Keleti Ujság, 1932. április (15. évfolyam, 75-99. szám)
1932-04-18 / 90. szám
XV. ÉVF. 90. SZÁM. Ktitnujsm s „Erdély nem az erdélyieké, hanem a — bukarestieké“ „Erdély az erdélyieké“ — mondotta Vaida Sándor. Ennek a kijelentésnek a súlyát és jelentőségét sohasem éreztük annyira, mint éppen a mai időkben, 'midőn a legfájdalmasabb módon döbbenünk reá, hogy bizony Erdély nem az erdélyieké, hanem a — bukarestieké. Csak a nemzeti parasztpárti kormány küzdött a mindennekfelett való centralizáció ellen. Ki- sérletezése azonban hajótörést szenvedett. Nem is volt elegendő ereje, sem bátorsága a decentralizáció elvének az érvényesitésére, ami különösen az uj közigazgatási törvény megalkotásánál derült ki. Az események igazolták, hogy a decentralizáció reményteljes hajtását a regáti klikkpolitika lenyesegette s midőn a törvényelőkészitő bizottságok és a törvényhozó házak boncasztaláról lekerült az újonnan megalkotott törvény, erőtlenül, bénán és vérszegényen kezdte meg gyakorlati pályafutását. A tartományi igazgatóságokból csakhamar sóhivatalok, a reviziós- bizottságokból vérszegény intézmények lettek, a decentralizációs törekvések jámbor óhajtások maradtak s a Mamu-kormány közigazgatási csemetéjéről csakhamar kiderült, hogy halva született. Mikor a Iorga-kormány uralomra került, legelső dolga volt a központi hatalom és a tökéletes cenralizáció elvét közigazgatási téren is újból érvényesíteni. Hoztak egy minisztertanácsi határozatot, melynek értelmében az ál lám összes bevételeit mindennap a Banca Na ţionala utján Bukarestbe, a központi állampénztárba kellett beszállítani. Hiába emeltek komoly pénzügyi szakemberek vétót a kormány szokatlan intézkedése ellen, amely megbénította az egész pénzügyi adminisztrációt, hiába való volt minden tiltakozás, a szigorú pénzügyi rendelkezés még ma is életben van. Romboló hatását pedig mindnyájan fájdal másán érezzük, mert ez az intézkedés a normális pénzügyi vérkeringést megakasztotta és azóta különösen Erdélyben és Bánátban a pénzügyi katasztrófát betetőzte. A befizetett .adók és illetékek s mindennemű kincstári tartozások huszounégyóránként Bukarestbe vándoroltak, de onnan nem akarnak visszatérni. Attól az időtől kezdve a tisztviselők és nyugdíjasok nein kapják pontosan a fizetésüket, az állam szállítói és hitelezői várhatnak, Erdélyből és Bánátból a pénzügyi közigazgatás csatornáján keresztül ömlik a pénz a központi állampénz tárba, de onnan csak hajszálcsöveken tér visz sza. A tartományi sorba taszított közigazgatási test azóta sorvad, a tisztviselő lerongyolódott, elszegényedett, a korrupció polip karjai szorongatják; a nyugdíjas már élő halott, kényszerű éhségsztrájkot tart, reménytelenül, Összetörve és megalázva érzi, hogy a világ legutolsó, legszerencsétlenebb páriája. De a pénz egészséges vérkeringésének elakadását érzik a kereskedők, iparosok, gazdák, ügyvédek, orvosok és az egész szervesen összefüggő erdélyi és bánáti társadalom. Az általános pénzügyi krízisen túl van egy speciális tartományi krízis, mely ma már olyan aggasztó tüneteket termel ki magából, ami nemcsak testileg, hanem lelkileg is korrumpálja az itt élő embereket s az elkeseredésnek, elégedetlenségnek és folyton fokozódó izgalmaknak mérhetetlen hullámait korbácsolja fel. Ezekre az aggasztó szimptomákra a figyel- m®t felhívni kötelesség. Legutóbb a nyugdíjas szövetség elnöke Tataru erdélyi miniszter előtt megható színekkel ecsetelte a mérhetetlen nyomorúságot. Az erős. robusztus szervezetű ember testében remegve, könnyező szemmel mutatott az éhező nyugdíjasok ezreire és kijelentette. hogyha az állam továbbra sem teljesiti a fizetési kötelezettségeit, akkor a történendők miatt minden felelősséget elhárít magáról. Ekkor Tataru miniszter meghatódva, könnyekig elérzékenyülve komoly ígéretet tett arra, hogy minden eszközzel ki fogja verekedni Bukarestben az azonnali fizetések teljesítését. A valódi nemes Bemberg-selyemből készült ujselyembarisny a ruganyos, tartós és garantáltan hibamentes mégis csak lei 100. Nói és férfi sportbluzok, fiú és leányka sportbluzok legjobb minőségés kivitelben, ebhez ujnélküli poullover. „Shorty* a modern rövid kabátka és „Ronny“ az uj, kézzel kötött poullover az uj divatkreációk. A nagykárolyi Kossuth-szobor még a raktárban sem nyugodhatott Feifeszitették az ajtót s a lefürészeit fejet elvitték W (Nagykároly, április 16.) Nagykárolyban a város főterén Szatmármegye és közönsége áldozatkészségéből emelt impozáns, két és félméter magas Kossuth szobor állott, amely egyike volt az impériumváltozás előtt az akkori Magyarország legjobb Kossuth szobrainak. Az impérium- változás után. 19‘20-ban felelőtlen elemek le akarták dönteni a szobrot s miután azt első Ízben Darabanth polgármester helyreállította, másod Ízben újra megrongálták, amire a városgazda hivatali helyiségének előszobájába helyezték el, majd a nemzeti paraszipárti kormány idején egy városi rak- (árban rejtették el. A napokban észrevették, hogy a kérdéses raktár ajtaján levő lakatot valaki megrongálta. Nem gondoltak semmi rosszra és uj lakatot tettek az ajtóra. Mégis utánanéztek, hogy nem történt-e valami rongálás -s akkor vették észre, hogy a Kossuth szobor fejét ismeretlen tettesek lefürészelték és magukkal vitték. Szakértők szerint ehhez a munkához legalább két órai időre volt szükségük a tetteseknek. Ér- dekes, hogy a dolgot senki sem vette észre. A* polgármester a Keleti Újság tudósítójától értesült az esetről, amely az egész város máglyák közönségében nagy megbotránkozást kéltett. Azonnal a raktárhoz sietett, ahol meggyőzBdött a történtekről és kijelentette, hogy a legszigorúbb intézkedéseket fogja foganatosíttatni a tettesek kinyomozására. Ma vasárnap is válogathat**sorsjegyszámohat Ma önnek erre ideje van! Látogasson meg bennünket! Takarékosság Rt. C. Regele Ferdinand 7. IE A férfias hang tükrében elhangzott határozott Ígéret a fogadalomnak szokatlanul ünnepélyes színezetet adott és a jelenlevő nyugdíjasok naiv hittel és naiv szívvel azt hitték, hogy nemcsak a miniszter, hanem a férfi is maradéknélküli kötelezettséget vállalt, tehát minden bizonnyal megkapják hátralékos illetményeiket. Az Ígéret határideje azonban lejárt. A miniszter Bukarestbe utazott és a szegény nyugdíjasok reménykedve várták, hogy az ígéret ezúttal valóra válik, mert becsületszóval súlyosbított miniszteri Ígéret nagyon ritkán hangzik el, de a szerencsétlen nyugdíjasok ezúttal is csalódtak s a hátralékos illetményeiket mai napig sem kapták meg. Bizonyára nem Tataru miniszteren múlott, hogy Ígéretét nem tudta beváltani. Az erdélyi miniszter Bukarestben nemcsak a Iorga-kor- mány alatt, hanem a múltban is. mindig gyönge volt. A miniszteri rang csak cim és dekórum maradt, megfelelő hatáskör nélkül. Es mégis ijesztő dolog, hogv a lorga-kor- mány Tataru miniszterrel kínos kanoszát járatott. Az elhangzott Ígéret Erdély lelkiisméreté- ből fakadt. Ennek az ígéretnek a beváltása nemcsak az erdélyi miniszternek, hanem egész Erdély és Bánát népének a becsületügye volt. Mégis csak nagy erőtlenségre mutat, hogy a Iorga-kormány két erdélyi minisztere, több mint száz képviselője nem tudja rákényszeríteni azt a kormányt, amelyet többé-kevésbé kiszolgál, akár a kormánypárti padsorokban, akár az ellenzéken, hogy a csatolt területeken a tisztviselők és nyugdíjasok pontosan megkapják az illetményeiket, nem tudják keresztülvinni, hogy kivételt ne tegyenek, ne taszítsanak továbbra is minket rabszolgai sorba és ne csak a mi vállainkra rakják az általános pénzügyi krízis súlyát, hanem minden téren az egyenlőség elvét érvényesíteni tudják. Ma már oda jutottunk, hogy Erdély és Bánát a kétségbeesés siralomvölgye, ahol a gazdasági élet gerendái recsegnek-ropognak és ha gyorsan segítség nem érkezik, akkor nemcsak egyéni tragédiák, hanem az egész országrész gazdasági összeomlása is beteljesedik... _________________________Olajos Domokos. A Magyar Színházban hétfőn és kedden az utóbbi évek legnagyobb színpadi sikere, a legizgalmasabb drámai újdonság:
