Keleti Ujság, 1932. április (15. évfolyam, 75-99. szám)

1932-04-22 / 93. szám

XV. ÉVF. 98. SZÁM. KeletiÚjság 3 A szovjet megakadályozott emberrablásá­nak tettesei román bíróság előtt Nemzetközi társaság a vádlottak padján — A vádlott, aki beismeri, hogy gyilkolni akart m ‘««'«A r S&JÍP® «e70a,s^ " *eWűbb , £aya (Bukarest, április 20.) Az Agabekov-ügy, a volt szovjet funkcionárius, majd a szovjettel szembeforduló s a cseka kulisszatitkait nyilvá­nosságra hozó rejtélyes orosz konstaneai elrab­lásának és meggyilkolásának terve, amely ez év januárjában hetekig állt az érdeklődés elő­terében, főtárgyalási stádiumba jutott. Az öt letartóztatott kommunista, akik az Agabekov elleni merénylet előkészületeit rendezték, s aki­ket a sziguranca letartóztatott, azóta is Vaca- restiben ül. Agabekov, Anttonov néven volt a cseka egyik főtisztviselője s azért indítottak ellene ke­gyetlen hajszát a szovjet kémközpontjának ve­zetői, mert a szervezetből való kiválása után az Agabekov nevet felvéve, két terjedelmes könyv­ben tárta fel a világ előtt a cseka kulisszatit­kait. A cseka kiadta a rendeletét, hogy Aruto- novot biró3ág elé kell állítani s ha ez nem si­kerül, „legrosszabb esetben" el kell tenni láb alól. Ezért rendelték a kommunistákat Kon- stancába. hogy az éppen ott tartózkodó Aruto- novot elfogják s Oroszországba szállítsák s ha a terv nem sikerül, minden további nélkül vé­gezzenek vele. Arutonov valami módon tudo­mást szerzett az előkészületekről s a sziguranca segítségét kérte. Sikerült is letartóztatni a szov­jet alkalmazottakat, az orosz Grigore Vaszile vies Alexejevet, másnéven Grishát, a bolgár Geno Toncevet, a görög Sava Samuridist, a francia Auguste Lecocq-ot és a görög Spiru Apostol Catapodist. Az öt vádlott, akiknek négyféle nemzetisé­ge kitünően illusztrálja a szovjet nemzetközi­ségét, tegnap került az ilfovi törvényszék elé. A törvényszék elsőnek Grishát, a fővádlottat hallgatta ki, akinek az volt a feladata, hogy az elrablás fiaskója esetén megölje Arutonov alias Agábekovot. Grisha 38 éves, Nicolae v-Side- rofban született, teljesen egyedülálló ember, egy rokonát sem ismeri, istentagadónak mond­ja magát. Mesterségére nézve lakatos. Kister­metű, élénk szemű, barázdált arcú ember. Tol­máccsal hallgatják ki, mivel az orosz nyelven kívül semmiféle más nyelvet nem beszél. Mi­előtt Konstancába rendelték volna, a szovjet Konstaminápoiyba küldte ki s az volt a felada­ta, hogy a kikötőbe érkező s az Aranyszarvon keresztülhaladó hajókat figyelje abból a szem­pontból, hogy nem tartoztak-e annakidején az orosz flotta egyedei közé, amelyeknek nagyré­szét a Wrangéi hadsereg vitte magával. Ha fel­fedezett egy ilyen hajót, a konstantinápolyi szovjetszervezet tudomására hozta, amely azután megtctic a további lépéseket abban az irányban, hogy a hajót visszaszerezze a szovjet tulajdonába. — Honnan volt meg ehhez a feladathoz a kellő tapasztalata? — kérdezi az elnök. Talán a flotta szolgálatába volt valamikor? — Az összes errefelé járó orosz hajóknak uj nevük volt. — feleli Grisha — ezt a névsort megkaptam s csak annyit kellett tennem, hogy ellenőrizzem, nem futott-e be közülök valame­lyik a kikötőbe. Az elnök: Ezenkívül volt még valami meg­bízása? Grisha: Semmi más. Az elnök: Terjesztette-e a kommunista ta­nokat ? Grisha: Egyáltalán nem. Meggyőződéses kommunista vagyok ugyan, de Konstantiná­polyban speciális megbízatásban jártam el s ezért nem folytattam politikai propagandát. Ezt különben meg is tiltotta a moszkvai kormány és pedig annyira szigorúan, hogy büntetések is voltak előírva, azok részére, akik megszegik ezt az utasítást. Nem is tudta rólam az elvtársakon kivül senki Konstantinápolyban, hogy kommu­nista vagyok. Az elnök: Hogy jutott tulajdonképpen Kon- stantinápolyba? Grisha: Az utóbbi időben a szovjethatósá­gok elhatározták, hogy különböző bel- é3 kül­földi szolgálatokra munkásokat osztanak be. En a Nikolajevban levő gépgyárban dolgoztam s a gjár vezetősége a harminc szolgáatra aján­lott munkás közé engem is bevett. Ezek közül tizenötöt külföldre küldtek ki s engem Konstan- íinápolyba osztottak be. Az elnök: Hogyan került Romániába? Grisha: Egy napon Nikolaejev Ivanovics, a konstantinápolyi szovjet kereskedelmi kiren­deltség egyik embere magához hivott. Előadta, hogy a szovjet ágensei közül többen elárulták a kommunizmus ügyét s ezek között megemlí­tettet Arutonovot is, akiről elmondotta még, hogy Várnán szovjetellenes szervezetet létesí­tett. Megértettem, hogy itt arról van szó, hogy tegyünk valamit s ezért kijelentettem, hogy rendelkezésére bocsájtom magamat, az „általá­nos érdekeknek" s kész vagyok Arutonov félre- tevésében közreműködni. Ivanovics örömmel fo­gadta szavaimat s azzal felelt, hogy ilyenkép­pen hasznára lehetett a kommunizmusnak. Ez a beszélgetés január első napjaiban folyt le köztünk. Másnap megint találkoztunk s ekkor Toncsev és egy bizonyos folyt le köztünk. Más­nap megint találkoztunk s ekkor Toncsev és egy bizonyos Kaminski is jelen voltak. Ivano­vics elmondta, hogy az a feladatom, hogy Kon­stancába menjek és szemelőtt tartsam Arutono­vot. Tonesevet hasonlóan Konstancába rendel­ték s azt is közölték velem, hogy az előttem ak­kor ismeretlen Lecocq-al is itt kell majd talál­koznom. Az elnök: Ismerte Arutonovot? Grisha: Nem. De megkaptam a fényképét. Ezenkívül azt a felvilágosítást adták, hogy a *96 konstaneai kaszinóban kaphatom meg. Az elnök ekkor azt a ké-dést tette fel, mi volt a célja a konstaneai ütnek. Grisha feleleteit a tolmács nem tudja kellő világossággal vissza­adni s az elnök újból felteszi a kérdést Grisha- nak, hogy pontosan válaszoljon a konstaneai kiküldetés céljáról. Grisha azt feleli, hogy Vár­náig kellett volna kísérnie Arutonovot, de töb bet rtm tud az egész dologról. Nem lehet pre­cíz fele.eKt kAtnni belőle. Az elnök oroszul tudókat keres, mivel azon­ban nem sikerül a jelenlevők között ilyeneket találni, a tárgyalást május 9-ére halasztja, ami­korra tolmácsokat rendelnek be, hogy Grisha vallomásának legfontosabb részeit helyesen le­hessen visszaadni. Olaszország megfelelő idő­pontban nj terveket terjeszt elő a dunai államok egyfttt­miiködésére Affért nem helyesli Mussolini az angol és francia tervet ? (Párizs, április 20.) Az Agence Econo- mique et Financiere egyik utóbbi számában Mussolini cikket irt a dunai problémáról. Az olasz miniszterelnök szerint sem a francia, sem az angol terv nem alkalmas arra. hogy kielé­gítő megoldást adjon ebben a nehéz ügyben. Németország még mindig az osztrákokkal való vámunió eszméjének lenyűgöző hatása alatt áll, noha nagy érdekei fűződnek Középeurópn szanálásához. Európának nincs más választása, mint a dunai államok megsegítése, vagy pedig az a kilátás, hogy ezeket a területeket mint fo­gyasztó piacokat elveszíti. Franciaország, amely nagy összeget invesztált ezekben az ál­lamokba elsősorban érdekelt, a francia tervnek azonban az a nagy hibája, hogy az öt dunai állam között a vámhatáro­kat akarja lebontani, ami pedig majd­nem lehetetlen. Anglia az ottavai konferenciáig nem nagyon tehet semmiféle konkrét javaslatot. Mussolini végül kijelenti, hogy Olaszország őszintén haj­landó együtt működni a dunai államok felien dülésének elősegítésében és erre vonatkozólag terve is van, amelyet megfelelő időben elő fog terjeszteni. Újra a dunai-terv. Párizsból jelentik: Az Exelsior cimü lap értesülése szerint a dunai! államok gazdasági együttműködésének ügyében kiküldött szakér­tő bizottság ennek a hétnek a végén már érte­kezletre ül össze. Román kommentár a Tardiea-tervhez. (Bukarest, áprü - 20.) Az Universul „Viz a legyőzőitek malmára cirmnel cikkezik a dunai együttműködésről t- teljesen helytelennek tartja azt a gondolatot ipgy az utódállamok közötti jelenlegi vamhau y?k megszüntetésével lehetne segíteni a helyre ,n. A volt osztrák­magyar mqqaxcb ban - írja — a gazdasági helyzet előnyeit csak az osztrákok s a magyarok használták ki, míg a többi népek részére rossz volt a helyzet., Erdélyt csak katonai szempont­ból tekintették, amelyet gazdaságilag elhanya­goltak. A megoldás tehát nem abban áll, hogy Ausztria Magyarországot gazdasági értelem­ben újjá ébresszék, hanem a kisantant és Len­gyelország politikai és gazdasági megerősítésé­ben. ..„Urî SELECT MOZGÓ mai kezdeifeS mutatja be: közkedvelt művésznő leg­újabb nagysikerű hangos, éneklő és zenélő filmét: LIANE HAID A veszélyes kimenő Érdekfeszitő szentimentális szerelmi kaland, melynek többi főszerepeit­Hans Brausewetter és Albert Préjman alakítják. — Műsoron kivül hangos híradó. — Monopol Kamarafilm.

Next

/
Thumbnails
Contents