Keleti Ujság, 1932. május (15. évfolyam, 100-122. szám)
1932-05-19 / 112. szám
Keleti ifFSJtű EHnUBHnBBBBIIABHBBBH Előfizetés belföldön; Egyévre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hőre 70 L. Egyes szám ára 3 lel. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP „ Szerkesztőségi és kiadóhivatalt telefon: 50t, 6.94 XV. évfolyam Előfizetés Magyarországon; Egyévre 50 Pengő, félévre 25 Pengő, negyedévre 12.50 P. Egyes szám ára 20 Iliiéi’, A Fedák-ügy (sz.) A kérdést megpróbáljuk arról az oldalról megfogni, amely véleményünk szerint első sorban érdekli és érinti a román államnak azokat a közfunkcionáriusait, akik a Fedák-féle, igazán grandiózusnak sikerült színjátékot megrendezték, talán nem is annyira rosszindulatból, mint a helyzet nem-, illetve félreismeréséből s akik most bizonyára azt hiszik, hogy kitűnő munkát végeztek, mert leszereltek egy ál- litólag fenyegető szinházi botrányt s levágták annak a hidrának egyik fejét, amelyet ügyészi vádiratok és gyűlölködésre beidegződött bukaresti újságok irredentizmusnak szoktak nevezni. Végezzünk mindenek előtt azzal a falra- festett ördöggel, amelyet a Fedák Sári immár hírhedtnek nevezhető rádió-szózata jelképez. Hogy őszinték legyünk, rengeteg szóbeszéd és sajtóriadó után sem vagyunk tisztában azzal, hogy Fedák Sári voltaképpen mit csicsergett be a rádió-leadóba? Fedák Sári tudtunk szerint nem politikus és amennyiben politikus, impresz- szionista, aki a pillanatok hatása alatt nem először gallopirozta el magát. Azt mondják róla, hogy a magyar proletárdiktatúra alatt a kommunizmusért lelkesedett s ez a lelkesedése épp úgy nem tudta megmenteni a bolsevizmus magyar karrikaturáját, mint ahogy nehezen kép-, zelhető el az, hogy egy operettdiva forradalmi j felkelésre bírhassa reá az erdélyi magyar rádió- ejőfizetőket. Nem tudjuk elhinni, hogy akár Titulescu, akár Ghica komoly ellenfél gyanánt könyvelnék el a Bob herceg és Szibill temperamentumos és talentumos primadonnáját. A dolognak ezzel a részével talán egyszer s mindenkorra végeztünk. Még akkor is, hogyha a Curentul az Universullal vállvetve továbbra, is kénkövet okádnak Fedák Sári felé. A tény az, hogy Fedák Sári rádió-kalandját az összes illetékes fórumok, kezdve az állambiztonsági vezérigazgatóságon épugy nem tartották komolynak, mint ahogy mi sem tudjuk elhinni, hogy akármilyen erőszakolt észjárással örök időkre ki lehetne tiltani egy világhírű színésznőt Románia összes színpadairól ezen az alapon. És a vendégszereplést mégis betiltották, a közönséget, még pedig Erdély egész magyar közönségét sikerült megint hallatlanul felizgatni, méltóságában megalázni és az orra alá dörzsöl- ni^ azt, hogy rai ebben az országban nem szá mitunk, nekünk nem szabad a ránkszakadt gazdasági számumból nehány órára önmagunkat megcsalva kievickélni, itt sohasem az a fontos, hogy mit szeretnénk, hanem, hogy egy pozícióját féltő rendőrprefektus mit jelent Bukarestben1? Mi történt volna akkor, ha a Fedák-turné zavartalanul lepereg, a primadonna, elmehet Bukarestbe is és meggyőzheti arról a bukaresti román közönséget, hogy Budapestet nemcsak kabaré hölgyek és orfeum csillagok reprezentálják, hanem olyan szinpadi kitűnőségek is, kiknek világvárosok kényes Ízlésű színházlátogatói tapsoltak lelkesülten s akik hivatottak arra, hogy a művészet nemzetköziségén keresztül közelebb vigyék egymáshoz a népeket és az országokat. Egészen bizonyos, hogy sem Kolozsváron, sem Bukarestbe,', nem a politikust, iiaii-m a művésznőt ünnepelték volna Fedák Sáriban, amint ahogy ez a rendkívüli képességekkel meg . áldott színésznő ért ahhoz, hogy közönségét nem zeti különbség nélkül meghódítsa és elragadja. A turné lezajlott volna, a felriadó tapsviharok után pedig nem maradt volna más. mint a megelégedés szivárványos kedve, amire a mai keserves világban éppen eléggé rcáébetett már román és magyar egyaránt. És mi maradt a betiltás után? Megütközés, felháborodás, elégedetlenség, fájdalmas érzés, amely; újra azt tette fiúm közelében a kommunisták felgyújtottak egy személyszállító hajót, mert mantefót szállított Hatszáz utas közül állítólag csak kétszázötvenet sikerült megmenteni (Paris, május 17.) A Keletázsia—-Marseille közötti utasforgalmat lebonyolító George Phi- lipare, francia óceánjárón az Indiai óceánon, nem messze a keletafrikai Cap Cuardafuitól, tűz támadt. Segélykérő jelekre két angol gőzös sietett az égő hajó utasainak segítségére. 600 utas közül kétszázötvenet hir szerint sikerült megmenteni. A többiek sorsáról egyelőro nincsen hir. Az utasszállító hajó most tette meg 20-ik keletázsiai útját. Ezúttal Jokohamaból igyekezett Indokina partvidéke érintése után, Marseille felé. A hajó még mindig1 ég (Páris, május 17.) Az Aden közelében kigyulladt George Philipare gőzös utasainak sorsa egs’előre ismeretlen, illetve arról a legel- lentmondóbb hirek érkeznek. A hajón összesen hétszázan voltak, száznegyven főnyi legénység s a többi utas. Az első szikratáviratok azt jelentették, hogy a segítségre siető hajók a menekülők nagyrészét fedélzetre veszik, a későbbi hirek azonban már bizonytalanabbak. Még száznegyven utas és legénység sorsáról nem lehet semmit sem tudni. Egy angol hajó későbbi szikratávirata szerint az égő hajóról mindenki megmenekült. A hajó egyébként még mindig ég s a közelében a tengeren felfordult mentőcsolnakot lehet látni, úgy, hogy a katasztrófának előreláthatólag mégis számos áldozata van. Felrobbantották % muníciót. A nyomozás adatai szerint majdnem teljesen bizonyos, hogy a hajót a kommunisták gyújtották, vagy robbantották fel, mivel tudták, hogy az muníciót szállít Japánnak. A hajó elindulása előtt a kapitány és a vezető- lisztek, fenyegető leveleket kaptak, amelyben a hajó felrobbantását helyezték kilátásba, ha a muníciót nem rakja le. EEnnek ellenére a gőzha jót mégis elindították, mivel annak részletes átkutatásánál semmit sem találtak. Japánban mozgósították a tartalékosokat a katonai puccs végleges letörésére A Fekete Sárkány tagjai a meggyilkolt miniszterelnökön kívül a hadügyminisztert, rendőrfőnököt, államférfiakat és egy sereg gyáriparost akartak felrobbantani (Tokió, májüs 17.) A japán miniszterelnök ellen elkövetett merénylet háttere homályos még ugyan, de ma már nyilvánvaló, hogy nagyszabású katonai puccsot akartak elkövet- ni és ennek lett volna a borzalmas merénylet az elindító pontja. Pünkösd vasárnapján Tokióban az történt, hogy fiatal tisztek, a „Fekete Sárkány Vérszövetség“ tagjai agyonlőtték Innkai miniszterelnököt, bombát dobtak a rendőrségre, a japán nemzeti bankra és a merényletek egész sorát követték el politikusok és miniszterek ellen. Hogyan történt a merénylet? Inokai miniszterelnök éppen bizalmas megbeszélést tartott politikai barátaival, amikor hét tiszti egyenruhába öltözött fiatalember rontott a házba. A merénylők már a házon kívül lövöldözni kezdtek és ennek zajára szolgák vís rendőrök rohantak elő. hogy feltartóztassák lelkében meggyőződéssé, még nevetni sem szabad százezrek és százezrek hogy a kisehbségekuc-k .fkábadón. És a kisebbségi színházaknak még kísérletet sem szabad tenni arra, hogy a szuny- nyadó és kialvó félben levő érdeklődést egy klókét, — azonban sikertelenül. A lövöldözésekre figyelmes lett a miniszterelnök menye is, aki kétségbeesetten rohant apósa szobájába és kö- oyörgött neki, hogy — meneküljön. A miniszterelnök annak ellenére, hogy tudott az ellene készülő merényletről, amit az is bizonyít, hogy mellénye alatt páncélinget hordott, nem volt hajlandó a hátsó szobákon keresztül távozni, sőt ellenkezően a merénylők elébe sietett. Feltépte az ajtót és szemtől-szembe állt meg támadóival. — Ne lőjjetek rám, — mondotta — szívesen meghallgatom kívánságaitokat! Az előszobában tolongó fiatalembereket láthatólag megdöbbentette a miniszterelnök hirtelen megjelenése és raár-már tárgyalásokba akartak vele bocsátkozni, vezetőjük azonban erélyesen rájuk szólt: — Lőjjetek! , (Folytatás a 2-ik oldalon). váló színésznő varázsának felhasználásával felkeltsék. A Fedák-esték nem tudni kinek a jóvoltából a szinházi rovat fehér hasábjairól idekerültek a vezércikk politikumába. Vájjon igy gondolta ezt a belügyminiszteri
