Keleti Ujság, 1932. április (15. évfolyam, 75-99. szám)

1932-04-20 / 91. szám

XV. ÉVP. 91. SZÁM.

Keieiiüjskg

A valódi nemes Bemberg selyemből £§§$$%,

készült uj selyem harisnya, g$j ||| §J

ruganyos, tartós, garantál- ||jj j|ljl|| tan hibamentes, mégis csak Lei m ÜÜ*

HERCULES S. A. FIÓK, CLUJ, REG• FERDINAND 18

25—30 millió lej értékig akar szükségpénst kibocsátani Kolozsvár tanácsa

Borne mis a Sebastian érdekes terve — Hasznos invesztíciókra Sorditnák a szükségpénzt, amelyből városi

adókat is lehetne fizetni

(Kolozsvár, április 18.) A gazdasági krízis előbb-utób'b kitermeli a maga szükséges és szokatlan eszközeit. Háborús, később inflációs találmány a szükségpénz. Romániában először pedig Gyergyószentmiklós buzdult fel a példán és csakhamar megvalósította a szükségpénz alkalmazását. Most Kolozsvár városa is elhatározta, h^gy a szükséges formalitások betartása es alkalmazása után

25—30 millió lej névértékű pénztári jegyeket bocsát ki, évi bevételének körülbelül egyötödrészét és azzal fogja fizetni az összes városi szállítókat, kivéve természetesen a tisztviselőket.

— Régóta foglalkozik az elnök ur a szükségpénz kibocsátásának a problémájával?

— Először egy amerikai lapban olvastam, hogy ott az egyik város már megvalósította a szükségpénz alkalmazását.

— A cikknek a hatása alatt foglalkoztam a kérdéssel s eközben olvastam, hogy a gyergyó- szentmiklósi városi tanács már megelőzött. Ez természetesen nem kedvetlenitett el engem és megtettem előterjesztésemet az interimárbizott- ságnak, sőt már szakbizottságot is kiküldöttünk, hogy miképpen lehetne megvalósítani a szükségpénz intézményeit. A dologról értesült a Banca Naţionala bukaresti igazgatósága is s elküldötte hozzám Ionescu igazgató urat, a

UJ ELADÁS! LEHETŐSÉGE 4 ROMAN IPARI TERMÉKNEK» HEyBENI ELADAS-TARG

Banca Nationaja fiókjának a vezetőjét. Bukarestben azt JfWjik. hogy a szükségpénzt már bí is vezettük. /re&llágositottam Ionescu igazgatót. hogy egyelőbe a szükségpénz megvalósítás* csak terv és/KbVozsvár városának nincs szándékában inflációt csinálni, az a szükségpénz, amit mi kinybmatnánk, nem befolyásolná a Banca Nationálá által kibocsátott bankjegyek árfolyamát. Az általunk forgalomba hozandó szükséfepénz csak a háziszükségleteket, tehát Kolozsvár város belső életéiíék a szükségleteit fedezné, egyrészt munkaalkalmat teremtene, másrészt pedig megkönnyítené az adófizetőknek, hogy az adóhátralékaikat törleszthéssék.

— Ilyen értelemben a bukaresti Banca Naţionala vezérigazgatóságához1 már előterjesztést is tettünk, de mai napig választ nem kaptunk. Még csak annyit mondhatok, hogy tiz, húsz és száz lejes pénztári jegyeket bocsátanánk ki, amelyeket sorszámmal látnánk el és gondoskod* nánk arról, hogy azt ne lehessen hamisítani.

Ezeket mondotta Bornenjisa Sebastian, az interimárbizottság elnöke. Az elgondolás mindenesetre érdekes és megfontolandó.

Amit a történelem és a rideg számok beszélnek a kolozsvári piarista-templom tulajdonjogáról

Biró Vencel előadása — A magyar állam formális adásvételi szerződéssel vette meg az egyetemi telket a kath

egyháztól

Az érdekes tervvel kapcsolatosan kérdést intéztünk Bornemisa Sebastianhoz, az interimárbizottság elnökéhez, aki az alábbi rendkívül figyelemreméltó és nagy horderejű kijelentéseket tette:

— Már régóta foglalkozom a tervvel, hogy a mai súlyos gazdasági krízisre való tekintettel szükségpénzt bocsássák ki. Nem szabad és nem kell megijedni a szükségpénz szótól, mert itt koránt sincs inflációról szó., tisztán csak arról, hogy a város a szükséges munkálatait elláthassa, építkezhessen, uccákat javíttathasson, parkírozhasson és munkaalkalmat adjon mindazoknak, akik ma munkanélkül állanak. Kétségtelen és minden vitán felül áll, hogy Kolozsvár város adófizetőpolgársága éppen úgy érzi a pénzügyi krizist, mint maga a város. Ez az oka annak, hogy a kereskedő, iparos, gazda nem tudja pontosan városi adóit fizetni. A szülcgpéuz tehát elsősorban csak azt a célt szolgálná, hogy azzal az adófizetőpolgárok a városi tartozásaikat kifizethessék.

— Hogyan?

— Egyszerű példákkal fogom illusztrálni. A város azonnal megindítja a különféle munkálatokat. Itt van mindjárt az árviz által okozott rombolások helyreállítása. Egy csomó munkást fogunk alkalmazni a gát kijavításánál, a malomárok, illetve a Szamos szabályozásánál, az uccák megjavitásánál, tisztántartásánál stb. A város a munkásoknak bonnal fizet, vagy mondjuk szükségpénzzel. Ezzel a szükségpénzzel lehet vásárolni a kereskedőnél, iparosnál, gazdánál, szóval mindazoknál, akiknek a városnál adótartozásaik vannak. Ma a helyzet az, hogy a legtöbb adófizető nem tudja pontosan törleszteni az adótartozását, végrehajtást vezetünk ellenük, árverések vannak kitűzve, viszont a városi munkák megindítása után azonnal megindul a vásárlási kedv. a munkások részére kiadott szüksógpénzek forgalomba jönnek és azzal mindenki rendezheti a városi adótartozását.

‘ — Milyen értékben bocsát ki Kolozsvár vá- rbsa szükségpénzeket? — tettük fel a kérdést.

— Huszonöt-harminc millió lej értékben. Mindenesetre csak annyit bocsátunk ki, ameny- nyire Kolozsvár városának a közmunkák megindításához és az épitési program megvalósításához szüksége van. Az adóhivatalok jelentése szerint meglehetősen nagy az adóhátralék, tehát úgy kontempláljuk, hogy a szükségpénz mennyisége ne haladja túl a kintievő adóhátralékokat és a folyó évi adókivetéseket. Elvitáz- hatatla i, hogy Kolozsváron a szükségpénzzel lehet fizetni házbért, kereskedőt, iparost, még kenyeret is lehet vásárolni a piacon, mert mindenkinek van adótartozása, tehát elfogadja, a szükségpénzt.

•

(Kolozsvár, április 18.) A Katolikus Akadémia ülésén rendkívül aktuális, közérdekű probléma került szőnyegre dr. Biró Vencel igazgató előadása kapcsán. Dr. Bíró Vencel „A kolozsvári piarista templom alapítása“ cimmel tartott előadást s a XVIII, század elejére visszanyúló kutatásainak eredményét tárta fel. A kérdés, amelyről hiteles adatok alapján értekezett az előadó, fontos problémája ma az erdélyi magyarságnak, azzal az akcióval kapcsolatban, amelyet Ghibu professzor indított az erdélyi katolikus Státus vagyona ellen, azzal az indokolással, hogy a Státus minden vagyona a magyar állam tulajdonát alkotta annak idején s a katolikus Státus csupán haszonélvezője volt a javaknak. Ghibu profesz- szor a véleménye szerinti status quo visszaállítását követelte, vagyis azt, hogy a román államra szálljon át az egész vagyon- komplexum.

Dr. Biró Vencel ezzel szemben azt bizonyította be a vagyon egyik jelentős egységéről, az egyetemutcai piarista templomról, amelyet szintén a román állam tulajdonába akar juttatni a Ghibu-akció, hogy nemcsak katolikus pénzből épült, de elejétől fogva úgy szerepel, mint az erdélyi katolikusok tulajdona. Eszerint tehát semmi jogalapjuk nincs a Ghibu-féle elő- ráncigált, állítólagos indokoknak.

A telket, amelyen a piarista templom épült, az 1703-ból származó városi felírások úgy könyvelik el, mint a kolozsvári katolikusok tulajdonát. 1718. és 24. között épült fel a templom a jezsuiták kezdeményezésére, akiknek abban az időben rendházuk is volt a templom mellett. A templom építésének folyamatáról hiteles feljegyzések vannak a római jezsuita levéltárban s ebből világlik ki, hogy a kolozsvári és erdélyi római katolikus hi vők adakozásából és hozzájárulásából gyűjtötték össze azokat az összegeket, amelyek szükségesek voltak az építéssel járó kiadások fedezésére. Arról is említés történt, hogy az államhoz is kéréssel fordultak abban az irányban, hogy segéllyel járuljon hozzá az épitési költségekhez, hogy azonban ennek a kérésnek mi lett a sorsa, hogy az állam teljesítette vagy megtagadta azt. arról semmi útbaigazítás nincsen.

1773-ban a jezsuitákat kifutották. Erdély területéről s igy néhány évvel később 1776-ban a piaristák kezébe jutott a templom, akik azóta is gondozzák.

1829-ben a templom körül fekvő területet szabályos adásvételi szerződéssel a magyar államnak adta el a katolikus Státus, az egyetem építéseinek céljaira. Ez is bizonyítja, hogy az államnak semmi tulajdonjoga nem volt erre a telekdarabra, mert akkor nem vette volna meg készpénzért a helyet, ahol most az egyetem áll. Ami a Státus alapítását illeti, az azóta áll fenn, amióta’^az erdélyi katolicizmus él. Abban az időben ugyanis az erdélyi törvények szerint a katolikusoknak nem volt joguk püspökséget tartani s igy a világiak intézték az egyház ügyeit és^ez vetette meg a Státus alap- ját. '>,■

A Státus azctáfeán csak 1867-ben, a kiegyezés után nyerte el azt a jogot, hogy saját maga intézze ügyeit, íMétw kezelje vagyonát. Ugyanis a kiegyezésig,iKÍnábszolutisztikus államforma nem engedte meg,’ hogy sajátkezüleg gondozzák vagyonukat s egy az állam mellett működő katolikus tanács intézte ügyeiket, amellyel állandóan harcban álltak az önálló vagyonkezelés hivei.

Ez a története a kolozsvári piarista templomnak s tekintve, hogy mindfen momentum hiteles bizonyítékokkal van alátámasztva, teljesen szétrombolja a Ghibu-féle nevetséges, alaptalan állításokat. Nem tartozik ugyan szorosan a kérdéshez, de megemlítjük még azt is, hogy 1719-ben a jezsuiták saját költségükön építették a monostori görögkatolikus templomot, tehát teljes joggal tehetnék azt a piaristák. hogy azt az építményt a maguk tulajdonának vitassák. De csak a Ghibu-iele mentalitás alapján.-o—