Keleti Ujság, 1932. május (15. évfolyam, 100-122. szám)
1932-05-19 / 112. szám
4 KEIETIUJSXG XV. ßVF. 112. SZÁM. Pünkösd szombatján követett el öngyilkosságot egy fiatal dési szerelmespár Nem lehettek egymáséi és haláluk után sem teljesíthették utolsó kívánságukat, hogy kSzös sírba temessék ókét (Dés, május 17.) Szomorú Pünkösdre virradt Pés közönsége, amely az utóbibi időben annyi nagyvárosi drámát könyvelhetett el. A súlyos gazdasági helyzet magyarázza meg azt a szerelmi drámát is, amely elrontotta a désiek Pünkösdjét. Egy derék, jóravaló kereskedősegéd szerelmesével együtt öngyilkosságot követett el, mert már hónapok óta nem tudott álláshoz jutni és semmi reménye nem volt arra, hogy elvehesse menyasszonyát. Pongrácz Gábor kereskedősegéd már egy év óta udvarol Szigeti Martéinak, Szigeti Lajos kőművesmester tizennyolcéves, viruló szepşegir leányának. Pongrácz egy évvel ezelőtt még állásban volt és mivel mindenki, mint megbízható, becsületes embert ismerte, reménye volt reá, hogy kisebb kereskedést nyithat és annak jövedelméből feleségét is eltarthatja. Az elmúlt esztendő azonban minden reményétől megfosztotta. Állásából elbocsájtották. mert főnöke is kétségbeesett helyzetbe került s lassanként le kellett tennie még a reményéről is annak, hogy önálló kereskedést rendezzen be. Szigeti Manci teljes mértékben együtt érzett Pongrácz Gáborral, akit vőlegényének tekintett s a gyakori találkozások alkalmával most már nem a jövendő boldogságáról beszéltek, hanem az elkerülhetetlen halálról, amely végleg egyesiteni fogja őket. A leány szülei, akik igyekeztek lebeszélni Mancit kilátástalan szerelméről, természetesen nem is sejtették, mit forgatnak fejükben a fiaLeány az alkonyaiban írta Komáromi János (Folytatás és vége.) Különös március-délutánok voltak azok ama régi tavaszelőn. Alkonyatonkint meleg párák emelkedtek és szálljak a Bodrog felöl s ezek a párák képtelen alakzatokat vettek magukra. Ámde hamar szétfoszlottak a semmibe s ilyenkor — Luka irányából — kibújt az első sáp- padt csillag is. Félóra múlva ezer és ezer csillag lobogott már az estében, oly másvilági fényben, mint soha máskor. Szabó Lajos gimnáziumi hatodosztályu tanuló minden alkonyainál kiállt a kiskapuba, úgy várta a gyászruhás leányt. Mert talpig feketében jött haza a zongoraóráról. Szoknyája alig ért a térdén alul. Kerek fehér arcocskája volt a sötétruhás leánynak, balkezében kottafüzeteket vitt s valahányszor az Erdélyi-gárda elé ért, m.nden alkalommal bátrabban szegte föl a fejét s nézett föl a kapuba, ahol Szabó Lajos állt tökéletes tehetetlenségben. Abban a gondolatban ugyan is, amint rávetette volna szénszii-.ü pilláit a leány, Szabó Lajos — elviselhetetlen boldogságában — szeretett volna beleüvölteni a világba, ahogy azonban to- vábblibbent volna a leány, Szabó Lajos két karja élettelenül hullt alá. Mintha elhalt volna. Erezte, hogy soha-soha nem fog közelebb jutni a leányhoz, akit megszólítani istenkáromlásnak tartott volna. Ha ellenben egyszer a leány szólítaná meg öt s azt mondaná neki, tegyük föl: ugorjék ruhástól r Bodrogba, Szabó Lajos abban a pillanatban mosolyogva bukfencezett volna be a vízbe. így azonban? Meg volt győződve, hogy igy nem lehet tovább élni. Egy alkonyaikor, amint újra elhaladt volna előtte a leány s újból kihívóan vetette föl a fejét. Szabó Lajost minden tagjában remegés fogta el. Alig tudott visszabotorkálni az udvar hátsó részében meghúzódó diákszo- bácskáig, ahol is Czugéber Mihály éppen bicskáját kattalok. Pünkösd szombatján távozott el hazulról Szigeti Manci, akit édesanyja apró bevásárlásokkal bízott meg. Már régen haza kellett volna érkeznie, azonban a fiatal leány, nem adott élet-jelt magáról. A szülők a késő esti órákban keresésére indultak és első ntjuk a leány udvarlójának, Pongrácz Gábornak lakására vezetett. Mikor pedig megtudták, hogy Pongrácz sincs otthon, annál kétségbeesettebben kutatták a leányt. Bejárták a sétatért, a Szamos partját, a vasúti töltések mentén is hiába keresték az eltűnt szerelmes párt. A szombat' esti hajsza azonban eredménytelen maradt s a szülők azzal feküdtek le, hogy másnap reggel: tovább folytatják a kutatást. A vasárnap délelőtt sem hozta meg azonban a bizonyosságot. Délfelé kapták meg aztán a megdöbbentő hirt. Kiránduló gyerekek jelentették rémülten, hogy az úgynevezett Bugur-erdő egyik eldugott részében élettelen férfi és vő fekszik. Pünkösd napján egész délelőtt zuhogott az eső Désen és a szülők ebben a sürü záporban rohantak ki az erdőbe még mindig bizakodva abban, hogy életre lehet kelteni a szerelmeseket. Mert hogy őket találták meg az erdőben, abban egy pillanatig sem kételkedtek. Csakugyan Pongrácz Gábor és Szigeti Manci volt a Burgnr-erdő két halottja. Az élettelen holttestek mellett ott volt a gyilkos revolver, amely két fiatal élet szívverését állította meg. tán tolta be és dugta zsebre, miután paprikásszalonnát evett előbb. Mért pakkot kapott a szüleitől, akik Pátro- hán laktak, ha igaz. Szabó. Lajos benyitott hát olyan állapotban, mint aki inkább holt, mirit élő. Egyik lábával egyre a másik lábába botlott bele s nyaka félig letört, minek folytán feje a mellére csüngött le. Czugéber Mihály tisztában volt mindjárt e nyavalyás állapot igazi okával, de éppen azért részvétlenül szólt: — Na, mi az már megint? — Barátom, Mihály — nyögött föl Szabó Lajos —, azt hiszem én, hogy nagyon beteg vagyok... De itt már végeszakadt Czugéber Mihály türelmének is. Elibe állt lakótársának s idegesen kiáltott rá: — Dehogy is vagy beteg, csak hólyag vagy, pajtás! Te, ha nekem holnap délután meg nem szólitod azt a leányt, bizonylatén mondom, holnapután kibeszélem az egész kollégiumnak, hogy bőgni szeretné!! Az lesz majd csak a botrány! Istenfáját az ilyen gyávaságnak! • Másnap, alkonyat előtt, Szabó Lajos ünneplő ruháját vette föl, noha hétköznap volt. Es akkor sóhajtott egyet: — Isten, Isten, de megvertél! Mert akkorára belátta maga is, hogy igy nem mehet tovább. Amikor kifelé indult volna a szobából, Czugéber utána szólt még: — Oszt felkötni a nadrágszíjat! Szabó Lajos nem is legyintett rá. Mintegy annak jele gyanánt, hogy neki úgyis minden mindegy már. Es kiált a kapu elé. Aznap délelőtt eső esett s emiatt nagy volt a sár, helyenkint egész tócsák csillogtak. ^Alkonyaira állt, a folyó vize fölött meleg párák kavarogtak újból. A református torony órája ötöt vert. Ember alig járt az uceán. Es akkor — város felöl jövet — feltűnt a leány. Óvatosan közeledett, nagy kerülőkkel a sár miatt s Szabó Lajos szive egyszerre az ádámcsutkája alatt vert föl. Hanem a nagy sár lett a szerencséje! Magyar Sziaház Szerdán este: Tűzmadár Ä'zi S ma,lnéhelyárakkal Csütörtök este u| darabja: Baka ruhában uj darabjai Meny asszony tánc* WianyéKj flnu&ot'Gioedßckt, Már több, min* 25 ér óim a legjobba» bevált. Ep*»z®rü keaeiéa. blatoa atkac. Awn* n«l rnae*züoteti a fájdalmakat é* amtffgyé» avifla a sţ*alladt aabet éa rérző kebrsket. — Semmi ártalma» alkatrész. Röggel ém este egy suppositorium be^eaetenJö. Minden gyágy* •sertárban Aa drogériában kapbaté. GOEDECKE & Co. Chemisch* Fabrik und Expert Akt.-Ge», BEkLIN-OHABLOTTSNBFRG. I. Képviselő: Heinrich Siebeneicher Bukarest. Strada Smárdan No. 4. Véres fejjel halálsápadt arccal találták meg a szerencsétlen Szigeti Mancit, halántékán seb tátongott. A gyöngéd vőlegény feje alá a kabátját tette párnának. A fiúnak, aki szerelmese mellett feküdt, a szivét járta át a revolvergolyó. A leány és a fiú is búcsúlevélben számolt be végzetes tettének okairól. Megható sorokban búcsúznak él szüleiktől, tettükért bocsánatot kérnek, de mint mondják, más nem lehetett a választásuk, mert tudták, hogy sohasem lehetnek egymáséi. Utolsó kérésük az volt, hogy közös sírba temessék őket és Boni Elemér dési cigányprímás hegedűje kisérje ki őket a temetőbe. A mélyen sújtott család csak részben teljesítette a szegény leány utolsó kívánságát, mert a temetési előkészületek nem történhettek egyszerre s mindkét család ragaszkodott ahhoz, hogy gyermeküket a család régi temetkezési helyén helyezzék el örök pihenőre- Szigeti Mancit hétfőn délután óriási tömeg kísérete mellett vitték ki a nagy temetőbe és a dési cigányprímás a simái is eljátszotta a halálba menekült leány kedvenc nótáit. Pongrác? Gábor holttestét kedden délután főidő*Vv el a Bőzsahe«ryí temetőben,, szintén nagy köz'laség jelenlétében. A két fiatal, szerelmes ,?!ií! amint az életben sepi lehetett egymásé, a halálban sem pihenhet közös sirban. Mert amikor vele egyvonalba ért volna a leány, hol uccaszélességben csillogott a pocsolya, hirtelen megállt, először tanácstalanul nézett el maga körül, majd kétségbeesve pillantott föl Szabó Lajosra. Mintha segítségért esdekelt volna. Szabó Lajos abban a pillanatban fejebubjálg égve indult feléje: — Megengedi kegyed, hogy felajánljam szolgálataimat? A leány mintha félénken biccentett volna feléje. Hegy mi történt azután? O, Istenem! Szabó Lajos a leány puha keze után nyúlt s a pocsolya keskeny szélen átsegítette a világ legdrágább teremtését, mialat. ó maga a vizben lubickolt. Tudta, hogy vége a boxcipőjének, de legalább nyeregben volt. A leány hálásan tekintett rá. O pedig mintha szédült volna s mintha égett volna kissé a füle: — Megengedi kegyed, hogy a lakásukig kisérjem el? — O, kérem, — rebegte a leány. Egyéb alig történt azontúl. Egy-két zavart szót váltottak s ahogy a leány szüleinek lakása elé értek volna, Szabó Lajos megkockáztatta: — Ha meg nem bántanám vele kegyedet, az lenne a tiszteletteljes kérdé&em:,-mi a kegyed keresztneve? — Mária, — mondta kis bágyadtsággal a leány Szabó Lajos nekifohászkodott egyezer még: — S nem volna ellene különösebb kifogása, Mária, i ha én kegyedet naponkint hazáig kisérném, mély hódolatom látható jele gyanánt? A leány mosolygott. S akkor a kezét nyújtotta... ' ...Szabó Lajos öt percen belül benyitott már a szur- tos és alacsony diákszobába. Czugéber Miska feküdt a», ágyban s igy tett kíváncsian: — Na? Szabó Lajos mintha nem is látta volna meg régi barátját. Böszitő volt a gőgje: ettől a gögtöl dudorodnl kezdett a nyaka. Később megállt, szétvetett lábbal szemközt az ámulő Czugéber Mihállyal és mig sértő gúnyra rânduit a szájaszéle, fennhéjázva kapta rá a; szemöldökét: — No, pupák, most ugrálj nekem!
