Keleti Ujság, 1932. április (15. évfolyam, 75-99. szám)
1932-04-15 / 87. szám
yx ÉVF. 87. SZÁM. KumíSjsXG 5 : EGYESÜLETI ÉLET h TÎ'. Népszerű tudományos előadás. A Kautsky Szociáldemokrata Munkáskulturkör pénteken, április 15-én, pontosan 8 órakor: „A szociáldemokrata pártok elvi alapja és taktikája" "címmel vitaelöadást rendez a Vasmunkás Otthonban (Str. Wilson No. 7.). A kör ezidei programja ezzel az előadással befejezést nyer. A kolozsvári Református Nőszövetség folyó hó 17-én délután 4 órakor a református teológia dísztermében tartja választmányi, illetve évi rendes közgyűlését dr. Makkal Sándorné elnöklete alatt. Az erdélyi és bánáti nyugdíjas egyesületek szövetségének hivatalos közleményei. Felkérem az összes erdélyi és bánáti nyugdíjas egyesületeket, hogy a legsürgősebben készítsenek a nyugdijegységesitési törvényre vonatkozólag részletes és indokolt javaslatokat. A javaslatok beérkezése után azonnal intézkedünk a nyugdíjas egyesületek szövetségi közgyűlésének egybehi- yása iránt, amelyen a beérkezett javaslatok fölött fog döntés történni és egyúttal ki lesznek jelölve a törvény előkészítő bizottságba küldendő delegátusok is. Egyúttal felhívom a vármegyei egyesületek figyelmét, hogy a mult évi hátralékok kifizetésének sürgetésére hetenGRAZER WAGGON- und Maschinen-Fabriks A. G. Vormals Joh. Weitzer Austria Graz (232) Graz! kétüteDiesel-motorok 8 lóerőtől kezdve Grazi uéggötemfi Diesel-motorok 25 lóerőtől kezdve. Romániai képviselő: 3ÜGQUES PflUCKER Bucureşti, Str. Brancoveauu. 9. — Timtşoara-Chîşinăo. £ löbbeserfejt követ összes butoraii eSárverezteti az adóhivatal adótartozás fejében kint tartsanak gyűléseket és onnan őfelségéhez és a minisztériumhoz intézendő táviratokban állandóan sürgessék, — úgy a hátralékok, — mint a folyó évi elmaradt járandóságok kifizetését. Dr. Pop Valér, szövetségi elnök. A Székelyek Kolozsvári Társaságának kulturbizott- sága f. évi április 8-án tartotta alakuló ülését. Elnökké dr. Kiss Elek, előadóvá Tárcza Bertalan választatott meg. Kimondta a kulturbizottság, hogy a szezon hátralevő részében, azaz április és május hónapokban öt előadást fog tartani. Előadásra vállalkoztak: Gyal- lay Domokos, dr. Kiss Elek, dr. Zágoni István és Tárcza Bertalan, Az ötödik előadás helyett szavalóest lesz székely balladákból. Az első előadást április 17-én rendezi a bizottság. Gyallay Domokos a székelyek eredetéről fog előadást tartani. Közre fog működni a kolozsvári „Hargita" dalkör és a Szent Ferenc rend Erzsébet énekkara. * Mit akar tudni? Miről akar írni. Mindenre és mindenhez kaphat választ, ill. forrásanyagot készen, kivonatolva bármiről a világon is legyen szó (irodalom, tudomány, technika, mezőgazdaság, kereskedelem, ipar, stb., stb.), bármilyen nyelven. Dr. Mandel Fordító Iroda Cluj, Str. Memorandului 24. Nincs ennél meghatóbb, mint mikor két ilyen hős annyi év után találkozik egymással... — Csak az a baj, — bólintott Karimás bácsi, — hogy már nagyon is sok esztendő mult el azóta... — Én emlékszem! Jól emlékszem mindenre! bizonykodott Somogyi. — Kapitány uram hőstetteiről akár reggelig tudnék beszélni... Karimás nem felelt, csak nézte a bajtársát. Nézte és tűnődött. Egyszer azután hirtelen felélénkült az arca és azt mondta: — Megálljunk csak! Nem te vagy az a Somogyi, akit egyszer patrulba küldtem, már nem tudom melyik csata előtt és... Somogyi közbevágott: — És én három muszkát fogtam el egymagám, akikért kitüntetést is kaptam, de tizenkét botot is, mert kapitány uram észrevette, bogy a piszolyom meg se volt töltve!... Én vagyok! Karimás felemelkedett: — íme! — szólt Menyushoz fordulva. — íme nagyságos uram! Most belátja, hogy minden szó igaz, amit beszéltem. Nem így mondtam-e el szóról-szóra éppen tegnap ezt az esetet? Menyus mosolygott: — Hát kételkedtem és valaha Karimás bácsinak csak egy szavában is? Elhittem én mindent, csak egy van, amiben nem hiszek: ennek az atyafinak a szakállábán! Ide nézzen! Azzal odaugrott és megragadva Somogyi hófehér szakállát, egyetlen rántással letépte róla. Somogyi ijedten kapott az állóhoz, Karimás felhördült: — Hogy meri az ur az én bajtársamat bántani? Ezt megkeserüli! Azzal leroskadt, a két kezébe temetve az arcát és hangos zokogásra fakadt. Menyus, aki egészen más hatást várt, zavar bajött és dadogva kezdett mentegetődzni: ■— De hiszen ez csaló! Ragasztott szakálla van! Ez sohasem volt Karimás bácsi bajtársa! Karimás bácsi azonban csak zokogott tovább szivettépően, ami, mondhatom, egy csépijét Sem volt vidám dolog. Én legalább nem találtam annak s nagyon meglepett, hogy az asztal körül mindenki hogy küszködik a kitörni (Kolozsvár, április 13.) A nyugdíjasok mindent megpróbálnak, hogy valahogy hozzájussanak hónapok óta levegőben lógó járandóságaiknak legalább egy részéhez. Gyűléseket tartanak, memorandumokat nyújtanak be minden fittes hatósághoz, intézkedéseket kérnek az összes i’letékesektől, akiknek valami közük van hozzájuk, de hiába minden erőfeszítés és instáncia- .iárás, mégsem mutatkozik ‘semmi eredmény. Nap-nap után ott állanak a pénzügyigazgatóság előtt s már valóságos csodásnak nevezhetjük hitüket, hogy valami kedvező fog történni. Á zárt pénztárablakok változatlanul utasítják vissza őket s közben egyre nagyobb, elviselhetetlenebb lesz minden indokolatlan reménykedésük mellett is a kétségbeesés és elkeseredés soraikban, amin nem is lehet csodálkozni, hiszen igen kevés kivétellel kenyerük sincsen. Tataru miniszter emlékezetes kijelentése felvillanyozta ezelőtt két héttel a szerencsétlen embereket, akik amint az természetes is volt, száz százalékosan készpénznek vették a miniszteri becsületszót, amely pénzt ígért. Az Ígéret — nem tudjuk kin mult — nem teljesedett be. J ehet, hogy Tataru miniszter minden tőle telhetőt megtett, hogy ne dezavuálják a nyugdíjasok ezrei előtt, de tény az. hogy a csütörtöki terminus elmúlt s azóta még egy csütörtök s készülő kacagással. Szinte fuldokoltak belé és az asztalkendőjüket tömték a szájukba. De fene durva emberek! — gondoltam magamban. Még Menyus volt köztük a legrokonszenvesebb, aki ezemmelláthatólag megbánta az ízetlen tréfát és szerette volna valahogy jóvátenni: — Ne sírjon hát, Karimás bácsi! Hiszen éppen azért tettem, mert nem tűrhetem, hogy magából bolondot csináljanak!... Karimás bácsi abbahagyta a zokogást. Aztán anélkül, hogy a fejét felemelte volna, siri hangon kérdezte: — Kijelenti nagyságos uram, hogy mindent elhisz, amit beszéltem? Menyus sietve felelte: — Hiszem, hiszem! Hogyne hinném! — Becsületszavára? — Becsületszavamra! Karimás bácsi nagyot sóhajtott. Majd belemarkolva lehajtott fejebubján a siirü, ősz hajába, egy hirtelen mozdulattal felugrott, de úgy, hogy az ősz haj ottmaradt a kezében és egy esupaszltépü, barna fiatalember vigyorgott rá a Karimás bácsi helyéről Menyusra: — Hát ki a tigris, cimbora?-- Szabó Pista! — kiáltott Menyus elképedve. — Hát te vagy az? A társaság tagjai az oldalukat fogták ne- vettükben. Nevetett Menyus is, de egy kicsit savanyúan, miközben nekem magyarázta: — A betyár hat héttel ezelőtt azzal búcsúzott el. hogy szabadságra megy!... Ki gondolta volna, hogy ő lehet Karimás bácsi?... Na, de ezt nem viszitek el szárazon. Csinálok én belőletek olyan tigrist, hogy sirva néztek utána!... Beváltotta-e az Ígéretét, nem tudhatom. Mert én bizony az első kínálkozó alkalmat felhasználtam rá, hogy megszökjem. Különben is, elkezdtek fizetéscsökkentésről, meg búzaárakról beszélni, amitől egy kicsit elromlott a hangulat s minthogy Menyus az ilyesmit nem szereti, félni lehetett, hogy azonnal niunkába fog. Olyankor pedig nem lehet tudni, kin akad meg a szeme, hát aki nem szeret tigris lenni, okosabb, ha kereket old. közeleg a harmadik is. S mindig semmi, most már becsületszó sem. Közben pedig az adóhivatal, amely közege az államnak, ugyanazon hatósághoz tartozik, amely a nyugdijakat is kellene fizesse, a pénzügyminisztériumhoz, lejjebb szállva az egyes pénzügyigazgatóságokhoz, mint a jó régi strucc, homokba temetett fejjel semmiről sem vesz tudomást s éppen ügy zaklatja adótartozásaikért a krajcártaJan, kenyértelen nyugdijasokat, mintha azok szalmazsákokban őrzött ezresek felett rendelkeznének amelyeket tisztán csak államellenes érzületből tartanak vissza. Csak egy hasonló esetet írunk most meg a sok közül. A nyugdíjast, akinek ezrekre menő követelései vannak az államtól, elárverezik, megfosszák utolsó bútordarabjától és berendezési tárgyától is,- ha adót nem fizet. Egy szegény CFR nyugdíjasnak a napokban végrehajtó járt a lakásán. — Háromezer lej adótartozása van — mondta a fiskus embere — már rég ki kellett volna fizetnie. Az egész lakásberendezést lefoglalom. És megírta a jegyzőkönyvet, hogy az egész berendezés le van foglalva. —• Jó lesz hamar kifizetni az összeget, mert különben rövidesen meg lesz tartva a végrehajtás — tanácsolta a végrehajtó.--- Hónapok óta egy lejt nem kaptam meg a nyugdijamból -4- adta elő szomorúan a nyugdíjas — neri; tudom miből fizessek, mikor alig tudok az egyik napról a másikra élni. Nem lehet talán a nyugdíj követelésemből leszámítani az adótartozást? (Egyszerű dolog, a kereskedelemben klíringrendszernek nevezik s ugyanezt csinálja a kitűnő kompenzációs pénztár a román állampolgárok külföldi adósságaival. Tehát az állam tisztában van a rendszerrel s azt alkalmazza is.) — Ez nem tartozik reám — válaszolt a végrehajtó — tessék a pénzügyigazgatósághoz fordulni. Ott talán meg lehet csinálni a dolgot. A nyugdíjas elment a pénzügyigazgatósághoz. Először az adófőnök elé elé járult, aki azonban hasonlóan a végrehajtóhoz illetéktelennek mondta ki magát a kérdésben dönteni s a pénzügyigazgatót jelölte meg, mint akinek hatáskörébe vág az ilyen komplikált esetekben való határozathozatal. A pénzügyigazgatónak is feltárta a nyugdíjas a helyzetet. Helyzetét, amely reménytelen, hacsak egy kis jóakarattal nem találnak valami megoldást. — Hát lehet ez kérem? — mondta csendes kétségbeeséssel. — Lehet, hogy elárverezzék a bútoraimat, az egyetlen vagyonomat, amim még van és éppen adóba, éppen az állam, amelytől a nyugdijamat várom. Ez azt hiszem lehetetlenség, amit nem szabad megcsinálni. Hiszen szívesen fizetnék, ha adnának nyugdijat. Tessék elfogadni adó fejében az átutalást a követelésemből. A pénzügyigazgató szabadkozott. Nem teheti meg, határozott utasításai vannak, azokhoz kell tartania magát, az ilyen kompenzálások kimondottan tiltva vannak stb. stb., szóval miután még leszegezte, hogy részéről semmi akadálya sem lenne a kívánság teljesítésének, sajnálattal elutasította a nyugdíjas számára hatalmas megnyugvást jelentő s mindenen felül jogos kérést. Az árverést a napokban pedig meg fogják tartani. És a nyugdíjas lakhatik majd üres szobáiban. ha ugyan a házigazda tűrni fogja a rossz lakót, akitől már hónapok óta egy bánit nem tudott kapni. (szb■)
