Keleti Ujság, 1932. május (15. évfolyam, 100-122. szám)
1932-05-16 / 111. szám
fi KELETI'Uj&m XV. ÉVF. 111. SZÁM. EGY FEJLŐDŐ MAGYAR VIDÉKI VAROS Tóth Tamás dr, Szolnok polgármestere kijelenti, hogy ha politikailag Erdély el is szakadt Magyarországtól, de gazdaságilag elválni nem volna bölcs dolog — Szolnoki cikksorozatunk első clkko — (Szolnok, május hó.) A nagy magyar alföldi városok között egyik legnevezetesebb hely Szolnok. Magyarország szivében fekszik, olyan helyen, ahol a vasútvonal a szélrózsa minden irányába elágazik és ennek folytán Magyarországnak Budapest után tényleg legfontosabb vasúti csomópontja. Naponta 46 vonatja van, kilenc irány felé. Természetes, hogy ily nagy vasúti forgalom mellett, amelyhez még a tiszai hajózás élénk »forgalma is csatlakozik, Szolnok kereskedelmi és egész gazdasági élénksége, ki kellett hogy fejlődjék. Szolnok ma — bárha lakosainak száma még mindig nem haladja meg a 40.000-ret, — a magyar városok legjelentékenyebbjei közé tartozik, amelyre, úgy földrajzi fekvésénél, mint a város szorgalmas, munkás, dolgozó népének, erős akaraterejénél fogva, — különösen, ha kedvező körülmények fognak közrejátszani, — nagy jövő vár. Szolnok kedves, barátságos város lett a régi álmos nagyíaJhaboU a jászság, a kunság fővárosa, gazdag messzi környék központja. Az uccákon mindenütt rend és tisztaság, a járdák és úttestek csupa aszfaltból, megkapó élénk hangulat. Épületei, szebbnél szebb palotái, nagy aütő- és autóbuszforgalma, korzóján hullámzó, elegáns, szép hölgyei, pompás üzleti kirakatai, külső képében is egy kis világváros benyomását keltik, eltekintve7 attól, hogy a Tisza, amelybe itt torkollik be a Zagyva folyó, élénk viziéletével külön látványosságot jelent az idegen számára. Szolnok ma gyógyfürdövárcs is, amelyet nemcsak üdülés, hanem gyógyuláskerosés céljából is egyre többen keresnek fel. HOBBI Közvetlen a Tisza partján építette fel a város e célra a Tisza-Száilót, egy gyönyörű világvárosias berendezésű hotelt, amelynek gyógyfürdői és éttermei pazar kényelmet nyújtanak. Ez a szálloda árkádos fürdőépületével, ivócsarnokávál Szolnok egyik legszebb ékessége ,és valóban vonzóerőt tud gyakorolni az idegenre. Szolnok város céltudatosan halad a gazdasági és kulturális fejlődés utján és előtörése mintaképül szolgálhat bármely más országbeli városnak is. Dr. Tóth Tamás Szolnok város polgár- mestere szerint a magyar-román nemzet geográfiái egymásrautaltsága pa- rancsolóan Írja elő a békés és harmonikus együttműködést. Szolnok város polgármestere dr. Tóth Tamás, aki nek egyénisége és közéleti működése annyira összefori; Szolnok városával, hogy a város minden lakója hatéi talan szeretettel övezi fiatal polgármesterét. Alig var. város, amelynek lakossága, annyira magáénak tekintené polgármesterét, mint Szolnok, dr. Tóth Tamást. A népszerű polgármester egyéniségének lebilincselő varázsával fogad. A román-magyar gazdasági közeledés és együttműködés ügyében feltett kérdésünkre a következő szép és román illetékes tényezőknél is megszivle- lásre érdemes nyilatkozatot tette: — En a román-magyar közeledésnek őszintén örvendenék, mint, ahogy mindenkit örömmel és szívesen fogadok, aki baráti jobbot nyújtva közeledik felénk, elárvult magyarok felé. Annyira magunkban állunk ebben a világot rengető gazdasági káoszban, hogy szívesen vesszük, ha bárki mellénk állva, enyhíteni igyekszik és tudja sok bajunkat és gondunkat. Egyébként a magyar és román nemzet geográfiái egymásrautaltsága mindkettőnk számára paranesolólag Írja elő a békességet és a harmonikus együttműködést, de meg is yan a lehetőség arra, hogy kellőképen körülbástyázott kereskedelmi szerződésekkel biztosíthatjuk a gazdasági élet és forgalom előnyeinek kölcsönös lehetőségét. — Ez a gazdasági egymásrautaltság a múltak tanulságaiból folyik, amikor még például Erdély és Magyarország egyek voltunk és az életszükségletek kielégítésében zavartalanul vehettük igénybe egymás produktumait. Erdélyből hoztuk ide a sót, a fát, gyümölcsöt, mi pedig búzát küldtünk értük, meg a jó termésű magyar Alföldnek, egyéb, ott hiányzó terméseit. — Azért, hogy a sors szétválasztott bennünket, ez csak politikailag változtatott a helyzeten, de gazdaságilag egymástól elszakadnunk nem volna bölcs dolog. A román-magyar közeledés sine qua non,ia. — Őszinte a meggyőződésem, hogy egy korrekt összefogáson haszna lenne mindkét népnek és ez nagyban elősegítené a lelkek harmóniájának kialakulását is, amire — nagy bajban lévén, mindketten, — bizony elengedhetetlenül szükség van. — Mi bennünk meg van a loyális készség egy esetleges közeledés revanchirozására, mi hűek vagyunk a létesített megállapodásokhoz és azokat száz százalékig meg is szoktuk tartani, ha egyszer ilyeneket létesítettünk. Persze sine qua non-ja volna egy román-magyar gazdasági közeledésnek annak az örömteljes ténye, hogy az anyaországtól elszakadni kényszerült testvéreink, az ottmaradt magyar kisebbség legalább is modus vivendit nyerne... Intól vevők ügyel Énébe! Mielőtt autót akar venni, tekintse meg a most megnyílt alkalmi autó vásárt, ahol keveset használt autók olcsón kerülnek eladásra. Benzin, olaj, Pneumatik és összss autócikkek raktáros. Garage s 80 férőhely. Telefon: 3—%5. Ä f Calea Dorobanţilor JL %Jß IWM SíHonvéd ucca 118 sz. Leány ez alkonyaiban Irta Komáromi Sándor 'Nem volt még tlzenötéves. Mert a polgári iskola negyedik osztályát járta ebben a márciusban. Keresztneve Mária volt, de Szabó Lajos mindezt nem tudta még akkor. Szabó Lajos gimnáziumi hatodosztályu tanuló azt cselekedte mindössze, hogy délután öt óra tájban ki-ki- állt a lakásuk kapujába. Olyankor kellett jönnie a város felől Máriának s nagyobbacska füzetet tartott o balkezében. A kapuból úgy tetszett, hogy alighanem kotta lesz. Es valahányszor elhaladt a kapu előtt Mária, Szabc Lajos egy leirhatatlant sóhajtott. Mert olyan szerelmes volt a leányba, hogy minden alkonyatkor azt hitte: estére meg fog halni. Egyelőre azonban nem merte megszólítani a Icán;- * Különös alkonyatok voltak azok ama régi március vége körül. Az a Városrész, amelyben Szabó Lajos is lakott északi fekvésű s inkább falusinak hatott. Azon a ponton melyebben feküdt az ucca, a hazak magasabba: álltak a partos részen s minden ház mögött keskeny z hosszú kert nyúlt ki, egészen az egykori vársáncig. / diákgárdák túlnyomórészt magában a városban veitek szétszórva, de azért errefelé is akadtak „kamarák". Szabó Lajosék lakásához egészen közel lehetett találni a Gyöngytyukhoz címzett kocs.maházat, melynek külön- ssobájábói — esti kilenc után — nemegyszer boru3 dalok verődtek ki a nagycsöndü éjszakába. Nehány ta- nárszomoritó diák mulathatott ottan a könyökére támaszkodva, mialatt Bidu cimbalmos, régi nótákat pengetett ki a cimbalmon. Hanem az alkonyatok valóban szokatlanok voltak kissé ama régi márciusban. A Bodrogköz felől alig öt óra után beteg színek kezdtek elösompolyogni, ugyanakkor meleg párák ke varogtak a folyó sötét vize fölött s kábító alakzatok rajzolódtak ki a meleg párából. A vér.diákck kozü7 egyik-másik nagytekintélyű alak kiállt a kollégium ele s szemfoga» akasztván a méteres pipaszárat, nagy lelki-békébe* eregette a füstöt a fokapuban, legfeljebb olyankor billentve meg széles kalapkarimáját, ha valamelyik igen-igen öreg professzor talált elkopogni az Alma Mater előtt... A párák pedig egyre szálltak a folyó felel és kavarogtak szakadatlanul. Késő estére azonban kitisztult a világ s attölfogva melegíényli csillagok lobogtak az éjszakában. Elpihent a világ, csak Szabó Lajos nem tudott aludni. Az Erdélyi-gárda hátsó kis szobájában lakott Czugéber Miska osztálytársával és mig Czugéber Miska levetkőzve hevert már az ágyban, mély slukkereket bocsátva ki az utolsó dohányporból összekapart cigarettán, Szabó Lajos feltúrt hajjal járkált föl és alá az alacsony szobában. Egyszer aztán megállt a szoba közepén, szétvetett lábbal s így kezdett beszélni: — Barátom, Miska, azt hiszem én, hogy hamarosan rossz végem lesz nekem... Czugéber Mihály gimnáziumi hatodosztályu tanult sejtette ugyan, miről lesz szó, mindazáltal úgy tett. mintha fogalma sem volna semmiről. Ennélfogva felkarjára nehezkedett az ágyban s igy válaszolt: — Hadd hallom, miről van szó tulajdonképpen! * Es mig odakint az éjszaka neszclgetett csupán s legfeljebb ha egy hullócsillag hasított Is olykor az égbolton, Szabó Lajos igy fogott bele, némi kapkodással: — Az a benyomásom, te Miska: olyan szerelmes vagyok, hogy meg fogok örülni... Czugéber Mihály kíváncsian figyelt föl az ágyban: — Aztán kibe? — Hiszen ha tudnám! — sóhajtott fel szegény Szabó Lajos hatedgimnazista. Nem is sóhaj volt ez már hanem a tehetetlenség hörgése. — Eddig azonban csal- a keresztnevét sem sikerült kinyomoznom... — Puhatolóztál utána? — Nem én — mondta szomorúan, csaknem lesújtva Szabó Lajos. — Ennek pedig nagy oka van. Kérlel; • hallgass meg türelmesen, mert ha nem tudóin kikiáltani valakinek nyomorult állapotomat, az eszemet lo gom elveszíteni! — Hallgatlak — 3zolt Czugéber. Szabó Lajos igy beszélt ekkor betegrevalt hangon, mialatt újból megállt, szemközt a Czugéber ágyával: — Csak ismételhetem, Miska, hogy tehetetlenségemben szánalmas alak vagyok. Mert ha megpillantom egyszer, abban a másodpercben egész testem megmered, úgy meg vagyok Hatódva, ám ugyanakkor csaknem szétvet a hévség... Hát mit szólsz mindehhez, Miska? — Azt szólok — válaszolt Czugéber Mihály megfontolva a szót és a hangsúlyt — hogy tenni kéne valamit. Szabó Lajos ingerülten csattant föl: — De mit, Miska, mit? Ezt mondd meg nekem! Némi szünet állt be. Szabó Lajos jobbkeze öt ujjavai izgatottan turkált a hajában, Czugéber viszont felült a keskeny és nyikorgó ágyban, lábait lelógatva, őrajta magán látszott pedig, hogy igen-igen gondolkozik. Annyit mondott aztán: — Milyen az a leány? — Hogy milyen? — ocsúdott föl szegény Szabó Lajos. — A járása akár a rezgő harmat, az arca pedig tejfelszinü... Czugéber szánakozva mérte végig: — Látom már, hogy egészen meg vagy habarodva. En azt szeretném tudni: nyulánk-e, avagy alacsonyka, oszt hogy !enszinü-é a haja, avagy gesztenye? Meg hogy hány esztendős lehet? — Haja szinére nem emlékszem — csapott föl a hangja lelkesülten Szabó Lajosnak — különben is a haja sapka alá van leszorítva. Hogy hány éve3 lehet? Járhat úgy a tizenötödikbe. Közepesformáju a termete s olyan szép, te Miska, hogyha meglátom egyszer, üvöl- teni szeretnék... Czugéber Mihály mosolyogni kezdett, kissé fanyarul: — Nincs neked egyéb bajod, pajtás, mint hogy megbomlottal végleg. Ebben az esetben pedig az egyetlen kivezető ut, hogy legközelebb adandó alkalommal meg fogod szólítani azt a leányt. Illetve hogy' teljes tisztelettel köszönni fogsz neki. Szabó Lajos nem volt izgatott többé. Nyu.., illan, csaknem hidegen annyit szólt az ajánlatra: — No. ahhoz mégis pofa kéne! (Vége következik.)
