Keleti Ujság, 1932. április (15. évfolyam, 75-99. szám)

1932-04-03 / 77. szám

4

Keleti Ujsjíg

XV. ÉVF. 77. SZÁM.

Ahol „népszokás“ mezítláb járkálni a havon és kemencefftsttel melegíteni

Renn és Hamilton feltünéstkeltő leleplezései Ruszinszkó nyomorúságáról — A ruszlnszkói kormányzó lemondott állásáról és a cseh parlament bizottságot küld ki a a helyzet megvizsgálására

(Prága, április 1.) Általánosan ismert dolog. hogy Ruszinszkó helyzete, beleékelve a de inokráciájára és felvilágosodására annyira büszke Csehszlovákia testébe, mit sem változott a múlthoz képest, sőt rosszabbodott. Ezt konstatálta két Euszinszkót bejárt Írónak a könyve, Gerald Hamiltoné és Ludwig Renné. akik elrettentő tényeket állapítottak meg a szlovenszkói ruténság anyagi helyzetéről. Gerald Hamilton angol író, a Times munkatársa, Renn pedig a Krieg cirnü sokszázezer példányban forgó pacifista regény szerzője. Érthető, hogy e megnyilatkozásokra, amelyek a külföldi sajtót élénken foglalkoztatják, a prágai kormány felszisszent és hivatalos távirati irodája utján szépitgetni kezdte a helyzetet.

A cseh távirati iroda szerint Rennet és Ha miltont, akik nem beszélik Ruszinszkó nyelvét, kommunisták befolyásolták. Hamilton véleménye nem megbízható, nem is szerkesztője a Ti- mes-nek, legalább is cseh részről kétségbevonják. Ami pedig Renn állításait illeti,

amit Renn a nyomor jelenségének nevez, az inkább a raszinszkói parasztság civilizálatlan voltában keresendő,

mint például a szokás, hogy télen mezítláb jár a hóba, házakhoz nem épit kéményt, az élelmiszert az ágy a]á rakja, stb. A cseh távirati

iroda tagadja, hogy Ruszinszkó-ban éhségepidémiák törtek volna ki. erre azonban rácáfolnak éppen a cseh lapok, amelyek egyidőben hosszasan foglalkoztak a ruszinszkói parasztság szomorú helyzetével.

A német sajtó a két újságíró ruszinszkói látogatása kapcsán kitört bonyodalommal foglalkozik és megállapítja, hogyha igaz is az a tény, hogy a csehek próbáltak Ruszinszkóban jobb helyzetet teremteni, viszont az is tény. hogy

a jelenlegi közigazgatás élén a ruszinszkói kormányzóval, nem felel meg a követelményeknek.

A cseh kormány a napokban Ruszinszkó kormányzóját Prágába hivatta. A kormányzó le mondott. A kormányzó azzal védekezett, hogy a parasztság állapota ma sem rosszabb, mint a régi rezsim alatt, ami természetesen a cseh ra dikális sajtó ellentmondását és támadását hívta ki. Egyébként ma már a cseh lapok is beismerik, hogy

Ruszinszkóban tényleg éhínség van, Verhovina lakosait járványok tizedelik meg

és hogy a közigazgatás semmit sem tett a nyo moruság megfékezésére. A parlament egyébként bizottságot küld ki Ruszinszkó helyzetének megvizsgálására. * Ill

A megfizethetetlen vonat

Pu ,iV

Luxus ma" már harmadik osztályon is utazni Egy elkeseredett utas aktuális megjegyzései

(Alsórákos, április 1.) Pár esztendő óta nem közönséges állampolgári erényeim ellenére sem részesülök a CFR résziről az újságíróknak kijáró utazási kedvezihcxiyben, állítólag a legtöbb kollegámmal együtt „fekete listára“ kerültem valószínűleg azért, mert nincsenek ösz- szeköttetéseim. Azóta rfrint normális harmadik osztályú utas ífesgetem életemet, ha nagy események elszólífanak hazulról. Az összeköttetést azonban a vasúttal fenntartom. Rendes szórakozásaim közé tartozik az állomásunkra be és kifutó gőzösökét elvezni. Naponta harminc-negyven szalad át az orrom előtt bő anyagot szolgáltatva arra a megállapításra, hogy bizony a vonatok üresek és inkább csak megszokásból közlekednek. Időnként tudomásul veszem a közlekedésügyi minisztérium jelentését a sok miiliárdot kitevő deficitről, de nem lep meg. Az volna hét próbás csoda, ha nem volna deficit. Az unalomig hangoztatott és természetessé vált gazdasági helyzet válsága mellett azonban a vasúti politika is hibás. Nem azért, hogy nekem nem adott szabadjegyet, — bár az is nagy hiba volt. — hanem az u. n. „vasúti díjszabályzat“ tarthatatlanság a m i a t, t.

' Mi közönséges halandók, kik az ország lakosságának mintegy kilencven százalékát képezzük, a legjobb akaratunk mellett sera vagyunk abban a helyzetben, hogy utazni tudjunk. Ha csak pár száz kilométert akarunk is jyjegtenni, havi fizetésünknek a felét, vagy még többet kell feláldoznunk a CFR u. n. „oltárán.“ Utazni azonban néha mégis csak muszáj. Ilyenkor minden lehető ötletet kimerít az ember, tanúnak idézteti magát a törvényszékre, vagy elővezetteti magát, megpróbál tiszteletbeli fékező- uek beállani, vagy az ütközőn lovagolni, esetleg a Pasteurbe utaltatni, személypodgyásznak minősíttetni magát; csakhogy a.nehéz viteldij- ból valamit megtakarítson. Beszéltem gyakorlott utazóval, aki azt tanácsolta, hogy az a legjobb módszer, ha az ember első, vagy második osztályba száll fel, helyesebben szökik fel, mert ott nem is keresik. Már a kalauzok is tudják, hogy első és másodikon vagy senkisem, vagy csak pár kiváltságos utazik, akiknek esetleg több szabadj egy is áll rendelkezésére.

Vannak azonban „kedvezmények" az u. n. Szomszédos forgalomban. Ilyen a térti jegy. ami

vei tour-retour lehet utazni. Az elgondolás nagyon jó. Mikor azonban az ember váltani akar belőle, kiderül, hogy nincs, esetleg van. de rendesen az ellenkező irányba, mint ahova utaznod Kellene. Mi pld. a város után való vágyat Brassóban elégítjük ki, de csak Segesvárra l^jlandó a vasút nekünk kedvezni. Közigazgatási és bírósági centrumunk Kőhalom volna, de az alig 14 km. ut oda-vissza 56 lejbe kerül, gyorvonal

Ill ik osztályán pedig 170 lejbe. Ezért a pénzért a szegény embernek két, illetve öt napig kell napszámba járnia. Még néhány kilométert úgy is gyalogolnia kell. Marad tehát az autóbusz, amelynek több üzleti érzéke van, tehát olcsóbb Ismerek embereket, akik mondjuk Kolozsvárra is autóbusszal mennek, Segesvár—Marosvásárhely—Kolozsvár vonalon. Olcsóbban és sokkal hamarabb megérkeznek.

A vasúti utazás ma már luxus számba megy n legtöbb polgárra nézve. Nem birja megfizetni, mert a vasúti jegyek ára nem áll arányban a, kereseti lehetőségekkel. Arról ne is beszéljünk, hogy az utazás maga se nevezhető kellemes foglalkozásnak.

A személyforgalom tehát a minimumra redukálódott, de hasonló az eset az 'áruszállításnál is. Az előbbi 14—16 km-es példát véve alapul, ha valamit a közeli városba akarok szállítani, mondjuk két kanna tejet, akkor fuvardíj fejében 54 lejt. bélyegre 18.50 lejt. megérkezéskor újabb öt lej bélyeget fizetek. A bélyegilleték an- mil nagyobb a szállítási költséghez viszonyítva, minél kisebb a szállítandó súly és 44—95 százalék közt váltakozik. Egy liter tej ára viszont három lej, amelyet ilyen körülmények közt inkább odaönt az ember a malacoknak. Arra egyébként külön tanfolyamot , kellene nyitni, hogy mi mindenre kell bélyeget ragasztani, hogy súlyos „leletezéseknek“, büntetéseknek ki ne tegye magát, a polgár.

A teherforgalom tehát az egyszerű emberre nézve szintén lehetetlennek bizonyul. Arról nem is beszélünk, hogy ez az áthághatatlan nehézség a városok ellátása és általában a gazdasági forgalom szempontjából milyen súlyos helyzetet teremt. Amit mi. falusiak nem1 birurik megfizetni. azt a városi embernek tetézve kell az árkülönbözetre ráadnia. A megoldás pedig egyszerű volna. Le kell szállítani a vasúti tarifát

és mindenki jól jár, a vasút, termelő és vevő egyaránt. A vonatok futnak igy is, de üresen. Akkor mégis csak fog keresni a CFR. Az eladó megtalálja számításait, a vevő pedig könnyebben hozzá töd jutni az áruhoz. A különböző korlátozások. vámeljárás, kompenzációs bajok, súlyos fekbérek stb. direkt lehetetlenné-teszik az egészséges forgalmát. Az eredmény: az ember, fél a vasúttól, ami nélküLözhetetlen kellék a mai modern életben és az ország gazdasági sorsa nagy mértékben függ tőle.

A vasútnak az az ellenvetése, hogy a deficitet mégis csak be kell hoznia és a vasút Romániában mégis csak olcsóbb, mint külföldön, egyáltalán nem segít a helyzeten. Ide nem politika, hanem üzleti érzék kell. Az egyszerű ember szívesen adózik bámulattal a magas vezetés teóriáinak, de fizetni, utazni, — azt nem tud. A nyilatkozatokat is készséggel elhisszük, de perron- jegyre valónk sincs. Méltóztassék tehát a „gördülő anyag"-ot a mi életünk és lehetőségeink közelébe hozni, mert addig kénytelenek vagyunk gyalog járni és kívülről tátani a szánkat a különböző vonat-tipusokra, amelyek büszkén és üresen húznak el az orrunk előtt.

— rő.

Tavaszi fia talifokúra

(KOLOZSVÁR, április Î.) Az első tavaszi napfény... Messziről érkező földszag. Sejtelmes illat. Még csak a tavasz reménye. S máris szorongással tele a szivünk. Vájjon mit vált be az uj tavasz a sok uj vagy közül, amelyek tavasz- szal mindig újra előbujnak?

A természet feléledésével az ember is valahogyan csatlakozni szeretne az általános megújuláshoz. Például szeretne minden tavasszal újra fiatal lenni. A tavaszban ezer eshetőség van. Különösen a nők életében. A vastag bunda lehámlik a karcsú testekről és az uj tavaszi kosztüm kellemes színfolt a napfényben.

A tavasz egészségesebb életrendet hoz az életünkbe. A sok üléshez szokott dolgozó nő szívesebben rászánja magát arra, b°OV gyalog induljon hivatalába, mint a didergő télen.

Ha jól felhasználjuk a tavaszt a télen elnyúlt fizikumunk regenerálására, valóban fiata Utó hatása is lehet. .... ,

Egészségi szempontból szerencsés időpontra esik éppen ezért a nagyböjt. Ha valaki a böjt szabályai szerint él, egészségének is szolgálatot tesz vele.

A hidegben szükséges, több kalóriát tartalmazó zsir és hús helyett tavasszal táplálkozásunk középpontjába a friss főzelékféléket allit jak.

' 'Használjunk fel minden alkalmat arra. hooy a szabadban mozogjunk. A séta a legegyszerűbb megoldása a szabadban való mozgásnak. Nem kell hozzá Iciilönös felszerelés, sem pénz, csak akarat, hogy minden szabad időnket erre fordítsuk.

A levegő csodálatosan fiatalító hatást gyakorol a szervezetre. A sápadt arc kipirul, a fáradt szem üdén csillog, a ráncok kisimulnak. A sétához természetesen mellőzzük a ruzsot és púdert. A jó levegő, egészen biztosan, rövid séta után szebb rózsaszínt, fest az arcra, mint a legjobb pirosító. És ahhoz, hogy a bőrünk felfrissüljön, szükséges, hogy a pórusokon szabad _ legyen a bőrlégzés. A koratavaszi levecfö. amikor már megenyhült, de még éle van, a legüditőbb a szervezetre. A levegőn való mozgás előtt mo- sakodjuk meg hideg vízben, utána száraz ruhával erősen dörzsöljük meg arcunkat. Így az arcbőr, alapos mosakodás és séta után, diadalmasan veszi fel n versenyt még a divat, követelésének ízlésé szerint is: a festett arccal.

Tavasszal elkezdhetjük testünk edzését is. Télen a meghűléstől való félelem és fűtött szoba. esctlca meleg vízben való mosdás elkényezteti a bőrünket és könnyen kapunk náthát. Bőrünk edzése és az idegeink felfrissítésére kiválóan alkalmasak a reggeli félfürdők. Huszonhat huszonhét R. fokos vízbe ülünk és miközben a vizet mozgásban tartjuk, minden héten eay- egy fokkal lehűtjük a vizet lassan, például hal hét alatt, fiirdésközbev, a 20 fokos vizet. 22—24 fokúra hütjük lé. Utána száraz lepedővel erősen ledörzsöljük magunkat. A fürdőzés ideje tizdizenkét perc.

A tavaszi megújhodás érzését érjük el, ha kicsit több gonddal ápoljuk magunkat és felhasználjuk a napfényt, a levegőt és a vizet, hogy ősi erejükből merítsünk egy kis ifjúságot. A szürke téli napok után a felpezsdülő tavasz adhat kedvet és kitartást a fiatalító kúrához.