Keleti Ujság, 1932. március (15. évfolyam, 50-74. szám)
1932-03-23 / 68. szám
XV. aVF. 68. SZÁM. KutnUjsXG 3 Véresre vertek egy újságírót és összetörték a szerkesztőségét Szatmárou Mindezt azért, mert egy bukaresti lap nyomán közölte egy olasz professzor revíziós térképét (Szatmár, március 21.) Szatmáron messzire szóló botrányt, emberélet és vagyonelleni támadást rendeztek, amelynek áldozatát, egy szatmári újságírót súlyos és veszélyes sebeivel kórházban ápolják. Az egyik szatmári lapnak, a „Szatmári Ujság“-nak szerkesztőségét összerombolták, felelős szerkesztőjét szöges vas- boxerekkel agyba-főbe verték. A történet, az eset elég megdöbbentő ahhoz, hogy a jogbiztonságért, a személy- és vagyonbiztonságért kiáltva, izgatott hangulatot teremtsen Erdélynek ebben a részében. A szervezett támadást azzal indokolták azok, akik tervezték és végrehajtották, hogy állambiztonság elleni eljárást akartak megtorolni. Szüksége van-e az államnak arra, hogy ilyen felelőtlen kilengések védelmezzék meg! Nem hisszük, hogy komoly és megfontolt elemek azt mondhatnák, hogy az állambiztonság védelme ilyen akciókra szorult volna. Nem hihetjük, hogy egy szatmári újságtól és annak szerkesztőjétől komolyan veszélyeztetve látnák az államot, vagy annak területi épségét. Ha valaki elkövet törvénybe ütköző és államvédelmi szempontból büntetendő cselekedetet, akkor elég erősnek kell lennie a törvényes rendnek, az állam tekintélyének, hogy törvényes utón induljon megtorló eljárás. Ha erre nincsen szükség s ezt nein tartják indokoltnak, akkor a törvény szerinti ártatlanság ellen intézték a támadást. Ha szükség van eljárásra, akkor van elég súlyos törvény, amit megtorlásul alkalmazhatnak. De a torvénytisz- telet és a rend korlátái közül kiugorya, terror- csapatban törni-zuzni, embereket megtámadni és agyba-főbe verni, nem szükséges, de semmiesetre sem alkalmas cselekedet ez az államtekintély védelmére. Ha van Bomániában biró, akkor ;! annak keli a legnagyobb mértékben bíznia benne, aki a legjobb románnak tartja magát s az ilyen kirobbanásokat azok rendezik, akik nem bíznak a román biró és román birói eljárás államot védő erejében. Minden brutalitás és minden önbíráskodás jogtalan, elítélendő, de emellett kiszámíthatatlanul ártalmas is éppen azokra a célokra, amikkel indokolni szokták a terrorista fellépéseket. Az a vér, amit a szatmári magyar lapszerkesztő fejéből kifreccsentettek, súlyos brutalitásról tanúskodik. Vizsgálatot indítsanak, mely tisztázza ennek a támadásnak okait, előzményeit és körülményeit. Mert sok érdekes momentum és mellékkörülmény közrejáíSzásáról is beszélnek. A »szatmári Újság közölte a Calendarul bukaresti lapnak ismeretes cikkét és térképét annak a bolognai professzornak olasz nyelven megjelent munkájáról, amelyben erdélyi magyar korridorról beszól. Arról beszélnek Szatmáron, hogy a lap ellen indított akció vezetője és a lap között más ügyből kifolyó régebbi mérges ellentét is volt. Közbejátszott a történtekbe annak a konfliktusnak a szenvedélyessége is, ami Doros interimar bizottsági elnök és a város közönsége között kiéleződött. Vasárnap este a színházi előadás kezdetére mintegy negyven főből álló csoport jelent meg a magyar színház előtt. Komán fiatalemberek csoportja, akiket vezettek és akik a vezető szerint cselekedtek. A színház pénztári szobájába nyomullak be, mert tudták, hogy ott tartózkodik Manyák József, a Szatmári Újság szerkesztője. A csoport vezetője, Bota vagongyári mérnök-tisztviselő Manyák szerkesztőre rávetette magát, szöges vasboxerrel agyba-főbe ütötte. A pénztárszobában a támadókon kívül Szabad- kay színigazgató és Kora Endre újságíró tartózkodtak, akik igyekeztek közbelépni és sebeket is kaptak. A csoport a támadás után tüntetőmenetté alakult s a Szatmári Újság szerkesztőségi helyiségét támadták meg. Mire a rendőrség megjelent a színháznál, akkorra ők már a szerkesztőségi, helyiségben voltak. Manyák Józsefhez, aki véresen esett össze, kihívták a mentőket. Az első segélynyújtás után lakására szállították, azonban az orvosi vizsgálat azonnali kórházi kezelést tartott szükségesnek és mindjárt kórházba vitték. Súlyos fejsebei között egy helyen kopo- nyatöróse van s testén még sok zuzódás. Bota mérnök azzal mérte rá az első csapást: — Nesze rovizió. A mintegy negyven főből álló csoport benyomult a lap szerkesztőségébe, mindent összetört, zúzott, az iratokat, bútordarabokat kidobálta az uccára. A szerkesztőség többi tagjai táviratban fordultak a miniszterelnökhöz. A lap nyomdáját is veszély fenyegeti s a rendőrség a nyomdahelyiséget még idejében megszállotta. Különben a rendőrség már szombaton eljárást foganatosított a kérdéses lapszám példányainak elkobzására. Ha a hatóság eljárást indított, akkor annál indokolhatatlanahh a magánakció. A hatósági eljárás van hivatva az egész esetet kivizsgálni. A táblai vádtanács megerősítette dr. Bodea vizsgálati fogságát Félrevezetik, ha „OLLA “ helyett silány utánzatot ajánlanak. (Kolozsvár, március 21.) Most került dr. Bodea aradi orvos vizsgálati fogságának ügye a kolozsvári Ítélőtábla vádtanáesa elé, mivel, mint megírtuk, az ügyészség megfellebbezte a törvényszéki vádtanács határozatát, amely az elmúlt hél főn dr. Bodea szabadi ábrahelyezését rendelte el. A törvényszéki vádtanács azzal az indokolással támasztotta alá határozatát, hogy Bodea dr.-t nem tartja bűnösnek s a katonasza- baditási ügy valódi bűnösei azoknál a katonai hatóságoknál keresendők, amélyeknek ügykörébe tartozik a katonai felmentések ügye. Ezután a határozat után s még inkább az indokolás miatt meglepetésként hatott, hogy a tábla újból megerősítette dr. Bodea harmincnapos vizsgálati fogságát. Éppen úgy, mint az első esetben. Akkor is a törvényszék szahad- lábrahelyezési végzése után a tábla rendelte el a vizsgálati fogságot. Az újabb harmincnapi vizsgálati fogságot különben avval magyarázzák, hogy dr. Pastia vizsgálói írónak kezei közé jutott két Aradról szál mazó orvosi bizonyítvány, amelyeket dr. Bodea állított ki, s amelyek alapján az illetőket, akiknek nevére a bizonyítványok szóltak, fel- mentevték a katonai szolgálat alól. Meghalt Wesselényimé, Paget Ilona, Károly király kolozsvári szállásadója, Bem angol szárnysegédének unokája sága után az erdélyi kastélyban, Aranyosgyéresen telepedett meg, hires mintagazdája s hü fia lett az erdélyi földnek, az 1846—47-i erdélyi országgyűlés honfiusitotta s mint erdélyi polgár 48-ban teljes odaadással lépett he a magyar hadseregbe, ahol Bem egyik szárnysegédeként vett részt az erdélyi ütközetekbe#. A világosi katasztrófa után neki is menekülnie kellett s természetesen Angliában élte le az emigrációs éveket s amikor jöhetett, visszatért (1855-ben) Erdélybe. Irodalmi munkásságot is fejtett ki, már fiatal korában is és angol nyelven, Londonban már 1839-ben megjelent egy könyve Hungary and Transylvania címen s ezt a könyvét német kiadó német nyelven is kiadta. Az ő fia már erdélyi magyar állampolgár volt, de az angol rokonság tovább szövődött. Paget Ilona korán árván maradt s igy vitték Angliába, mint kisgyermeket, de az erdélyi összeköttetései nem szakadtak meg s később ide jött férjhez. Wesselényi Miklósáé báróné a diákmenza hölgybizottságának elnöknője volt, a háború alatt vezetője és szervezője volt egy élelmiszerüzemnek, majd angliai összeköttetései révén angol szövetgyártmányokkal rendeztetett be jótékonyeélu kereskedelmi vállalkozást. Igazgatósági tagja volt az egyik nagy kolozsvári banknak s a jótékonyság terén állandóan nagy odaadással dolgozott. Egy leánya Angliába ment férjhez, de Erdélyben és Magyarországon is kiterjedt rokonság gyászolja. iiiiimmiic3iiiiimmiEaiüiuitiiiiamiiuiiiiicHiiimHiiiE3iiiiiiiiiii!Hiiiiiiuuiiuuiiiiiiiiiicauiiiiiiiiiiuuuiiiiii[inKiiiiiiiiiiE3mi!'.iim!nimnuiii iiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiciiiiiiiiiiinaiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiniíiiiiHiiiiniiiiiiiiiiiininiiiniiiinmiiiiiiiiitJiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiammiiiiiininiiiiiiiiiHiiiiiuiiiniwiininiuBirKBHaiiiiimjr I Hn§véü öntözők és illatszerek vizek 1 NAGY VÁLASZTÉKBAN, (Kolozsvár, március 21.) Vasárnap délelőtt szivszélhüdésben meghalt Kolozsváron báró Wesselényi Miklósné, született Paget Ilona, a koronaőr Wesselényi Miklós fiának az özvegye. Jótékonysági tevékenységén kívül, amely közismert volt. élénk gazdasági érzékével több közcélú vállalkozásnak volt odaadó munkása és alapitója s az erdélyi magyarság több problémájának a lelkes érdeklődője, agilis résztvevője. A háború alatt a Majális uccában már állott az az uj, főúri palota, amelyet ő épittetett s amelybe az osztrák és magyar trónok akkori trónörökösét, a későbbi Károly királyt, mint hadseregparancsnokot beszállásolták. Az egész palota a trónörökösnek a szállása volt sok ideig. Ma szanatórium van benne. Ez a palota volt a bárónénak a háború előtti otthona, amit nagy ízléssel rendezett be. Bendkivül érdekes volt a. családfája. Neve angol s gyermekéveit, egész leányságát Angliában töltötte, de Aranyosgyéresen született s mint fiatal asszony Erdélybe került vissza. Nagyapja volt ugyanis az a Paget János., -aki á magyar szabadságharcban, mint Bem. szárnysegéde vett részt. Paget János előkelő származású angol orvos volt, aki olaszországi tanul- mányutján ismerkedett meg egy erdélyi főúri özvegyasszonnyal, Bánffy Lászlóné Wesselényi Polyxéna bárónéval, akit feleségül vett. Kü- ’önben sem volt soha gyakorló orvos és házas% K Rózsa M. Royal drogéria r.t. Piaţa Unirii (Főiét*) 2S tsz. umiiiiMiiKimiiiitiHiitMiiiiiitffliiiiKtniiuwimiHiuoiiiüimiiiraintiiiiiiiuiuiiiiiiiiiwuiiyiiiHiM«
