Keleti Ujság, 1932. március (15. évfolyam, 50-74. szám)
1932-03-09 / 56. szám
XV. EVF. 56. SZÁM. KmriUjsss MAGYARORSZÁG MODERN VIDÉKI CENTRUMAI Debrecen A debreceni egyetem — Hagy beruházásokat eszközölt a bajtíuváros — A magyar bibarmegyút Is Debrecen látja el vilíamoserő vei II. (Debrecen, március hó.) Vásáry polgármester nyilatkozata további részeiben messzemenő perspektívát nyitott meg Debrecen problémáiról. Debrecen város — folytatta a nyilatkozatot — csak a történelmi tradíciókat követte, amikor a tudományegyetem központi épületének létesítéséhez a korábbi adományokon felül újabban 2,800.000 pengővel járult hozzá. A központi épületekkel kiegészített egyetemi telep, bár az egyetem teljes kiépítése ezzel sem következett be, elhelyezésénél, berendezésénél fogva, szinte páratlanul áll a világon. Az egyetemmel kapcsolatban azonban nyomatékosan hangoztatnom kell, hogy nemcsak a miliő alkalmas arra, hogy vonzóerőt gyakoroljon, hanem az a tény, még nagyobb mértékben, hogy az egyetemen nem egy, európai hirü tanár működik. Uj hőforrás, amely Debrecenből fürdővárost csinál, Debrecen jövőjét illetően kétségtelenül nagy jelentőséget kell tulajdonítani, annak a hőforrásnak, amelyhez a pénzügyminisztérium által eszközölt fúrása révén csak néhány héttel ezelőtt jutott a város. A forrásvíz minősége összetételében csaknem ugyanaz, mint a szoboszlói. A vizmennyiség naponkint körülbelül 180.000 köbméter, 66 C°-gs hőviz. Emellett a kút körül belül 1,000.000 köbméter földgázt szolgáltat. Á forrás fölhasználására vonatkozó tervek most vannak kidől gozás alatt Egyelőre a régi nagyerdei fürdőhöz vak' vezetését és ott való felhasználását vettük tervbe és amellett a néhány évvel ezelőtt létesített ti agy érd c strandfürdő kifejlesztése fog bekövetkezni, úgy, hogy körülbelül 4.000 négyzetméter vízfelület fog rendelkezésre állani. 30 Az aj köztemető. !— Legújabb létesítménye a városnak az uj köztemető, amelynek céljaira a város északi oldalán fekvő és a belvárossal szinte összefüggő több, mint 20000 hold területű negyedéből 100 katasztr. hold területet jelöltünk ki. Ezen a területen erdei park-temető fog létesülni, mint a hamburgi-lipcsei és drezdai temető. A terület központján felépítve a ravatalozó épület, amely kivitelét tekintve első az országban, Mit áldozott mindezekért Debrecen lakossága, — Természetes, hogy mindeme tevékenység a város közönségének jelentős anyagi áldozatát kívánta, amit a város költségvetése és vagyonmérlege tüntet fel. A város az elmúlt évtized alatt körülbelül 89,000.000 pengőt fordított beruházásokra, amivel nagymértékben hozzájárult a kereseti lehetőségek biztosításához is. — Ez a teher a város vagyonához viszonyítottan nem volt elviselhetetlen, mert hiszen a városi vagyon összege ezen terhek levonásával Is körülbelül 120—180 millió pengő és a jelenlegi teher sem haladja meg, sőt nem is éri el a háború előtti terhek összegét, azonban a kamatláb rendkívüli magassága (?), és a város la- lcósságára nehezedő más közterhek mennyisége kétségtelenül sok gondot ad a város pénzügyi egyensúlyának biztosithatása teitintetében. • íme dióhéjban Debrecen város rohamos és nagyarányú fejlődésének keresztmetszete. Kívánatos volna, hogy a mi városaink is mielőbb követhessék a nagy magyar alföldi metropolis követendő példáját. Debrecen város fejlődésének egyik fötitka abban rejlik, hogy a városnak magának számos jelentős vállalata van. Van saját pénzintézete, nyomdája, fürdője és különböző kereskedelmi és ipari vállalata, amelyek mint a váro3 vagyona!, a város lakosságának anyagi jólétét szolgálják. Debrecen városának leghatalmasabb vállalata a város Világítási vállalata, amely nemcsak Debrecen város legnagyobb közüzeme, hanem egyszersmind az egész magyar Alföld legnagyobb vállalatai sorában foglalnak helyet. Igazgatója ennek az óriási vállalatnak Rimanóczy Béla kormányfő tanácsos, aki Nagyváradról, a nagyváradi Villamosmü éléről- került az alföldi metropolisba és aki, mielőtt elfoglalta volna ezt a díszes, nagytudást igénylő, de ugyancsak nagy felelősséggel járó hivatalt, bejárta Amerikát, Afrika északi részét és elismert csak a „Tea~szalón‘‘-ban találkoztunk. — Ma is látlak, milyen kankánokat ? táncoltál, amikor jókedved kerekedett!.,, Arra is emlékszem, hogy a „Tea-szalon." valamennyi vendége közül te voltál a legjobb táncos... — De csak utánad. — Most már egészen mindegy. — Aztán, úgy harminc esztendős korunkig mindig csak az éjjeli kávéházakban találkoztunk. Soha se találkoztunk máshol, csak az éjjeli kávéházakban. — Mind a ketten alaposan átmulattuk a. fiatalságunkat. — Később... abban az időben, amikor már túl yoltunk a harmincádik évünkön, de még innen a negyvenediken... igazán különös... mindig ugyanabba a nappali kávéházba jártunk. Neked is más társaságod volt ott, nekem Is más és mégis majdnem mindennap láttuk egymást. — A legfurcsább pedig az, hogy néha, amikor kávőházat változtattunk: a te kompániád véletlenül mindig ugyanabba a kávéházba bottlott be, amelyikbe az enyém. Pedig nem kerestük egymást. — Sőt többször is mintha kerülni akartál volna... már vagy engem, vagy a társaságomat. — O, kerülni nem akartalak soha!... Hanem az csakugyan sajátságos, hogy kivételképpen se kerültünk ugyanegy társaságba, pedig az életünk nagyobbik felét én is az alatt a tető alatt morzsoltam le, amelyik alatt te! — Aztán egy darabig véletlenül se találkoztunk, soha, sehol, pedig mindig egy városrészben, sokáig egy uccában, s három esztendeig egy házban laktunk... és most véletlenül mindig csak a temetéseken találkozunk. Megint elhallgattak. Mind a kettő arra az időszakra gondolt, amikor véletlenül se találkoztak. Ebben uz időben foglalkoztak egymással a legtöbbet. Mindent elkövettek, a mi csak kitelhetett tőlük, hogy egymásnak árthassanak. Szólták-szapulták, kisebbítették, gúnyolták és ócsárolták egymást: mindegyik rajta volt, hogy nevétséges alaknak kiáltassa ki a másikat; mindegyik ármánykodott, harcolt a másik érdeke ellen. Előbb úgy mozogtak ugyanabban az érdekkörben, mint két propeller, amelyek egymás közelében napról-napra ugyanazt az utat futják Üteg a jpbbpartról a feajpartig meg vissza, újra meg újra... és bár folyton egymás szomszédságában vannak, valójában sohase találkoznak, semmi közük egymáshoz; később pedig, nagy messzeségből, úgy tüzeltek egymásra, mint két páncélos hajó. Ez az időszak, amikor véletlenül se látták egymást és mégis folyton csak egymás ellen manővereztek, a komoly küzdelmek, a nagy csaták időszaka volt; nekik tulajdonképpen csak ez volt: az élet, mert ami előbb történt velők, az pusztán játék, szórakozás volt. Miért csatároztak egymás ellen olyan mcgátalko- dottan? — most már nem tudták volna megmondani. Miután hosszan versengtek, küzködtek, háborúztak, — miután sokáig csak egymásra agyarkodtak, — miután hiába keresték egymáát, hogy egy kis vérengzés lehessen a dologból: uj emberek érkeztek, akik egyformán szigorúan bántak el min i a kettőjükkel és egyszerűen félretolták őket a csatar zöről. A bukásban azt _ugesztelödtek: a közös balszerencse végre barátokká tette őket. Eszükbe jutott: miért is ócsárolták egymást olyan buzgón?!... miért is pazaroltak el annyi erőt, csak azért, hogy egymásnak kárt okozhassanak?!... Milyen fölösleges fáradozás! Vannak rnosi már elegen, akik ezt szívesen elvégizik helyettük!.,. Es most már nem gondolhatnak egymásra egy kis lelkifurdalás nélkül. Most már igazán jóbarátok: olyan jóbarátok, akik nem akarnak ártani és nem tudnak használni egymásnak, de nagyon szívesen beszélgetnek el egymással, ha véletlenül találkoznak... kár, hogy csak nagyritkán, találkoznak s mindig csak temetéseken. — Tudod-e, mi jutott eszembe?! — szólal meg az egyik őszszakállu, amikor a kocsi befordult velük a temető kapuján. — Az a sejtelmem támad, hogy amilyen furcsán összekerültünk mindig, még a bajban is, bár tulajdonképpen soha se kerestük a találkozást... még Itt is egymás mellé fogunk kerülni! A másik végre szükségét érezte, hogy életében először őszintén szóljon ehhez az öreg emberhez, aki már olyan régen vándorol a szeme előtt. — Könnyen meglehet, mert mi már nem várhatunk egyebet a világtól, csak egy-egy díszsírhelyet. Es ezek nagyobbrészt egymás mellett, egy táblában ysuuMUt* 5 nagy tudását gyarapítva, tért viasza hazájába és kiváló szakképzettségének Immár 10 év óta Debrecen látja a hasznát. A múlt és jelen. Rimanóczy Béla érdekes dolgokat beszélt el Debrecen város világítási vállalatának múltjáról és a mai helyzetéről. — Régi feljegyzésekből megállapítható — mondotta Rimanóczy Béla — hogy 1863. március első napja az a dátum, amikor a nemes város magisztrátusa Rlodlnger augsburgi gyárossal a légszeszvilágitás ügyében megkezdte a tárgyalást és tüneményes gyorsasággal március 9-én már meg is kötötték a szerződést. Gyorsan ment, mert akkor — az abszolitizmus idején — nem volt közgyűlés. A szerződést jóváhagyás végett felterjesztették a helytartótanácshoz, ahol azonban soha jóváhagyást nem nyert, sőt el is ksCilódott, azóta sem jöttek nyomára. — A gyár azonban megkezdte működését. Fából csinálták a gázt. Hogy mily kicsiny lehetett az üzem, mutatja az, hogy 1864Mben az összes gáztermelés 180.000 köbméter volt caa&.O'Jüi — Szerencse ■ vöftf %ógy a helytartótanács részéről, az eredeti, végtelen jitóre szólott szerződést formailag nem hagyták jövipítoít így az alkotmány helyreállítása után 1867—1869. években oly szerződéssel cserélték ki, amely a nagy értékű gázgyárat 1900. december 31-iltével 125.000 forintért a város számára biztosította. — Már a házikezelésbevétel idején, 1900-ban kezdődtek meg a tárgjta.Ígsok Debrecenben villamosvilá- gitás létesítése után, ezek azonban elhúzódtak 1907. tavaszáig és csak akkor foghatott hozzá a Ganz-féle villamossági r. t. a vállalat. villamos telepének megépítéséhez. A villamos '<to|nszolgáltatás 1908. október 2-án indult meg, 2 drb. égtyenkint 600 lóerős gőzgéppel. — A villamos azonban még sokkal rohamosabban fejlődött, m^i-f oajplg az első üzemévben 1908-ban csak 600 kilowattórái ’ termelt, addig 1911-ben már 2,130.115 kilówattóra volt a termelés. A gyors fejlődést az is előmozdította, hogy 1911. tavaszán megindult az addigi gőzüzemű és lóvasut helyett a városi villamosvasút. 1913-ban üzembehelyeztetett a városi vízmű, bekapcsolódott a városi közvágóhíd a jéggyárral és az összes fontosabb közüzemek és gyárak, úgy hogy a termelés felszökött 3 és félmillió, 1914-ben pedig 4,227.038 kilowattórára. A villamos fogyasztók száma 1914-ben már 4.330, villamos uccai világításunk 370 izzó éa 7Ş db. ivlámpából állott. — Sajnos, 1914. év augusztusában jött a világháború és bár a fejlődés éttől fogva nem volt oly rohamos, mint eddig, mégis nem állott meg. — A háború befejezése utáni összes viharokat kiáltottuk, ahogy a helyzet csak némileg Is konszolidálódott, újra erős lett a vállalat és dacára annak, hogy az áramot és gázt legolcsóbban adtuk az országban, pénzügyileg is rendbejöttünk és a fejlődés újra rohamosan Indult meg. — 1923-ban a vállalat kezelésébe került, 1913-ban megindult vízmű üzemé is és most a réginél sokkal megfelelőbb minőségű vizünk van. A magyar Biharmegyét is. — VillamosteleßfiSic közben megépítette a kertsé- gek hálózatát, ldéfifötfe Balmazújvárosig, Derecskéig, Sárándtól Nagyletaij£^később Hajdúböszörményen át Hajdudorogig és Derecskétől Berettyóújfaluig, 15.000 woitos távvezetékét Ős ina már az ezen a vonalak mentén fekvő összes községeket ml látjuk el árammal. — A községi hálózatok kiépítésével nemcsak a községek világítási igényéit akartuk kielégíteni, nemcsak kulturális fejlődésének akarunk ez által segítségére lenni, hanem a villamos áramnak a mezőgazdaság terén való fejlődését is előmozdítani akarjuk és a kisiparnak is hathatós támogatására akarunk lenni. Ma a gázgyárunk 2,000.(100 köbmétert, villamostelepünk 11,000.000 kilowattórái, ' vízmüvünk 1,50.000 köbméter vizet termel. Sajaí ' magunk teljesítettük mindenkelt■ oDriífa c kölcsönétek kamatoztatását és amortizációját, sőt a városi házipénztártfjís éyről-évre, hathatósabban támogattuk, úgy, hogy Í93^rbl, többmin t 400.000 pengő azaz összeg, amelyet a város házipénztárába beszolgáltattunk. Gyógyfürdő és földgáz. Végül a Vásáry polgármester által is említett hőforrásról, amely Debrecen minden polgárának szívügye most, beszélt Rimanóczy Béla: — A hőforrás vizét a Sámsoni útról elvezetjük a nagyerdei strandfürdőhöz — mondotta — amelyet kifejlesztettünk olyanná, mint például Baden bei Wien és gyógyfürdőt is létesítettünk ott, amely Debrecent fürdővárossá lépteti elő. A hőforrás gázát, bevezetjük a gázgyárba és itt a kőszén-gázzal vegyítve fogjuk feldolgozni, természetesen ily módon redukált árban tudjuk úgy a fűtési, mint a főzési és világítási gázt a közönség rendelkezésére . bocsa jtäni. Az uj gyógyfürdő terve kész, a strandszezonra, júniusra már meg is akarjuk és bizonnyal meg is fogjuk nyitni. Ötvös Béla.
