Keleti Ujság, 1932. március (15. évfolyam, 50-74. szám)

1932-03-27 / 72. szám

XV. ÉVF. 72. SZÁM. KeletiUjskg 7 VámbéryÁrmin izgalmas regénye A %,hét nyelv tanítómesterének“ küzdelmes nyomorától ez angol király barátságáig (Lotídon, március 25.) Az angol és a magyar tudo­mányos világ most ünnepli Vámbéry Ármin, a világ­hírű magyar Azsía-utazö születésének századik évfor­dulóját. Az ünneplés során nagy tudományos érdemei mellett mindenütt megemlékeznek kalandos élettörté­netéről is, amely függetlenül a nagy tudományéi éÍ!éd~ mér.yektcl, különösségével, szokatlan fordulataival egyike a légéi de kf eszi több és legizgalmasabb regény ék­nek. A; ja fiatalon halt meg. aiig pár héttel Vámbérv születése után. A kis Ármin, aki három-négyéves korá­ban bullát in valamely véletlen következtében örökre megbénult, a dunaszerdah-. lyí zsidó Is'tóteMrt kezd*e meg a tanulást. Családja azonban annyira szegény volt, hogy tízéves korában nála cgy-két évvel idősebb «énje szolgálni ment, maga vedig szabóinasnak Ajl'Ä'l Esztendő múltán a tü és cérna mellől a szent gimnázium szólította el. Előbb azonban féléven át a nyéki korcomáros fiát tanította bibliára, mellesleg, ami a zsidó üázitauársággal nera voit inkompatibilis, pin- céreskedett a korcsmában » tisztogatt* * uvaláti csiz­máit, hogy szerezhessen nyoic forintot, amivel eljuthas­son az ígéret földjére: a piaristák azentgyörgyi gim­náziumába. Ettől kezdve egyik város gimnáziumából a másikba kódorgóit: szomorú idők voltak ezek is. Hol igen si­lány ellátásért, hol havi két forintért tanított gyerme­keket. Valamivel jobban fizetett a szerelmi levelezés, amivel szakácsnak és szobalányok bízták meg néha­napján. Irán földje a valóságban egyáltalán nem volt olyan gyönyörűséges, aminőnek persze költők nyomán az ö fantáziája festette. Útjára Vámbérv dervisköntöst öl­tött s mint kolduló dervis jutott el Perzsia fővárosába. Teheránba. Ez a dervis-inkognitó azt jelentette, hogy ron­gyokba burkolva nappal koldult, éjjel pedig valame­lyik muzulmán kolostorban imát mormolt és himnuszo­kat énekelt. Miután a nemes Bokhara és a paradicsom­hoz hasonlatos Szamarkand szent sírját meglátogatta, 1864 telén visszatért Teheránba s onnan haza Euró­pába. Világsiker. Pesten kevés időt töltött, Londonba ment, hogy ott számoljon be utjának tudományos s méginkább politi­kai tanulságairól. Az angolok nagyon szívesen fogadták, utjának le­írását John Murray, az első angol könyvkiadó adta ki. Mint európai hírű ember tért vissza Vámbéry Buda­pestre, ahol aztán kinevezték a budapesti egyetemre a keleti nyelvek tanárának. Csak ezután kezdődött meg igazában nagyterje- delmü irodaim! munkássága. Munkáit leginkább három nyelven: magyarul, angolul és németül Irta. Nemcsak tudós volt, de publicista is s tekintélyét az angolok közt leginkább publicisztikai munkásságának köszönhette. Nem egyszer volt vendége az angol királyi udvarnak: hetvenedik születésnapján VII. Edward mint barátjá­nak gratulált s Igen bizalmas lábon élt az előkelő an­gol arisztokráciával is. Konstantinápolyban nem kevésbé ünnepelték, mint Londonban. Nevét csupán Péterváron emlegették gyü- lölséggel. Amilyen hü barátja volt Angliának, épp oly ádáz gyülölséggel beszélt Oroszországról, annak euró­pai és ázsiai céljairól. Mint orientalista, geográfus, etnográfus, nyelvész és publicista tömérdeket irt. Első munkájának, amely először angol nyelven jelent meg: Utazásom Közép-- Azsiában a elme. Irt ezenkívül vázlatokat Közép- Azsiából, csatagáj nyelvtanulmányokat, megírta a tö­rök nyelv etimológiai szótárát. Bokhara történetét, vé­gül Küzdelmeim címmel önéletrajzát, amely szintén an­golul jelent meg 1913-ban, halálakor, egy küzdelmekben és komoly sikerekben egyaránt páratlan gazdagsági élet zárult le. Az egykori milíiomost nincs, aki eítemettesse Fóiis Salamon Mihály szomorú históriája — Negyven évig kuporgatta, őrizte a vagyont s ofreg korában hágott nyakára a millióinak Tanulmányok rz Orczy-kávéhf.Ojaa. A „nagy idők" megszületése még Pozsonyban érte. ívz utolsó diéta alatt néhányszor megfordult az ifjúság karzatán s hadotta Kossuthot. A szabadságharc levőre- lésekor, hogy tizenhat forintnyi adósságát megfizet­hesse, neveidnek és nyelvtanitónak ment. Hiába hirdette magát hét nyelv tanítómesterének mert olvasott és értett német, francia, olasz, latin, zsidó, tót és magyar nyelven, alkalmazást csak sze­gény zsidóházaknái kapott, ahol az volt munkája bére, hogy osztozhatott kenyéradójának nyomorúságában. Még jól folyt a dolga, ha a legszegényebb város­részben félágyat bérelhetett, vagy ha esténkint olvas­gathatott az Orczy-kávéházban és ha naponkint agy- szer jóllakhatott fekete kenyérrel, vagy sült krumplival. Minden kísérlete, hogy valami állást kapjon, ku­darcot vallott s a nyolc nyelv, mert időközben megta­nult spanyolul is, épp oly kevéssé segített nyomorúsá­gán, mint korábban a hét nyelv. Eljárogatott az egyetemi könyvtárba, ahol megis­merkedett Garay Jánossal, az Obsitos költőjével, aki aztán bemutatta a már akkor beteges Vörösmartynak. Ekkor tanult oroszul és törökül s tiz nyelv ismeretével meg volt annyi haszna, hogy ráterelte pár kiváló em­ber figyelmét. Konstantinápolyba, majd onnan nagy keleti nta* sásra vágyódott: csábította öt Körösi-Csoma Sándor példája. Eötvös József báró, Kemény Zsigmond, Teleki József gróf és Hunfalvy Pál gyűjtöttek egy kis-üt&ölt- séget és szereztek egy féláru gözhajójegyet. így végre huszonötéves korában megindulhatott Konstantinápoly fölé. Dervis-inkognitóba«­Ekkor és így kezdődött Vámbéry egyáltalán nem mindennapi pályafutása, Neve'.ősködött, ujságlrósko- dott és hogy fölkereshesse és megtalálja az Ázsiába; maradt ősi magyarokat, megtanulta a csatahaj -nyelvet, azaz a keleti török nyelvjárást, abban a reményben, hogy a csatagáj-nyelv a magyar nyelv származásai'* és ősi alapjára is világot dérit. Négy év múltán, 1861 tavaszán, Vámbéry hazajött Pestre, hogy mint levelezötag, széket foglaljon az Aka­démiában. Akkor határozta el, hogy mint sztambuli la­kos, Resld effendi, beutazza a középázsiai izláÍnságot és Szamarkand, Belkli és Bokhara nyilvános könyvtá­raiban anyagot gyűjt a magyar nyelv származásának és atyafiságának megállapítására. Utazásának célja mint mondotta, nem az őshaza felkutatása, csak egy nyelvészeti igazság megállapítása. Veszedelmes kalandokban, nyomorúságban, de tu­dományos eredményekbe* is ritka gazdag vállalkozás volt Vámbéry középázsiai utazása. Kisebb kalmárkara- ván volt az alkalmatosság, aassllysi a szamarkand! utat megtette. Egyéb ■yomorusigsk: mellett seakadat- lanul csatázni kellett a kurd rablókkal. (K«iom-ir, uuireiu.s 2-V) A. város idősebb polgárai bizonyára emlékeznek még Fórig Sa­lamon Mihályra. a régi idők hires tárogató- sára. ki ti legnevesebb cigányzenekarokban ját­szott. A háborít előtt bárom nagy értékű ingat­lan fölött rendelkezőit és a bankokban is tekin­télyes betétjei voltak. A Kossuth Lajos, Király és Bethlen uccui házakat mai értékelés szerint három-négymil­lió lejre becsülnék. A meggazdagodott cigány­zenész nyugalomba vonult és a háború kitörése óta mint magánzó éldegélt Kolozsváron. Igen ám, csakhogy a kedélyes Fóris Salamon Mi­hály nem tudott belenyugodni az egyhangú életmódba, egyszer csak nekibusulta magát és szinte estéről-estére nagyszabású murikat ren­dezett. Jó hetvenes volt már ekkor, de ifjúkori hangulatok is megrohanták, nőknek csapta a szelet s az összekuporgatott vagyon egyre job­ban megcsappant. A forradalom idején már egyetlen ingatlana sem volt. Elúsztak a milliók, de azért még akkor meg volt a bankokban elhelyezett néhány százezer leje. Fóris Mihálynak fia is volt. aki egyetemet végzett, a budapesti rendőrség kötelékébe lé­pett mint rendőrfogalmazó. A fiú sem takaró koskodott s igy együttes erővel hágtak a nya­kára a szép vagyonnak. 1930-ban már csak százezer lejük maradt és a 82 éves Fóris Salamon Mihály útlevelet váltott, hogy Budapestep a fiánál telepedjen le. ma. Tény az, hogy a mult hét elején újból fel­tűnt Kolozsváron. Elsőnek Ispasiu rendőrségi fényképészt látogatta meg, akinek rezignált hangon panaszolta el, hogy az utolsó százezer lej is elúszott és most az élienhalás veszedelme fenyegeti. Ispasiu, aki még a régi jó időkből ismerte az öreg Fóris Salamont, azzal vigasztalta, hogy majd elhelyezik a szegények házában. — És mit csinálok addig? — Esetleg a dologházban szállásoljak el. Ebben maradtak. Fóris Salamon Mihály a hajdani milliomos, háztulajdonos, bevonult a város legsiralmasabb szállóhelyére. Régi szalon­kabátja és tekintélyt kölcsönző ferencjó: ka-sza- kálla valahogy megkülönböztette a többi jött- ment népségtől. Pál nap múlva^oaszullétről panaszkodva a betegszobába vitték, ahol félnapi agónia után csendesen meghalt. Fóris Salamon ’Mihályt azonban el is kel­lett volna hántolni, tie nem volt miből. A rend­őrségnek tudomására jutott, hogy az elhunyt­nak Kolozsváron él egyik jómódú testvére, akit nyomban a gyűjtő fogházhoz idéztek. A jó test­vér azonban kijelentette, hogy nem, hajlandó eltemetni az elhunytat. Mit csináljanak most a halottal? Három napig egy sötét kamarában hevert, majd át­szállították a klinika boctani intézetébe, s most az egyetemi hallgatók végeznek tanulmányokat Hogy Budapesten mi történt, hallgat a fá- a „hullán.“ MEGLEPETÉS! EZ A SZENZÁCIÓ! SZÍNHÁZI elet § h húsvéti albuma több, mint 200 old. Hunyadi Sándor regénye. — Dupla kottamelléklet. Boldog Ifjúság — Egy teljes színdarab melléklet. Előfizetni negyedévre (13 szántra) 36G leiért a Keleti Újság keayvesztálya utjai, P. Unirii 4.

Next

/
Thumbnails
Contents