Keleti Ujság, 1932. április (15. évfolyam, 75-99. szám)

1932-04-15 / 87. szám

w&fi «PTljelahâî BUDAPEST V. Cluf-Koloszsvár, 1932. április 15. * PénteK Előfizetés belföldön: Egyévro 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 L. Egyes szám ára 3 lej Országos Magyar párti Lap Szerkesztőségi é3 kiadóhivatal! talafon: 503, 5-94 XV, évfolyam a|e 87. szám Előfizetés Magyarország»*'. Egyévre 50 Pangó, fálévra 25 Pangó, nagyadávra 12.53 *« Fnuflft «iám ára 20 Hllár Amerikáznak a városi kon­verzió tervével A parlamenti ülésszakot újabb két nappal meg­hosszabbították» de idő van a civahodásra — Az interimár uralom meghosszabbítása ellen erős tiltakozások hangzanak el (Bukarest, április 13.) A parlamenti ülés szak életét még két nappal megnyitották s igy április 17-ére tervezik a kapuzárást. Ha nem jön közbe újabb elhalasztás. Halogatják a konverziót. Bukaresti lapokban ellentmondó hirek van­nak arról, hogy a városi kényszervégrehajtá­sok felfüggesztéséről szóló javaslat elintézésre kerül-e ebben az ülésszakban, vagy sem, to­vábbá, hogy a magánadósságoknak az amorti­zációs pénztár utján történendő rendezéséről szóló törvényjavaslatot megszavazzák-e most, vágj' pedig ez is későbbi, marad. Argetoianu ravasz magatartást tanustft az égetően fontos kérdésben. Valami milíárdos váltó A kamara ülésén Argetoianu pénzügymi­niszter válaszolt Florin Zahariának, aki Ma- noileseu pártjához tartozik s aki a délelőtti ülésen azzal vádolta meg, hogy illetéktelen ti- zenháromezermillió lejt fizetett ki a Jockey Klubnak. A miniszter szerint ezzel az összeg­gel a Jockey Klub egy banknak tartozott. A pénzt lótenyésztésre fordította és ez a kölcsön olyan jelzálogokkal van garantálva, hogy az ál­lam nyugodtan vehette át a Nemzeti Banktól ezt a váltótárcát. — Különben erre vonatkozólag Manoilescu és Schwartz urak is adhatnak önnek informá­Ki készül a Goga-kormányába Argetoianu: Akkor fogók beszélni, amikor ön miniszter lesz a Goga-kormányban. Florin Zaharia: Abból, ahogy ön használja a titkos alapokat, arra következtetek, hogy ön lesz tagja a Goga-kabinetnek. Calinescu: Pénzügyminiszter ur, ön a sa­játmaga utódja lesz. — Ki az a Schwartz? — kérdezik többen. Argetoianu: Florin Zaharia barátja. Florin Zaharia: Schwartz ur egy börze­ügynök, aki elsikkasztotta valami pénzemet. Át is adtam az ügyészségnek. De ne tréfáljunk. Az állam nem engedheti meg magának azt, hogy ilyen váltótárcákat vegyen át. Nagyvárad nagy kölcsöne. A kamara ezután Nagyvárad és Iasi váro­soknak folj'ósitandó rendkívüli hitelek javas­latát tárgyalja. Nagyváradon a város ötmillió aranymárkával tartozik egy német vállalat­(Folytatás a 2-ik oldalon). Vaida a királynál. Vaida Sándor holnap kihallgatásra megy az uralkodóhoz, aki villásreggelire is meghívta. Vaida valószínűleg holnap este tér vissza a fő’ városból. E hét folyamán Goga is audiencián fog megjelenni a királynál. Az interimár-uralom meghosszabbítása. Az Adeverul élesen tiltakozik a kormány azon terve ellen, hogy az interimárbizottságok mandátumát május 13-án túl meghosszabbítsa, mivel ez az intézkedés a városok önkormány­zati jogát sérti és a kormány emebereit erősza­kolja rájuk. A kormány terve ellen az összes ellenzéki pártok, természetesen az összes ki­sebbségi pártok is, élesen tiltakoznak. ciót — mondja a pénzügyminiszter. Florin Zaharia: Másról van itt sző, azokról a milliárdos váltótárcákról, amelyeket az állam ilyen nehéz idők­ben, amikor a tisztviselői fizetéseket sem tudja folyósítani, átvett a Nemzeti Banktól. Argetoianu: En hallgatok, amikor igazta- lanul támadnak. Florin Zaharia: ön, nem tudom hányadszor mondja azt, hogy tud valamit. Miért nem mondja meg, hogy mit tud. nak a csendőrkaszárnyáért, Iasinak pedig negyvenmilliós hitelre van szüksége. A képvi­selők kérésére a két ügyet különválasztják és a nagyváradit később fogják tárgyalni. Arviz mosta el a választást. Dr. Lupu, a băriadi árvízről beszélt Három méter magas víztömeg árasztotta el a várost. A katonák életük kockáztatásával mentették a lakosságot, a hatóságok azonban nem tették meg idejében a szükséges intézkedéseket Argetoianu: Hogy mondhat ilyet. Mi azon­nal intézkedtünk a töltés felrobbantásáról. Lupu javasolja, hogy kormánybiztost küld­jenek ki a helyzet megvizsgálására. Szükséges­nek tartja továbbá, hogy ilyen körülmények között a băriadi választást halasszák el és a választás céljaira szolgáló pénzt osszák ki a károsultak között. A katonás ember és a bölcs ember Egy miniszteri nyilatkozatból megtudjuk, amit mellesleg szólva, sejtettünk, hogy Jonescu tábornok ur nagyon „katonás ember“, a hiva­tali fegyelmet mindennél többre taksálja és a desi vasúti ■ műhely munkásainak egy kissé csakugyan vaskos, sőt bárdolatlan hangú me- morandumamiatt bocsájtott szélnek háromszáz embert és mért döntő csapást a kis szamosmenti megyeszékhely kereskedelmi és ipari életére. Ugyanekkor pedig ugyancsak miniszteri nyi­latkozat szögezi le, hogy az árvíznél is nagyobb csapás volt Désre a háromszáz miihelymunkás elbocsájtása. Mi vagyunk azok, akiknek a te- kintély.tisztelet piadesztálra helyezése ellen nem csak, hogy nincs kifogásunk, hanem számta­lan alkalommal éppen a tekintélytisztelet hiá­nyából vezettük le igen sulyms sérelmeinket, megállapítva, hogy alantas közegek gyakran a felső fórumok álláspontjával ellentétben köve­tik el basáskodásaikat, a lakosság ok nélküli zaklatását és nyújtják a céltalan hatalmaskc- rlás kirívó iskolapéldáit. Abban tehát mi is egyetértünk Jonescu tábornok-vezérigazgató úr­ral, hogy a mai idők dezorganizáltságának sú­lyos és beteges tünete az, amikor a műhely- munkások azt vágják a miniszterek fejéhez, hogy „autón járnak és lopnak.“ Csakhogy ennek a kedélyesnek éppen nem mondható üzenetváltásnak bizonyára előzmé­nyei is vannak és ezek az előzmények a radi­kális fizetésleszállitáson felül a munkabérek pontatlan, sőt talán hónapokig elmaradt fize­tésében jelentkezhettek. Az éhes és kétségbe­esett ember kilengéseiben is lehetnek tehát eny­hítő körülmények, aminthogy a büntetőperrend- tartás a gyilkosokkal szemben is fenntartja bi­zonyos enyhito-paragrafusok alkalmazását. Kér ges kezű és nagy iskolai múlttal nem rendel­kező munkásemberek sértegető jelzőire tehát nem lehet egyedüli és minden mást kizáró vá­lasznak tekinteni a könyörtelen útilaput. És a máról-holnapra szélnekerésztétt háromszáz mű­bél ymunkás mellett a drákói büntetés éppen úgy kijár a becsületsértés bűnében elmarasztalt családfők gyermekeinek, mint munkában meg- görn.vedt proletár-asszonyaiknak is. Van azonban még egy tanulságos passzus Tataru miniszternek a fentiekben már boncol­gatott nyilatkozatában. Azt mondja ugyanis » miniszter ur, hogy nymmozásának adatai sze­rint az egész affért bukaresti munkások szí­tották, akik voltaképpeni értelmi szerzői a sérel­mezett memorandum inkriminált kitételeinek. Ezek szerint tehát a mindezideig békés és mun­kájukat kötelességszérüen végző dési három­százak csak felbujtók áldozatai, ami egy okkal több lehetett volna arra, hogy három okvetet- leukedő izgató miatt ne tegyenek ki az uccára többszáz családot és ne borítsák föl a nyomor­ban amugyis elől járó Dés polgárságának inga­dozó költségvetési egyensúlyát. Tovább menve a gondolatmenetben, eljutot­tunk odáig, hogy megállapítsuk azt: egy „kato­nás“ vasutigazgatónál talán mégis csak alkal­masabb az állam legnagyobb kereskedelmi üze­mének vezetésére egy bölcs és jó ember, aki amellett az adminisztráció formaságaihoz is ért. Hogy ha a józan és ismételt tanuságtételek mellett humánus gondolkozásunak bizonyult Tataru miniszter egy-két órás dési látogatása alatt ki tudta vizsgálni a vasúti mühelym.un- kásGk ügyének előzményeit és okait, ugyanezt megtehette volna Jonescu tábornok is, vagy akármelyik alárendeltje. És akkor nem kellett volna felforgatni egy kis erdélyi városka béké- jér és pem kellett volna háromszáz munkáscsa- lád egzisztenciája fölött meghúzni a halálha- rangot. Éppen eléggé nyomasztó a válság, sem­hogy még felülről is súlyosbítani kellene a szent fegyelem nevében. Már pedig jöjjünk egyszer tisztába vele, hogy semmi sem fokozza annyira a krízis katasztrofális méreteit, mint az elbocsájtások áradata. Minden egyes leépí­tett tisztviselő vagy munkás mélyebbre ássa azt a szakadékot, amely a békés polgári munka és a helyreállott gazdasági rend messze fénylő dé­libábjától elválaszt.

Next

/
Thumbnails
Contents