beterjesztették a kamarába, — úgymond, — a Magyar Párt álláspontja is az volt, hogy az adóson tényleg segíteni kell, de úgy, hogy a hiteit ne tegyék tönkre és segítsenek a városiakon is. Elismertem, hogy elő kellett segiteni a javaslatot és Gyárfás Elemérrel együtt, aki a bankokat képviselte a bizottságban, nagy munkát fejtettünk ki. Nekem, aki a mezőgazdákat képviseltem, inkább volt sikerem, de úgy látszik, csak azért, mert több volt az adós, mint a hitelező. A Magyar Pártnak sikerült köny- nyitéseket kieszközölnie. — A Magyar Pártnak a javaslat eredeti szövegén sikerült bizonyos könnyítéseket kieszközölnie és pedig, hogy a döntést a bíróságra bizták, aztán, hogy a húsz holdon felüli birtokoknál kizárólag csak mezőgazdasági adósságokra terjesztették ki a konverziót. — A konverzió finanszírozására 5 százalék vagyonadót akartak kivetni. Ezt azonban egy párt sem fogadta el és így a Magyar Párt sem. így aztán a törvény finanszírozás nélkül maradt. Báró Jósika János ezután fölvilágosította a hallgatóit, hogy a törvény két részre oszlik. Egyik a húsz holdon aluli birtokokra vonatkozik, amelyek egészben a konverzió alá esnek, olyképpen, hogy a fele adósság elengedtetik, a másik fele pedig négy százalék kamattal harminc év alatt fizetendő. A hitelező köteles bejelenteni a járásbíróságnál két hónapon belül, tehát julius ÍP-ig a tartozást, de jó, ha maga az adós is bejelenti, mert ha julius tizenkilencedikéig nem jelenti be, elveszti a konverzióra való jogát. A busz holdon felüli birtokoknál a törvényszéknél kell bejelenteni a tartozást, szintén két hónapon belül, julius 19-éig. A törvényszék aztán becitálja az illetőket és a felek meghallgatása után dönt a fizetés módozatairól. Miért ellenezte a Magyar Párt a cnkorvám leszállítását? — A konverziós törvény tárgyalása alatt benyújtott a kormány egy törvényjavaslatot a cukorvám leszállításáról. Mi, a Magyar Párt, természetesen nem elleneztük, hogy a cukor olcsóbb legyen, el is fogadtuk volna, de meg kellett védenünk cukorrépatermelőinket és exportunkat. Azt kívántuk, hogy rekompenzációs alapon követeljék, hogy például Csehország engedje be vámmentesen a mi búzánkat és marhánkat és annál is inkább kívántuk ezt, mert Csehország épnen felemelte a beviteli vámokat. A kormány be is látta felfogásunk helyességét és közben járt, hogy. a mi exportárunk vámját is szállítsa le a külföld. Azt akartuk ezzel elérni, hogy ne adjuk ki a fegyvert a kezünkből anélkül, hogy előnyöket kikényszeriíeittünk volna. A Tardien-tcrv. — A gazdasági válság megoldására egyik legfontosabb terv kétségkívül a most lemondott francia kormány miniszterelnökének, Tar- dieunak a dunai államok konföderációjára vonatkozó elgondolása volt, amellyel össze akarta — Felmerült a terv, — folytatta Jósika Já uos báró, — hogy a magyarságnak nagy szelepe volna abban, hogy hidat építsenek Magyarország és Iiománia között. Nagyon szivesén csinálnám én is ezt a hidat, nagyon szívesen verném a pillérjeit, de azt mondom, hogy ha akarják, akkor bízzanak meg vele, mert ha rém biznak meg és anélkül csinálnám, egyrészről azt mondanák, hogy irredenta vagyok, másrészről meg, hogy hazaáruló. Ennek a hidverés- nek csak egy föltétele van: a kisebbségi kérdés megoldása, mert mi sohasem fogjuk egy tál lencséért eladni kisebbségi jogainkat! (Lelkes éljenzés, úgy van!) Báró Jósika János nagyhatású beszéde végén utalt arra, hogy a lefolyt hat év alatt a hozzájuttatott kérvények egész tömegét igyekezett elintézni. — Nyugodt lelkiismerettel állíthatom, — úgymond, — hogy nincs ember, akinek, ha hozzám fordult, el ne jártam volna ügyében. Legfeljebb, nem rajtam mult, ha nem mindig sikerült eredményt eléírni. De azért szívesen vállalom továbbra is és szivesen állok rendelkezésére mindenkinek. — Azzal fejezem be beszédemet, — emelte fel hangját báró Jósika János, — hogy most sem ígérek semmit, hanem, amint a múltban, úgy a jövőben is, fáradságot nem ismerve állok mindenki rendelkezésére. (Lelkes éljenzés.) Br. Jósika János nagy beszéde mély hatást váltott ki. Lelkesült taps és éljenrivalgás lekovácsolni a dunai államok gazdasági egységét. Ez nagyon örvendetes volna, de nem valósítható meg, mert ezeknek a dunai államoknak rengeteg készlete van, amit egymás között nem tudnak elfogyasztani, tehát nagy felesleg mutatkozik, amit exportálni kellene más országokba, Olaszországba, Németországba és más államokba, ezeknek a kivonásával pedig nem lehetne megvalósítani egy ilyen konföderációt. csillapulta után Hegedűs Nándor képviselő és Szabó Béni tartottak lelkes beszédet. Nem engedélyezték a Magyar Párt nagykárolyi irodalmi estélyéit. A nagykárolyi magyar napnak volt egy sajnálatos eseménye, amelyben éppen az volt a sajnálatos, hogy az esemény nem történt meg. A tagozat vezetősége ugyanis Jósika János báró beszámolóját még azzal is jelentősebbé és emlékezetesebbé akarta tenni, hogy vasárnap estére irodalmi est megrendezését vette tervbe. Az erre vonatkozó engedély Iránti kérelmet, annak előirt rendje szerint kellő időben benyújtották illetékes helyen, azonban úgy látszik, két hét sem volt elegendő idő a kérelem elintézésére, amennyiben az engedély a kitűzött napig nem érkezeti meg és igy az irodalmi estét, amely a nagykárolyi magyarság teljesen politikamentes kulturális összejövetele lett volna csupán, nem lehetett megtartani. Valószínűleg — mivel az engedélyezés iránt mégis semmi kétség, — későbbi időpontban fogják megtartani. A népgyülésen jelen voltak és a nagykárolyiak a legnagyobb sajnálattal értesültek az irodalmi est elmaradásáról és az elmaradás föltételezhető tulajdonképpeni oka méltó felháborodást keltett. De azért igy, az irodalmi est nélkül is emlékezetes eseménye marad a nagykárolyiaknak Jósika János báró mostani beszámolója. ötvös Béla. KALANDOS UTAZÁSOK MUNNECKE: HACIENBEC1C MUNKÁBAN! Romániában: SS lei. AZ Ő'SVADON FÉLELMETES RAGADOZÓ! ELLEN MEGRENDELHETŐ: a Keleti Újság könyvoi:siá!ya utján Cluj “Kolozsvár, Str. Baron L. Pop (Srassal acca) 5. „Sohasem fogjuk egy tál lencséért kisebbségi jogainkat eladni - •
