Keleti Ujság, 1932. március (15. évfolyam, 50-74. szám)
1932-03-28 / 73. szám
XV. ÉVF. 78. SZÁM. CseQszlooáíüáőan is... Beszélgetés egy rozsnyói kis- magyarral, aki már nehezen tördelve keresi a magyar kifejezéseket (Rozsnyó, március 26.) A régi buzatér korlátjának dőlve figyelem a játszó gyermekeket. A játszóktól távol, hozzám közelebb kis nebuló könyököl a korlátra és valami könyvben böngész. Micsoda tudós, aki hátat fordít a játéknak és betűket eszik tavaszi napfény helyett? Hozzámegyek, raegszólitom, szépen köszön. — Te nem játszol a többiekkel? — kérdem. — Mindjárt fogok én is, de még nem tudok egy részt a leckémből. — Aha és addig nem esik jól a játék, ugye? — Bizonnem. — És mit tanulsz? . — Dejepist. — Mi az a dejepis? Nem tudod magyarul megmondani? — Dejepis? Dehogy nem, tudom én, tessék csak várni, az olyan..,, tudom én, hogy mit jelen, de... • — De lefordítani nem tudod? Hát mi az? Földrajz? — Nem. — Honismeret? — Nem. — Olvasókönyv? — Nem. — Hát mi van benne tulajdonképpen? — Tetszik tudni, olyan mindenféle, amik úgy történtek régen, meg most is, aztán nem csak nálunk, de más országokban is, meg olyan mindenféle, népekről... ^ — Ja? Hát talán történelem lesz az a dejepis? — Az, az, igen. . "E Szóval — a kismagyar itt a húsvéti ég alatt már csak körüldadogja a „történelem“ szót, mond hozzá minden hasonlót, de rá nem talál, a fogalmat ismeri, a fogalom magyar köntösét elfeledte... <— Mondd csak, aztán tanultok-e -abban a Dejepisben a magyarokról is?- Igen, hogyne. — Miket? ■— Hát — — No, taian nem valami jókat? — Hát olyat is, nem éppen, hogy —- ■ — No? — Hogy hát vad népek voltak, meg — — No és valami jobbat, szebbet, nem hallottál róluk? — De azt is, hogy jól tudtak lovagolni. — Nem mutatnád meg nekem azt a részt a könyvedben, ahol ezek vannak? — De igen, tessék csak várni, tnöglelem mindjárt. És fürgén lapoz. Megjegyzem a címlapot: Gebauer-Jirák-Reitler könyve, Koménium kiadás, Frága 1926. A szerző neve elé irt szavakat kismagyarom igy fordítja le: „Megcsinálta és kikészítette“. Lapoz. Az 54. oldalon megáll: itt van. No, lássuk csak. — Hát most fordítsd le nekem szépen, mi van itt megírva? Gyakorlottan, simán olvas, könnyen, gyorsas, de a fordításnál kinosan akadozik, gondolkozik. — Az a cime: Magyarok. És igy van benne: Abban az időben — ohrozovali, ejnye no, mi is ez, ohrozovali, pedig tudom, tessék csak várni, én értem, mit jelent. Tessék csak, majd talán tovább: a nagymoravai risa, ejnye risa, pedig ezt is tudom, tetszik tudni, mikor valakinek olyan sok van, földje és minden és messze mind a övé. — Talán birtok? Földbirtok? — Nem, nem. Olyan, de nem az. — No mondd csak, mi van tovább? — A magyarok származtak Ázsiából és —' magukhoz — húzták — a — síkságokat. — És — a síkságokba — behúzták a mostani déli Rus- kót. — No folytasd csak. ~... a mostani Ruskót, ahonnan többször lopni -— vypravy, — nem, hogy is kell azt mondani, igen, — lopó felszereléseket vittek a szomszéd földekre. (Ez alighanem azt akarta jelenteni a könyvben, hogy többször kicsaptak a szomszéd országokba rablóhadjáratokra.) És olyan vad emberek voltak és b.arensok EGY HÚSVÉTI AJÁNDÉK!->■■■ .\;4 Az u]ortan leszámított áraknak köszönhető, hogy mindenki tulajdonosa lehet egy nagy* szerO „PHILIPS“ vevőkészüléknek. Kérjen bemutatást! Ke lett'Újság harciasak?) és buták, mint az ő — (itt megint hosszú tépelődés, szókeresés, mig ráigazi- tom a kismagyart a szükséges, de elfelejtett „elődeik“ szóra) elődeik a hunok és avarok. Volt — nekik — sok — lovuk, amin — tessék csak várni, ez most olyan, Jiogy valamit igenigen kell tudni... — Talán nagyon jól? Pompásan? Kitünően? '— Igen-igen, kitünően. Kitünően tudtak rajtuk, rajtuk... — Lovagolni, — mondom én... — Nyáron sátrak alatt éltek és télen kis szobákban — aoBoosaB — Szobákban? Talán kunyhókban? — Igen, kunyhókban, z rakosu, az olyan sárga, mintha föld volna, de más is van benne. — Vályog. — Az, igen. Vályogból és az a másik sárga, ejnye no, hogy is hivják, igen! Agyagból. És ez úgy megy szakadatlan. Együtt könyökölünk a fakorláton, kismagyarom egészen beleizzad az erőlködésbe, minden nem lelt szónál kezeit tördeli, tarkóját vakargatja, elszomorító látni: egy megbénított kis lélek, amelyből kiszedték a saját ősi gyökerét, s újat, idegent ültettek a helyébe. LEGJOBB HÚSVÉTI AJÁNDÉK EGY (SZERENCSÉS SZÁMÚ Állami Osztálysorsjegy A KERESKEDELMI HITELINTÉZET RT.-tóI Cluj-Kolozsvár, Piaţa Unirii (Főtér) 20 szám. ä 3
