Keleti Ujság, 1932. április (15. évfolyam, 75-99. szám)
1932-04-28 / 97. szám
XT. eVF. 87. SZÁM. "> Kumüjsm 3 Uj űgyvédtip a törvényspecialis A parlament bezárta kapuit a a képviselők a jól végzett munka kielégítő érzésével szétszéledtek az ország különböző tájai felé. Derekasan dolgoztak, erről tanúskodik az a néhányszáz törvény, amelyeket elöké- Bzitettek, megszavaztak s nagyrészt életbe is léptettek. Csodálatos, hogy regáti lapkollégáink mégis maliciózus megjegyzésekkel kísérik a Ház fáradtságos munkáját. Az egyik bukaresti lapban például legutóbb a szokásos napi politikai karrikatura helyén egy kövér ur képe di ízlett, amint két erős karjával hatalmas iratcsomókat szorított hóna alatt. Az illető ur két oszlop között készült éppen egy lépcsőn lelépni, amely lépcső s oszlopok hovatartozását meghatározza az oszlopok felett? felírat, amely arról nyújt felvilágosítást, hogy a parlament épületével állunk szemben. Már most egy másik ur azt a kérdést szegezi a fentebb ismertetett nagyobb terjedelmű egyén felé, hogy mi az, mit akar azokkal az Iratokkal a becses hóna alatt? — Viszem haza a megszavazott törvényeket. M- fogom átnézni. Hadd lássam, miket szavaztam meg tulajdonképpen. Ezt felelte a jól táplált honatya s nem is igen lehet viccnek nevezni a kis történetet. így került kalap alá az a sereg törvény, amelyek között igen sok van, amelyről nem is tudja senki, előadóján kívül, hogy törvény, olyan törvény, amely egy másikat helyezett hatályon kivül. Mert hogy csak egy esetet említsünk, ki tud arról, hogy megszavaztak egy törvényt, amely módosítja az eddigi házassági törvényt és pedig annyiban, hogy ezután a férjnek nem leez jogában felesége vagyonát kezelni, — amint azt a régi törvény rendelte — hanem az asszony, ha akarja, teljesen a maga szakállára, mondjuk bubifrizurájára adminisztrálhatja pénzét és más értékeit. Egészen titokban csinálták meg ezt a törvényt s bizonyos, hogy igen kevesen vannak a friss házasok és az anyakönyvvezetöi hivatal küszöbe előtt álló férjjelöitek sorában, akik tudják, hogy nem is olyan nagy boldogság az a busás, vagy szerényebb hozomány, amelyet szivük választottja kap otthonról, mert ha a nőnek kedve szottyan, egy szép napon kereken megtilthatja élete párjának, hogy továbbra is behatóan foglalkozzék pénze forgatásával. Tehát ezúton is figyelmeztetjük a házasság felé gravitáló ifjakat, hogy jó lesz visszatérni a tiszta szerelmi alapra, mert a hozomány ezentúl már kétélű fegyver. Erről a törvényoffenziváról beszéltünk egy ügyvéddel. Az ügyvéd nagyon el van keseredve. — Újból nekiállhatunk tanulni, — mondja. — Illetőleg állandóan könyveket kell majd bújjunk, ha tisz tában akarunk lenni az uj törvényekkel. De kinek var erre ideje? Annyit kell egész nap szaladgálnunk, tárgyalnunk, hogy a legjobb akarat mellett sem tudunk összespórolni annyi időt, hogy betanuljuk az uj törvényeket, vagy legalább a címeit. Normális időkben évenként alig néhány uj törvény készült. Ezeket köny- nyen megemészthette az ember. De ma százszámra futnak ki a törvények a parlamentből. Ki tudja mindezt figyelemmel kísérni, ellenőrizni? — Az lesz a következménye a dolognak, hogy uj űgyvédtipus fog kialakulni. Az az ügyvéd, aki folyton gyűjteni fogja az uj törvényeket, betanulja azokat és szükség esetén felvilágosításokat nyújt a hozzáforduló ügyvédeknek. Megváltó ötlet! A Jövőben a fiskális elmegy a tör- vényspeclallst* ügyvédhez s megkéri, referálja el neki, mi történt az elmúlt ülésszak alatt, amikor annyit kellett szavazni, hogy egészen belefáradt a hon tiszteletreméltó atyja. (gz. b.) Tisztelettel értesítjük olvasóinkat, hogy SoíjféSrataínk továbbszállítás e!őtt„Forma3- dehyd“ sásban alaposan FerSötíenütei- «ek. (E. Schering berlini professzor módszere szerint.) A berendezés bármikormegtekinthető „CSAJLÁOI SÍTd. {V. UNIÓ U.) 19. Egy nyugat indiai sziget kormányzója felajánlotta vendégszeretetét Vilmos császárnak Az amerikai kormány lefújta a tervet (Washington, április 26.) St. Thomas sziget, kormányzója — ez a nyugatindiai szigetvilághoz fartozó sziget az Egyesült Államok fennhatósága- alatt áll, — nemrégiben a német ex- esászárhoz meghívást juttatott el s felajánlotta számára a sziget lakóinak vendégszeretetét s eljuttatta azt a propoziciót, hogy élete hátralevő éveit St. Thomason töltse el. A sziget levegője különösen jó a gyönge tüdejíiek részére s azonkivül, hogy a terv megvalósítása használna az excsászár egészségének, hasznot jelentene a szigetnek is, amelynek lakósai az idegenforgalom emelkedését várják attól, ha a doorni remete hozzájuk költözne. A meghívás azonban, ugylátszik kissé korai volt. Az amerikai kormány tudomására hozta az excsászárnak, hogy a kormányzónak nem volt joga arra, hogy ilyen nagyfontosságu nemzetközi kérdésben intézkedjék s legnagyobb sajnálatára kérnie kell, hogy a meghívást tekintse meg nem történtnek. Megérkezett Mandzsúriába a népszövetségi bizottság (London, április 26.) Charbini jelentés szerint a Népszövetség Mandzsúriába kiküldött bizottsága a mandzsuriai határ átlépése után nyomban értesítette a Csang-Csunban székelő önálló mandzsuriai kormányt megérkezéséről. Csang-Csunban örömmel fogadták a bejelentést s azt a körülményt, hogy a népszövetségi bizottság érintkezést keresett a független Mandzsúria kormányával, bizonyos tekintetben az uj állam nemzetközi elismerésének fogják fel. A bizottság előreláthatólag hosszabb időt tölt a fővárosban, Csang-Csunban is. __Q_— .. ... A cári udvari színház énekesnőjét a Dnyeszteren úszott át, hogy megmentse az életét, beszél a régi időkről és Raspu- tinról, aki szerinte távolról sem volt legendás hős (Kolozsvár, április 26.) öles betűkkel tele- •spékelt falragaszok hirdetik, hogy Kolozsvárra érkezett Tobuc Cercas Mária, a szentpétervári cári operaház egykori énekesnője. Előttünk ül Tobuc Cercas Mária. Bájos, ovális arc, szőke haj, nagy szemek, tipikus orosz vonások. — Vájjon, milyen nyelven beszél? — kérdi ass egyik kolléga hozzánk fordulva: A magyar társalgásra franciául válaszol: — Orosz, német, olasz, francia, spanyol, angol és román. íme, lehet válogatni. Aztán halkan, kellemes, meleg hangján meggyőző erővel mesél azokról az időkről, amikor még a cár volt Oroszország mindenható ura. Azokról az időkről, amikor a szentpétervári Ermitage udvari színházat, amelyet II. Katalin cárnő emelt és halála óta nem játszottak benne, renoválták. Milliárdokat érő kincsek s a világ legszebb szőnyegei díszítették, — Nagyon sokan félreértik az udvarhoz fűző kapcsolataimat. Pedig annak egészen más- természetti mozgató rugói voltak. Simit egyet homlokán. Mintha a mult ködfelhőit szeretné elhessegetni. — Nagyapám az orosz szenátus elnöke volt. Csendesebben: — Ezért kaptam tizenötéves koromban a cártól ösztöndíjat. Kát évig tanultam Rómában és amikor visszatértem, már az Ermitage-ban léptem fel Parsifa.Tan. — Siker? Igen, az volt... Ez a hang pillanatnyilag sem az önteltség hangja. Egyszerűen, határozottan beszél, ezt a hangot csak az őszinte ember használja. Közel háromszáz oldalas albumában a világ nagyobb metropolisainak a sajtókritikái. — A háború engem is nagyon megviselt. Ami azóta történt, még jobban... Rasputinró! így nyilatkozik: — Ismertem. Gyakran találkoztunk. Nagy ember volt, befolyásos, de azért valamit e! kell mondanom A fantázia birodalmába tartoznak azok a verziók, amelyek Rasputint úgy tüntetik fel, mint akit lirai nexusok" fűzték a cérnához. Aki ismerte az udvari életet és annak kulisszái itkait és aki ismerte magát Rasputint, az nagyon jól tudta, hogy mindez humbug. Rasputin csak filmdarabokban atléta, egyébként szikár, aszkéta alak volt. — Akkor minek tulajdonítható hatalmas befolyása? — Prófétai meglátásainak. Gyakran jósolt és jövőbelátását igazolták az események. Egy kis történet. A cárevics az egyik teremben ját* szik. Benyit Rasputin és rászól a nevelőre: — Azonnal vigyétek!... Engedelmeskednek. Tíz perc múlva lehullott a terem hatalmas csillárja. Az újságíró tamáskodó fejbólogatására már erőteljesebb hangon fűzi hozzá: — Ez nem mese, igy történt. Tanúja voltam. A proletárdiktatúra természetesen üldözőbe vette az udvar összes protezsáltjait és többek között Mária Tobuc Cercas-t is. — 1920 őszén elfogatási parancsot adtak ki ellenem. A biztos halál elől egy éjszaka Soro- cánál átúsztam a Dnyesztert és visszatértem szülőföldemre, Besszarábiába, ahol egy földbirtokos felesége lettem, — Többnyire azonban külföldön éltem. Milánó, Párizs, Bécs. Énekeltem. Délután négy óra. — Bocsánat uraim, de távoznom kell, próbám van az Operában. —er.
