Keleti Ujság, 1932. március (15. évfolyam, 50-74. szám)
1932-03-06 / 54. szám
4 L KeietiUjsjbs XV. ÉVF. 54. SZÁM. Megjött a gyászkeretes levél Parisból... Rozsnyói Péterbe halálának rejtélye — Most derült ki, hogy a rablógyilkos apróbb tárgyakat lopott el a bűntett után — Két letartóztatás a Szarkó Gizi-féle bűnügyben (Kolozsvár, március 4.) Rozsnyói Péterke, a Veréb-uccai titokzatos rablótámadás áldozata kint nyugszik a szucsági temetőben. A fagyott rögökre rálekelt nehány nap és kivirit a hóvirág a kis sirdombon... A napokban hajdani játszótársai keresték fel a sirt és szótlanul, köny- nyes szemekkel emelték le diáksapkájukat a kis halott emlékezetére... A rendőrség bűnügyi osztálya pedig tovább qyomoz. Húsz razzia alkalmával Kolozsvár alvilágának e^ész hadserege került a rendőrség elé. A válaszok azonban kategorikusak: — Bizonyitani tudom, hogy ekkor itt, meg itt voltam! Hiába, ezt mégis csak alibinek hivják. Draghiciu Aurel és Chendi Károly rendőr- kapitány újból felidézték Rozsnyai Péter nevelőapját nejével együtt. — Nézzenek alaposan ismét körül a házban, vájjon, nem hiányzik-e valami? — Semmi kérem, semmi. — Jól van, de azért fogadják meg a tanácsunkat. Perzsiék szépen hazasiettek. Otthon pedig olyan házkutatásfélét rendeztek. — Te asszony, — szólalt meg a hentesmester — nem találom az uj nikkel szemüveget, a patent fekete tokkal. Itt kell lennie valahol! Tüzetesen átvizsgálják a szekrényeket, de sehol sem találják. Derzsiné felsikolt: — Jaj, hol a gyöngyös táska és a pénztárca? Még a kéményben is keresték. A női ridikül félkör alakú és szines gyöngyök ékesítik. A pénztárca feketebőrből készült és a francia nyelvű szövegen kivül az áll rajta: Paris. Mind a három tárgyat Péterke apja küldte karácsonyi ajándékképem. A meglepő felfedezés után újból megjelentek a rendőrségen. A gyilkos, több mint valószínű, túladott a Nesze neked selyemkentíő!... Irta: Donáth László. 2. — Hinnye láncoslobogóssa, elment volna?!... Már az otthoni erdőkön járt, vagy inkább bólyászott ott is s nem előre, hanem hátrafelé nézegetett, folyton azt a viritó piros szoknyát leste, ami sehogyse akart a szeme elé tűnni. Végre egy tisztáson leheveredett az erdő árnyékába. Itt még elidőzik, mert hátha, hátha?!... Éppen mindig a menyecske útját se lehet számon tartani, akárhányszor alszeg felé indul, mikor felszeg felé volna dolga. Az erdőn szél lengedezett; hajladoztak, összesimultak az ágak, mintha titkot súgnának egymásnak. — Selyemkendő, selyemkendő, — ezt vette ki a sugdolózásból, ahogy eltűnődött az erdő zúgásán. — Bizony selyemkendő, — kacsintott a hajladozó ágak felé — de még milyen szép virágos fehér solyemkendő!... Itt van né, csak mondjátok meg, jön-e a menyecske, mert ti messzébb láttok. Kivette a zsebéből a kendőt, kiterítette a tisztás pázsitjára s úgy elgyönyörködött benne, mint egy finak legény, kinek ez az első kendő vásárlása. A fák tovább sugdolóztak. — Selyemkendő, selyemkendő, — találgatta magában a sugdolózást, pedig azok azt sugdosták: te vén bolond, te vén bolond!... Valahonnan katicabogárka szállott a kendő sarkára, keresztben, hosszában futkározott rajta apró lábaival, mintha himét vizsgálgatná. — Csak nézd meg jól katicabogárka, mert éppen egy Katicáé lesz a selyemkendő, — mondotta a bogárkának s elkacagta, hogy a menyecskét is éppen Katicának hivják. Aztán ő is a kendő himét kezdte vizsgál- gatni. Eddig el nem hitte volna, hogy egy fej- revaló kendőcskébe annyi szép virágot lehessen ültetni. Vájjon szőtték-e. vagy úgy festet ték? Ujjaival kisérgetni kezdette a cikornyázó vonalakat, mintha rajzolgatna. rabolt tárgyakon. Ilyen esetekben pedig a nagy közönségnek is bele kell kapcsolódnia a nyomozási akcióba. Aki se.it, vagy tud valamit a felhozott tárgyakról, haladéktalanul számoljon he a rendőrségnek, mert a nyomravezető 50GG lej jutalomban részesül. Hatósági vegzaturáktól igazán nincsen miért tartania senkinek. Egyébként Rozsnyai Péterbe apja levelet irt Párizsból. Három évvel ezelőtt a nyomor adta kezébe a vándorbotot. Egyik párizsi gyárban sikerült elhelvezkednie. Derzsiék levélben számoltak be a tragikus eseményről. A tegnap aztán megjött a gyászkeretes levél. — Vájjon ki gondolta volna® — kiált fel a megsebzett apa. Az ember ott hagyja szülőföldjét és a távoli idegen keserű kenyerét eszi, csakhogy gyermeke jövőjét biztosítsa. És ime, most szétfoszlott minden reménység... Itt jegyezzük meg, hogy a Bocskai uccai gyilkosság ügyében folyó vizsgálat, mintha jobb mederbe terelődött volna. Tegnap reggel őrizetbe vettek két uccai leányt, Szarkó Gizella régi haragosait. Egyelőre a legmerevebb tagadás álláspontjára helyezkednek. A megvadult bikát, miután felöklelte gazdáját, kidöntött egy telefonoszlopot, amelyre egy biciklista fel menekült, csendörgolyöfc terítették le (Szászlekence, március 4.) Ebben a naszód- megyei járási székhelyben a napokban tartották meg az országos vásárt, amely alkalommal borzalmas kimenetelű szerencsétlenség történt. Guber Hans árokai gazdálkodó bikát vitt a vásárba. A késő délutáni órákig várt, hátha túladhat rajta. Estefelé aztán szomorúan hazafelé indult. Útközben Szászlekence és Kerlés között a bika megijedt valamitől és a megva dúlt állat felborította a lovasszánt, amelyhez hozzá volt kötve. A következő pillanatban egyetlen csapásra leütötte gazdáját, majd szarvával felhasitoíta a gyomrát. A szerencsétlen földműves vértócsában ott maradt az ut szélén, a bika pedig elrohant. Biciklista jött szembe, alti rosszat sejtve, leugrott a gépről és egy telefonpóznára mászott fel. A megvadult állat most már a telefonpóznát döngette. Megismételt támadásainak eredményeképpen ledöntötte a telefonoszlopot is. A rajta csüngő ember súlyosan megsebesült. Közben lovasszán haladt el az utón, de a kocsis félt lassítani. A bika most a fogat után rohan 1 kifáradva, elmaradt. A szán vezetője talâA rá aztán az ájult, vérben fetrengő emberre, akit felvett és orvoshoz szállított. Az esetről jelentést tett a csendőrségnek, ahonnan két szuronyos csendőrt küldtek a bika megfékezésére. Rá is találtak a falu végén és két golyóval leteritették. Guber Hans életbenmaradásához nagyon kevés reményt fűznek. ÁRLEJTÉSI HIRDETMÉNY F. évi március 26-án, d. u. 5 órakor a cluji nemzeti szinház és a román opera igazgatóságának irodájában nyilvános árverés lesz tartva a büffé bérbeadására 3 évre, 1932. április 1-től kezdve. A zárt és lepecsételt ajánlatokhoz mellékelendő a felajánlott összeg (legkevesebb 30.000 lei) 10,%-a bánatpénzként készpénzben vagy értékpapírokban. Az ajánlatok a teberfüzet szerint készítendők el, amely minden nap 10—1 óráig és 5—7 óráig d. u. a szinház intendánsánál megtekinthető. Az igazgatóság. Rózsabimbó, feslő rózsa, recés-szélű rózsalevél kerekedett ki a vonalakból. Ezen volt mit csodálkozni. — Katicáé lesz a selyemkendő, ez a rózsás selyemkendő, — ismételte örömében, mint a gyermek. Most hirtelen felrepült a katicabogárka s amint utána pillantott, szeme előtt megvillant a piros szoknya. Úgy tott, mintha nem is látná. Ujját tovább huzgálta a rózsák szélén s mondogatta: — Katicáé lesz a selyemkendő... Ez éppen a Katicáé... — Jaj, csakugyan édes apám?! — szaladt oda csilingelő kacagással egy piros köntösös} leányka... Felkapta a kendőt, felpróbálta s azt se tudta, hová legyen az örömtől. — Jaj, csakugyan nekem vette?! — lelkendezett a leányka s úgy tett, mintha tükrött keresett volna, hogy megnézze magát benne. Minyabá nem tudta hányadán van. — Azt neked ki mondta? — kérdezte, mikor egy kicsit eszmclkedett. — Katicáé lesz a selyemkendő, Katicáé lesz a selyemkendő, — utánozta a leányka vastag hangon, amit hallott. Minyabá csak most jött rá, hogy csakugyan a lányát is Katicának hivják. Megnyúlt orral vigyorogta: — Bizony Katicáé, de te honnan a fenéből pottyansz ide?!.. — Itt eprészgettiink az erdőn, — csicseregte a leányka — né mennyit szedtem édes apámnak... Jaj, be jó, hogy találkoztunk, jaj, ha édes anyám is meglátja ezt a kendőt!... Hazáig se fogyott ki a csicsergésből, de a kendőt se vette volna le a fejéről a fél világért. Otthon Sári elhúzta a száját: — Nekem bezzeg nem telik egy karton rokolyára s a vén bolond selyemkendőt vesz a leányának. II. ^Másodikat harangoztak. A nép minden felől \ ilögetett a templomba. Minyabá is készülődött. Éppen kész volt a borotválkozással s az udvaron mosdott az eperfa árnyékában, Sári belülről az ablak fájára tette a szép fehér inget. A szomszéd beszólott: — Jössz-e koma? — Rögtön, csak egy minutát várj, addig kerülj bennebb koma. A szomszéd csakugyan bejött. Koma is, szomszéd is, hát csak nem megy koma nélkül. Mások is elegen megálltak a kapu előtt. Asszonyok, férfiak nagy csoportban várták a két komát. Minyabá a tükör előtt pödörgette a bajuszát. Az asszonyok incselkedtek az uccá- ról: — Legényesre szomszéd, a leány szeme úgy akad meg rajta. — Facsarosra, mint a kondor ökör szarva, azt a menyecskék a leghamarabb észreveszik. — Hiába facsarog, ha a feje mutatja, hogy malomban járt. — No, no, — sunyitott Minyabá — ez még fekete, halljátok, szürkét nem is igen látok benne. — Nem, ha lehunyja a szemét, — kacagott valami fiatalabb asszony. Sári éppen kihozta a vasárnapi ujjast. Egy kicsit poros volt, vagy kettőt rázintott rajta, hogy ne menjen vissza a keféért. Hát valami kicsi csomag esik ki az oldalzsebből s a földön kibomlik. Minyabá eléggé kapná fel előle, de Sári serényebb. Egészen kibontja s meglobogtatja a szeme előtt. — Hát ez mi, hé? Minyabá nem kapja az ujjas ujját, a jobb karját mindenként a balba dugná. Ha a koma nem segítene, fel se tudná venni. Az asszonyok cihognak a kapu előtt, a férfiak lesunyitják a fejüket. — Biz az egy szép selyemkendő!... Sári sápadozik a méregtől. — Ezért jártál megint a városban, ez volt az a sürgős dolog, ezért kellett eladni a mázsa búzát?!.. Kinek vetted, te akasztanivaló, mondd meg, kinek vetted?!... (Befejezése következik.)
