Keleti Ujság, 1932. március (15. évfolyam, 50-74. szám)
1932-03-25 / 70. szám
XV. ÉVF. 70. SZÁM. KutnujsXQ 5 Jósika János báró magyar- párti képviselő' izgatási pőrében tárgyalást tűztek ki Nagyváradon {Nagyvárad, március 23.) A nagyváradi törvényszéken kedden tárgyalásra volt kitűzve Jósika János báró magyarpárti képviselőnek m az izgatási pőre, amit a nagykárolyi közigazgatási választások idején indítottak ellene. A nngykároiji utolsó községi választás idején, amint emlékezetes, a magyarság önálló listája ellen féktelen hajszát indítottak. Szükségessé vált, hogy Jósika János báró, Szilágymegye magyarságának vezetője és magyar képviselője is támogatást nyújtson megyéje e városának magyar küzdelméhez. A Nagykárolyban megjelenő Északnyugati TJjság cimü lapban megjelent Jósika János bárónak egy felhivásszerü nyilatkozata, amelyben a város magyar lakosságának polgári öntudatára apellált és polgári érdekeik védelmének szükségességét fejtette ki. Nagykároly ma is nagyjában magyar lakosságú város és őslakossága szinmagyar volt, csak a beköltözésekké! került más elem. Erre utalt abban a kijelentésében: — Nagykároly a nagykárolyiaké, még pedig elsősorban a nagykárolyi magyaroké, akik itt óriási többségben laknak, nem pedig a bekőltöz ti Idegeneké. E kijelentés képezi a pörben a vád tárgyát s az ü&yész tz ellen azt állítja, hogy „az uralkodó nemzet elleni izgatást“ tartalmaz. A kije- lontésbőkayilvánvalóan látszik, hogy helyi köz- igazgaţp/y autonóm testület választása alkalmából a helyi törzslakosság autonóm jogaira vonatkozott, Hogy az ügyészség hogyan magyarázza ki’hbből az izgatás vádját, annak a mégis- MPréséifcBJ-hom kerülhetett sor, mert Jósika János báró távolmaradása miatt a tárgyalást nem tartották meg. Nagykárolyba ugyanis nemcsak egy nemzet beliek költöztek be az idők folyamán. Az ügyészi vád az „uralkodó“ szóval egy fogalomra aiuiitja a vádját. Jósika János báró a konverziós törvényjavaslat tárgyalásán nagy mértékben el volt foglalva a parlamentben s nem mehetett tárgyalásra Nagyváradra. De különben is, parlamenti képviselő nem köteles közvetlen idézésnek eleget tenni, csak ha a parlament kiadja. A tárgyal ást szop 1 ember 30-ára halasztották. ~ — Mert bolond. Váltig hajtogatom neki, hogy tegye pénzzé. Bókisné afélo kinevezetlen feje volt a helybeli hírszolgálatnak, tudni akart hát mindent, ami a faluban történik az emberekkel. Fontoskodva összekuszálta liomlokredöit és felborzolt ujjaival belekotort a males- kosárba? — Oszt te dolgozol mindent? — E». — Minek? v •:-—Nem tudom. — Oktalan vagy... Egyforma urak vagytok a házban .. Here!... — Szeretem — rebegte későbben elfogódva. ~4 Hja! az elmúlik egyszer, mint a tegnapi nap. Most /inéne régulázní, dologra fogni. Késő lesz akkor, mikor megszokjátok egymást... — De ha nem kívánja? — A csikó is ficánkol, rugdossa a hámot magáról, ie boletörik. Sötétedésig fejtették a máiét. Akkor felállt Bókisné és elment. Mária sokáig ült még magábasüppedve. Nem tudta hol kezdje Féteren Bókisné tanítását. e. Mária hiába sírta könnyeit, hiába veszekedett napnap után, Péter jottányit sem változott. Megmaradt annak, aki volt: dologkerülönek, fúrás-faragásban kedvétlelönek. A perlekedések szűkszavúvá, komorrá tették Pétert. Harapófogóval Is nehezen lehetett szavát venni. Ingerlékeny lett. A legkisebb dolog is felingerelte. Haragját azonban magábafojtotta. Egyforma arcot vágott mindenhez. Legyűrte dühét és felbuggyanó jókedvét egyaránt. Örákho3szat el tudott ülni fásult mozdulatlanságban. Ült a kanapén sokszor és arról álmodozott, hogy a sajátmaga életét faragta a nászajándékkazettá- > be, amit egy idő óta gyakran maga elé tesz és nézegeti szomjas, fáradhatatlan szemekkel. Néha indoktalanul talpraserkent és lerobogott a kertbe. Elnyúlt a tömött gyepen és mozdulatlanul bámulta a cikázó fecskepontok kóvájgó útját. Menekülni próbált saját lelke elöl, az élete elől, amelyet nem így álmodott legénykorában és amelyik megcsufolta. (Vége következik.) Kreuger üzleti szelleme kisértet rémeként dúlja fel az erdélyi otthonokat Öngyújtót és kovaköveket csempésznek be gyanútlan emberek lakásába, hogy a nyomozó közegek megtalálják — Aki nem tud fizetni, a birságot leüli, de az állam a be nem hajtott összegeket megtéríti a gyufatrösztnek Két ember ül egy hónap óta, akiknek nyolc- százezer lejt kell leülniök (Kolozsvár, március 23.) Kreuger meghalt, A párizsi hotelszobában eldörrent a revolver s a királyokkal vetekedő pénznagyság befejezte földi pályafutását. Trösztje az összeomlás szélén volt, a részvények mindenütt estek, világraszóló krach előjelei mutatkoztak s a csak sikerekhez szokott milliárdos, akinek bizonyára maradt volua jó nehány milliója a krach után is, nem hirta ki elviselni a megváltozott tendenciát, inkább pontot lett az életére. Ivar Kreuger Európának majdnem mindegyik országát beszorította gyufaskatulyájába. Ezzel és azzal az állammal is megállapodott abban, hogy 6 gyárthassa egyeduralmilag a gyufát az illető országban s a koncesszió fejében tetemes összegeket fizetett az államkasszába. Ez zel szemben Romániában különös kikötése volt: öngyújtót nem szabad használni, csak abban az esetben, ha a tulajdonos lefizeti érte a szép ösz- szegben megállapított lepecsételési dijat. Busás pénzbüntetéseket kötöttek ki Kreugerék a szerződésekben, fekete öngyújtók és kovakövek — ez azután igazán fekete — esetére, hogy mindenképpen rászoktassák az embereket az alig három lejes gyufa fogyasztására. Igaz, hogy a Öngyujtórazzíák botrányai gyufa rossz és a dobozok tartalma sem mondható tultömöttnek, de valahol meg kellett hogy találják számításaikat a gyufatröszt urai. Furcsa kikötés. A többi államokkal kötött szerződésekben szó sem lehetett ilyen kikötésről, mert a gyufÄ csak itt, volt monopólium és az öngyújtót már a szerződés előtt is üldözték. A monopol jogait vette át a tröszt, ezzel a szakasszal, amely valóságos csodabogara a Romániával aláirt kontraktusnak. A szerződés egyik paragrafusa ugyanis azt az intézkedést, foglalja magában, hogy abban az esetben, ha az öngyújtó, vagy kovakő-rejtegetés bűnösei nem tudják kifizetni a rájuk sózott büntetésösszeget, a kirótt summát Kreugerék- nek joga van levonni a Romániának fizetendő évi jutalékból. A szegény vétkes leüli a büntetést, 100 lejt egy napnak számítva, azonban semmiképpen sem tölthet hat hónapnál többet a fogházban, ha akár milliókra is megy fel a pénzbüntetés, ami mindenesetre nagy emberbarátságról tanúskodó rendelkezése a szerződésnek 'et IH Sokszor volt már szó arról a hihetetlenül fellendült monopólakcióról, amely egyedüli céljául az öngyújtók felkutatását s a kovakőáru şok lefogását tűzte ki. Botrányos házkutatások, sötét alakok denunciálási működése, mindenféle rendű embereknek uton-utfélen való zavarása lett megszokottá s mindez a Kreuger szerződés miatt. i» Már megdöbbentő bajsza szervezetek fejlődtek ki. Azok, akiknek hasznuk van a bünte- téspénzekből^ illetőleg pénzbírságokból, agent provokátorokét fogadtak, akik naiv és hiszékeny embereket ügyes és kevésbé ügyes trükkökkel beugratnak, kovakövet, vagy öngyújtót helyeznek el náluk, amire azonnal megérkeznek a mo- nopol-detektivek, felveszik a jegyzőkönyvet, tíz-, Ötven-, ötszázezer lej büntetés, a tettes mindig födböz ragadt szegény ember, letartóztatják, be a fogházba, a jegyzőkönyv Bukarestbe megy, s az év végén összegyűli, be nem hajtható büntetésösszegeket, — jónebány milliót — levonják a Romániának fizetendő konccssziódijból. így keresik Kreugerék a milliókat. Ha más országokkal is köthettek volna ilyen öngyújtó- szerződést, a gyufatröszt talán nem állana ilyen rosszul. Románia minden esetre ráfizetett legalább annyit, a szerződés ravasz kikötésére, amiből a nyugdíjasokat könnyen kifizethetnék. Tessék egy példa. Igen érdekes, de igen jellemző ez a kolozsvári eset. Két szegény, kopott, rongyos zsidóember az áldozat. Ezelőtt egy hónappal beállított. Adler Izsákhoz egy Marmorstein nevű ismerőse, Máramía,- rosszigetről, Adlernek éppen vendége volt barátja, Rosenfeld Lajos. — Egy kis időre nem hagyhatnám itt ezt a csomagot? —- kérdezte a bizalmatkeltő Mármor- stein. — Hogyne, parancsoljon —- állt készségesen rendelkezésére a házigazda. Mármorstein ur letette a csomagot, megköszönte a szívességet s búcsút véve távozott, nem ielejtven el megjegyezni, hogy rövidesen visszatér a gondosan bepakkolt csomag után. Alig ment el. máris beállítottak a monopol emberei s kovakő után érdeklődtek. — Soha életemben nem láttam kovakövet, — mondotta Adler -- nyugodt hidegvérrel. — Hát ez mi? — mutattak rá az érdeklődők aoű a szembetűnő csomagra. Felbontották s előkerült két kiló, legfinomabb fajta, apróra vágott kovakő. A jegyzőkönyv hamar elkészült, a büntetés csekélység nyolcszázezer lej. — Kifizetik, vagy inkább leülik? — kérdezték meg a semmit’ sérti értő Adlertől és Rosen- bergtől a hatósági1 Bmtrerek. " Be a fogházba. A két delikvensek volt ugyan, _— hogyne lett volna — éppéWnyolcszázezer lej felesleges pénze, de azért inkább a leülést választották. Ez egy hónappal ezelőtt történt s egy hónap óla Adler és Rosenberg a fogház lakói, ahonnan fellebbezést jelentettek be a monopól döntése ellen a törvényszékhez. Tegnap vezették elő őket a tárgyalásra. Most sem tudják talán, hogy mi történt velük. Meg vannak szeppenve s félve ülnek a bőszen vigyázó fogházőr mellett. Mind a kettőnek van védője. Ingyen vállalták a szerencsétlen emberek érdekeinek védelmét. Az ügyvédek fel vannak háborodva, de semmit sem tudnak tenni, mert a kitűnő Mármorstein ur eltűnt, a törvények pedig világosan intézkednek: „Ha meg van a jegyzőkönyv s nem tudnak fizetni, le kell ülni a büntetést. Napját száz lejjel számítva.“ Nyolcszázezer lejből fejenként négy- százezret számítva, mindkettőjükre, négyezer-négyezer nap jutna, — de mint említettük, a büntetés maximuma hat hónap s igy „csupán ennyit“ kell a két póruljárt embernek börtönben töltenie. Most még megpróbálják valami tanukkal bebizonyítani, hogy áldozatok. A tárgyalást ezért e’halásztották. Kérték, hogy bocsássák szabadon őket, már az ünnepekre való tekintettel is, de nem lehetett megtenni, habár a tör- vényszék jóakaratulag akart dönteni. Nem engedik a paragrafusok. Visszavitték őket a fogházba s Ivar Kreugeí szelleme, valahol a másvilágon, bizonyára boldogan dörzsöli kezeit a kitünően sikerűit s ami a fő, nyolcszázezer lejt jövedelmező eredményét látva. Szász Béla. Kímélje a fejét. Számoljon logarléccel! Pri- vátember, kereskedő, mérnök, építész, gazda, speciális szakmájához megfelelő precíziós logarlécet kaphat. 310 leiért zsebbe hordhatót! Portómentesen küldi utánvétellel és nem tetszőt cserél Lepage Cluj.
