Keleti Ujság, 1932. április (15. évfolyam, 75-99. szám)
1932-04-11 / 84. szám
XV. ÉVE. 84. SZÁM. KuznUjs&G 5 Nyolc ember rettenetes élet-halál küzdelme huszonnégy órán át a megáradt Olt hullámai fölött Az árvízkatasztrófa izgalmas drámája Alsórákoson— A teljes hivatalos apparátus minden erőfeszítése mellett is két egy• szkrü ember mentette meg a szerencsétleneket — A nagy harc a halállal több ezer ember szemeláttára (Alsórákos, április 9.) A csiki havasok megmozdult hótömege olyan hatalmas árvizet zúdított az Olt völgyére, amelyhez hasonlóra nem is emlékszik a lakosság. A pusztitó elem ellenállhatatlanul zudult rá a falvakra, mindent elsöpört, amit útjában talált. Az Olt folyó mentén alig maradt ép hid, telefon és távirópóznák dűltek ki, a vasúti töltést szaggatta meg több helyen és az ágostonfalvi nagy vasúti hídon magasan átcsaptak a szennyes hullámok úgy, hogy Bukarest és Kolozsvár felé is megszakadt Segesváron túl a vasúti összeköttetés. A végzetes mentés. Az alsórákosi fahidat, mint a pehelyt ragadta tova a fékevesztett ár, amely kilométer szélességben hömpölyög tova és több házat, vasúti őrházakat zárva körül. Az áradat napok óta tart. A veszélyeztetett lakosság segítségére csütörtökön utász katonák érkeztek ment'őcsol- nakokkal, Militar Juon őrmester vezetésével. A katonáknak első dolguk volt, hogy az elsodort hídon túl rekedt munkásházak lakóinak segítséget nyujsanak, akik a falutól elzárva, kétség- beesetten a parton figyelték az áradás növekedését. Heggel kilenc órakor az őrmester egy katonával csolnakba ült és nekivágott a vad hullámoknak. A kísérteties utazás sikerült. Vala hogy átvergődtek a túlsó partra. Pár percnyi pihenés után négy embert ültettek a csolnakba és újból megkísérelték az átj utast. Amint előrelátható volt a szédületes ár elragadta a csolvakot. Emberfeletti küzdelem kezdődött. A dióhéjként lebegő jármüvet a viz sodra elkapta és pillanatok alatt elsodorta. Az első veszedelem az elszakított hídnál várt a szerencsétlenekre. A viz ereje hozzálóditotta a csolnakot, de a felborulást sikerült megakadályozni. A partmenti fák alatt röpülő csolnak azonban nem hirta kikerülni végzetét. Egy ferdén nőtt fatörzsön darabokra tört és a benne ülő hat ember pillanat alatt eltűnt a hullámokban, A parton állók tehetetlenül nézték, hogyan küzdenek a szerencsétlenek az életükért. Végül is idegfcszitő percek után sikerült felkapaszkod- niok a közelben le Vő fákra, A szerencsétlenség hírére hatalmas tömeg verődött össze a parton és megkezdődött a mentés. Újabb szerencsétlenség. A parton maradt katonák azonnal njabb csolnakot bocsátottak vízre, hogy a fák gali am függő szerencsétleneket megmentsék, akik ég és viz között az áradás kellős közepén a legkritikusabb helyzetben voltak. A katonák kísérlete azonban kudarccal végződött. Órákig tarló küzdelem után is képtelenek voltak megbirkózni az árvízzel. A teljesen kimerült katonákat hat erős ember váltotta fel, de vissza kellett térniük. Alig értek partot a vakmerő őrmester vizbeugrott és úszva igyekezett elérni a partot. a többszáz méteres távolságot azonban a jeges vízben lehetetlen volt átszelni. Többször alámerül és már-már azt lehetett hinni, hogy a jéghideg hullámok közt leli halálát, mikor sikerült egy, a vízből alig kilátszó bokorra felkapaszkodnia. Erre hét erős ember: Kádár János, Kádár József, Antal András, Antal János, Fodor Samu, Szudilla György váltóőr és Nicolaei Aurél ugrottak a csolnakba, hogy a halálvesze- deJemben levő őrmestert kimentsék és újból megkezdődött a küzdelem a habokkal. Közben két másik ember egy lélekvesztön igyekezett az őrmester segítségére. Mikor azonban a közvetlen közelében jutottak a lélekvesztő felbillent és egyik ember fejjel a szennyes habokba zuhant. Rettentő küzdelem árán az őrmester segítségével ö is belekapaszkodott a túlterhelt kis bokorba. Ezrekre menő tömeg lélegzetvisszafojtva leste a nagy mentőcsolnak minden mozzanatát. A végsőkig feszitett erőnek és haláltmegvető bátorságnak köszönhető, hogy a két embert végre le tudták szedni az ágakról. A harmadik szerencsétlenség, A kimentett őrmestert mihelyt partot ért, ajból átvette a mentés vezetését. Két katonával ismét csolnakba szállott és órákig tartó küzdelem árán valahogy meg is közelitették a két fát. amelyen az öt ember csüngött. Az utolsó pillanatban azonban hirtelen a vas csolnak felborult és a három katona eltűnt a viz alatt. A rémület kiáltása tört fel a tömegből. A bátor őrmester merült fel elsőnek a habokból és azonnal a hideg víztől félig megbénult két katona segítségére sietett. Az ár mintegy ötven métert sodorta és a kétségbeesett katonáb a vízből alig lászó bokrokra akaszkodtak, mig az őrmester valamivel "távolabb ért el egy másik fűzfa bokrot. A szerencsétlenek száma ezzel nyolcra szaporodott. A csolnakkal való mentés kilátástalannak látszott. Most a kissebesi gránitkőbánya cég alsórákosi bazaltbányájának vezetői, Ligeth > főmérnök és Szike Ferenc igazgató állottak a nientési munkálatok élére. Tutajt ácsoltattak, hogy azzal közelítsék meg a szerencsétlenül járt nyolc embert. Mire készen volt a tutaj, már jött is a telefonértesítés, hogy félórán belüli újabb utászcsapat érkezik a szükséges felszerelésekkel. A mentő vonat. Délután öt óra körül Segesvárról meg is érkezett a segélyvonat, amely a katonákat hozta, akik egy főhadnagy vezetésével nyomban akcióba léptek. Ezen érkezett Schaaser Márton dr. főszolgabíró is. A katonai és polgári hatóságok vállvetve fogtak hozzá az újabb mentési kísérlethez. Az áradat azonban hatalmasabbnak bizonyult. A karvastagságu kötél, amely a mentő- esolnakot tartotta, mint a cérna szakadt ketté rle katonáknak sikerült kivergődniök. Újabb és cs újabb kísérletet tettek, a viz azonban nem engedte el foglyait. A fákon rekedt embereket az a veszély fenyegette, hogy a part beszakadásával újból az árba zuhannak. Máris veszedelmesen ingadoztak az életmentő fák és a rajtaidők rémülten érezték, hogy a fák kcionája mind összébb borul. , A rémület éjszakája. Közben leszállóit az est. Sötét, fénytelen, veszedelemteljes éjszaka. A fákon függő emberek eltűntek a sötétségben, csak irtózatos se- géiykiáltásuk hallszott. — Segítség! Halok meg! A katonai erő njabb kísérletbe fogott. Fáklyákkal kivilágított csokinkon küzdöttek a katonák sikertelenül a fáklyafény rémületcs miliőjében, a vadul bőgő árvíz moraja és a parton égő tüzek kis fénye mellett- Háromszor, négyszer vágtak neki az áradatnak. Mindhiába A biztos tájékozódás is hiányzott. Csak sejtem iehetett, hol remegnek halálveszedelemben, térdig vízben, ruhátlanul, éhesen, kimerültén n szerencsétlenek. Fényszórókra lett volna szükség, hogy a többszáz méteres vízfelületet megvilágítsák. Ezek hiányában két autó reflektoraival próbálták az újabb ellenséget, az éjszakát legyőzni. Nem sikerült. Miután minden rendelkezésre álló eszközt kipróbáltak, a vezette főhadnagy kénytelen volt a további kockázattól elállani és a mentés folytatását reggelre halasz tani. mert újabb emberek életét nem tehette ki majdnem biztos halál veszedelemnek. A mentő katonák is teljesen átázva. fázva, dideregve, végső idegerőig kimerülve képtelenek voltak újabb akcióra. -A súlyos pillanatokban a bajtársi önfeláldozásnak szomorú, tragikusságában megrázó jelenete zajlott le. A csüggedés dermedt percében éles hang hasította át az éjszakát. — Geiö ne hagyj! Egyik katona kiáltott jóbarátjának a fáról.[ A másik katona a szivéhez kapott, megrázkódott és a fájdalom paroxismusában választ kiáltott. — Ne félj! Megyek! Ha nem tudok segíteni rajtad, inkább haljak veled! A következő pillanatban a vízbe vetette magát, de gyorsan kimentették. Ezalatt folyt a telefonálás a prefektushoz, aki jelezte, hogy útnak indult a veszélyeztetett területre. Éjfél körül az emberek ezrei hazamentek, a sok lény kialudt, mindössze a virrasztó tűz egeit a parton annak a szimbólumául, hogy az egész falu őrködik és gyötrődik a szerencsétlen nyolc embc*r sorsáért. A tűz körül alig négyen- öten állunk és hallgatunk. A lelkünk és bőrünk borzad a minden pillanatban feltörő emberi üvöltésekre: — Segítsetek!... Ne hagyjatok!... Nem birom tovább!... Diil ki a fa!... Jaj!... Magyarul, románul, németül száll felénk a szörnyű szó, mindenki az anyanyelvén fohászkodik és kitágult szemekkel nézi, hogy a viz tenger fekete habjai fölött közeledik a halál. A megmentő hajnal. Rettentőek az órák. Súlyosak, ólomlábunk. Végre feldereng az első ködös világosság. Meredt szemekkel számoljuk az alig ködlő fák irtózatos gyümölcseit: — Egy, kettő, .. nyolc. Még megvannak. De vájjon életben vannak-e? A testek mozdulatlanok. A szájak némák. Végre bizonyossá válik, hogy élnek. A reggel áldott világossága terjed. A körülfekvő erdők kitetszenek, a viz tükre ismét látszik. Biztató kiáltások szállnak a szerencsétlenekhez. Az em- Ifttömeg újra sűrűsödni kezd a parton. A kipihent katonák ismét munkába fognak. ^Közben megérkezett a Hiotu prefektus, a csendőrszázados és a segesvári tűzoltóság. Tervek születnek, uj reménység csillan fel. Csak most látjuk, hogy az éjszaka a tutajt is elsodorta a viz. Sietni kell, mert a három parti fa, amelyen az öt em- l er szorong, teljesen egymásnak hajlott. A há- i om fakorona egy bokorrá vált. Vezényszavak, szerszámzuhanások hallszanak. Újra emberek ugranak a vascsolnakba, mások a kötelet ragadják meg Rajta! Erdély egy csónakban. A feszült várakozásban alig látja valaki, hogy ugyanakkor két ember a parthoz kötött ladikba száll és elindul. Két egyszerű ember, egy magyar, egy román. A magyar Huszár Tamás, a román Derebant Georg, Erdély egy csónakban. Ügyet- sem vetnek rájuk. Csak akkor tűnik fel az eset, mikor a két imber elsiklik a „hivatalos“ csolnak mellett és rövidesen megjelenik a veszélyeztetett fák alatt. Az áradatban olyanok, mintha fűszálon úsznának. Hirtelen a kis ladikból kötél repül ki és a fán didergő ember elkapja. Percek múlva, már a csónakba van rántva. Ötször ismétlődik meg e szentséges pillanat és öt emberélet meg van mentve. Szerencsésen partra jutnak. Dr. Stoica körorvos azonnal kezelésbe veszi őket. Asszonyok, emberek ruhát hoznak és a megkönnyebbülés boldogsága áldereng a lelkeken. De még Hátra van a három katona. Amig a hivatalos mentőcsónak küzd a habokkal, a kis ladik ismét elindul kísérteties útjára. A kötél újra repül, embertestek zuhannak a csónak fenekére. A parton száz és száz kéz nyúl utánuk. Már csak a tragikus sorsú őrmester van bátra, akinek három gyermeke és felesége nem is sejti, hogy apjuk a halál kezét fogja. A kísérteties ladik harmadszor is útjára in- dui. Senki nem aggódik érte. Már varázs övezi. 'i ávolról szinte könnyűnek látszik a munkájuk. Csak amikor n partra szállnak a megmentett őimesterrel, akkor látszik, hogy a két hős - mert valóban hősök — halálsápadt, csapzott1, kimerült, még a szempillájukról is csepeg a verejték; de —- nyugodtak, fenségesek. Mikor a fezüket megszorítom, egyszerűen adják tudtomra. — Csak nem htffeyhatt.uk ott szegényeket! — Aludtam es a fán — mondja Ma- :osán Péter, s még álmot es láttam, de nem t^dom. hogy mit. mert valaki rám kiáltott: — Vigyázz! Dűl a fa.. Hát felrettentem... Nyíró József. Michelangelo uj életregénye. Ifj. Hegedűs Sándor: A halhatatlan Itália c müvében minden korok legnagyobb alakjának érdekes, izgalmas életregényét adja. 72 lei Lepa^enál, Kolozsvár
