Keleti Ujság, 1932. április (15. évfolyam, 75-99. szám)
1932-04-08 / 81. szám
ZF. «nrr.«. smk KutnUjsm Kabát - Kosztüm * Köpenynek: DAnflkor GALLIA Láto§ató, uccai és sport ruhára: GALLIA Tavaszi ruhára: ^ Selymek GALLIA FIÓKÜZLBT: Cluj, Str. General Neculcea (Kornis u. 2.) Renner palota. Mikor nem volt krízis... X mai nyomorúságos gazdasági viszonyok között mintegy vigasztalásul itt is, ott is hallja az ember: — Még az a szerencse, hogg az élelem nem ídrágaI Hát bizony ez olyan hamis állitás, amit a végleg elkeseredett ember rögtönöz a maga és mások vigasztalására. Mert igaz, hogy az évekkel ezelőtti árakhoz viszonyítva az élelmiszerek árai nagyot estek, — de mit ér ez, ha a korgó-hasu polgárnak most már lecsökkent árakhoz is vékony az erszénye? Ma csak hisszük, — már, aki hiheti, — Eogy jól élünk. De másképpen volt ez ezelőtt hetven esztendővel! A „,Vasárnapi Újság“ 1861 április 28-iki számában ma szinte valótlanul hangzó szőlőkapálási szerződés szövege olvasható. Pedig akkor: ez volt a módi, — legalább is Naggkardzsa vidékén! Az érdekes szerződés nevezetesebb pontjai, amint ez az említett helyen szépen, sorjában el van mondva, az utókor okulására, a következők: „KisfőlőstSkőm: kenyér szalonnával vagy túróval. Naggfölöstököm: rántott leves metélttel. Káposzta hús nélkül. Köleskása zsírral, vagy tej I01- .. ’O; Ebéd: Marhahusleves metélttel. A hús ebben elmetélve adandó. Gombóc zsírral vagy tejfellel. Káposzta hússal. Borsó zsírral vagy tejfellel. Bélés. Ozsonna: Kenyér disznóhussal. Vacsora: Marhahusleves metélttel. Hús tormával. Hajdina vagy köleskása hússal. Rétes. A fizetés 20 krajcár. Bor, kenyér tetszés sze- itrint. Idejárul aztán nehány néző és rokon, kiket rétessel és borral rajtuk kívül megkínálni még illendő és igen emberséges dolog.“ Ilyen koszt mellett bizony még a Badacsony szikláját is hamuvá aprózhatta a dunántúli szőlőkapás! Ezek után még merje valaki mondani, hogy az emberi szervezet nem tud alkalmazkodni a gazdasági viszonyokhoz! Próbálja most végig enni az emberfia a 70 év előtti szőlőkapás étlapját. Másnap bizonyára valamelyik szanatóriumágyát nyomná, — ha ugyan nem a koporsót ácsolnák porhüvelye számára! Emberek halálhörgése, elsodort malom, árvízzel harcoló állatok a kupé-ablak páholyából nézve Kalandos utazás három vármegye áruizterületén át Negyvennyolc órán szünetelt a vasúti forgalom Kissebesnél Arad—Nagyvárad— Koloiavár árviiíerületén át Éjjel 13 óra. Aa Aradról Várad felé döcögő vonat utasai álmosan, fáradtan bámulnak ki a végtelen sötétségbe. A fülkében négy kis gim- názista lány mélyen, boldogan szunnyad. Az egyik azőkefürtü, babaaron gyermek lassan felnyitja szemeit. Kinéz a ködfátyolos ablakra. Arcán az ijedtség dermetsége. Elsikoltja magát: — Jaj anyuka, jaj az árvíz ... Amint a rémült felkiáltás elhangzik, a többi utasok felriadnak. Virrad, dereng a hajnal. Leengedjük aa ablakot. Jobbról balról hömpölygő tenger. Hullámzó, szennyes áradat ostromolja a töltést, gyilkos rohammal támad a sinpárakra. — Kiöntött a Fekete-Körös, jelenti a kalauz. Szisszen a fék, lassít a vonat és páni félelem keríti hatalmába a szerelvény utasait. Haláltusa a knpé páholyablakából. Balra, a magyar határ felé egy zsombékon magányos ember. Kezében háló. Bizonyára száraz ösvényen indult el halászni, de utolérte az áradat és most halálraitélve várja a megsemmisülés pillanatát. Megáll a vonat. A hullámsir vésztjóslóan közeledik a halász felé. Lélegzetvisszafojtva nézzük, amint lebukik . . . Egy idősebb uriasszony sirógörcsöt. kap. A leánykák könnyes szemekkel, némán figyelik a szerencsétlen ember haláltusáját. Hat percig hánykódott, aztán eltűnt... A távolból a Fekete-Körös rozoga és veszedelmes fahidjának vonalai bontakoznak ki. A gépkolosszus kísérteties füttyszót hallat. Bőrkabátos fiatal mérnök ugrik a töltésre. — Lassan uraim, csak lassan, — kiáltja harsány hangon. A vonat beethoveni tempóban halad. Inog a hid, a közepe nagyot reccsen, már éppen leakarok számolni az élettel, amikor a mozdony a szó szoros értelemben partot ér. Visszatekintek: mintha tengeren siklottunk volna tova. Hétfő délután két óra 30 pere. A nagyváradi állomáson izgatottan beszél a tömeg. Szabad aa nt . . , — Kolozsvár felé szabad az ntt — 0 igen, nyugtat meg a fiatal, szimpatikus forgalmista. Az utasok bizalmatlanul, egykedvű en helyezkednek el üléseiken. Az elsőosztályu fülkében e sorok íróján kisül utazik Tllea Viorel dr. volt miniszter, Papazoelu Constantin tábornok, Kolozsvár uj térparancsnoka és Pop Emil dr. volt udvarhe'.ymegyei prefektus. A tábornok ránéz az órájára: — Három óra. Hat óra ötkor már Kolozsváron vagyunk. A társaság pesszimista tagjai kétségbevonják a tnlzott optimizmus jogosultságát és megindulnak a találgatások, hol töltjük az éjszakát! Nyilt pályán, vagy átszállással megyünk további Telegd, Királyhágó, Csúcsa, idáig minden rendben van. — Csak ezután jön a veszély, — mondja Tilea dr. A jóslat sajnos, valónak bizonyait, mert a Csúcsa és kissebesi .vasútállomás között a víz elmosta a töltés nagy részét és csak lassan érkeztünk be az állomásra. Közvetlenül a kissebesi állomás váltója mellett a hömpölygő vizáradat egy méternyire közelítette meg a vasútvonalat. Amerre a szem ellát, mindenütt víz. Mene ktilő emberek, rakott szekerek. Bánffyhunyad Velencéhez hasonlít. 'A legtöbb útvonal teljesen járatlan. Az egeresi állomás előtt már nem látszik a sínpár. A műszaki emberek megállást jeleznek és vitáznak, vájjon át lehet-e menni, vagy sem. Végül is visszaindulunk Sztána felé. Sztánán félórát, Bánffyhunyadon egy órát várunk. Közben befut a nagyváradi személyvonat. Az utasok nagy részét áttessékelik az nj szerelvénybe, mert a gyors rendeletet kapott hogy haladéktalanul térjen vissza Nagyváradra. A tumultusban több embert letapostak. Igen ám, csakhogy a jegyek körül snlyos komplikációk támadtak. A gyors hazavisszi nagyváradi utasait, de már visszafelé nj jegyet kell váltani. Kissebes: nem egy perc Kíssehesnél újabb' parancs várja a gyorsvonat vezetőjét. — Csúcsa előtt a viz több telefonpóznát döntött a pályára. Kérdezzék meg a postaigazgatóságot, el8zabad-e vágni a telefondrótokat! Hajnali négy óráig lessük a választ. Végre jelentkezik Bukarest. — Ilyen kritikus időkben hogy is gondolnak ilyesmire! Különös véletlen folytán a vonathoz nem csatoltak étkező kocsit. Nincs élelmiszer és hiányzik a viz. Papazaclu tábornok nr igazi katona, akit nem hagy cserben a humora. — Uraim, ne féljenek. Van egy koppasztott libám és hasz rucatojásom, Munteann Emil az állomásfőnök, négy napja állandóan szolgálatban van. Lót-fut, telefonál, száz meg száz embernek ad felvilágosítást. — Kértem helyettest — mondja —, de a viz miatt nem lehet megközelíteni az állomást. Hajnalban elindul a gyors, de csak átszállással. Mi pedig ott maradunk. Tilea doktorék gyártelepén. Csak most látjuk igazán, hogy mit müveit az árvíz. A közel nyolcvankilométeres sebességgel rohanó Körös elmosta a hatalmas gránitgátakat és több mint harminc házat tett megközelít- hetetlenné. A padlásokról gyermekek sírása hallszik. A férfiak pedig lóháton és falábokon menekülnek. Tilea Viorel és Popazaclu generális nyomban intézkedtek. Órák alatt hatalmas védőgátakat emeltek. Az elsodort malom. Telefonon rémhirt jelentenek: — A víz magával sodorta az állomással szemben levő malmöi a moInSr TaSSsSval egylRL Feltűnik a ház, melyet teljes egészében, hu torzatával együtt magával sodort a viz. Nyomban utána a malom következik. Fülsiketítő robajjal vágódik a betonhidhoz, darabokra törve sodorja magával az agyagos, dühöngő Körös. — Embert, hoz a viz, — kiáltja egy asszony. A tábornok éppen a viz partján az egyik eölöp mellett figyelt, amikor megpillantja a bukdácsoló embert. A hid melleti örvény a part mellé hajította s a tábornok lehajolva kihúzta a vízből. Kövér disznó, juh, bárány, borjn egymás hegyén, hátán. A pályafelvigyázó kétségbeesve kiáltja: — Még nem jön a kavics és a Körös teljesed átszakitja a pályatestet. — Honnan várják! — Nagybányára telefonáltunk. 0 szent ogyügyüség. Alig tíz lépésnyire többezer vagon kő és kavics és Nagybányáról várják a segítséget. Negyvennyolc óráig szünetelt a vasúti forgalom. Ilyesmi is csak nálunk fordulhat elő. Hol voltak az utászkatonák, hol volt a vasúti munkásság! Biatorbágynál 12 őrs alatt építették fel â viaduktot. Demeter Béla. f
