Keleti Ujság, 1932. március (15. évfolyam, 50-74. szám)

1932-03-24 / 69. szám

KELETf'UjSXG XV. SW. 69. sp A teljes siker jegyében zajlott le a buda­pesti mezőgazdasági kiállítás ERDÉLYI GAZDA Burtwetgi TOROK BALETT, M BOB tttfcAm, Felemelték Erdélyben a mező­gazdasági cselédek és munká­sok biztosítási dijait JBuclapesl, mircius E5.) Xldásthoző, már- öiusi eső záporzott a magyar földre, a budapesti mezőgazdasági kiállítás megnyitásán. A meleg márciusi esőnek örültek a kiállító gazdák, ál- dásthozó cseppjei nyomán ki fognak fakadni a földből a magyar föld ölén szunnyadozó csirák. A kiállítás közönsége — bizony esernyők és esőköpenyegek védelme alatt, kissé bosszúsan, bokáig érő sárban tapicskolva gyönyörködött a látnivalókban. Fürge kezek percek alatt salak- és kavics-járdákat építettek a kiállítás egész területén. Horthy kormányzó és előkelő kísérete, nem törődve a szakadó esővel, órákhosszat járták a kiállítás épületeit. A legjelentéktelenebb kiállí­tási tárgyakat is alaposan szemügyre vették. "A magyar föld kincsei között . A kiállítás az általános gazdasági depresz- sziö következtében elveszítette az évekkel ezelőtt magára öltött reklám jelleget. Amit kiállítottak nem a hangos dobszó jegyében állott a nyilvá­nosság elé, hanem magánviselte a legteljesebb reálitás bélyegét. Hiányoztak a „rekord“ tehe­nek, hiányoztak a szokásos „kiállítási csodák de ami ott volt, az gazdaszemet gyönyörködtető ‘és pénzzé tehető kincse volt a ma már nyugati­vá fejlődött magyar mezőgazdálkodásnak. Aki ezelőtt nehány évvel látta az Országos THagyar Gazdasági Egyesület kiállításait, meg­állapíthatta, hogy a magyar gazdák rátértek a termelés egyetlen helyes útjára: a minőségi ter­melésre. A ritmust kérlelhetetlenül diktálják a nyu­gati fogyasztó piacok kívánalmai — nehány év alatt minden átalakult. A szarvasmarhák kiállítása ősi magyar bé­lyegét elveszi tette. A szimentáli és pipostarka magyar marba a fehér marhát legyőzte! Ha­talmas, üvegfedelü, vasbeton istállókban sora­koztak fel Magyarország legjobb pirostarka ál­latai. S mintha a változott viszonyokat akarta volna jelképezni, a parádésan elhelyezett nyu­gati szarvasmarhák ezreivel szemben az ősi föld magyarfajta szarvasmarhái — alig százakra rugó, gyenge rajvonalban — deszka istállóban húzódtak meg. A kiállítást látogató laikus közönséget lebi­lincselték a magyar puszták ős erejét megsze­mélyesítő félelmes megjelenésű magyar bikák, de a gazdák és szakemberek a szimentáliak is­tállóit járták. Pedig... nagyon a magyar marha előnyére szolgáló jelenség volt észlelhető a kiállításon. A traktorok a gépkiállításról eltűntek! Alig egy­két traktor pöfögése jelezte, hogy a traktor volt a magyar marha végzete. Ki tudja, nem billen- tik-p megint a változott viszonyok az igás mar­ba javára a mérleget? Ki tudja, nem kerülnek-e “ff115* vissza a magyar bikák a vasbeton istál­lókba? Az agrártermelés hullámzó vonala sok- érdekes meglepetést hozhat a közeljövőben! Bizonyos, hogy a kiállított, nyugati anyag elsőrangú volt! Ha a valamikor Svájcból elszár­mazott szimentálit ma Magyarországból viszik Svájcba — vérfrissítés cél iából — érthető és in­dokolt. Különösen örvendetes, hogy a kisgazdák körében sok jeles tenyésztője van Magyarország nak. Olyan szimentáli bikákat állítottak ki, hogy becsületére váltak volna bármelyik, évti­zedes múltra visszatekintő, uradalmi tenyészet­nek. Megérdemelten vitték el a kistenyésztők a urjak tekintélyes részét. Sok kisgazda adta el bi­káját ezer pengő körüli áron. A tejelési verseny idei győztese évi 8762 ki­logram tejhozammal nyerte el az első dijat. Ez ugyan messze van a tavalyi nyertes 12—13 eze- res évi tejhozam rekordjától, de még mindig gyönyörű eredmény! A sertéseknél is erősen előretörtek a nyu­gati fajták. Pedig a magyar zsir-sertés megér­demelné, hogy nagyobb gondot fordítsanak te­nyésztésére. Ugylátszik a tenyésztők tisztában is vannak azzal, hogy az extenziv gazdálkodás keretébe ma előnyösen illeszthetők be a manga­licák, mert nagy érdeklődés volt tapasztalható a zsirsertések csoportja iránt. A juhoknál a finom gyapjasak vezettek. Ma­gyarország klímájánál és más természeti adott­ságainál fogva ma már olyan finom gyapjas ju­hokkal rendelkezik, hogy a magyar gyapjú a legkényesebb külföldi igényeket is a legtelje­sebb mértékben kielégíti. A husjuhok tenyész­tése is mind tágabb teret ölt. Exportra minden­ben megfelelő vágó juhok és bárányok tenyész­tése a jelszó! E tekintetben a magyar gazdák nehány év alatt csodákat produkáltak. Olyan ál­latokat tenyésztenek, amelyek a legkényesebb francia és angol igényeket tökéletesen kielégí­tik. Utoljára említem meg a lovakat. A magyar angol felverek, arabsok és lipizzaik méltán vi­lághírűek. Nemcsak az állami és nagyobb ma­gán ménesek mutattak be szép anyagot, hanem a kisgazdák is remek állatokat állítottak ki. Kétségtelen dolog, hogy a lótenyésztés a ma­gyar mezőgazdálkodás legragyogóbb drágakö­ve. Az állam évtizedes gondossága és tervszerű munkája következtében ma már nem egyesek kiváltságos foglalkozása a nemes lovak te­nyésztése, hanem közkinccsé vált. Olyan félvé­reket és igáslovakat állítottak ki a magyar kis­gazdák, hogy az állami és nagyménesek anyaga legfeljebb számbelileg volt feltűnőbb. A lovagló és bajtó mutatványokból az álla­mi és uradalmi ménesek mellett a kisgazdák is imponáló módon vették ki részüket. Mig a közönséget főképpen az arabs és lipiz- zai állatok érdekelték, a szakemberek elisme­rőleg szemlélték a kisgazdák remek csontozatu lélvéreit és Noniuszait. A kis állatok kiállítása minőségileg volt ki­fogástalan. A vörös-izlandi tynkok és a Chaki-Kambell kacsák elismert primadonnái voltak a kiállítás­nak. Ugylátszik a minőségi tojás-termelés kor­szakában a tyuk méltó versenytársára akadt a tojókepesíégre kitenyésztett kacsában. Valószí­nű, hogy nehány év múlva a kacsa-tojás, ha igy folytatja térhódítását, egyenlő jelentőségű lesz a tyúktojással a világpiacon. Egy ilyen ki­állítás legalkalmasabb arra, hogy a háziasszo­nyoknak a kacsa-tojás iránt érzett ellenszenvét leszerelje. A bor kiállításon kitűnő hangulat volt! Né­hány fillérért tüzes tokajival melegíthette fel átázott tagjait a kiállítás közönsége. Hogy le­gyen mire inni, a bor-pavillon mellett csemege­számba menő élelmiszerek csalogatták az éhes embereket. A tejgr. adasági, földtani, erdészeti, halászati kiállítások laikusok számára is látványosság számba mentek. A magyar dohánytermelés és do­hánygyártás fejlettségét stilusosan mutatta be a magyar dobányjövedék igazgatósága. A pa- viílonban mindenki megnézhette, hogyan ké­szül az uj magyar Szivar a „faintos“. Bizony, fájiiitos szivar! Darabja 6 fillér. Eltart egy jó félórát s aki esetleg a nikotintól irtózik, az ni­kotinmentesen is kaphatja! A szegedi paprika és az Alföld háziipari termékei harmonikusan egészítették ki és tették teljessé a kiállítást. Aki végignézte a kiállítás látnivalóit, ame­lyekről ilyen rövid beszámoló keretében csak egészen hiányos és vázlatos képet lehetett raj­zolni, meggyőződhetett arról, hogy a magyar gazda tűrhetetlenül harcol megélhetéséért és egy boldogabb jövőért. A viszonyok ma az egész világon a gazdák ellen esküdtek. Csak az fog megmaradni, aki minden energiáját beleviszi a már élet-halál küzdelemmé vált termelési ver­senybe. A magyar gazda élni akar! Dr. Szász Ferenc. A kompenzációs hivatal megszervezése óta szünetel az export. A kemény tél miatt a Du­nán lebonyőlódó exportkereskedelem teljesen szünetel. A téli hónapokban az ország csak Ausztria és Magyarország felé tudott expor­tálni. A kompenzációs törvény életbeléptetése óta azonban ebben az irányban is mondhatni teljesen megszűnt a kivitel. Erre az eredmény­re vezetett a kompenzációs törvény megszava­zása, amelynek meghozatalánál nem vettek fi­gyelembe a várható következményeket. A kor­mány még csak most tárgyal a kompenzáció mikénti lebonyolításáról Ausztriával és Ma­gyarországgal. egyelőre nem lehet tudni, hogy milyen eredménnyel és mi lesz a megállapodá­sok lényege Ennek ellenére a törvényt éleibe léptették, ami az export rendkívüli lecsökkend sét vonta maga után. Ismét életbeléptették a napszámé* sok kötelező biztosítását A közmunka-, közegészségügyi és népjóléti minisz­térium a Mon. Of. 1923 junius 16-1 számában kihirde­tett törvény alapján a következőket rendelte el: 1. 8. Az erdélyi mezőgazdasági munkásokat, tekin­tet nélkül fizetésük nagyságára és egyéb mellékes, vagy természetbeni jövedelmeikre, 1931 szeptember 1-től kezdve a kővetkezőképpen osztják be: a) Mezőgazdasági cselédek 16 éven alul az X. osz­tályba. b) Mezőgazdasági oselédek 16 éven felül a II. osz­tályba. c) Mezőgazdasági munkások 16 éven alul a II. osz­tályba. d) Mezőgazdasági munkások 16 éven felül a 111. osztályba. 2. 8. Mezőgazdasági munkálatoknál alkalmazott iparosok (gépészek, tüzelők, kádárok, kőmivesek, stb,) tényleges keresetüknek megfelelő fizetési osztályokba fognak Boroztatni. 3. 8. A betegsegélyző, betegség, vagy aggság foly­tán rokkantakat biztositő pénztár igazgatósága köteles a jelen határozatot végrehajtani. Kelt Bukarestben, 1931 augusztus 20-án. M. Enescu, s. k. A rendeletnek a dijak felemelésére vonatkozó ré­sze közelebbről került végrehajtásra, a gazdaközönség általános, de nem éppen kellemes meglepetésére. A me­zőgazdasági munkások kötelező biztosítása — szezonon kivül lévén — tudomásom szerint még nincs életbe­léptetve. A kérdés előzményei a kővetkezők: A népjóléti biz­tosítás itt is érvényben levő magyarországi alaptörvé­nye, az 1907:XIX. t.-c. csak az ipari és kereskedelmi alkalmazottak betegség és baleset elleni biztosításáról rendelkezett, a mezőgazdasági cselédek kötelező biztosí­tásáról más törvények Intézkedtek. A Kormányzó Tanács — Consiliul Dirigent — XIX/1919. számú decretumával a hivatkozott törvény hatályát a gazdasági cselédekre is kiterjesztette, sőt a mezőgazdaságban dolgozó összes munkásokat is köte­lezően biztosítani rendelte nemcsak betegség, hanem baleset ellen is. A rendelet értelmében bejelentendők a mezőgazdaságban és az ezzel összefüggő üzemek bár­mely ágazatában alkalmazott összes munkások, tekin­tet nélkül a munkabér nagyságára, még akkor Is, ha az alkalmaztatás csak rövid ideig, esetleg nem egész napon tart, sőt még akkor is, ha az alkalmazott bér nélkül teljesít szolgálatot. Nem tesz különbséget, hogy az alkalmazás, állandó, ideiglenes, kisegítésképpen való, vagy csak átmeneti. A gazdasági cselédek és munkások előbb 3 osztályba voltak sorozva, később ezeket is az ipari munkások 10 osztályába sorozták. A biztosítási dijak az osztályok szerint voltak fizetendők. A magyar törvények szerint a gazda által fizetendő évi 1 korona 20 fillér biztosítási dij, tehát a sokszorosára emelkedett. Az osztályokba sorozásban többször történt válto­zás. Legutóbb a gazdasági cselédek kivétel nélkül mind az I. osztályba kerültek, amivel a biztosítási di­jak is mérsékeltettek, a pénztá; ak által adandó segé­lyek — táppénz, stb. — a minimálisra redukáltattnk. A hivatkozott rendelet a cselédeket és munkásokat úgy osztja be: miként azt fentebb a—d. pontok alatt közöltem. ! (Befejezése következik.) ih AMBROSI, FISCHER&Ca , AIUD, JUD.ALBA ÁRJEGYZÉK DUTAIAR, Szállítunk a legjobb minőségben : szöllőoltványokat, amerikai alanyvesszőket, gyümölcs- és díszfákat, rózsákat, vadoncokatstb.

Next

/
Thumbnails
Contents