Keleti Ujság, 1932. április (15. évfolyam, 75-99. szám)
1932-04-18 / 90. szám
XV. ÉVF. 90. SZÁM. KeletlUjsag Újabb tárgyalások a dunai államok ügyében Csehszlovákia nem rokonszenvezik a közös valutával Budapesten középeurópai kongresszus lesz a mintavásár alkalmából (Géni, április 16.) A dunai államok ügyé ben állandóan folynak a tanácskozások. Genfi jelentés szerint a legutóbbi megbeszéléseken lényegesen szóba került a dunai államok külföldi adósságaiért járó amortizációs összegeinek esetleges csökkentése, amely kérdés a Népszövetség tanácsát is természetesen foglalkoztatni fogja., Ugylátszik, hogy a német politika a londoni konferencia után most már barátságosabb a dunai gazdasági együttműködés gondolatával szemben. A bécsi Reichspost berlini forrásból jelenti, miszerint jólértesült német körök kedvezőbbnek látják a kilátásokat a dunai államokra vonatkozó olyan megoldások felé, amelyek egyformán kielégítsék a nagyhatalmakat és az érdekelt államokat is. A megoldásnak azonban mentesnek kell lenni minden politikai jellegtől. A nemzetközi kereskedelmi kamara április 16-án megnyíló innsbrucki konferenciája szintén a dunai államok kérdésével fog elsősorban foglalkozni. Tanulmányozni fogják különösképpen azt a kérdést, hogy a dunai államok megsegítése a vámtarifák milyen változtatását teszi szükségessé. Prágai jelentés szerint Csehszlovákia magatartása az utóbbi napokban lényegesebben merevebbé vált a Tardieu-féle tervezettel szemben. Csehszlovákiát különösen azok a hírek nyugtalanítják, amelyek szerint Párizs az öt dunai állam részére a közös valuta bevezetését támogatja és szimpatizál a vámunió gondolatával is. A Narodni Listy azt Írja, hogy Anglia és Franciaország ezekkel a rendszabályokkal azokat a kétes behajthatóságu kölcsönöket akarjákWz- tositani, amelyeket Ausztriának és Magyarországnak nyújtottak. A középeurópai valutákSí-- dés rendezésével kapcsolatosan Budapesten konferenciát rendeznek május 14-ikén az országos mintavásárral kapcsolatosan. A konferenciát, amelynek programját most véglegesen megállapították. Hantos Elemér fogja megnyitni és a magyar kormány nevé- bgnKenéz Béla kereskedelemügyi miniszter, a Az eke indul Irta: Nyíró József. Állok a hegyen, az eke mellett. A földnek a mélységekből felsugárzó nedves fekete fénve van, mint a most ébredt leánysze- meknelc, melyek az élet nyugtalanságáról beszélnek A reggeli világosság derengésében a fölöttem álló fa vékony rügyező ágai felbomlott hajként hullanak alá és finom köd permetezi a mezők ártatlan meztelenségét. Ott fénylik az én homlokomon is és az ökrök fehér hátán is ezüst harmatként. Az ég tornácai még nem látszanak, de már a fecske, a felhők alatt játszik. A föld testének különös, hideg illata felszáll és remegése látszik a völgyek friss tavainak tükrén. A kopasz csúcsban végződő Tepej hegye ájtatos franeiskánus-baráthoz hasonlít, ki most végzi main tinu mát és rozsdás cserefa ruhája van. Vé- resera sziklák fekszenek a legelőkön és tövükben a friss fü fázik. Az élet piég olyan, mint a rpost feltámadott ember, kinek még remegnek a lábai. A barázdába vetem az ekét. — No, Rendes! Szilaj! Az állatok izmai megfeszülnek, az erő hatalmas árama megindul. Az eke vas beleszalad a földbe, a zsíros, fénylő hant megfordul. ■ Számok. A nagy kenyérből, mely földnek neveztünk, egy karajt szelek le magunknak. Egész testemmel ráfekszem az eke szarvára, hogy a hant magasra tornyosuljon. Védőfalat alkotok a magamnak, hogy a vadvizek be ne törjenek. Homlokom sötéten megtürődik, mert látom a veszedelmeket, melyek földecském szélen kuporognak, leselkednek. Az első indulással ellenük védekezem. Az ökrök is leszegik fejüket és a járom csikorog a nyakukon, ök is tudbudapesti kereskedelmi és iparkamara nevében Eber Antal elnök és Magyarország Középeurópai Intézete nevében Gratz Gusztáv elnök fogja üdvözölni. Az előadók sorában szerepelnek: Hahn Albert (Frankfurt), Herzfelder Ödön (Berlin). Hryntschak Sándor (Wien). Jelűnek Frigyes (Brünn), Krzyzanovrski Ádám (Krakau),Meinl Gyula (Wien), Milobar Franz (Zagreb), Mlynarski Felix (Varsó), Pályl Menyhért (Berlin)’, Reisch Richard (Wien), Röpke Vilmos (Marburg), Slavescu Viktor (Bukarest), Sfcnckl Henrik (Basel). Főidig égett az egyik szinajai királyi kastély (Bukarest, ápriis 16.) A szinajai Foisor- kastély szombaton reggel kigyulladt és porig égett. A tűzoltók fáradozása sikertelen volt. A nagyrészben fából épült kastélyt nem lehetett megmenteni. A tűz okáról két verzió is van. Az egyik szerint rövidzárlat okozta, a másik szerint a padlót benzinnel tisztították és ez gyulladt meg egy eldobott cigarettától. Az uralkodó szombaton délben Szinajába utazott. A kár rendkívül nagy, mert az épületben nagjmn sok műkincs és fontos okmányok voltak felhalmozva. Reggel 6 órakor riadó verte fel Szinaját. Az utcára tóduló emberek rémülettel látták, hogy Károly király kedvenc nyaralóhelye, a Foisor-kastély lángokban áll. A tüzet Feídian Aurel nevű őrt álló katona vette észre, aki azonna.1 lármát csapott és alármirozta az őrséget. Hamarosan segítségül hivták a szinajai és buştenii tűzoltóságot, de nem segíthettek és inkább csak a benne lévő értékek megmentésére gondolhattak. Néhány kevésbbé értékes bntordarabon kívül azonban alig sikerült valamit kimenteni a rendkívül értékes emlékekkel, főleg festményekkel és szobrokkal telt termekből. Károly király reggel kapott jelentést a tűzről, mire Grigorescu ezredes kíséretében azonnal Szinajába sietett, ahova déltájban érkéz,ett meg. Az uralkodót nagyon lesújtotta a kastély pusztulása. Az azonnal megindított vizsgálat megállapította. hogy tegnap délután munkások dolgoztak a kastélyban, ahol javítási munkálatokat végeztek és ügy látszik a friss festék egy eldobott cigarettától meggyulladt. t CORSO MOZGÓ Ma utóljára a Kémszoíadlat Hétfőn premier Külföldön nagy sikert aratott: Emil és a detektívek Felnőttek és gyermekek részére 70 és 6 év között. Főszereplők : Küthe Haak, Frits Rasp sib Brigitte Helm és Willy Fritseh-el a főszerepekben. ják, hogy ez még nem barázda, hanem lövész árok. Mikor a végére érünk, a borzongás átfut a bői Ükön. de én már mosolygok: — Sikerült! Lassan megfordulunk... De kié legyen az első barázda, a kenyér első fekete bölcsője1? Csak gondolattal és lélekkel szabad hozzányúlni a földhöz, vassal felvágni arcát, üzenetet Írni rá az Istenhez, hogy áldást hozzon. Az ökrök is visszafordítják fejüket, mintha kérdeznék, hogy kinek szántam az első barázdákat. Csak amikor megmondom, hogy a gyermekeké lesz, akkor nyugszanak meg és teljes igyekezettel bele- fekszenck a munkába, hogy egyenes, szép, termő, „vétek“ nélküli legyen. fts igy omlik egyik hant a másikra. A reggel már teljes. Az állatok is kedvre kaptak. Zöld füvek tengeréből álmodoznak, mikor a napsugár is zöld, mint az Aldebaran sugara. Ezek a mezők még ugyanolyanok, mint a korintúusi bronz, de ők már érzik a csodát, mely a mélyben számukra készül és az ördög csupasz hátán is virág termik majd. Nagy, nehéz szemeiket a földre vetik munka közben és crr<- gondolnak. Nyugodtak, mozdithatatlanok és hatalmasok, mint két Michel Angelo szobor. A gyermekeim kenyerét húzzák ki a jövendőből, olyan fölényesen és egyszerűen, mintha nagylelkű játékot játszanának az élettel. Csak én töprengek kislelküen mögöttük és számolom a felszántott sorokat, — ..egy ... kettő ... öt...“ Vájjon elég lesz-e a kisfiamnak? Nem fog-e idegenben éhezni? Vonjunk még egy barázdát ntkii... De várjunk, hiszen még két gyermekem van. nekik marad-e? Aztán az asz- szonynak... Magammal nem is törődöm. Hajrá, Rendes, Szilaj. A felel forrong az ekevas előtt. Egy-két madárka is odalebben. ök is barázdát kérnek tőlem, legalább akkora helyet, amekkorát kis testük árnyéka eltakar. — Majd a végén osztozunk, biztatom mosolyogva. Ök is ismerik a föld szent tiizét, melyre magot hintünk és amely soha meg nem csalja gyermekeit. Mikor markomból kisuhan az áldás, aggódva lesik, hova hull. ügy tűnnek el a rögök között, mint aranyszemek, melyeket visz- szavetettek a földbe és néma imádattal tapadnak hozzá. Az élet örök varázslata akarja igy. A nap szelíden követi az eke útját és az izgalom elárad mindenen, amire rátekint. Az én szivemen is. Érzem édességét és dal nyugtalankodik ajkamon. ...Milyen jó megfeledkezni mindenről és mindenkiről, be eszédüini a föld forgásába, a munka lázában, a teremtő erő büszke öntudatával elnézni a világ fölött és az első ember boldogságát érezni. Az első emberét, kinek mindene volt. mert semmije sem volt és még nem érintette meg homlokát a gondolat. — líijj, Rendes. Szilaj! A barázdák összefutnak káprázó szemeim előtt s a két ökör is csak két fehér foltnak látszik. Ezek a percek megérdemlik, hogy megszülessék értük az ember. —- Szántsunk, Szilaj, Rendes! Mégse kezdjünk uj barázdát. Ki tudja, nem nyitunl-e utat uj veszedelmeknek, fekete bajoknak. nem a halál fészkét bojgatjuk-e meg vele? Haladjunk csak ezen, mert csak ebben érzem az áldást, mely súlyos életünkre kiárad. Hátra se nézzetek, csak menjetek előre. Előre!... Én tovább szántok és addig nem hagyom abba. mig meg nem húztam az élet, az áldás, a béke halhatatlan vonalát az újvilág országutját. Akkor, de csak akkor kiveheti a könyörületes Isten halott kezeimből az ekeszarvát.
