Keleti Ujság, 1932. március (15. évfolyam, 50-74. szám)
1932-03-05 / 53. szám
4 KeletiUjsKG XV. ÉVF. 53. SZÁM. 8 finn konnáirgcsapatoft bekerítették a fegyveres lappo-csapaíokat Az egész ország területén életbelépett az ostromállapot iLondon, március 3.) Revalon át érkezett jelentések szerint a finn kormánycsapatok, amelyeknek élére maga Swinhufwud köztársasági elnök állott, bekerítették a fegyveres lappo- csapatokat. A kormány életbelépi ette az állam hatályosabb védelméről intézkedő törvényt, ami egyet jelent azzal, hogy az egész ország területén érvénybe lépett az ostromállapot. Helsinki védelmére az egész fegyveres erőt igénybe kellett venni. A főváros képe olyan, mint 1914-ben mozgósításkor. A köztársasági elnök rádióüzenete. (London, március 3.) A finnországi eseményekről még mindig nem lehet tiszta képet alkotni. A köztársasági elnök nevében tegnap rádióüzenetet közvetítettek a lappo-mozgalom részeseihez, melyben felszólítják őket lakhelyeikre való visz- szatérésre. Ellenkező esetben a kormány lázadásban való részvétel címén bírói utón felelősségre vonatja a jobboldali forradalmárokat. Ugylátszik, a felszólításnak nem sok foganatja volt. A távíró és telenfoncenzura erősebben működik, mint valaha. Ötszázmilliós kincsesláda, amelyből bőven telik a spanyol exkirály leányainak hozományaira (Párizs, március 3.) Alfonz spanyol exkirály nagynénjének, Eulália hercegnőnek a kincsesládája már esztendők óta foglalkoztatja az európai közvéleményt. A kincsesláda tizennégy esztendővel ezelőtt eltűnt és amikor a spanyol királyi családot eltávolították Spanyolországból, Eulália hercegnő a forradalmi kormánytól a kincsesláda kiadását követelte, úgy, hogy az a gyanú is felmerült, hogy a kincsesláda egyáltalában nem is létezik. A legnagyobb meglepetésre most végre sikerült megtalálni a kincseket rejtő bőröndöt, amelyben ötszázhuszmillió lej értékű ékszer volt. A spanyol hatóságok megállapították, hogy a koffer 1918-ban, mint diplomáciai pod- gyász érkezett meg Spanyolországba és miután nem volt rajta feltüntetve, hogy milyen értékű a tartalma, egyszerűen betették egy raktárba. A spanyol kormány úgy határozott, hogy a kincseket kiadja Eulália hercegnőnek, aki most egy párizsi kolostorban él. A hercegnő már nyilatkozott is az újságíróknak arról, hogy mire fogja felhasználni a kincseket. A legnagyobb részüket Beatrice hercegnő, a hajdani spanyol király legidősebb leánya kapja, a többit pedig szétosztja a többi királyi hercegnők között, akik igy jelentékeny hozományhoz jutnak. Eulália hercegnő kincsei azonban további bonyodalmakat fognak okozni a spanyol királyi családnak. Alfonz exkirály ugyanis nem akarja megengedni, hogy a lányai férjhez menjenek Eulália hercegnő unokáihoz, Alvero herceghez és Bourbon-Orleans herceghez, mert a közeli rokonság miatt nem helyesli ezt a házassági tervet. A lányai azonban kijelentették, hogy apjuk tilalma ellenére is férjhez fognak menni unokafivéreikhez, amit most annál köny- nyebben megtehetnek, mert Eulália hercegnő kincsei olyan vagyonhoz juttatták őket, hogy az exkirálytól nem kell hozományt kérniök. Hir szerint a spanyol exkirály, hogy a botrányokat elkerülje, bele is fog egyezni a lányai nak a házasságába. A spanyol királyi családban még egy há zasságkötésre készülnek, az asturiai herceg, a volt spanyol királyi pár fia legközelebb nőül fogja venni Kira orosz nagyhercegnőt... Anyagilag ez nem valami jó parti — ha csak az orosz nagyhercegi családban is nem találnak hamarosan egy kincsesládát. Az interimár-bizottság alőtt megkezdődött a vizdijak szabályrendeletének vitája (Kolozsvár, március 3.) Az állampolgárok jövedelmeinek csökkenésével egyidejűleg mindenki az élet olcsóbbátételétől várja a helyzet javulását. Mert nálunk különböző adónemek és a megszámlálhatatlan taxák valósággal sir- badöntik az egzisztenciákat. Kezdve a lakbéreket emelő házadóktól, egészen a vizdijakig olyan horribilis összegeket fizetünk, hogy az egyén keresetéből alig jut valami ruházkodásra és a kulturális igények kielégítésére. Pár nappal ezelőtt beszámoltunk a vizdijak kérdésének tarthatatlan helyzetéről, kihangsúlyozva , a Magyar Pártnak a kérdésben tanúsított állásfoglalását. A vízdijakat is szabályozó szabályrendeletet most tárgyalja az interimár- bizottság. A szabályrendelet tervezet jelentős pontokban sérti a polgárság érdekeit s bár némely visszásságot megszüntet, illetve enyhít, a valóságban felemeli a vizdij-bevételt. Az interimárbizottság kebelében is vita indult meg, mert vannak, akik a közönség, a polgárság ama követelése elől, hogy leszállítsák a tervezett vizdijakat, nem akarnak egészen elzárkózni, viszont mások eleve elzárkóznak az általános árredukció elől. A vitára alkalmat ad a Magyar Párt kolozsvári tagozatának a beadványa, amely pontonként fellebbezte meg a szabályrendelet-tervezet sérelmes szakaszainak nagy sorozatát.-EGYESÜLETI ELET *••• EKE meghívó. Az Erdélyi Kárpát Egyesület turista szakosztályának elnöksége tisztelettel felkéri az EKE tagjait, jóbarátait és a turistaság! eszme iránt komolyan érdeklődőket, hogy a f. hó 8-án, kedden este 8 órakor a Calea Moplor Monostori utón volt Zajzon- féle vendéglőben megtartandó turista összejövetelen megjelenni szíveskedjenek. Az „Elet Iskolája“ előadássorozat, melyet a Katolikus Nöszövetség a piarista gimnázium nagytermében rendez, folyó hó 4-én, pénteken fél 7-kor folytatódik. Dr. Fugulyán Kata: A nő fizikai felkészültsége a házasságra címen tart előadást. Ezen előadás kivételesen csak hölgyeknek szól, a többi előadásokra férfiakat ia szívesen lát a rendezőség. A Zsidó Nőegyl8t f. hó 6-án, vasárnap délután 5 órai kezdettel a „Palace" nagytermében tánccal egybekötött teadéluánt rendez. Mivel külön meghívók nem küldetnek széjjel, a jótékonycélra való tekintettel, ezúton kér minél számosabb megjelenést a Rendezőség. Nesze neked se’yemkendőL. Irta: Donáth László. Minyabá csak bólyászott a. vásáros nép között, mintha minden dolgát elvégezte volna, valójában pedig azt ügyelte, hol árulnak selyemkendőt, s arra volt a legfőbb gondja, nehogy véletlenül falujabelivel találkozzék. Koros ember az effélét suttyomban veszi meg, mint a lány a pirositót. Karján már ott lógott a két kötőfék, amiért a vásárba jött, mert hogy mostanában kötéllel kötögette a jászolhoz, egyik lovát majd kárul vallotta. Még este hurokra mehetett a nyakán s ha ki nem néz hajnaltájon, reggel biztosan dögölve kapja, hisz már alig rúgott egyet- egyet. Erre hát szükség volt, amint Kicei Mihálynak is szükség az a fütyő bicsok. Szinte esztendeje esdődik utána s ha már ennyiben van, Katicának is megvette a piros gyöngyöt, ne nyűglődjék többet már a leányka se. Megtapogatja a zsebét, ott a gyöngy is, a fütyő is, csak a selyemkendő van még hátra, ami mindennél fontosabb. Oda sunnyog hát egy hosszú sátor elé. Egy ideig valami gyászosfeketa kartont babrálgat, aztán a szeme sarkából a boltosra kacsint s hüvelykével egy gyönyörű fehér selyemkendőre bök: — Annak mi volna az ára? kérdi nagy titokban. Az árus egy pillantást vet a kendőre s dicsérni kezdi a kartont, hogy az még a régi, békebeli, amilyet ma nem gyártanak. Csupa véletlenül maradt a boltjában, mert a segéd valamikor a polc mögé ejtette s csak mostanában került elé. Tiszta véletlenül pakolta fel. mert ez igazán nem vásári portéka, annak itt az árát meg nem adják, mert ma a vevőnek olcsó rongy kell, hanem ilyen régi bizalmas embernek mégis csak megsúgja. Odahajol a füléhez: — Három pengő... Mai pénzben háromszáz lei... Alku nélkül, — súgja Minyabának, de szemével az asszonyokat figyeli, kik a karton felé sanditgatnak. Minyabá nagy hunyorogva titkolózik: — Kétszáz... A boltos szörnyen felhúzza a vállát: — Ezért a fáin kartonért?!... Hátha soha el nem adnám?!... Nézze bácsi... — Kétszázötven, — igy megint Minyabá. — Nem alkura kértem érte, — bizalmaskodik a boltos — sőt, ha jobban utána számítok, kevesebbet mondottam a valódi áránál. — Nyolcvan no s kész... — Alább még egy bánival se. A kartont már három-négy asszony is nézegette. — Ez csakugyan békebeli, — mondta egyik titkolózva a többinek. — S hogy ennek métere volna háromszáz lei?! — szörnyülködnek a többiek. — Dehogy anyám, dehogy, nem vagyok én tolvaj, egy rend ruhára való háromszáz lej, — tiltakozik a boltos keményen — nem nyúzom én a vevőket, mint itt Eörül ez a sok nyigucás. Az asszonyok összenéznek, limitálnak. Egy rendes ruhára hat méter kell, akkor métere csak ötven, ami csakugyan nem drága... Egyikük hát megígéri a negyvenet. Közben Minyabá a boltosra hunyorit. ujjá- val a selyemkendőre int s kotorja elé a pénzt az oldalzsebből. Az egyetlen mozdulattal kapja le a selyemkendőt s mig más a szemét elpillantaná, már be is pakolja. Minyabá elteszi s tovább állít vele. Fél, hogyha tovább vár, a kartonból is rásóznak egy rend ruhára valót, ami a feleségének éppen kéne... Jár-kél a vásárban, szemével a menyecskét ügyeli, kineE akkora vágyása volt a selyemkendő. Begyesen lép, legényesen, mintha húsz esztendőt le akarna tagadni az életéből. Együtt jött a menyecskével. Véletlenül, még otthon a falu végén találkoztak s hogy más nemigen jött, hamar szorongatni kezdte a menyecskét. Eleinte húzódozott, mert biz ő már korosocska hozzá. Iskoláthagyott leánykája van, aki már a táncban is szöszmötöl az apróbb legénykékkel. — Nyughassék, mert valaki meglátja s nem lesz nyugta Sári néntől, — mondogatta, ahogy csipdesett feléje. Minyabá is gondolt erre, mert ha valamivel vénebb is az asszonyféle, könnyen nem hagyja a maga jussát, de már meglobbant a parázs s nem akarta békén hagyni. Az erdő közt már a menyecske se húzódott az öleléstől s mikor ezt a selyemkendőt megígérte, éppen oda-oda simult. De hol járhat, mikor úgy beszélték, hogy a sátrak közt szemmel tartja. — Majd megkerül, — tapogatta meg a se- ljjpinkendőt a zsebében — ennek megérzi a szagát, ha menyecske. Jött-ment, nézelődött mindenfelé, a kalapját legényesen vágta félre s kicsin mult, hogy arra a fene forgó hintára fel nem ült. A fogadó felől muzsikaszó hallszott. Az udvaron sebes táncban kavargóit a fiatalság, hanem a menyecskét itt is hiába ügyelte, azt valahol elnyelte a sokadalom. Délutánra kerekedve szomorúan indult ha zafelé. Leptiben ment, abban bízott, hogy menyecske is elidőzött. Még a görnyedt vén- asszonyok is mind elibe kerültek s a népek már erőst gyéren szállingóztak, mégis mindhiába tekinthetett hátrafelé, a menyecske se- holse jött. (Folytatjuk.)
