Keleti Ujság, 1932. március (15. évfolyam, 50-74. szám)
1932-03-30 / 74. szám
XT. ÉYF. T4. SmL KumUjsm 5 Egy volt rendőrkapitány családirtása és öngyilkossága Marosvásárhelyen Agyonlőtte feleségét, húszéves leányát s azután önmagával végzett Oreskovits Jenő volt rendőrkapitány Egy régi dráma emléke. Oreskovits hatvanöt éves robosztus termetű! ember volt. Eredetileg katonai pályáira készült, de azután mivel szegény ember létére a nősülésre szükséges kauciót nem tudta letenni, viszont szive választottjáról sem tudott lemonda ni, inkább a katonai pályát hagyta ott. Házassága azonban boldogtalan volt Felesége nem vesztette el szimpátiáját az uniformis iránt és egy katonatiszttel kötött barátságot. Husz-hu- szinöt évvel ezelőtt Oreskovits eszel a katona- ' tiszttel párbajozott is, súlyosan megsebesült s azután elvált az asszonytól. Mostani második feleségével példás családi életet éltek és leányuk nevelésének szentelték életüket. A városban óriási a részvét. A három holt(Marosvásárhely, március 29. Saját tudósítónktól.) Alig csendesedett le a szenzáció, mely a nagycsütörtöki kettős szerelmi öngyilkosság nyomán támadt, már is újabb családi tragédia borzalma döbbentette meg Marosvásárhely közönségét. Oreskovits Jenő volt rendőrkapitány hus- vét másodnapján reggel őrült kétségbeesésében kiirtotta családját, agyonlőtte feleségét, szép, bájos szőke leányát s azután maga ellen emelt fegyvert. Revolverével először főbelőtte magát, majd borotvával átmetszette a torkát is, nehogy valami módon életben maradjon. A szörnyű vérengzésnek a hire percek alatt terjedt el a városban és mindenütt a legmélyebb megütközést váltotta ki. Általános és őszinte emberi részvét nyilvánult meg városszerte a tragikus véget ért család iránt, mely úgy a múltban, mint a jelenben is mindig köztiszteletben álló tényezője volt Marosvásárhely társadalmi életének. Mi idézte elő a tragédiát? Oreskovits két búcsúlevelet hagyott bátra, egyiket egy rokonának, másikat a rendőrségnek. A rendőrségnek irt levélben szörnyű cselekedetét azzal indokolja, hogy jelenlegi ügynöki irodája sehogysem megy és kétezer lej havi nyugdijából nem tud kötelezettségeinek eleget tenni. Azért pusztítja el családját is, nehogy nyomorba jussanak és az uccára kerüljenek. A szerencsétlen ember — ugylátszik, — sokkal sötétebbnek látta anyagi helyzetét, mint amilyen valójában volt. A Hold uecában saját házában lakott és a mai válságos időkben is fenn tudta volna családját tartani úgy s talán még jobban, mint mások, ezrei az állásnélkülieknek, nyugdíjasoknak s a többi küzködő és verejtékező nincsteleneknek, akik mégsem lesznek öngyilkosok és családirtók, mert van bátorságuk szembenézni az élettel. csaknem teljesen átvágta a nyakát, mire összeesett. 4 • f . A visszatérő cselédleány már a három halottat látta viszont. Oreskovits a szörnyű tettet egy hatmilimé- teres forgó pisztollyal és egy katonai Frommer pisztollyal követte el testet a kórház halottas kamrájában ravatalozták fel, Oreskovits utolsó akarata szerint. A leány menyasszonyi ruhában fekszik a ravatalon. A kórház körül olyan nagy volt a tolongás a délutáni órákban, hogy a rendőrség rendzavarástól tartva, lezárta az útvonalakat. A temetés szerdán délután lesz. Egy dési bankigazgató feleségének öngyilkossága Egész éjjel viaskodott a halállal a tragikus sorsa Kttbacher Eerencné (Dés, március 29.) A kis szolnokdobokai megyeszékhely ünnepi csendjét megdöbbentő tragédia hire zavarta meg. Husvét első napján este revolverrel öngyilkosságot követett el Kiibacher Ferenc bankigazgatónak a Magyar Párt ottani tagozata elnökének felesége és hétfő reggelre a tragédia teljessé lett: a szerencsétlen uriasszony egy éjszakán át tartó haláltusa után kiszenvedett. A Kübacher-család az egyik legtekintélyesebb tagja Dés társadalmának. Kübacherné évtizedeken keresztül vezetője volt a dési jótékonysági mozgalmaknak és általános szeretet vette körül. Az utóbbi időben azonban állandóan rosszullétről panaszkodott és a családtagoknak is konstatálniok kellett fokozódó idegességét. Lelkiállapotát súlyosan befolyásolta az a végzetesnek bizonyult betörési kísérlet, amely a mult héten történt a Kübacher-házban. Éjszaka betörök hatoltak be a bankigazgató lakására, de Kübacber revolverrel támadt rájuk és igy az éjszakai kaland minden kellemetlenebb következmény nélkül végződött. Ezek az izgal- mák azonban Kübacherné idegállapotát még inkább lerontották s azóta sehogy sem tudott megnyugodni. Hallucinált, mindig a betörőkkel foglalkozott. Egy óvatlan pillanatban meg* szerezte férje revolverét, amellyel aztán vasár* nap este fél 8 órakor elkövette végzetes cselekedetét. Kübacherné levelet nem hagyott hátra és az alatt az éjszaka alatt, amig tusakodott a halállal, egy pillanatig sem tért eszméletére, így tehát az egyedüli magyarázat az öngyilkosságra az elmezavar, amely a borzalmas tragédiához vezetett. A szerencsétlen uriasszony halálának hire mély részvétet váltott ki a város egész lakosságából. A legátusok félj egye A végzetes reggel. Mint rendesen, húsvéthétfőn is reggel hét órakor ébren volt a család. Oreskovits felkelt és a szomszédos szobába ment, hogy Írásbeli dolgait elintézze. Felesége az ágyban pihent tovább, Aliz leánya szintén fekvő helyén, a sez- lonon maradt. Ünnep másodnapja van — gondolták — nem sietnek hát a felkeléssel. Nyolc óra tájban a cselédleányt elküldötte hazulról Oreskovits az irodába azzal az üzenettel, hogy ma nem fog bemenni. Alig távozott el a cseléd. Oreskovits készülődni kezdett végzetes tettének elkövetésére. Négy szerszámot rakott elő a konyha asztalra: két revolvert, egy osztrák-magyar kardból készült konyhakést és egy borotvát. És akkor, mint akit űzött a végzete, a 2 revolverrel a két kezében visszament a hálószobába, egyenesen a felesége ágya elé. Az első lövést az asszony nyakszirtjére adta le. a másodikat a bal halántékra. Oreskovitsné ülő helyzetben volt, a Tolnai Világlapot olvasta. így érte a halál és igy is maradt. Ekkor a lövések zajára felriadt leányához ugrott s halántékon lőtte őt is. A szőke leányfej vértől boritva bukott a párnára és a, szerencsétlen apa, a konyhakéssel is beleszurt, hogy ne hallja a halálhörgést. • A hálószobából a konyhába sietett és egy golyót a saját koponyájába röpített. A reszkető kézzel mér nem tudott olyan biztosan célozni, mint az előbb. A golyó megállt a homloküreg- ben. Még volt annyi ereje, hogy a borotvával istósiss rajzszer, műszer, rajz- és pauspapir legolcsóbb Lepage- nál, Cluj-Kolozsvár. Kérjen jegyzéket. Tévedés, vagy rosszakarat, hogy a kolozsvári protestáns theologusok megkapták ingyen a féíjegyet az ünnepekre, de nem utazhattak veie (Kolozsvár, március 29.) A kolozsvári református és unitárius teológia növendékei minden évben legációra mennek vidéki városokba és községekbe az ünnepek alkalmával. Mindakét felekezetnél ősrégi szokás ez s a múltban a CFR vezérigazgatósága a teológusok részére féljegyet utalt ki. Természetesen a féljegy kiutalásának megvan a maga bürokratikus útja. Kérvényt kellett benyújtani Bukarestbe s annak az alapján eddig el is küldötték a féláru utazásra szóló carneteket. A féláru jegyek kiutalásánál az idén sem történt semmi baj. A jegyek megérkeztek Kolozsvárra, szétosztották a református és unitárius teológusok között és akik pénteken elutaztak vidékre, az állomásnál nem támasztottak semmi akadályt. Viszont azoktól, akik szombaton akartak elutazni, az állomási pénztáraknál a féljegyet nem fogadták el, kijelentették, hogy csak a román husvét előtti virágvasárnap és a román husvét között lehet a jegyekkel utazni. Hatvan teológus tehát nem tudott elutazni a húsvéti ünnepek alkalmával légáeióba, vagy ha valamelyik mégis csak el akart menni, akkor kénytelen volt az egész jegy árát kifizetni. Hiába magyarázták, hogy nekik a CFR vezér- igazgatósága a múltban is a magyar húsvéti ünnepekre utalta ki a féljegyeket s az utazás elé soha semmiféle akadályokat nem görditett Hiába hangoztatták, hogy a román virágvasárnap és husvét között már nem utazhatnak, mert a magyar husvét alkalmával kell elmondani a prédikációjukat. Először aa intézet igazgatósága azt hitte, hogy a kolozsvári állomásfőnökség rosszindulata folytán nem utazhatnak a teológusok, mert az állomási pénztárnál mind azt hangoztatták, hogy a jegyek a román húsvéti ünnepekre érvényesek. Utóbb azonban kiderült, hogy a bukaresti központi adminisztráció tévedéséből és tudatlanságából származik minden hiba. A féljegyeket ugyan szabályszerűen kiutalták, de a CFR központi vezérigazgatóságán nem tudják, vagy nem akarják tudni, hogy a román húsvéti ünnepek későbbre esnek, mint a magyar husvét. A két teológia vezetősége interveniált a kolozsvári állomásfőnökségnél, ahol belátták, hogy itt hiba történt, de a saját hatáskörükben nem intézkedhettek. Azonnal sürgönyöztek a bukaresti központhoz, nemcsak egyszer, hanem többizben is, azonban onnan semmiféle választ nem kaptak. így történhetett az a szokatlanul felháborodó eset, hogy a kolozsvári református és unitárius teológusok, habár a CFR kiutalta részükre a féljegyet, azt nem használhatták s nem mehettek ki a vidékre. Csak azok utazhattak el, akik az egész jegyet meg tudták váltani, már pedig ismerve a mai rossz gazdasági viszonyokat, érthető, hogy ilyen teológus kevés akadt. Mindenesetre csodálkozunk rajta, hogy a CFR központi vezérigazgatóságán, ahol még ma is több kisebbségi tisztviselő teljesít szolgálatot, fejetlenség, rendszertelenség uralkodik és nap-nap után jelennek meg olyan intézkedések, amelyek az egész országban csak elégedetlenséget és felháborodást keltenek.
