Keleti Ujság, 1932. április (15. évfolyam, 75-99. szám)

1932-04-03 / 77. szám

KuttlUjSKS 5 XV. ÉVF. 77. SZÁM. Díszserlegei nyúj­tott át Szabó Béni­nek a székelyudvar- helyi iparosság (Szókclyudvarhely, április 1.) Most tar­totta a székelyudvarhelyi Ipartestület Gyár- mathy István eluöklete mellett évi rendes köz­gyűlését. A csak néhány évvel ezelőtt megala­kult ipartestület áldásos munkát fejtett ki e néhány év alatt az iparos érdekek szolgálatá­ban s működési körébe bevonta már az egész megyebeli iparosokat. Különös érdeme a ta- uoucügy rendezése, a békés együttműködés megteremtése s a társulati szellem fellendítése. Érthető, hogy a közgyűlés elé nagy érdeklődés­sel nézett az egész itteni iparos társadalom. De fokozta és a székely vármegye egész társadal­mának az érdeklődését is felkeltette az a körül­mény, hogy erre a közgyűlésre a testület veze­tősége meghívta a brassói Ipartestület elnökét, Szabó Béni szücsmestert, országos képviselőt is, aki a közgyűlésen mint diszelnök vett részt. Az elnöki megnyitóban Gyarmathy István lendü­letes szavakkal ecsetelte a nap jelentőségét, amely újabb erőgyűjtés és kiindulás kell, hogy legyen ahhoz a vállvetett munkához, melyre a mai nehéz időkben az iparosoknak szüksége van. Utána Plnhár Gábor, a testület fáradha­tatlan tevékenységű titkára tette meg évi je­lentését, megrázó adatokkal tárva fel a pusz­tulást, mely ellen az iparostársadalomnak ma már a végső küzdelmet kell vívnia. Kiemelke­dő eseménye volt a közgyűlésnek Szabó Béni diszelnök beszéde, melyben a maga küzdelmes ifjúságát, iparos pályáját és a sors által szá­mára kijelölt közéleti szereplést állította oda például, biztatást adva, reményt és kitartást hirdetve a csüggedóssel szemben. A termet zsú­folásig megtöltő óriási közönség, amelynek so­raiban ott ültek a megye társadalmának s a különböző kulturális és gazdasági intézmények­nek vezetői is, lelkes és példátlanul meleg ová­cióval ünnepelte a diszelnököt, az iparos-képvi­selőt. A gazda és pénztáros jelentése után fel­újították a 24 tagú választmányt, újra választ­ván a sorsolás folytán kilépő nyolc választ­mányi tagot, A valósággal iinnepélyszámba menő és ta­nulságokban gazdag közgyűlés után 150 teríté­kes társasvaesora volt a Csizmadia Ipartár&u- lat szépeu diszitett otthonában, amelyen szé­kelyruhás lányok végezték a felszolgálást. A lakomának különös érdekessége volt a Rajk József beszéde, aki a Csizmadia Ipartársulat által a közgyűlés keretében tiszteletbeli atya­mesterré avatott Szabó Béniuek nyújtotta át az Ipartársulat diszseriegét, miutáu az előbb ünnepélyes formák között töltötte meg borral a eéhmester. Erre Szabó Béui, kezében a dísz- serleggel, ismét szép beszédet mondott, meg­kapó szavakkal, az életből vett példákkal és Dúl András brassói székely .iparos-költő versei­ből idézett gondolatokkal mutatva ki, hogy az életben legértékesebb kisérőtárs a becsületes­ség s a székely iparost kiváló munkássága, utolérhetetlen szorgalma mellett a becsület tette világszerte ismertté.' „A halott nyugdíjast hozzuk ide és tegyük le a pénzügy igazgató- sági épület folyosójára.. Pákay Leontin meghalt a nyugdíjas fronton, három nap óta a szoba padlóján fekszik, mert a hatóságok nem utalják ki a törvény szerinti temetkezési költséget (Kolozsvár, április 1.) Pénteken a déli órákban a kolozsvári pénzügyi palota előtt ha­talmas tömeg verődött össze. Feketeruhás, fej­kendős öreg asszonyok és hajlotthátu, sápadt- arcu idősebb emberek. Szerencsétlen nyugdíja­sok. Az utca másik szélén a járdán kőt rendőr­ségi alkalmazott áll csendesen és figyeli az ösz- szeverődott sokaság minden mozdulatát. A tár­saság közepén áll Pop Valér, volt kormánybiz­tos, a Nyugdíjas Szövetség elnöke. Az egybe­gyűlteken az elégedetlenségnek és az izgatot- ságnak a külső jelei mutatkoznak, Egyszerre nógyeu-ötön beszélnek és élénken gesztikulál­nak. — Mi történik itt? — figyel fel az újság­író s ösztünszerüleg a tömeg közé vegyül. Egy idős uriasszony magyaráz és erősködik: — Biztos forrásból hallottam, hogy hétfőn megkezdik a nyugdijak kifizetését. Valaki közbevág: —■ Nem hétfőn, hanem szerdán. Bodor ál­lamtitkár ur, akinél tegnap fennjártunk, kö­zölte. hogy szerdán fognak fizetni. Még nem ntalták ki a nyugdijakat, Mindenki a Nyugdíjas Szövetség elnökére néz és várja, hogy mi igaz a hétfői, illetve szerdai terminusból. Bizakodással várják a nyilatkoza­tot. Azonban csakhamar kiderül, hogy még semmi biztosat nem lehet tudni. Tegnap való­ban járt fenn egy küldöttség Hodor államtit­kárnál, de az nem volt hivatalos küldöttség, az elnök kijelentése szerint egyesek a nyugdíja­sokat pártpolitikai célokra akarják felhasználni és szép ígéretekkel félrevezetik őket. Pop elnök szerint a rideg valóság az, hogy Bukarestből a pénzügyigazgatóságboz valóban érkezett ma kiutalás, de nem a nyugdíjasok, hanem a tiszt­viselők február havi illetményeire. A nyugdí­jasokról ezúttal is megfeledkeztek. — Holnap Kolozsvárra érkezik Tataru er­délyi miniszter, — mondja Pop Valér, — aki­hez felvonul a Nyugdíjas Szövetség küldöttsége s újból meg fogja sürgetni a nyugdíjfizetést. Az egybegyült nyugdijas-sereg egyszerre elkomorodik. A remény teljes arcok elsötéted­nek. A kósza híreket már készpénznek vették és elhitték, hogy hétfőn, vagy szerdán megkez­dődnek a fizetések. Midőn megtudják, hogy hol­nap újból kezdődik a küldöttségjárás, a kilin­cselés, újból elhangzanak az ígéretek, egyszerre lehorgasztják a fejüket, már nem is fenyegetőz­nek, nem is átkozódnak, csak valami végtelen szomorúság és kétségbeesés rí le az arcukról. A tömeg: megsiratja Leontint Ebben a pillanatban egy öreg asszony han­gos sírással közeledik a tömeg felé. Mindenki elfelejti az egyéni fájdalmát cs részvéttel néz a töpörödött anyóka felé, Mi történt? Az öreg uriasszony pedig sirva panaszolja el, hogy a nővére három nappal ezelőtt meg­halt. —Kicsoda? — hangzik mindenfelől a kér­dés. — Leontin, Pákay Uéfcmtin, a nővérem. — A Leontin? — hangzik egyszerre min­denfelé, —‘meghalt Leontin? Pillanatnyilag csönd borul a nyugdíjas- seregre. A kíváncsiságtól elállt könnyek újból megerednek. Megható látvány, hogy ezek a sze­rencsétlen, nyomorúsággal küzdő emberek mennyire szeretik egymást, a közös sors milyen közel hozta őket egymáshoz. A legtöbbnek enni sincs mit, nincs fájuk, dobják ki őket a lakás­ból, de egyszerre megerednek a könnyek, mert meghalt az egyik szerencsétlen társuk, a Leon­tin, aki 3? évig szolgált a kolozsvári főpostán, tiszteséggel és becsülettel. Persze ő sem kapta a nyugdiját, a kincstár a mult évről három­havi illetményével tartozik. Hetekkel ezelőtt még itt álldogált a hóban és fagyban és most három nap óta halott. Egyetlen krajcárunk sem volt... Most újból megszólal a testvére Az arca csupa vád, kétségbeesés és fájdalom. Reszkető kezében vaskos köteg Írást tart. — Szegény nővérein három nap óta a szoba padlóján fekszik. Úgy. ahogy meghalt. Még nem vásárolhattam semmit, mert amikor meg­halt, egyetlen egy krajcárunk sem volt. Még arra sem volt időm, hogy a szerencsétlennek az állát felkössem, az arcát letarkarjam, azóta folyton futok egyik hatóságtól a másikig, már meg is szereztem mindenféle bizonyítványt, hogy a halálesetre járó háromhavi nyugdijat utaják ki. — Cs nem utalták ki? — szfcgződik feléje mindenfelől a kérdés. — Voltam a pénzügyigazgatóságon, ahol elsírtam az egész dolgot. rle ott kijelentették, hogy nem tőlük függ. Erre sincs fedezet. Ott fekszik a halott a szoba földjén zokog tovább az öreg asszony. Egy idősebb nyugdíjas is megszólal, ügy látszik törvénytudó és törvénytisztelő ember, mert nem lázadozik, csak a nyugdíjtörvényre hivatkozik. — A nyugdíjtörvény pedig előírja, hogyha a nyugdíjas meghal, akkor a temetési költsé-' gekre háromhavi nyugdiját nyomban kJ kell utalni. A halott nyugdíjas nővére midőn ezt hallja, még hangosabban kezdfzpkogni. A nyugdíjas tömegen nemcsak a fájdalom, hanem az izga­lom jelei mutatkoznak. Valaki azt tanácsolja: — Menjünk Filipescu-utca 19. szám alá ás Leontint, a halott nyugdíjast hozzak ide és te­gyük le a pénzügyigazgatóság épületének fo­lyosójára. Várjanak . . . A groteszk ötlet tetszik a tömegnek, már indulófélben vannak, apiíkor megszólal Pop Valér, a Nyugdíjas Szövetség elnöke: — Várjanak, nem szabad elhamarkodni a dolgot. Azonnal interveniálni fogok, hogy a te­metkezési vállalat menjen ki a halotthoz, rava­talozza fel. Van nekünk egy temetkezési inté­zetünk is és habár a megboldogult nyugdíjas annak nem volt a tagja, mi azért felelősséget vállalunk és én még a rnai nap folyamán inter­veniálok a hatóságoknál, hogy a megboldogult háromhavi nyugdiját fizessék ki. Az izgatott tömeg megáll és csendesen, le­higgadva és mélységes fájdalommal beszél meghalt nyugdíjas társukról. Szegény Leontin, 37 évig szolgálta az államot. Fizette pontosan a nyugdíjhátralékokat. A nélkülözéstől, éhségtől és hidegtől megtörve, naint igazi mártír halt meg. Életében nem kapta meg pontosan a nyug­diját, nyomorgóit, szenvedett és még halála után is megfeledkeztek róla. A. Nyugdíjas Szövetség elnökének az inter­venciójára holnap, halála után negyednapra fogják az egész nyugdijastársadalom óriási részvéte mellett eltemetni. Meddig, vájjon meddig kell még várni a nyugdíjasoknak és mikor ér már véget kálvá­riájuk?! komplett 24 ”-os Tophan, 14’’-os Lang leider gatter. Kirchner bolinder, kanti neüi-cirkula, elektromotorok, szijtár csak. cellulozehántológép. kitűnő álla pótba,}, igen olcsón. — Részletes fel világositás Charap Gyula fakereskedő Dél, Gheorgbeni—Gyergyószentmíklós

Next

/
Thumbnails
Contents