Keleti Ujság, 1932. március (15. évfolyam, 50-74. szám)
1932-03-20 / 66. szám
4 KelítiUjsxg XV. ÉVF. 66. SZÁM. Székelyudvarhellyel negyven lovat vásároltatott meg a prefektus, aki ellenzéki és mégis kormány• exponens (Kolozsvár, március 17.) Székelyudvarhelyi ismerősünk beszélte el, hogy a város polgárságának megdöbbenésére az ideiglenes bizottság kétszázezer lejt szavazott meg csendörségl lovak számára. Az eset már csak azért is feltűnést keltett, mivel köztudomásúlag a város nem köteles a csendőrségnek lovakat vásárolni. A napokban aztán összetalálkoztunk Cuparescu Vasile dr. udvarhelyi prefektussal, akit megkérdeztünk a különös udvarhelyi határozatról. Érdemes megjegyeznünk, hogy az eleinte kormányt támogató Vlad Tepes liga — amelynek az udvarhelyi prefektus ur is tagja — újabban a legharciasabb ellenzéki magatartást tanusitja. Az Epoca cimü lapjuk viszont a legirónikusabb hangon aposztrofálja a kormány cselekedeteit. Cuparescu dr., mint a Tepes liga egyik erdélyi vezetője nyerte el a prefektusi pozíciót. Ebben a helyzetben természetesen arra gondolna az ember, hogy az ország két ţepesista prefektusa sietteti beadni lemondását. A helyzet azonban egészen más. — Tény — és való — jegyzi meg a fiatal ügyvéd- prefektus — hogy a liga egyike a legintranzingensebb ellenzéki csoportnak. Mi azonban nem politizálunk. így például Udvarhelyen a legkordiálisabb viszony alakult ki a politikai pártok és személyem között. Én tisztelem és becsülöm a Magyar Párt munkásságát és egyetlen olyan intézkedést sem foganatosítottam, mely a székely népet a román pártok jármaiba szeretné hajtani. A negyven ló históriájáról azt mondja: — Jaj igen, — ez egy olyan kérdés, amelyről sokat beszéltek Udvarhelyen. Nem vonom kétségbe a város kritikus pénzügyi helyzetét, de a negyven lóra azért volt minden körülmények között szükségünk, hogy a megye erdősebb vidékein lovascsendörjárőröket állítsunk be. Emlékezzünk csak vissza az évenként megismétlődő rablótámadásokra. A tavasz és a fürdöszezon beköszöntésével tavaly sorozatos rablótámadások történtek. A most megvásárolt negyven lovat kiosztjuk a csendőrőrsök között és a hóolvadással egyidejűleg az erdei utakat őriztetni fogjuk. Néhány percig abbamarad a beszélgetés. A Tepes liga kolozsvári táborának a vezérei tűnnek fel. Fiatal ügyvédek, orvosok, akik lelkesen jelentik: — Minden rendben van. Újabb tagokat irtunk be... Nemrégen az ország összes prefektusait Bukarestbe hívták. Előzőleg Argetianu belügyminiszter intézett szózatot hozzájuk, majd Tatar erdélyi alminiszteren volt a sor. — Miről tárgyaltak a bukaresti értekezleten? — A pefektusolc részletes jelentést tettek megyéjük helyzetérői. Munkanélküliség, a nép hangulata, pénzügyi viszonyok stb. — És Udvarhelymegyéről milyen helyzetképet rajzolt meg a prefektus ur? — A munkanélküliségre vonatkozólag jelentettem, hogy népkonyhát állítottunk fel. Ezzel szemben az ellátottak kötelesek uccát seperni. — A munkanélküliek száma? — Kétszáz. — ? — Ennyit mutat ki a hivatalos statisztika. — Egyébként — fejezte be szavait n prefektus — Tatar miniszter tudomásomra hozta, hogy a tavasz folyamán meglátogatja a székely megyéket, ahol a gyümölcs és állattenyésztés kérdését óhajtja tanulmányozni. (—er.) Külföldi cégek főképviselője keres megbízható képviselőt biztosíték mellett, va?y jutalék ellenében, aki iparvállalatokat, kereskedőket, irodákat, hivatalokat, vendéglőket, esetleg magánházakat Is felkeres. Lehetőleg német levelezést. — Ajánlat „Német levelezés“ jelige alatt „Saxoma“ Brassó, Kolostor ucea cimre. A Mirto-féle választójogi tervezet (Bukarest, március 18.) A Mirto-féle uj választási törvényjavaslathoz, annak elkészítői táblázatot csaloitak, amely a képviselők számának uj eloszlását tartalmazza az egyes megyék szerint. A táblázat indokolása kimutatja, hogy a jelenlegi roandátumelosztás mellett, például Hotinmegyében 17.000 választóra esik egy képviselő, Covur'uiban ellenben 5600-ra egy. A javaslat azon az elven épül fel, hogy a képviselők száma aszerint állapittassék meg, ahány egyénnek szavazati joga van egy megyében és pedig minden tizenkétezer, illetőleg-tízezer választóra jusson egy képviselő. A képviselők száma. lO.üCO-es elosztási szám mellett 403, a tizen- kétezeres szám mellett 335 lenne. Az egyes erdélyi megyékben a következőképpen tervezi a mandátumok számát: Alsófehérraegye 12 000 szám mellett: 4 10.000 szám mellett: 5 Aradmegyc* 10 12 Biharmegye 10 13 Brassóinegye 4 4 Osikmegye 3 4 Kolozsrnegye 6 8 Fogavasmegye 2 3 Hunyaditiegye 7 9 Máramarosmegye 3 4 Marosmegyo 6 7 Nasződmegye 3 4 U d varhe-1 yraegy e 3 3 Szilágyinegye 7 8 Szatmármegye 6 8 Szeveriumegye 5 6 Stebonmegye 5 5 Bzamősmogye 5 6 Nagykük nl'őmegye 3 4 Kiskviküllőmegye 3 4 Temestoro). tálmegye 11 14 Ráromszókmegye 3 4 Tordair.egyó 4 4 A szenátorok számánál négy képviselőre egy szenátort .számit az uj javaslat, olyan értelemben, hogy négy 5—8 kí.pvise'oig két képviselőig egy szenátor, szenátor és igy tovább. Névnap Irta: Jlly János. 1. Hat órakor zártak. Felvette öreg, kopott felöltőjét, a gallérját a nyakába fordította, a kalapját lehúzta a szemére és elindult a csatakos, szomorú őszi estében. Az ajkán keserű ránc mozdult meg, mikor kiért a lámpafényes pesti uccára. Ez a rettenetes Halmos ma megint keresztülgázolt az ő szomorú életén. Ennek az embernek igazán nincs érzéke a szegénység, földhöz- vertség iránt. Minek is ad a sors ilyen embernek ekkora hatalmat a kezébe. Hatszáz pengő havifizetése van, neki meg száznyolcvan. És menyasszonya, öt éves menyasszonya. Egyetlen hibáért a vérébe gázolnak, belevágják a gonosz idegesség szuronyát a szive elevenébe. Havi száznyolcvanért. Fölmegy Ilmáékhoz. Mintha máshoz is menne. Hiszen minden este odamegy. Hát hova mehetne? Megszokta már. Már talán unja is az egész szomorú játékot ezzel a szegény lánnyal, de nem lehet szabadulni. Hiába, nem volna tisztességes dolog. Es az embernek végtére is, ha havi száznyolcvan van is, akkor is rendes, becsületes embernek kell lennie. Nem lehet öt éven keresztül vacsorázni egy lányos háznál, elfogadni a család sziveslátását, a papa kitűnő szivarjait, az apró kölcsönöket, amiket szintén a papa adogat úgy néha suttyomban — és azután a végén nem elvenni a szegény, szomorú kis halványarcu Ilmát, aki olyan jő és becsületes. Nem, ezt nem lehet megengedni. Az ember tehát, bármennyire agyongázolta is az önérzetét ez á hitvány Halmos, mégis csak felmegy a menyasszonyához. 2. Olga volt otthon egyedül. Ilma lement az édesanyjával vásárolni. Üdén, frissen pattant eléje a lány, mint a fáról lehullott barna szeptemberi gesztenye. A szeme édesen, boldogan nevetett. A fiun röpke melegség futott át. Már régen figyeli ezt az Olgát. Olgicát, ahogy ő szokta mondani. Nagyszerű, pompás kislány. Olyan, mint egy Ízesen kínálkozó gyümölcs. Eh, badarság. Neki menyasszonya van. Még pedig Ilma, mélyen szántó gondolatokkal szinültig rakott komoly, melegszívű teremtés. De az ember ugylátszik nem tud szabadulni a férfiak egy közös vonásától, hogy néha más nőt is megkíván. Ez az Olgica egészen csinos, különösen ma. Ml van ezzel a kis boszorkánnyal, éppen ma. — Ilmáéit lementek vásárolni! — csicsergi friss, üde hangján. — Vásárolni? Mit vásárolnak? — remeg á fiú száján a szó és mint aki félreértette Olgica feléjetüző, rejtélyes pillantását, a karja egyetlen forró lendületével magához ragadja a reszkető leánytestet, de a következő pillanatban két kis kegyetlen, kemény ököl csap az aicába. — Szemtelen!... Takarodjék azonnal!... Nem érdemli meg szegény Ilma... A leánytest odazuhan a pamlagra. Heves zokogás rázza. Feldúlt őszinteségében felugrik a pamiagról. — Odanézzen a falra!... Ismerte azt a hclland gobelint... Éppen most vitte le mama és Ilma a zálogházba... hogy legyen mivel megvacsoráztatni magát ma este, mert Urna névnapja van... Magát, maga... maga- oki még egyetlen szál virágot se hozott szegény Ilmának... Odakünn csöngetés. Olgica rendbeszedl a haját. Ki- siri szemén végighuzza az ujjait. Fut ki az előszobába. — Odabenn vár Pista!... Éppen most jött!... — De hova rohansz? — Lemegyek, egy kis dolgom van!,.. — Nagyon szeles ez a kisleány!... — mondja Ilma az ö higgadt, komoly hangján. Belép a szobába. Pista eléjesiet tettetett, meleg mosollyal. — Ilmácska édes... én minden jót kivánok magának e névnapjára... Sok boldogságot, örömet... — Köszönöm, Pista... nagyon köszönöm... maga igazán kedves... a régi kedves fiú... A tekintete fáradt kereséssel körülvánszorog a szobán. Keresi a piros rózsákat. A megszokott piros virágokat, amelyek annyi éven át mosolyogtak rá ezen a napon biztatóan, melegen a szoba valamelyik sarkából, A fiú észreveszi a pillantását. — Bocsásson meg Ilma!... Piros rózsákat rendeltem ma estére!... De úgy látszik a virágos boltban megfeledkeztek róla!... Ejnye!... Idegesen nézi az óráját. — Ha megengedi, leszaladok és megsürgetem... Még azt mondják, hogy rosszul mennek az üzletek.... Szemtelenek.... Ilma megragadja a fiú kezét. — Ne menjen!... Pista!... Ne menjen!... Kár volna elmennie... En tudom, hogy öt év múltával sok minden elmúlik egy forrónak, öröknek hitt szerelemben is... Maga elfelejtett virágot venni... Maga ma először felejtett virágot venni... A szája halkan elcsukódik, mint egy fáradt, szomorú virágszirom. A fiú ajka leszáll a csukott szájra. A csók hideg és semmitmondó. A szavak előbotorkálnak a melléből, mint eltévedt, szomorú harangkongás. — Pedig Ilmácska, nincs igaza, ha szemrehányást tesz nekem, mert... Ebben a pillanatban hosszú, éles berregés hallatszik az előszobaajtón. Anya fut ki. Szavak az előszobában, Halk mormo- lás. Ilma ijedten doboló szivvel figyel. Anya lép be piros rózsacsokorral a kezében. A szeme hálásan, a régen megszokott melegséggel terül el a fiúra. — No Pista, maga csak a régi maradt!... De Igazán nem kellett volna magát ilyen költségbe vernie. Úgy is tudjuk.., hogy szereti Ilmát... Ejnye-ejnye.... és hozzá ilyen pompás rózsák ebben az őszi időben... Most már az Ilma csókja is melegebb, hálásabb. Kát mégsem feledkezett meg a virágokról? Mégis megérzi ezt a napot, nem tud közömbösen elmenni mellette, ég és ragyog ez a nap a naptáron... Nem felejtette el... tehát szereti... 8. Olgica egy óra múlva jön haza. Az asztal már frissen, fehéren megteritve. A kanalak, villák, kések ezüstje nevetve szikrázik a lámpafényben. — Nézd, Olgicám, milyen gyönyörű rózsákat küldött Pista! — dédelgeti a mellére a nagy, piros virágokat Ilma. A kis boszorkány szeme egy lesújtó pillantással megkeresi a fiú arcát. Pistának gyámoltalanul, puha gyávasággal lehorgad a feje a mellére. Istenem, olyan nehéz időket élünk, úgy kell remegni, törni magát, alázatoskodni, tűrni a Halmosok szeszélyét azért a havi száznyolcvanért, hogy az ember néha még a legszentebb kötelességéről is megfeledkezik. A tekintete a vacsora alatt még egyszer megkeresi a kis boszorkány szemét. — Bocsásson meg Olgica, maga aranyos, drága teremtés, nagyon köszönöm a rózsákat, mert nekem... nekem bizony egy vasam sincs... Férfi vagyok 1932-ben, havi száznyolcvannal és egy nagy, bolondul dobogó életvággyal a szivemben... A pohárban szőkén csillog a bor. Papa széttárja a vastag szivartárcát és egy külön erre az alkalomra vett kellemes, illatos szivarral kínálja meg a vőlegény urat. Odafönn a falon, árván bámul le a kis szobára a zálogbaadott gobelin üres helye.
