Keleti Ujság, 1932. április (15. évfolyam, 75-99. szám)
1932-04-07 / 80. szám
XV. ÉVF; 80, SZÁM. Knmujsm 5 Végig az árvízsujtoíta külvárosokon (Kolozsvár, április 5.) Kolozsváron rémhírek keringenek. A szombati, vasárnapi, hétfői nappali és éjszakai rémségek után, kedden délután egy órakor megszólalt a tűzoltó főparancsnok telefonja. Haţieganu rendörkvesztor értesítette Eosescu főparancsnokot, hogy a tűzoltóság és az összes segélycsapatok álljanak készenlétben, mert gyalui jelentés szerint a Szamos pillanatok alatt félméternyi emelkedést matat. Rosescu főparancsnok, aki már készült arra, hogy autókörsétát tesz az árvizsujtotta területeken, rohan haza ebédelni. El van készülve arra, hogy délután és este a tűzoltóságnak, katonaságnak, az alkalmilag felfogadott munkás- csapatoknak, de neki is emberfeletti munká juk lesz, 18 fok Celsius, Még megkérdi az egyik tűzoltótól, hogy a hőmérő hány fokot mutat? A tűzoltó vigyázz állásban jelenti: 18 Celsius árnyékban. Künn az uccán valóban meleg, tavaszi napsugarak hirdetik a gyors hőemelkedést, Közben a Szamos és a Nádas mentén emberfeletti munka folyik, Â veszélyeztetett házak előtt al ,kalmi gátakat emelnek, hogy ezzel védekezzenek az esti órákra jelzett újabb áradás ellen. A háromnapi borzalmak után az árvíz „esemény“ lett. Mindenki arról beszél. Es csodálatos az emberek szenzáció-éhsége. A belvárosban szinte örömmel újságolják, hogy újabb hatalmas áradások híre érkezik. Szenzáció, látványosság és egyéni tragédiák a végsőkig izgatják a kedélyeket. A belváros lakossága, mintha bucsujárás volna, vonul az arvizsuj- totta területekre. Este hét órakor taxiba üíünkfr A Ferdinand úti vashídon már hatalmas töm?g figyeli a sárgán zajló Szamost. Reggel óta a viz felszíne egy méterre! emelkedett, de még mindig másfél méterrel alább van, mint hétfőn este nyolc és kilenc óra között.. Ekkor csapott a Szamos árja a legmagasabbra. Az állomás épületének a háta mögötti, úgynevezett felső Nádas-hidhoz hajtatunk. Uj városrész, olyan uccanevek, amelyekről nem is hallottunk eddig. Itt már csak román nevük van az uccáknak. A Strada Ferului mélyebben fekvő része már viz alatt van. A rongyos kis Nádas, amelyet nyári hónapokban alig lehet a medrében észrevenni, többszáz méterre kilépett a medréből. Nem patakot, nem folyót, hanem valóságos folyamot játszik s a mellette elterülő mélyebben fekvő területeken, a Str. Lungă, a Distribuţia petróleumlerakat- gyár, a Kömöcsi telep teljesen viz alatt áliA háttérben a Kerekdomb sötétlik. Néhány nap alatt a hó teljesen eltűnt. Csak itt,-ott látszik egy-egy fehér esik. Nyugaton a nap már alábukott és a vérvörös csikók mintha szimbólumai volnának a fenyegető veszedelemnek. Ostrom alatt a Nádas-hid. A két uccát összekötő hid, amelyet általában felső Nádas-hídnak neveznek, nagy veszedelemben forog. Recsegnek, ropognak a gerendái. A petróleumgyári lerakat teljesen viz alatt áll és csak a hatalmas, hat méter magasságú petróleum tartályok merednek az ég felé. Az árviz időnként egy-egy hatalmas petróleumhordót, sőt kisebb petróleumtartályt indit el és azzal ostromolja a két évvel ezelőtt épített és kitűnő karban levő hidat. Nyugat felé az úgynevezett Kömőcsi-telep házai, mintha a tengerből felbukkanó hajóroncsok volnának. A lakókat kilakoltatták. A segélytnyujló csapatok csolnakokon és kompokon közelitik meg a lakásokat, hogy az ottmaradt értékesebb holmikat elszállítsák. Kelet felé a Dacia bőrgyár szintén viz alatt áll. A kis hidat, amelyen gyalog jártak át a bőrgyári munkások, a viz már hétfőn este magával ragadta. Ugyancsak viz alatt áll a gyufagyárnak a viz melletti része. Itt is volt egy kis gyaloghíd, amelyet az árviz szintén elsodort. A gyár hátsó épületében, a víz fölött hatalmas farakások álltak. Az árviz már eddig több mijit tiz vagon fát vitt el. Akit az árvíz sem mozdít ki a házából. A tűzoltók a viz alatt levő lakások ablakain bekopogtatnak és meg akarják kezdeni a ki la- no Itatásokat, Senki sem mozdul ki szívesen a házából. Az egyik aolakban egy hetven éves hrpg bácsi néz ki és nyugQdtaa pipázgat, A leánya és az unokái kétségbeesetten sivalkod- nak. Az udvar hátsó kerítését áttörte a viz és máj a lakást mardossa. Egy bátor tűzoltó az ablakon emeli ki a nőket és a gyermekeket, de az öreg nem mozdul. — Én építettem ezt a házat, inkább meghalok, de innen nem megyek el. Pontosan húsz esztendővel ezelőtt is igy jártam. Akkor hét házat vitt el az árviz, de az én házam akkor is kiállta a vizpróbát. Ég nyugodtan pöfékel tovább és mint egy színházi páholyból csöndesen figyeli az árvíz folytonos emelkedését. A járda magasabb részén álltunk, de tiz perc múlva már alig tudtunk visszamenni a vashid felé, mert az útvonalat egy helyen ismét ellepte a viz. Innen a Gyufagyár uccán át a második' Nádas-hidhoz hajtattunk. Itt a kora délutáni órákban a hid nagy részét le kellett bon,tán,i, mert hétfőn este a hid valósággal eldugult. Kedden délután ötven ember dolgozott, azon,; hogy a Nádas-hid alatti medrét kitisztítsák, A hid előtt csendőrök, városi autók, de a vízből kihalászott hatalmas fatönkök elzárják az utat. Itt intézi a védelmi munkálatokat Ciortea városi főmérnök. A Str. Enescu Serban Canta- cuzino uccák s az egész Brétfü-alja, körülbeVül hat kisebb ucca, házakkal együtt viz alatt áll. Argetoianu felesége aa^ árvízben született A munkások javában dolgoznak és eközben .elmesélik, hogy a kora délutáni órákban a Can- tacuzino uccában egy asszonyt szedtek le a tűzoltók a padlásról. A kissé mélyebben fekvő uccákból egyszerre sikoltozások hangja hallatszik. — És mit akarnak azzal az asszonnyal? —• kérdezzük az egyik munkástól. — Két nappal ezelőtt született egy gyereke és sem vasárnap, sem hétfőn este nem lehetett a házból elszállítani, A víz az ablakon át behatolt a hálószobába s csak az utolsó pillanatban vitték fel a szerencsétlen asszonyt a padlásra. Ott töltött a legnagyobb veszedelmek közt a csecsemőiével együtt két napot. Senki nem tudott hozzá bejutni és csak ma délután, a hátukon, derékig érő vizben hozták ki a tűzoltók a lakásból a fiatal anyát és csecsemőjét. Anya és gyermek egészségesek. Sőt nagy szerencse érte őket. Éppen akkor nézte az árvizet Argetoianu belügyminiszternek Kolozsváron rekedt felesé ge, aki élénk érdeklődést tanúsított az újszülött iránt. Mit lehessen tudni? Talán az uj csecsemő nemcsak árvízben, hanem borokban is született. Máris a hatalmas pénzügyminiszter feleségének pártfogása alá került. Hiénái is vannak az árvíznek. Ekkor már teljesen sötét van. A Brétfü-al- ján a Nádas, mint hatalmas tenger árja hullámzik. Az apró kis házikók derékig a vizben, az ablakokon át szomorúan világit ki a villanyfény. A lakók elmenekültek, de a villanykörtéket égve hagyták, hogy messziről figyelhessék a lakásaikat. Nagyon sok a lelketlen ember, ugyanis, aki még az árvizben is fosztogatja a lakásokat. Az árvízi szekeres. Hétfőn este ezen a hídon egy rendkívül Ötvenhárom cigány-viskóból tiz maradt A hid alatt jobbra a cigánysátrak légiói. A cigányok tábortüzeket gyújtottak és félmeztelenül melegednek a tűz mellett a cigánypur- dék. Egyszer csak ott terem mellettünk a ei- gányvajda. Hosszasan magyarázza, hogy hogyan mentette ki a putrikból a cigánycsaládokat. — Eddig hány cigányviskót ragadott el az ár? kérdezzük tőle. Csillogó szemmel és diadalmasan mondja: — Ötvenhárom viskó volt... — ötvenhárom? — kérdezzük tamáskodva. Megsértődve nyúl a zsebébe, ahonnan írást vesz elő, igazolja, hogy a telepen valóban ötvenhárom viskó — volt. — Az ötvenháromból csak tiz maradt meg. Mi lesz velünk? — óbégatja. Meg tudom még tőle, hogy fikuszokkal és filodendronokkal kereskedik. Az üzlet amúgy is rosszul megy. Mi lesz a szerencsétlen cigányokkal. Tnnen autónk a Kajántói utón a Vágóhíd felé indul. A hídnál azonban cseudórség tartóztatja fel. A Szamoson nem lehet átmenni. Nagy kerülővel, a Dézsina uccán keresztül lehet csak a Renner-bőrgyári átjárót megközelíteni. Itt is a Csaba ucca. Berek ucca,, a vasúti siuek mellett fekvő Szent László ucca viz alatt áll. A Szénatér felöl, ahol a Szamos kilépett a medréből, a víz átkanyarodott és ellepte teljesen a mélyebben fekvő uccukat. A Renner-bör- gyárban nem csinált nagyobb karokat, csak a melyebben fekvő udvarrészekre hatolt be, Oda rúg ki a Szamosra... A Szamos mellett korcsma a!! Öreg. masz szív épület, de már az ablakokon csapkod be a viz. Maga az épület alig közelíthető meg, Az kedves jelenetet láttunk. A hidon már nem lehetett áthatolni, de egy bátor árvízi szekeres, egylovas fogatával a legnagyobb veszedelmek közt is áthajtatott rajta. Kitapasztalta ugyan is, hogy a gyárakból és hivatalokból hazatérő emberek nem tudtak átmenni a hidon, mire az ötletes fuvaros beállította a szekerét kompnak és öt lejért mindenki! átszállított a vizzel lepett hidon. Tizszer-tizenötször is megjárta a veszélyes területet, néhol a szekerét az árviz felemelte, de bízott a lovában és többször hangoztatta: „Az Isten'csak megsegít, nem lesz semmi baj." És az öt lejeket tovább inkasszálta az emberektől. Innen a Kajántói útra hajtattunk, itt van a harmadik Nádas-bid. Az ár ennek a hidnak a város felőli részét i9 teljesen elmosta. A fáklya fényénél látható a hatalmas vastraverz, amelyet az irtózatos áradás teljesen elhajlított, a farészeket pedig magával ragadta. Mellette a papírgyár, ugyancsak vizben. Az ut szélén az egyik ház falán olvasható: „Bútorozott szoba kiadó“. Az árviz azonban a bútorozott szobát elvitte és csak a ház hátsó része maradt meg. Jobboldalon mindenütt tábortüzek égnek. Messziről látjuk az Energia, Iris* telep és a Renner-bőrgyár hatalmas gyárkéményeit. A parkettgyár teljesen viz alatt van. Az irtózatos erővel sodró ár mindjobban alámossa a partot. A házak előtt hatalmas földrétegek omlanak be a vizbe. A hídtól mintegy féliilo- méternyire találkozik a Szamos és a Nádas. A folyton emelkedő Szamos visszaszorította, illetve kiszorította a medréből teljesen a Nádast, amely mind nagyobb területeket árasztott el és mind több házat kerített hatalmába. ár minden oldalró! körülzárta. Legutoljára a cigányok menekültek el. A koresmáros pedig vígan mulatott. Zeneszóval és két nővel. Az asztalra revolvert tett. A nők hiába sivalkod- tak. Nem engedte ki őket. Egy bátor tűzoltó, élete kockáztatásával közelítette meg a korcsmát. Amidőn az ablakot megzörgette, az öreg koresmáros a plafonra lőtt. Borosüvegek között, dáridós jókedvvel rikoltozta: — Ihaj-csuhaj, solise halunk meg!... És künn az árviz zugoit-morajlott. Az emberek keresztet vetettek... (—jós.) vmnmwL.mnM ......... Árvizek Hunyadmegyében (Déva, április 5.) A Maros vízállása már egy hét óta állandóan nő. Vasárnapra virradó éjszaka Hunyadmegyében is kilépett a medréből. Hétfőre virradóra pedig elöntötte Déva egész Görögváros nevezetű részét s a viz még egyre nagyobb, a hegyi patakok valósággal öntik magukból az óriási piszkos vízmennyiségek Déván a viz a Görögváros mind több pontját önti el, úgy, hogy már az országúiig jött ki a viz, sőt a vasúti töltés egyik hid.ján keresztül egész a sósfürdőig áramlott. A Cserna szintén, kiöntött s igy Dévának nagy része viz alatt ál), úgy, hogy a hatóságok több uccasor kilakoltatását vették tervbe s állandóan rendőrségi kocsik állanak a megrémült lakosság segítségére, akik közül már nem egy család á város magasabb helyére volt kénytelen költözni. A Cserna Vajdahunyadon szintén kiáradt. Az egész vasúti pályatest vizáiult ál!, úgy. hogy. a vasúti közlekedés is megszakad. Az egész megyében mindenütt nag» ,vizeket jelentenek. .
