Keleti Ujság, 1932. április (15. évfolyam, 75-99. szám)

1932-04-15 / 87. szám

yx ÉVF. 87. SZÁM. KumíSjsXG 5 : EGYESÜLETI ÉLET h TÎ'. Népszerű tudományos előadás. A Kautsky Szociál­demokrata Munkáskulturkör pénteken, április 15-én, pontosan 8 órakor: „A szociáldemokrata pártok elvi alapja és taktikája" "címmel vitaelöadást rendez a Vas­munkás Otthonban (Str. Wilson No. 7.). A kör ezidei programja ezzel az előadással befejezést nyer. A kolozsvári Református Nőszövetség folyó hó 17-én délután 4 órakor a református teológia díszter­mében tartja választmányi, illetve évi rendes közgyű­lését dr. Makkal Sándorné elnöklete alatt. Az erdélyi és bánáti nyugdíjas egyesületek szövet­ségének hivatalos közleményei. Felkérem az összes er­délyi és bánáti nyugdíjas egyesületeket, hogy a legsür­gősebben készítsenek a nyugdijegységesitési törvényre vonatkozólag részletes és indokolt javaslatokat. A ja­vaslatok beérkezése után azonnal intézkedünk a nyug­díjas egyesületek szövetségi közgyűlésének egybehi- yása iránt, amelyen a beérkezett javaslatok fölött fog döntés történni és egyúttal ki lesznek jelölve a törvény előkészítő bizottságba küldendő delegátusok is. Egyút­tal felhívom a vármegyei egyesületek figyelmét, hogy a mult évi hátralékok kifizetésének sürgetésére heten­GRAZER WAGGON- und Maschinen-Fabriks A. G. Vormals Joh. Weitzer Austria Graz (232) Graz! kétüteDiesel-motorok 8 lóerőtől kezdve Grazi uéggötemfi Diesel-motorok 25 lóerőtől kezdve. Romániai képviselő: 3ÜGQUES PflUCKER Bucureşti, Str. Brancoveauu. 9. — Timtşoara-Chîşinăo. £ löbbeserfejt követ összes butoraii eSárverezteti az adó­hivatal adótartozás fejében kint tartsanak gyűléseket és onnan őfelségéhez és a minisztériumhoz intézendő táviratokban állandóan sür­gessék, — úgy a hátralékok, — mint a folyó évi elma­radt járandóságok kifizetését. Dr. Pop Valér, szövet­ségi elnök. A Székelyek Kolozsvári Társaságának kulturbizott- sága f. évi április 8-án tartotta alakuló ülését. El­nökké dr. Kiss Elek, előadóvá Tárcza Bertalan válasz­tatott meg. Kimondta a kulturbizottság, hogy a szezon hátralevő részében, azaz április és május hónapokban öt előadást fog tartani. Előadásra vállalkoztak: Gyal- lay Domokos, dr. Kiss Elek, dr. Zágoni István és Tár­cza Bertalan, Az ötödik előadás helyett szavalóest lesz székely balladákból. Az első előadást április 17-én ren­dezi a bizottság. Gyallay Domokos a székelyek erede­téről fog előadást tartani. Közre fog működni a kolozs­vári „Hargita" dalkör és a Szent Ferenc rend Erzsébet énekkara. * Mit akar tudni? Miről akar írni. Minden­re és mindenhez kaphat választ, ill. forrás­anyagot készen, kivonatolva bármiről a világon is legyen szó (irodalom, tudomány, technika, mezőgazdaság, kereskedelem, ipar, stb., stb.), bármilyen nyelven. Dr. Mandel Fordító Iroda Cluj, Str. Memorandului 24. Nincs ennél meghatóbb, mint mikor két ilyen hős annyi év után találkozik egymással... — Csak az a baj, — bólintott Karimás bá­csi, — hogy már nagyon is sok esztendő mult el azóta... — Én emlékszem! Jól emlékszem mindenre! bizonykodott Somogyi. — Kapitány uram hős­tetteiről akár reggelig tudnék beszélni... Karimás nem felelt, csak nézte a bajtársát. Nézte és tűnődött. Egyszer azután hirtelen fel­élénkült az arca és azt mondta: — Megálljunk csak! Nem te vagy az a So­mogyi, akit egyszer patrulba küldtem, már nem tudom melyik csata előtt és... Somogyi közbevágott: — És én három muszkát fogtam el egyma­gám, akikért kitüntetést is kaptam, de tizenkét botot is, mert kapitány uram észrevette, bogy a piszolyom meg se volt töltve!... Én vagyok! Karimás felemelkedett: — íme! — szólt Menyushoz fordulva. — íme nagyságos uram! Most belátja, hogy minden szó igaz, amit beszéltem. Nem így mondtam-e el szóról-szóra éppen tegnap ezt az esetet? Menyus mosolygott: — Hát kételkedtem és valaha Karimás bá­csinak csak egy szavában is? Elhittem én min­dent, csak egy van, amiben nem hiszek: ennek az atyafinak a szakállábán! Ide nézzen! Azzal odaugrott és megragadva Somogyi hófehér szakállát, egyetlen rántással letépte róla. Somogyi ijedten kapott az állóhoz, Karimás felhördült: — Hogy meri az ur az én bajtársamat bán­tani? Ezt megkeserüli! Azzal leroskadt, a két kezébe temetve az arcát és hangos zokogásra fakadt. Menyus, aki egészen más hatást várt, za­var bajött és dadogva kezdett mentegetődzni: ■— De hiszen ez csaló! Ragasztott szakálla van! Ez sohasem volt Karimás bácsi bajtársa! Karimás bácsi azonban csak zokogott to­vább szivettépően, ami, mondhatom, egy csép­ijét Sem volt vidám dolog. Én legalább nem ta­láltam annak s nagyon meglepett, hogy az asz­tal körül mindenki hogy küszködik a kitörni (Kolozsvár, április 13.) A nyugdíjasok min­dent megpróbálnak, hogy valahogy hozzájussa­nak hónapok óta levegőben lógó járandóságaik­nak legalább egy részéhez. Gyűléseket tartanak, memorandumokat nyújtanak be minden fit­tes hatósághoz, intézkedéseket kérnek az összes i’letékesektől, akiknek valami közük van hoz­zájuk, de hiába minden erőfeszítés és instáncia- .iárás, mégsem mutatkozik ‘semmi eredmény. Nap-nap után ott állanak a pénzügyigazgató­ság előtt s már valóságos csodásnak nevezhet­jük hitüket, hogy valami kedvező fog történni. Á zárt pénztárablakok változatlanul utasítják vissza őket s közben egyre nagyobb, elviselhe­tetlenebb lesz minden indokolatlan reményke­désük mellett is a kétségbeesés és elkeseredés soraikban, amin nem is lehet csodálkozni, hi­szen igen kevés kivétellel kenyerük sincsen. Tataru miniszter emlékezetes kijelentése felvillanyozta ezelőtt két héttel a szerencsétlen embereket, akik amint az természetes is volt, száz százalékosan készpénznek vették a minisz­teri becsületszót, amely pénzt ígért. Az Ígéret — nem tudjuk kin mult — nem teljesedett be. J ehet, hogy Tataru miniszter minden tőle tel­hetőt megtett, hogy ne dezavuálják a nyugdíja­sok ezrei előtt, de tény az. hogy a csütörtöki terminus elmúlt s azóta még egy csütörtök s készülő kacagással. Szinte fuldokoltak belé és az asztalkendőjüket tömték a szájukba. De fene durva emberek! — gondoltam magamban. Még Menyus volt köztük a legrokonszenve­sebb, aki ezemmelláthatólag megbánta az ízet­len tréfát és szerette volna valahogy jóvá­tenni: — Ne sírjon hát, Karimás bácsi! Hiszen éppen azért tettem, mert nem tűrhetem, hogy magából bolondot csináljanak!... Karimás bácsi abbahagyta a zokogást. Az­tán anélkül, hogy a fejét felemelte volna, siri hangon kérdezte: — Kijelenti nagyságos uram, hogy mindent elhisz, amit beszéltem? Menyus sietve felelte: — Hiszem, hiszem! Hogyne hinném! — Becsületszavára? — Becsületszavamra! Karimás bácsi nagyot sóhajtott. Majd bele­markolva lehajtott fejebubján a siirü, ősz ha­jába, egy hirtelen mozdulattal felugrott, de úgy, hogy az ősz haj ottmaradt a kezében és egy esupaszltépü, barna fiatalember vigyorgott rá a Karimás bácsi helyéről Menyusra: — Hát ki a tigris, cimbora?-- Szabó Pista! — kiáltott Menyus elké­pedve. — Hát te vagy az? A társaság tagjai az oldalukat fogták ne- vettükben. Nevetett Menyus is, de egy kicsit savanyúan, miközben nekem magyarázta: — A betyár hat héttel ezelőtt azzal búcsúzott el. hogy szabadságra megy!... Ki gondolta vol­na, hogy ő lehet Karimás bácsi?... Na, de ezt nem viszitek el szárazon. Csinálok én belőletek olyan tigrist, hogy sirva néztek utána!... Beváltotta-e az Ígéretét, nem tudhatom. Mert én bizony az első kínálkozó alkalmat fel­használtam rá, hogy megszökjem. Különben is, elkezdtek fizetéscsökkentésről, meg búzaárakról beszélni, amitől egy kicsit el­romlott a hangulat s minthogy Menyus az ilyesmit nem szereti, félni lehetett, hogy azon­nal niunkába fog. Olyankor pedig nem lehet tudni, kin akad meg a szeme, hát aki nem sze­ret tigris lenni, okosabb, ha kereket old. közeleg a harmadik is. S mindig semmi, most már becsületszó sem. Közben pedig az adóhivatal, amely közege az államnak, ugyanazon hatósághoz tartozik, amely a nyugdijakat is kellene fizesse, a pénz­ügyminisztériumhoz, lejjebb szállva az egyes pénzügyigazgatóságokhoz, mint a jó régi strucc, homokba temetett fejjel semmiről sem vesz tu­domást s éppen ügy zaklatja adótartozásaikért a krajcártaJan, kenyértelen nyugdijasokat, mintha azok szalmazsákokban őrzött ezresek fe­lett rendelkeznének amelyeket tisztán csak államellenes érzületből tartanak vissza. Csak egy hasonló esetet írunk most meg a sok közül. A nyugdíjast, akinek ezrekre menő követelései vannak az államtól, elárverezik, megfosszák utolsó bútordarabjától és berende­zési tárgyától is,- ha adót nem fizet. Egy szegény CFR nyugdíjasnak a napokban végrehajtó járt a lakásán. — Háromezer lej adótartozása van — mond­ta a fiskus embere — már rég ki kellett volna fizetnie. Az egész lakásberendezést lefoglalom. És megírta a jegyzőkönyvet, hogy az egész berendezés le van foglalva. —• Jó lesz hamar kifizetni az összeget, mert különben rövidesen meg lesz tartva a végrehaj­tás — tanácsolta a végrehajtó.--- Hónapok óta egy lejt nem kaptam meg a nyugdijamból -4- adta elő szomorúan a nyugdí­jas — neri; tudom miből fizessek, mikor alig tudok az egyik napról a másikra élni. Nem le­het talán a nyugdíj követelésemből leszámítani az adótartozást? (Egyszerű dolog, a kereskedelemben klíring­rendszernek nevezik s ugyanezt csinálja a kitű­nő kompenzációs pénztár a román állampolgá­rok külföldi adósságaival. Tehát az állam tisz­tában van a rendszerrel s azt alkalmazza is.) — Ez nem tartozik reám — válaszolt a vég­rehajtó — tessék a pénzügyigazgatósághoz for­dulni. Ott talán meg lehet csinálni a dolgot. A nyugdíjas elment a pénzügyigazgatóság­hoz. Először az adófőnök elé elé járult, aki azonban hasonlóan a végrehajtóhoz illetékte­lennek mondta ki magát a kérdésben dönteni s a pénzügyigazgatót jelölte meg, mint akinek hatáskörébe vág az ilyen komplikált esetekben való határozathozatal. A pénzügyigazgatónak is feltárta a nyug­díjas a helyzetet. Helyzetét, amely reményte­len, hacsak egy kis jóakarattal nem találnak valami megoldást. — Hát lehet ez kérem? — mondta csendes kétségbeeséssel. — Lehet, hogy elárverezzék a bútoraimat, az egyetlen vagyonomat, amim még van és éppen adóba, éppen az állam, amely­től a nyugdijamat várom. Ez azt hiszem lehe­tetlenség, amit nem szabad megcsinálni. Hi­szen szívesen fizetnék, ha adnának nyugdijat. Tessék elfogadni adó fejében az átutalást a kö­vetelésemből. A pénzügyigazgató szabadkozott. Nem te­heti meg, határozott utasításai vannak, azok­hoz kell tartania magát, az ilyen kompenzálá­sok kimondottan tiltva vannak stb. stb., szóval miután még leszegezte, hogy részéről semmi akadálya sem lenne a kívánság teljesítésének, sajnálattal elutasította a nyugdíjas számára hatalmas megnyugvást jelentő s mindenen fe­lül jogos kérést. Az árverést a napokban pedig meg fogják tartani. És a nyugdíjas lakhatik majd üres szo­báiban. ha ugyan a házigazda tűrni fogja a rossz lakót, akitől már hónapok óta egy bánit nem tudott kapni. (szb■)

Next

/
Thumbnails
Contents