Keleti Ujság, 1932. április (15. évfolyam, 75-99. szám)
1932-04-01 / 75. szám
XV. EVF. 75. SZÁM. KUETtlljSKG 1 Falusi konkurenciaper ablakbetöréssel és hamis esküvel (Kolozsvár, március 30.) Az ablakokat ezelőtt néhány évvel Marosgorbón, Beszterceme- gyében törték be. A Mendelovits-í'éle mészárszék kirakatának ablaküvegét. Mendelovitsék többekre gyanakodtak, ezek közül is azonban Marian Izsák személyét választották ki, aki a konkurrens mészárosüzlet tulajdonosa. Éles harc folyt a kis faluban a két hentesüzem között s Mendelovitsék ebből a szempontból is kitűnő alkalomnak találták az ablakbetörést, amelynek felhasználásával ki lehetett egy kissé hozni a nyugalmából a vetélytársat. Feljelentést is tettek Marian Izsák ellen idegen vagyon rongálása óimén a besztercei járásbíróságnál. A járásbíróság tanukat kért s a Mendelovits cég két fia hajlandó volt bizonyítani, hogy látták, mikor Marian Izsák betörte az ablakot. Kihallgatták őket, amikor meg is esküdtek arra, hogy Marian Izsák a tettes. Ennek alapján Marian Izsákot kétezer lej pénz- büntetésre Ítélték, mindannak ellenére, hogy mindvégig kitartott amellett, hogy semmi köze az egész ablakbetörési ügyhöz. Ezután történt a meglepetés. Ugyanis jelentkezett egy marosgorbói paraszt. Sărătean Gavrila, aki kijelentette, hogy ő törte be az ablakot, amely állítását kész volt tanukkal is igazolni. Marian Izsák természetesen örömmel fogadta az eseményt s igyekezett a maga részéről is megtenni a lépéseket a konkurreneia ellen. Most már ő tett feljelentést hamis eskü címén a két Mendelovits-fin ellen, tekintve, hogy a valódi bűnös jelentkezésével kitűnt, hogy neki valóban semmi köze sem volt az ablakügyhöz. A besztercei törvényszék tárgyalta a ha miscskü-ügyet. Újabb meglepetés. Felmentő ítéletet hoztak, elfogadván a védelemnek azt az érvelését, hogy Sărătean Gavrila Marian Izsák kreatúrája, aki bizonyára anyagi előnyökért vállalta magára az ablakbetörést s an nak minden ódiumát. Hiába vallotta Pqp Gheorghe éjjeli őr,,hogy látta, mikor a paraszt-] legény végrehajtotta a „betörést“, nem vették figyelembe vallomását. Ezekután a kolozsvári táblához került az ügy, ahol a magánvád nagyszabású bizonyítási eljárás elrendelését kérte. Eszerint két tanúval rendelkeznek, akik szintén látták Sărătean Gavrilát, mikor betörte az üveget s újabb tanuk vannak annak a körülménynek a bizonyítására, hogy a legény másnap eldiesekedett az zal, hogy betörte Mendelovitsék ablakát. A bizonyítási eljárásnak helyet adtak s a legközelebbi tárgyaláson fog eldőlni, hogy az érdekes falusi konkurreneia perben melyik fél nek van igaza. * Román, angol, francia, nemei, magyú, olasz, csehszlovák, szerb, horvát fordítások, (levelek, tudományos, műszaki stb. munkál:), gépbediktálás, másolás, sokszorosítás dr. Man- del Fordító Irodában, Cluj-Kolozsvár, Strada Memorandului 24. A „Vultui“ óralerakat, Cernăuţi, General Mircescu 11. rejtvény megfejtése Ebben a megfejtésben a 15-ös részeg 12 szer ismétlődik. Miután minden négyzetgyöknek van egy pozitiv és ugyanakkor egy negatív értéke is, ha ezt a körülményt á meg fej tésnél figyelembe vesz- szük és az összes egyenes vonalakat összeadjuk, először a négyzet gyök negatív, azután pe~ dik pozitiv értékével, tizenkétszer fogjuk a 15- ős összeget megkapni, ami a legjobb elérhető eredmény. A 101 VT pozitiv értéke 6, negatív értéke 4. 2 A 101VSí pozitív értéke 9, negativ értéke 1. 2 A rejtvény helyes megfejtését a következő sze mélyek küldték be, akik megkapták az 5000 leies jutalmat: Pupa Vainer ur, ügyvéd, Briceni, Jud. Hotiu. Goldenberg ur, Cernăuţi, Str. Bucureştilor 12. A vo natkozó feladóvevények irodánkban megtekinthetők. szs A CIRKUSZ ' (Részlet egv készülő Goya-regényből.)j Irta: Ligeti Ernő II. fBefeJezö köriemfayJ — Nincs szilárd határvonal közöttük, már úgy értem, ember és állat között —- Don Francisco képzelete felderengett. Leocadiát egy szürke kancával hasonlítva össze, amely az imént még ott körözött az arénán, tollas fejdiszével. Miként emennek, Leocadia fejdisze is megmozdult minden taktusra, ünnepélyesen. Moralin az elaggó tevére emlékeztette, bánatos szemében a sivatag unalmas forróságával és határtalanságával. És a valenciai?... Kutya ez. csak arra .jó. hogy utána fusson a vadnak. Szorongva gondolt a festő éber és mindig kész tekintetére, amelyben kis erőlte- (ettséggel lappangott valami vizslaszerü... Ros- tariteţ azonban megkímélte. Neki nem talált helyet a inenazsériában. Ő sirály. Don Francisco riadtan kereste Rosaritot. öreg barátja a dromedárra! foglalatoskodott és incselkedve dugdosta be botja végét pgyik ketrec nyi lásába. Don Francisco megérintette a karjánál. — Hol vannak? — Leocadia az oroszlánnal kacérkodik. Rosa- rito pedig... Majd előkerülnek, nem vesznek el... Don Francisco szive hangosan vert. Talán valahol a bódék mögött, nyajas ölelkezésben? Ez a gondolat elviselhetetlen volt számára: mert bizonytalanságban^hagyta. Ha tudná pontosan, hogy van közöttük Valami, könnyebben elviselné. De honnan tudja meg? Csak nem fog leselkedni utánuk?! Don Francisco erőltetett vidámsággal megszólalt és hunyorított is a szemével, hogy barátját ezzel is nagyobb közlékenységre birja. — Mondd csak komám, fiatalabb is vágy, szemed is jobb, meg aztán nem gombolkoznak úgy előtted... Úgy találom, hogy ez a valenciai túlsókat legyeskedik a mi kis madarunk körül... Sőt a kis lány is. Na, cimbora, semmit sem vettél észre?! Ezt a kérdést tulajdonképen Leocadiának kellett volna feladni, de az asszonyok bizonyos dolgokban úgy összetartanak... Leocadia pedig néhányszor mélyen nézett bele rejtett gondolatainak redői mögé, könnyen félreértheti e kérdést. De Moratinnak nincsenek hátsó gondolatai. Moratin vállat vont. Goya azonban válaszra serkentette és hangja megtelt iigyefogyott sürgetéssel. — Szamárság! Rosarito még gyermek. — Ezek szeretik egymást. Hidd el, ezek csó- kolódznak. — Ugyan ugyan!... Akkor te nem ismered Rosaritot. Csókolódznak? Rosarito azt sem tudja, hogy mi fán terem a csók. Goya elgondolkodott. — Biztos vagy benne? —■ Mint ahogyan ma vasárnap van. Pajtás kodnak. Fiatal a fiatalhoz húz. Bárányfelhők kér getik egymást. Don Francisco lesiitöttte szemét. Tekintetének egyszerre sürgős keresni valója akadt a földön. — Tudjuk már, hogy van az ilyesmi. Ma: barátság, holnap: szerelem. Résen kell lennünk, barátom, mind a kettőnknek. — Rosaritot ismerem, mint a tenyeremet. Az ifjú egyébként is mondá azt imént, hogy még e héten Párizsba készül. Megcsípte a hiúság, az érvényesülés tarantella gyikja. Azt hiszi, épen ő hiányzik Párizsban. Hát menjen! Fiatal, próbáljon szerencsét. Vájjon azért mondotta, hogy megnyugtassa a nevelő apát. aki annyira szivén viseli gyermeke sorsát, vagy tényleg ebben a meggyőződésben élt? Inkább az utóbbi lehetséges. Moratinnak nyilvánvalóan nem volt semmi oka többet látni, mint amennyi tényleg van. És ha szeretik egymást? összedől. tán a világ tőié?! De ezt csak úgy magában mondottaGoya megkönnyebbült, egyszerre felfedezte a cirkusz szépségeit. — Minden este el fogok ide járni. Cirkusz, bikaviadal — ez az élet sója. Van ebben a világban vnl'.mi fejetetejére állitottság. ami tetszik' nekem. Ér ezek a pompás állatok .. Panem et circense- Ne engedjétek meg. hogy a nép unatkozzon. Borzasztó, ha a nép unatkozik.., A forra^ dalmak mindig a népek unalmából fakadnak. Szerencsére, hogy a csengetésre betódult a sokaság a cirkuszba, mert Don Francisco már feltilt régi vesszőparipájára és vitatkozott a forradalmakról, amelyek miatt már annyiszor .veszett össze Loocádiáva! is. A zenekar teljes erővel csapott bele a dobokba és a réztányérokba. — A Szevillai borbélyból játszanak — figyelmeztette Rosarito Goyát és ő is dudorászni kezdett. A szevillai borbélyból? — bólogatott az aggastyán és úgy tetszett neki. mintha a vig iitemü melódiát hallaná. Egy nyitány zümmögött lelkében: saját használatára szánt Szevillai borbély. — Rosarito még olyan gyermek... Ez volt a szövege a nyitánynak. Don Francisco csak azt az egy mondatot pergette magában. — Ha nem engedem felverni a für,lemet, akkor nincs vadászat, vizsla öcsém! A bohócok bő, tarka kockás bugyogóikban ismét bekaesáztak. huzigálták a szőnyeget, feleslegesen, ostoba légycsapóikkal püföFék egymást, majd helyet engedtek a zsonglőrnek, aki hat ele- íántcsongolyóval villámgyorsan mesterkedett. —- Négy golyó a kezdet — magyarázta Don Francisco barátságosan a valenciainak, szinte biztatva a szemével: rossz helyen hogyan kopogtatsz, selma, de ha Ínyedre van, megpróbálhatod. — öt golyó már valami. Hat golyó... Ennek például hat golyója van — nézett szakértelemmel fólszemüvegén keresztül a zsonglőrre. — Do én már .láttam Madridban egy udvari ünnepélyen nyolc elefántgolyóval is dolgozni egy talliánt... Goya mindenhez értett. Egy fekete selyemruhás fiatalember a magas iskolát lovagolta. Ezt piruettnek, ezt demi volténak hívják — valóságos katedrái előadást tartott a cirkuszlovaglás szépségeiről. — Mennyi mindent tud maga nagyapó — nézett rá Rosarito csodálattal. Előadás után még egy darabig vidám hangulatban kóboroltak a cirkusz tájékán, ahol bormérők cs lacikonyhák ütötték fel sátrukat. Goya sugárzó arccal járt-kelt, szóba ereszkedett egy ci- gányasszonnyal. aki mindenáron jósolni akart a tenyeréből, Goya csengő pénzt dobott oda neki, de arra nem volt kiváncsi, hogy mit írtak meg a csillagokban. A sátrak mentén beleütközött egy emberbe, aki nagy lendülettel emelte meg a kalapját előtte. Delange volt. Goya azonnal fel ismerte. — Áll még a vásár, síre? — kiáltott utána hahotázva. — Minden körülmények között — felelt vissza a másik, és arca .jelentőségességet árult el. Rosarito belecsimpaszkodott nagyapó vastag böpenyegujjába. — Ki volt ez az ember nagyapó? Goya még mindig hahotázott. Rosarito hangosabban kérdezte, — Xe kiabálj úgy. édesem! Még azt találjak hinni, hogy süket vagyok! * Az uj adótörvények és végrehajtó*' Fásítások (Patenta fixa) kaphatók dr. Mandel Fordító irodában, Cluj, Str. Memorandului 24,
