Keleti Ujság, 1932. április (15. évfolyam, 75-99. szám)

1932-04-04 / 78. szám

4

hEiETiUjsjm

XV. ÉVF. 78. SZÁM.

Bécs nagy pesszimizm nézi

a dunai konfederációs terveket

Bécs, mint állandó krízis-centrum — Az örökgyufa, melyet Kreuger öngyilkossága lobbantott lángra

(Bécs, március végén.) A világháború lavináját forma szerint a Bécsben rezidiáló osztrákmagyar külügyminisztériumnak Szerbiához intéseit ultimátuma hozta gördülésbe. A gazdasági világválság második fázisát, mely az első, a tuiprodukciós fázisnál is súlyosabban rombol s amelyet bizalmi-válság néven jegyzett fel a gazdasági krónika, a bécsi Creditanstalt összeomlása váltotta ki. Ezért történt, hogy amikor az angol külügyminiszter számot adott parla- menjenek a font árfolyamzuhanásáról, beszámolóját a Creditanstalt válságának ismertetésével kezdte. Délkelet Európa speciális válságát Kis Ausztria minisztériuma szólaltatta meg elő szőr hivatalosan, egy demarsban, mely inkább volt jajkiáltás, mint diplomáciai aktus. Ennek a demarsnak visszhangjaként történt aztán, hogy Franciaország hivatalos programjává emelte a rég ideje kisértő dunai föderációs terveket, _ melyeknek hangsúlyozottan első célja Ausztriának kimentése a gazdasági hínárból s be nem vallott célja Ausztria lekapcsolja Németországtól. Akárhogy is legyen, annyi bizonyos, hogy Genfben és közel tucatnyi európai fővárosban most a dunai föderáció körül rajzik a diplomácia.

A városra még mindig rátarti bécsi polgár tehát joggal állapíthatja meg, hogy Bécs még nem sodródott a világtörténelem perifériáira. Még mindig központ: állandó jellegű krízis centrum, ahonnan — ha a válság még sokáig tart — sokféle, s éppenséggel nem áldásos meglepetésben lehet része az európai emberiségnek.

*

A dunai föderáció terve időközben a vezércikk rovatából hátra került a közgazdasági rovatba, vagyis lassúbb menetű, de egyben alaposabb átgondolásoknak tárgya lett s ez éppenség get nem vált javára. Egyszeriben kiderült, hogy Ausztriának két terv között van választása — s e tekintetben teljesen azonos a helyzete a Románia helyzetével — válogathat a német ajánlat és a francia dunai föderáció terve között, akárcsak Románia, melynél a német ajánlatot a megkötött, de eddig még életbe nem léptetett preferenciális szerződés képviseli. A német ajánlat azonnali segitséget jelent. Ausztria azonnal piacot találna állattenyésztése, erdőki- termclése és Geschmackindustrie-ja számára a még mindig jelentékeny felvevőképességü né- m> t piacon. Viszont a dunai föderáció még jó- messzire van a megvalósulástól és ha végre megvalósulna, lehengerelné a védővámokkal úgy, ahogy talpraállított osztrák mezőgazdaságot s viszont erősen kérdéses, hogy az ipari készítmények kielégítő és a mezőgazdasági veszteségekért kárpótlást nyújtó piacra lelnek-e a föderáción belül. Mindenekelőtt ott a veszedelmes ipari konkurrenciája Csehországnak, mely olcsó tömegcikkek gyártására inkább van berendezve. Az úgynevezett többi agrárállam sem azonos 1918. előtti Romániával. Magyarországgal, Szerbiával. A magas védővámok oltalma alatt mindegyikben ipar keletkezett, mely jobban ismeri a belföld Ízlését, igényeit és közelebb is van hozzá, mint Ausztria.

Ezek az elgondolások teszik, hogy az atmoszféra egyre hűvösebb Bécsben a dunai terv iránt.

Kieuger halálának liirére kibújt odújából az a bécsi vegyész-rendszer, aki már évek óta hirdeti, hogy feltalálta az örökgyufát, mely meggyőződése szerint hivatva van a közönséges gyufát teljesen kiszorítani, csakhogy Kreuger hatalma és ördögi praktikái elütötték az eddigi értékesítés lehetőségétől. Az öngyilkos gyufakirály szabadalmi porokét akasztott minden országban az örökgyufa feltalálójának nyakába s mindenható összeköttetéseivel meggátolta, hogy kivívja találmánya számára a megérdemelt diadalt, így beszéli a feltaláló. A szakemberek azonban máskép tudják. Mindenekelőtt azt tudják, hogy az örökgyufa korántsem^ örök a szó teljes értelmében. A feltalálója szerint is legfeljebb, ha 10.000 gyújtást bir meg. Kreuger,

Hamupipőke cipellője

Irta: Dánielné Lengyel Laura.

Hamupipőke hajnalig maradt a bálban a királyfival.

Aztán elmenekült, de ott maradt cipellője, melyet a galambok hoztak le a felhők közül a legszebb, a legpicikébb lábú kisleánynak.

Aki eddig csak a hamut szemelgette gonosz mostohájának házában.

A királyfi pedig magához vette a megtalált jkis ezüstcipellőt és elindult, hogy megkeresse vele a legcsodálatosabb kisleányt, kinek lábára felmegy az ezüstcipellő.

De a hajnali utón, amint ment hazafelé, elvesztette az ezüstcipeliőt.

A királyfi sokáig kereste a cipellőt, mely az cdes drága kis teremtés nyomába vezetheti, de aztán valahogy elfáradt a keresésben. Talán mert reggel lett és ilyenkor elcsendesednek, elpihennek a hajnal csodálatos szép álmai? A királyfi mintán még egy darabig keresett-kutatott, felvonta vállát, bosszús lett és azt mondta: Ha igazi tündér volt, miért tűnt el nyomtalanul, miért hagyja, hogy keressem, hogy fussak, fáradjak utána?

A királyfi még nagyon fiatal volt és nem tudta hogy az igazi tündéreket mindig keresni kell és csak hosszas fáradságos ut után lehet megtalálni őket.

És ha egy darabig még sajgott is a szive a legpicikébb lábú, legszebb, legjobb leányért, lassanként mindig kevesebbet-kevesebbet gondolt reá.

Később, ha eszébe jutott: vállalt vont. Annyi sok szép leány van a világon, az is lehet, vannak formásabb, kisebb lábúak is, főként kevésbbé rejtőzködőbbek, miért fárasztaná testét a talán hiábavaló kereséssel, lelkét a busulással?

Hamupipőke pedig hazaszaladt a gonosz mostoha házába, újra leült a hamuba mákot szemelni. De hát azért volt leány, fiatal, szerel- rnrslclkö lemv. bow dohogó *7Îw—í

És telt-mult az idő, egy napon megérkezett a házba a királyfi vadásza és azt mondta a leánynak.

— Én megleltem a cipellődet, Hamupipőke. Szeretlek és légy az én feleségem.

Hamupipőke csak egy pillantást vetett a legényre, aztán felállt a hamuból és azt mondta:

— Itt vagy, eljöttél értem felséges váradból, királyfi? Eljöttél és magaddal viszel engem?

— Nem vagyok királyfi — felelt csendesen a legény, mert ebben a pillanatban igazán sajnálta, sőt szégyelte, hogy’ nem az. — Nem vagyok királyfi, de szeretlek téged és ha akarod, elviszlek magammal.

— Te az én királyfim vagy — mondta Hamupipőke és elindult a legénnyel.

A vadász aztán feleségül vette Hamupipőkét, ki azontúl is mindig úgy viselkedett férjével szemben, mintha koronás király élne vele egy fedél alatt. . . Mély hódolattal, alázatos szeméremmel élte le mellette életét és lelkében mindig térdet-fejet hajtott, ha férje közeledett hozzá, vagy megszólította.

A legény eleinte csak mulatott felesége furcsa viselkedésén. Később gondolkozni kezdett, hogy hátha ennek a bolondos asszonynak van igaza? Addig gondolkozott, mig elhitte, hogy ha nem is ül királyi trónuson, egészen biztosan ott volna helye, mert hogy ő mindenkinél különb a világon. És bizony ez a szegény asszony áldhatja Urát, Istenét, hogy egy ilyen férj mellé került, neki dolgozhat, őt szolgálhatja, mellette élhet.

És Hamupipőke addig hirdette férjeura királyi mivoltát, hogy az emberek összenéztek és előbb halkan suttogták, később hangosan hirdették. hogy ez a derék vadászlegénv minden diszre és kitüntetésre érdemes, és végre is nem lehetetlen, hogy gyerekkorában valahogy kicserélték és ő a király igazi fia.

Igv aztán emelkedett a vadász vagyona, világi tisztességben, hírnévben, és miután felesége alázatos önmegtagadással szolgálta, elhitette magával, hogy ez nem is szerencse, hanem őt jogoS ÓT* m <'-vîî!/>ţ /' pţvjpryj

HU—

..

nyugodjék békével, nem is volt olyan kérlelhe- tei'cn a találmánnyal szemben, mint ahogy az örökgyufa feltalálója kesergi. Vállalatai alaposan tanulmányozták az örökgyufát és azzal a megokolással utasították el a felajánlott^ szabadalom vásárt, hogy tökéletlen. Valami igazság kell legyen e megállapítás mögött, mert az egyszeriben hangossá lett feltaláló maga is azt meséli hogy Kreuger teljhatalmának idejét találmányának tökéletesítésére használta fel. Tökéletesebb lett időközben az örök gyufa dörzs- íelüleie, most már nedves állapotban is meggyül s sikerült a felgyujtással és az eloltással eddig keletkezett rossz illatokat is kiküszöbölni.. Mig tehát a világ valamennyi részében tönkrement részvényesek siratják, vagy átkozzák Kreuger halálát, van itt Bécsben valaki, aki a saját állítása szerint megkönnyebülten lélekzik a gyufakirály letűnése óta és aranyhegyekről álmodozik. Már épül is állítólag a gyára, mely lepipálja majd és feleslegessé teszi Irinyi Dániel találmányát s vagyont szerez az örökgyufa feltalálójának.

Brazíliában — közismert dolog ez — az árszínvonal biztosítása érdekében hajórakomány; számra szokták elégetni a kávé felesleget. Bécsben viszont tizezerszámra vannak emberek, munka és kereset nélküli proletárok, akik évek óta nem vásárolnak és nem isznak már kávét, mert nincs miből. Az úgynevezett Winterhilfe akció, melyet a vörös Bécs nagyjai vezetnek, s a té! nyomorán van hivatva enyhíteni, kivívta, hogy ezeknek a szegényeknek 600.000 kg. kávét ajándékozzon a brazíliai kormány, a kávéárak legfőbb őre. Volt nagy öröm Bécsben, hiszen ez a kávé ingyen került volna elosztásra. A vörös Bécs tervez, — a kormány végez. A kormány semmivé foszlatta a tervét, mert nem volt hajlandó a vámról és a forgalmi adóról lemondani. A kávét tehát már nem lehetett volna ingyen szétosztani, hanem csak mintegy 60 lejért kilónkint. Tetejében megszólalt a kereskedők érdekszervezete is és ellentmondott a tervbe vett olcsó kávé akciónak, mely vevőitől fosztaná meg. A veszekedés vége az lett, hogy a Winterhilfe megköszönte és nem fogadta el az ajándékot. Az osztrák éhezőknek szánt 600.000 kg. kávé is tűzre kerül hát és győztes csak egy van ebben a harcban, a szociáldemokrata agitáció, amely kitűnő propaganda-eszközhöz jutott^ a most folyó választási küzdelemben. f. j.

tudta hitetni ezt az őt körülvevő világgal, az emberekkel. S az ország lakói, miután minden magas világi tisztességgel megajándékozták, úgy érezték, hogy még mindig adósai, mert hiszen ennek az embernek, a Hamupipőke férjének, voltaképpen a legmagasabb polcon, a trónuson lenne helye.

— De ha a balsors megfosztotta őt ettől a helytől, — mondták az emberek, — annál inkább illő nekünk jóvátenni a nagy igazságtalanságot.

Legjobban és legerősebben meg volt erről győződve a hajdani vadász és ha a feleségére nézett, sokszor eszébe jutott, milyen nagylelkű ember volt ő, hogy a hamuban mákot szemel- gető kisleányt feleségül vette, holott őhozzá voltaképpen királykisasszonv illett volna.

És mentői jobban teltek-multak az évek, annál gyakrabban eszébe jutott ez a dolog. És mikor már majdnem minden pillanatban eszébe jutott, — hát a feleségének is elmondta.

Hamupipőke pedig hallgatott. Szeliden, alázatosan mosolygott és tovább is szolgálta az urát, a kiváló, nagy embert megillető alázatos hódolattal és figyeímmel.

És még szelid, puha mosolya sem beszélt a nagy titokról, melyet Hamupipőke egyedül tudott.

Mert, hogy Hamupipőke elbolondithatta az urát, a világot, az embereket, mindenkit, de önmagát soha egy pillanatig félre nem vezette.

Hamupipőke nagyon jól tudta hogy ő csak a vadászhoz ment feleségül, a királyfit pedig elvesztette örökre, elvesztette abban a percben, mikor az elfáradt a keresésben és nem kutatta, hová lett a legszebb, a legjobb, a legigazibb szivü kisleány?

Mikor nem kutatta hová lett Hamupipőke, aki mellett királlyá, uralkodóvá válik még a legközönségesebb férfi is, aki némán, türőn, alázatosan szolgálja azt is, akit ő koronázott uralkodóvá.

És aztán? . .. Aztán magában egyedül, mikor senki sem látja, siratja azt a másikat, azt az

ivnzil. aki porrt tudta elé??'?'' keme-tt « -ír! rr>íótt’