Keleti Ujság, 1932. március (15. évfolyam, 50-74. szám)
1932-03-26 / 71. szám
4 KeletiUjsao XV. «VF. 71. SZÁM. Londoni TAVASZ . . . Szokásos zordonságával beköszöntött az angol tavasz, telve vérmes optimizmussal. Mintha varázsütésre eltűnt volna a tél sűrű ködével együtt a mindent sötéten látók pesszimizmusa: ma Angliában mindenki bízva bízik az Empire renaissance-ában. A sajtó, a nyilvánosság egy évtizedes krízis lidércnyomása alól felszabadult és a mult év szeptemberében végigélt viharra, mely irtózatos erővel döngette a City sziklavárát — az emberek ma már csak mint rossz álomra gondolnak vissza. Ragadós betegség a pesszimizmus, de Anglia ma már túl van e bajon. Egy évszázadig tartott a védvárn és szabadkeres kedelem harca Angliában és Anglia úgyszólván az utolsó pillanatig kitartott a cobdeni politika mellett, amig végre is belátta, hogy a szabadkereskedelmi elvek többet ártanak, mint használnak és igy rátért a védvámra. Épigy áll a helyzet Indiával. Évek során át nem akart Anglia a „bunkósbot“ vagy ..erős kéz“ politikájához nyúlni. Most, hogy Gandhit és társait fogságba vetették és sortüzzel tartják a rendet: nyugalom van Indiában. És még számtalan példát lehetne felhozni... LONDON - AZ IDEGENFORGALOM VJ CENTRUMA angolok, hogy Angliának is szüksége van idegenforgalomra és a hírhedt angol merevség és a „splendid isolation“ nem jó üzlet. Évtizedek kellettek ahhoz, amig Anglia rájött, hogy nem az idegennek kell megszoknia Angliát, hanem Angliának kell megszoknia az idegeneket és nem áldoz fel semmit a nemzeti büszkeségből, ha tiszta üzleti érdekből mindent elkövet, hogy a kontinensről idejövő látogatók Ízléséhez alkalmazkodjon és azt a kényelmet nyújtsa, amihez azok szokva voltak. Ma lázas propaganda folyik, hogy Londont, a tengerpart gyönyörű helyeit (Torquay — az angol Riviera, Bournemouth, Folkestone, Hastings, Brighton stb.) bekapcsolják az idegenforgalom vérkeringésébe. A Travel Association, melynek élén az angol trón várományosa, a Walesi Herceg áll, nemcsak Londonban, hanem Párizsban és Newyork- banjs erőteljes propagandát fejt ki és a közeljövőben Berlinben is létesít majd egy irodát, esetleg Bécsben, vagy Budapesten is. Az angol font áresése következtében ma Angliában nem drágább az élet, mint a kontinens legtöbb országában. És ez pompás alkalom az idegenforgalom megszervezéséhez. Alig van a világ nők még egy metropolisa, mely oly gazdag és eredeti programot tudna látogatóinak nyújtani, mint London. Az áprilistól augusztusig terjedő időszakban alig van nap látványosság nélkül. A londoni „Season" egy, minden évben újabb színekben játszó, nagyszerű reviije ennek a nyolcmilliós városnak, melynél mindenki megtalálja azt, ami érdekli: kezdve a Derby milliós tömegétől a mesebeli reflektorfényben lepergő hadi tornákig a London közelében lévő Aldershot hatalmas amfiteátrumában. Hányán mennének Shakespeare szülővárosába, S' >atford-on- Avan-be, hogy megnézzék a hires Shakespeare- szinházat és mily kevés idegen volt eddig e nagy angol géniusz megihlető közelségében? „DÓRA" Dora, a mostanában sokat emlegetett DORA, nem női név, hanem az idegenforgalom növelésének egyik akadálya: a korlátozott szeszki mérés. Ez meg a háború maradványa. A háború alatt hozták az u. n. „Defence• of Rum Act"-et (a „Dora" e szavaknak a kezdőbetűiből keletkezett)), mely törvény csak a nap bizonyos időszakában engedi meg a szeszes italok kimérését, így London előkelő éttermeiben hétköznapokon éjjel 12 óra után, vasárnap pedig 10 óra után nem Lehet italt kapni, még egy pohár sört sem. Az idegenforgalmi propaganda zászlóvivői hangsúlyozzák, hogy addig, mig a „DÓRA" diadalmaskodik Angliában, addig az idegenek nem fogják magukat otthon érezni John Bull meseországában. Éjjel egykor minden étterem bezár. A hajnalig való nyilvános dáridókat nem ismerik Angliában. Talán nincs messze az az idő, amikor úgy a DORA, mint a záróra a mult kellemetlen emlékei közé fognak tartozni — és dacára a rövid, de olykor kellemetlen tengeri útnak Calais-tól Dover-ig: London Párizsnak komoly vetélytársa lesz. W. T. Újabb fordulat a Lindl>ergh>ttg,vben Egy titokzatos nyomorékot keresnek, aki a gyerraekrafolás idejében a Lindbergh-villa körül ólálkodott (Newyork, március 24.) A kis Lindbergh ügyében újabb fordulat állott be. A rendőrség most legújabban egy titokzatos nyomorékot keres, aki a gyermekrablás idején a Lindbergh- villa körül ólálkodott. A rendőrség megállapította, hogy a kertben, és a gyermekszoba ablaka alatt levő lábnyomok ettől a nyomoréktól származnak. Az amerikai lapok a sajtó történetében példátlan erőfeszítéssel tartják ébren az érdeklődést a Lindbergh gyermek elrablása iránt. A nyomozás újabb mozzanatairól a lapok 120—250 ezres példányszámú különkiadásokban számolnak be. Missouriban elrabolták a Columbia-egyeíem szépségkiráíynöjét (Newyork, március 24.) A missourii Columbia egyetemen Mary L. Butterfield diáklányt szépségkirálynővé történt megválasztása után autós banditák elrabolták. Az egyetemi hallga- tónönek szépségkirálynőyé történő megkoronázását el kellett halasztani, amig talán előkerül. A newyorki lapok szerint a nyomozó rendőrség azt hiszi, hogy ezúttal nem komoly emberrablásról, hanem csak diáktréfáról van szó, de tény, hogy a szépségkirálynő nem jelent meg a diákbálon, amelyen a koronázási szertartásnak végbe kellett volna mennie. Par asztmü vész Irta: Kovács István. (Folytatás és vége.) T. Pünkösd felé járt. Lomha fellegek úsztattak mél- töságosan a tavaszi ég feneketlen kékségében. Tüzet okádott a nap és fáradtan remegett vissza feléje a házcserepeken felforrt levegő. Máriáék búzát isztikéltek a határban. A kalákás asszonyok kesergő, vontatott dalokat dúdoltak s rikitó piros szoknyáik pipacsokként hajladoztak a smaragdzöld búzatáblában. Dél felé földbeszurták gyomláló szerszámaikat és indultak az aljba, a körmenetes nép felé. Kosdy, a városi tisztelendő buzaszentelö vándorut- ját járta. Menten ráismert Máriára: — No nézd csak, hugomasszony! — En volnék — válaszolt az elfogódottan. — Hát ez derék!... Hát a gazda, Péter merre van? Mária megrándult. Váratlanul érte a kérdés. Kihúzta derekát és gondolkozás nélkül csuklotta: — Lustálkodik... Megdöbbent elhamarkodott szavaitól, hogy igy nyilvánosan pellengérre állította az urát. Az emberek szeméből kárörvendö gyülölség csapott ki. Ettől feléjük magasztosultnak érezte magát. Kosdy értelmetlenül bámészkodott: — Beteg talán? — Beteg?... Dologkerülö, lusta!... Borús nyíltsággal mondta és nem bánta, hogy ebben a píUanatban belátást engedett az embereknek vérző telkébe és hogy feltárt haragjával megkövezte Pé- ,tert. Kosdy lökte-bökte egyik válláról a másikra a fejét és jóindulatoskodott: — Ccc!... Okos ember Péter, csak beszélni kell tudni a nyelvén. Motyogott még valamit, mire a minisztráns gyerek megrázta a hármasharangu csengőt. Az érccsengésü hang belesivitott Máriába, végig- orditott idegein. Határozatlanul állott. Nem tudta mit cselekszik, csak nekiiramodott a dülőutnak. Az emberek összenéztek, Kosdy a fejét csóválta. Tűzben égő szemekkel rontott otthon Péterre, aki a tornácon hüsölt. — Nem sül ki a szeme, itt döglik részegen, amig a búzáját szentelik!... Péter laposokat hunyorgatott. Szúrósan mondta: — Téged talán elkergettek, hogy ilyen kikelt színben vagy?... — Nagy szél fuj, ha meg nem áll! — csapta csípőre a kezét. — Nagy — felelte olyan nyugalommal, hogy Mária felhördült: — Jöjjön rá a csindrigörcs! — aztán elrohant, hogy napestig színét sem látták. Péter egyedül maradt. Hirtelen harag szakadt lelkére. Jött dörgedelmes sietséggel, mint a nyári zivatar és ránehezedett tagjaira. ölni szeretett volna most, tombolni, betörni ablakot, bezúzni tükröt. Vak dühhel felkapta a kazettát és kiöntötte tartalmát az asztalra. Úgy érezte, hogy mindennek ez a nyomorult kazetta az oka. Majd ráhajtotta fejét a kalapját lóbáló legényre. Úgy maradt sokáig ráborulva, Péter sirt. 8. Ugyanazon Vizkereszt utáni vasárnap, mint ennek előtte egy évvel, amikor lakadalmukat ülték, Péter korán kelt és szótlanul elment hazulról. Mária jól tudta hova, a korcsmába: inni. Szipogva sirdogált. Siratta asszonyi boldogságát, örömtelen szomorú házasságát. Rövid házaséletének keserű emlékei roppant menetben vonultak el lelki szemei előtt. Látott mindent. Első találkozását Péterrel, hosszú mátkaságát. Majd a hóviharos vasárnap délutánra gondolt, amikor hazafelé tartottak az esküvőről. Váratlanul vágódott valami tudatába, amit eleinte nem látott tisztán, de később belesápadt. — Gergő! — súgta félhangon. — Gergői... Ott állott előtte tetemrehivóan, sápadt arcával, csukott szemeivel. Feszes derékkal állott és vádolt. Hosszú időbe került, amig ép, egészséges gondolatok ura lehetett. A halott fiú állott talán közéjük, amiért vigsá- gukkal háborgatták utolsó útját? Talán az ő átka fogant meg Péter minden mozdulatában? Akkor Péter nem hibás... A halottak ellen nem lehet harcolni... Akkor önmaga a hibás, amiért örökös civódásával korcsmavirágot nevelt Péterből... Ma a házasságuknak egyéves fordulója van... Ma kibékülnek... Inkább faragjon-furjon kedvére, ő majd elvégzi a munkát helyette is, csak a házon kiviil ne vegyen italt magához... Kibékülnek... Talán hazajön ebédre... Talán nem jön haza... Szokott igy lenni az utóbbi időben... Utánamegy akkor... Hazahívja... Rucát vág ebédre é* plrosbort tesz mellé az asztalra... Dudorászva indult a ketrec felé, hogy megölje a U9Cfí rucát... 9. Déí felé üres üvegek serege lepte el Péter előtt az asztalt. Arca vörös volt és fejében borgözös mámor. Szaporán, koccintgatott Piluval, aki reggeltől kezdve ennyit bőgött rekedten, de szünet nélkül: Té, túró, tétel. Bolond vagy te Péter, mert a felesiged, é nem szeret mán tiged... Péter meredten ült. Nem figyelt semmire. Vissza sem köszönt az érkező ivóknak. A poharán kivüi nem is látott egyebet. Alaktalan érzések lepték meg és csak annyit érzett, hogy tenni fog valamit. Talán olyat, amit maga is megfog bánni. Tenni fog valamit, hiszen azért menekült ide korán reggel, mert véres gondolatok járkáltak fejében az ágyban és menekülni akart tőlük. De nem tudott elég messzi futni tőlük, mert nagyon a lelkében éltek. Egy-egy bűn volt minden gondolata, amit az asszony dobott beléje. Hosszú hónapok elnyomott dühe ébredezett benne és az volt az érzése, hogy leszámolással tartozik az asszonynak és sajátmagának. Súlyos vívódásai között egyszerre csak felugrott és kirohant a korcsmából. öles döngö ugrásokkal rohant hazafelé. Rohantában elképzelte Mária piros vérét. Ahogy a háza elé ért, berúgta a kaput. A tornácon két marokra fogta a szekercét és rátörte az ajtót Máriára. Magasra lendítette a szekercét, de megállt a levegőben. — Mars! Mars! — ordította habzó szájjal. Mária sikoltva tartott az ajtónak, A küszöbön elejtette a pirosboros bütyköt. Egyedül maradt. A kazetta ott volt a tékán a színes bögrék között. Sunyin ólálkodott feléje, mint a gyilkos és lédobta a földre. Darabokra vágta. Mikor vért vágyó dühét le- csondesitette rajta, rábukott a forgácsokra. Péter sirt. Az Associated Press a Lindbergh farm közelében négy férfi és két női tudósítót fart, ezenkívül négy külön autó és külön kiépített telefonvonalak állanak a sajtóvállalat rendelkezésére. Egy másik tudósítójuk Lindbergh szülőinek otthonát figyeli. Egy newyorki lap húsz különbözí tudósitót szerződtetett az ország különböző részeiben Lindbergh tudósításokra. A Newyort Herald Tribune szerkesztőségében 15 munkatárs kizárólag a Lindbergh anyag feldolgozásával fog’alkozik. A nagjobb hírügynökségek naponta 50.000-es szóanyagot is kapnak a nyomozás legújabb eredményeiről.
