Keleti Ujság, 1932. március (15. évfolyam, 50-74. szám)
1932-03-10 / 57. szám
KsiSTf-Uwss XV. E VF. 56. SZÁM. «•s«tmmnsssmsmsm Ä kzápeurépai gazdasági válság egyik megoldási lerne: a vámegyeztetés Ziegler Vilmos bécsi magyar követség! sajtóreferens tanulmánya — Beszélgetés a szerzővel — Bácsi munkatársunktól. — Braunmüller koca-lipcsei tudományos kiadónál mutatós külsejű és egészen uj utakon járó közgazdasági tanulmány jelent meg. Cime: Mitteleuropäischer Zoll- vorgleich. Szerzője: Wilhelm von Ziegler, azaz Ziegler Vilmos, a bécsi magyar követség sajtóreferense. A töméntelen sok tci— között, amely mostanában felmerült és amely az egyre jobban ránk nehezedő középeurópai gazdasági válság megoldásának problémáját szolgálja, külön hely illeti meg ezt a tanulmányt. Mert pompás összefoglalása mindannak, ami hozzászólás eddig e kérdésről elhangzott é3 betetőzésül egészen uj és nagyon logikus egyéni tervnek megismertetése. Ziegler a vámpolitika tultengéseiben látja a ml speciális közgp- európai válságunknak egyik lényeges okát Az eredetileg pusztán fiskális célokat szolgáló vámokat a nemzeti produkció védelmére túldimenzionálták az állomok. és ezzel kiváltották természetszerűleg azt a retorziós körforgást, amelynek kátyújában az egész gazdasági élet megrekedt aztán. Az orvosságot vámegyeztetésben látja. Az érdekelt államok egyezzenek meg abban, proponálja Ziegler, hogy a vám sohasem lehessen magasabb, mint a belföldi elhelyezkedési lehetőségekkel kalkuláló ár, levonva ebből az összegből a cikknek külföldi árát. Ezen az alapon az államok széles sorát lehetne vámszövetségbe vonni, mert a vámegyeztetés kikapcsolja a nehézségek magvát alkotó politikai momentumokat és a problémát leegyszerűsíti a szervezkedés tebnikai kérdésévé. Ziegler a kővetkezőképpen nyilatkozott bécsi munkatársunknak : — A modem gazdálkodás áttekinthetetlen rengetegében elveszett azoknak az alapvető megkülönböztetéseknek és elveknek gyakorlata, amelyeket a közgazdaság tudományának megalapítói minden kétséget kizáróan kidolgoztak volt E klasszikus elvek sorából külön szeretnék hivatkozni Adam Smith elméletére: „Az általános jólét az ipari termékek árának leszállítása és a mezőgazdasági termékek árának emelése által növekedik. Ha ellentétes irányú folyamatot látunk, ez biztos jele a jólét csökkenésének... Ennek az elméletnek kettős konzekvenciája van. Az egyik, hogy minden gazdasági politikának elsősorban árpolitikának kell lennie. Ezzel a gazdasági élet tényezőit már egy bizonyos Szintézisben fogja meg, mert ennek az elméletnek minden faktora kifejezésre jut az árak kialakulásában. A gazdasági politika azonban az utóbbi időkben legfeljebb ha közvetve volt árpolitika. Közvetve és önkéntelenül. Nem pedig tervszerűen, Smith tanának tehát nem tett eleget és igy az általános jólétet nem biztosította. — Másodszor Smith tanában kifejezésre jut, amit előtte már Quesnai hirdetett, nevezetesen, hogy az egész gazdaságnak a mezőgazdaság az alapja és lelke. Akármilyen nagyjelentőségű is a kereskedelem és bankvilág, meg az ipar is, az anyagi boldogulás folyamata mégis csak ábból indul ki, hogy az elvetett mag megsokszorozódik és a jószág a legelőn, vagy az istállóban hízik. Még a hegyek, meg a föld kincsei, amiket kibányászunk, vagy a mezőgazdaságnak azok az ágai, me- ' lyek az ipar számára nyers anyagokat termelnek, csak közvetve és az által nyerik értékgyarapitó funkciójukat, hogy a közgazdaság alapfolyamata, mely élelmiszerek és szükségleti cikkek körforgalmában áll, virágzik vagy tesped. — Egységes nagy gazdasági területeken belül a különböző termelési ágait egyensúlya fejlődik ki, amint ezt a régi osztrák-magyar monarkia példája mutatta. A monarkiának gyarmatai sem voltak, úgy hogy még abba a veszélybe sem került, hogy rajta kivül álló nagyobb területek kedvéért ipari termelését fokozza. Ezen a területen belül a helyi természeti adottságok gazdaságos kihasználásából messzemenő munkameg- ! osztás is fejlődött ki. — Az árfejlődést ezen a területen belül egyszerű vámpolitikai intézményekkel és a kereskedelmi politika kisebb változtatásaival kedvező egyensúlyban lehetett tartani. Viszont az által, hogy a monarkiát feldarabolták, az azelőtt egymással szabadon érintkező helyi érdekek különböző államok különböző irányú gazdaság- politikai érdekeivé váltak. Ezeket egymással összhangba hoz ii a kcrtskedelmi politika régi módszereivel lehetetlen. A legtöbb kedvezmény elve tönkreteszi az egyensúly alapját, amely rentábilis mezőgazdasági árszínvonal,.-« követel meg. Vámszövetségck, amelyeket több oldalról ajánlanak, az utódállamokat közös külső vámhatárok közé akarnák foglalni. Éhez a politikai megértés egy olyan foka volna szükséges, amelyre legalább is egyelőre nem lehet ■* számítani. — Más oldalról preferenciába rendszert ajánlanak a kérdés megoldására. A preferencia gyakorlata azonban nem ismer.’ a rentabilitás figyelembevételét. Hogy a kedvezmény mellett, amit az egyik állam a másiknak nyújt, ennek gazdálkodása kifizetődik-e, ez nem képezi a preferenciába tárgyalások tárgyát. Ha azonban a prefsieue.'át annyira fokozzuk, amennyire szükséges az összes résztvevő államok érdekében, hogy ugyanis elsősorban a fő mezőgazdasági cikkek és a legszükségesebb ipari szükségleti áruk termelését az egész szövetkező területen belül gazdaságossá teszi, akkor egyszerűen nem vámokról, vagy vámkedvezményekről, hanem árakról szóló tárgyalásokhoz jutunk. — Egy ilyen tárgyalási rendszert és annak eredményét dolgoztam ki középeurópai vámegyezíetés cim alatt. Kimutatom ss könyvben, hogy a létesülő gazdasági rendszer egyesíti mindazokat az előnyöket, amelyeket az eddig felmerült tervek Közép-Európa számára biztosítani óhajtottak és eljárásom okszerűségét azzal bizonyltom be, hogy alapjában véve csak a nem- zetgazdászat klasszikus tanainak felelek meg vele és vissza tudom hozni ezen az utón azt a különleges konjunktúrát, amelyet warben az agrártermékek árainak emelkedése és az ipari árak esése egész Itözépeurópa számára ' “ jelentett. JJOA- - .... — C3ak.r% kereskedelmi politikának, mint árpolitikának történő továbbvitele és semmi egyéb nem biztosíthatja Titozépeurópa gazdasági boldogulását, amely attól függ,, f&gy a középeurópai gazdálkodás rentábilis legyen. av; (*• j-) 4 ţmtossta fíxa m ki vándorolni az egész világon Ismert k&résí&i házi Az uj átlát az satöbbi három év jövedelmének az alapján vetik ki, pedig napjainkban alig keresnek valamit— Memorandumban tűrják fel válságos helyzetüket, ameSyei latarts erdélyi miniszternek is megküldték (Körösfő. március 8.) Ez a néhány sor korántsem nyomor-riport akar lenni. Az ujságiró leutazott a Ka'otószeg legnevezetesebb falujába, bogy bangót adjon a kalotaszegiek fájdalmának. Mert nem lehet elhallgatni a világhíres háziipar agóniáját Nénány évvel ezelőtt Kalotaszeg népe még szépen keresett. A környékbeli dombosoldalakon meghúzódó szántóföldek ma alig hoznak valamit. így hát a lakosság legfőbb kereseti forrása a háziipar volt. Kezdve a szellemidéző asztalkáktól, a sakktábláig és a varottastól egészen a levelesládáig, minden termékük népszerű volt. Jellemző az állítás komolyságára, hogy az utóbbi néhány év alatt kikéi Hz neíci háziiparos vándorolt ki. Voltak közülük, akik Belgiumban, néhányan Franciaországban, ketten viszont Mexikóban helyezkedtek el. •— Nagy baj van szerkesztő ur — njondja szomorúan a falu bírája. — Tetszik tudni, ez a patenta fixa sírunkat ássa meg. .áztán valóságos panasz-znbatag tör elő az elkeseredett emberből. Olyan megrázó erővel festi le előttünk a kőrösfőiek tarthatatlan helyzetét, mintha legalább is egy nagy temetésre készülnének. Sajnos, minden egyes szava konkrét adatokon epüi fel és csak a beszélő tényeket ismerteti. — De igen, az a bizonyos patenta fixa — folytatja. — Ennek az uj adónemnek az utóbbi bárom év jövedelme az alapja. Annakidején tényleg jól kerestünk és jövedelmezett a munka. De azóta sok minden történt. Ma már a negyvenezer lejes évi forgalom is hatalmas összeg. Amennyiben a kormány nem jön segitségüntk- re, kénytelenek vagyunk társaink példáját követni. Elindulunk és ahogy a költő mondja „Kit erre, kit arra kergetnek a szelek.“ — Nem próbáltak-e segíteni a bajon? — De igen. Kérvényt irtunk Tataru erdélyi miniszter, Colbazi dr. prefektus és Pop pénzügyminiszter urakhoz. Jöjjenek segítségünkre, mert ellenkezőleg ki tudja, hol állunk meg? A kőrösfőiek megrázó tragédiájához még csak annyit, fűznénk hozzá, hogy Tataru erdélyi minisztef^.nkövessen el minden lehetőt, mert nagyon lükteti lenne, hogyha csak a nemzetközi kiállításon*‘dicsekednénk a kőrösfőiekkel és itthon megásott sírral fogadnánk őket. ysxi'. Londonban kétezer kézirat között első dijat nyert! 550 oldal! Ara 177 MA MEGJELENT! Pantheon» Isiadás W MEGRENDELHETŐ A KELETI ÚJSÁG KÖNYV OSZTÁLYA UTJÁN CL.UJ-KOLDZS VÁR, P. UNIRII (FŐTÉR) 4 SZÁM.
