Keleti Ujság, 1932. március (15. évfolyam, 50-74. szám)

1932-03-18 / 64. szám

XV. EVP. «. SZÁM. KbistiUjsx 5 A Undbergh-gyerek nincs meg, attól tarta­nak, hogy a rablók megölték (London, március 16.) Nowyorkból cáfolják azokat a híreket, hogy a Limlbergk-gyereket sikerült volna megtalálni. Az összes ilyen hírek légből kapottak, vagy tévedéseken alapulnak. Lindbergh uj felhívásokat tett közzé a lapokban a gyermekrablókhoz. A szerencsétlen apa tel­jes idegroppanás előtt áll és nem hiszi, hogy gyermeke életben legyen. Erre vall az a felszólí­tás, amelyben kéri a szemétfuvarosokat, hogy kutassanak gyermekruha foszlányok után, amelyet az elrabolt gyermek viselhetett. (London, március 16.) Newyorki jelentés szerint Spitale newyorki bandavezér repülőgé­pen Detroit környékére utazott s negyedmillió dollárt vitt magával váltságdíjra. A bandave­zér érintkezést igyekszik találni a Lindbergh-fiu elrablóival, akik információi szerint Detroit közelében rejtegetik a gyereket. Csanefet kiírunk a? ét her hasi? „Kolozsváron ma már nincsenek rádiók, csak — pokolgépek az állandó hangzavarok mía/f“ Kik zavarják a vasárnap délelőtti istentiszteleteket ? A rádiőelőfizetők sztrájkba lépnek, ha a rádiók zavartalan élvezetét nem biztosilják — Megszólaltatják a rádiótulajdonosokat is (Kolozsvár, március 16.) Néhány cikkben rámutattunk arra, hogy a kolozsvári rádió- fronton az illetékes hatóságok nem akarnak rendet teremteni. Még ma sem történt semmi a postai Bodó gép és a különböző orvosi és koz metlkai gépek blokkirozására, tehát még a leg­finomabb és a legdrágább rádiók is a hangvé­telnél, illetve közvetítésnél recsegnek, ropognak, süvítenek és olyan idegesítő mellékzörejekkel és robbanásokkal közvetítik a leadóállomások műsorát, hogy a rádiózó közönség vagy lemond erről az ,.élvezetiről, vagy pedig súlyos ideg­bajt szerez, ahelyett, hogy szellemi, lelki üdü­lésben, felfrissülésben és művészi élvezetben ré­szesülne. Legutóbb a nagyszebeni városi tanács intéz­kedésére való utalással felhívtuk a kolozsvári imerimárbizottság elnökének figyelmét a rádió­zavarokra és arra kértük, hogy az uj rádiótör­vény meghozataláig a városi tanács a maga hatáskörében teremtsen rendet a rádiófronton. Ugyanis a befolyó rádióilletékekből egy rész a városi tanácsot illeti, tehát a tanácsnak joga és kötelessége, hogy a rádiótulajdonosok zavarta­lan hangvételét biztosítsa. Intervenciónkra Bofnomisa Sebastian, az interimárbizottság el­hogy a cigánnak adtam-e a száz lejt, vagy a küsasz­nöke azonnal átirt Sucava mérnökhöz, a kolozs­vári vízmüvek igazgatójához és utasította arra, hogy a rádiók működését zavaró gépek ellenőr­zésére a tanácsülésben előterjesztést tegyen. Sajnos, Sucava mérnök ebben az ügyben még semmit sem tett. Arról is értesültünk, hogy a Major egyetemi tanár elnöklete alatt annakide­jén megalakult rádióklub, amely hónapokon keresztül semmi életjelt nem adott magáról, újból gyűlést hivott össze és a közeljövőben me­morandumot küld a kormányhoz, hogy az uj rádiótól 1 vény ja vaslatot készítsék elő és nyújt­sák be a törvényhozó házakba. Ugyanakkor ér­tesültünk arról is, hogy az öntudatos rádiótu­lajdonosok elhatározták, hogy szokatlan eszközökhöz nyúlnak és mindaddig megtagadják a rádióilleték fizetését, amig a rádiók za­vartalan élvezetét nem biztosítják. Mindezekből megállapítható, hogy a Keleti Újságban megjelent cikkek a rádiózó közvéle­ményt felrázták tétlenségéből s minden való­színűsége meg van annak, hogy a bukaresti rá­dióközpont is megmozdul és sürgetni fogja az uj rádiótörvény előkészítését. Csodálkozunk rajta, hogy még eddig nem akadt képviselő, aki in­terpellált volna ebben a nagyfontosságu kérdésben. géa, ropogás miatt a rádióleadást élve*»!. Különösen a postakörnyék és a Pap ueea rádiótu­lajdonosai nem rádiózhatnak zavartalanul, mert ezen a környéken állandó a motoríárma. De ugyanez a hely­zet az Egyetem ucca, a Főtér környékén U, ahol a kü­lönböző vlllanyfelszerelések valóságos tömege reggeltől éjfélig állandó dörgéssel, recsegéssel, zajjal és gép- fegyverszerü robbanásokkal zavarják a hangvételt. El­mondhatja minden rádiózó: „hagyjatok fel minden re­ménnyel!" mert ha pár percre tiszta is a vonal, azon­nal megszólalnak a zavaró villamos dinamók és olyan idegesítő, fülsiketítő lármát csapnak, hogy a hallgatók izzadó komlókkal, ideges, remegő kézzel kénytelenek lezárni a rádiót, amely nem élvezetet, csak bosszúsá­got nyújt. Ma mindnyájan nehéz anyagi gondok és viszonyok között élünk, s ha már régebben beszereztük a rádión­kat és minden évben fizetjük a magas adót, égbekiáltó igazságtalanságnak és csalásnak minősíthetjük, hogy a rádió élvezete helyett csak a szivünk és idegrendsze­rünk teljes leromlását kapjuk cserébe. A Keleti Újság szives közreműködésétől nagyon sok jót vár a kolozs­vári rádiózó közönség, arra kérjük, hogy továbbra is harcoljon a szerencsétlen rádiózók érdekében. Egy rádióelőfizető. A másik levél még elkeseredettebb bangó» ir a rádiózavarokról. „Bizony nagyon kívánatos lenne, ha végre megrend- szabályoznák a rádióvétel zavarokat. Mi már három év óta a Király uccában lakunk, de a rádiónk ezalatt az idő alatt csak idegességet és bosszúságot okoz. Há­rom év alatt nem volt egyetlen-egy félóra, ami alatt zavar­talan élvezetet nyújthatott volna részünkre a különben Is drága gép. Ka az áramot bekapcsoljuk és a gépet elindítjuk, egyszerre mintha ágyuk dörögnének, géppuskák kat­tognának, mintha minden össze akarna törni abban a szerencsétlen gépben, amelyet nem rádiónak, csak po­kolgépnek nevezhetünk. Egy idő óta pedig állandó tolcíoncsengetés hallatszik, mintha a rádiógép központi telefonállomás lenne. Akad azonkívül nagyon sok rosszindulatú rádiő- szemszéd is, aki már korán reggel belebujik a készü­lékébe s valami perverz örömmel dünnyög bele a gépbe, néha ugat, állati hangokat hallat és azt az elvet vallja, hogyha már ö nem élvezheti a rádiót, legalább a szom­szédoknak okozzon kimondhatatlan bosszúságot. Vasárnap délelőttönként áhítattal szoktuk hallgatni az istentiszteletet, de akadnak lelketlen és vallástalan emberek, akik még ezt is megzavarják és gúnyt űznek a vallásosságból. Ha valaki az uccán gúnyt üz a vallá­sosságból, azt szigorúan megbüntetik, hogyan lehetsé­ges az, bogy a rádiózók előre megfontoltan és tervsze­rűen űzzenek gúnyt a vallásosságból és káromolják az Istent. Többizben jelentettem a postaigazgatóságnak, de semmiféle intézkedés nem történt. Szomorú dolog, hogy mi semmiféle védelemben nem részesülünk, de a rádióilletékeket pontosan kell fizetni. Itt a szomszédod összebeszéltünk, hogyha ez továbbra Is igy tart, tömegesen felmondjuk az előfizetést és mind­addig nem fizetjük az előirt Illetékeket, amíg a zavartalan rádióvételt nem biztosítják szá­munkra.“ szonynak. — Annak is adott? — Segítettem azon es... Elpanaszolta, hogy árva gyermekei vannak, s az sincs, amibe öltöztesse... De akárki, jő torkú fehérnép volt... S ahopv az örökölt! — Még énekelt Is? , — Igöa, de csak a verekedés előtt...- Csak nem verekedtek! — Mü nem, de a kamatellenös nem fért a böriben. — Az Istenért! Tán*nem csináltak valami nagy bajt. — Kiméletösön bántunk véle, — nyugtat meg a deszkás ember. — Éppen csak megkeféltük. — Rosszul tették. — Akár tettük, akár nem: de mü megtettük... Az ele­jén nem volt vele semmi baj. Egy kicsit akkor es so­kat szavalt, hogy „igy szőkej testvéreim, úgy székej testvéreim", de ezt elnéztük neki. Ejfél felé azonba már gyengén tudott magyarul. Amiatt se volt semmi baj. Erre el kezdi szidni a kormányt. Még ettől es ma­radhatott volna. Hanem osztán, mikor elkezdte nekünk mondogatni, hogy igy büdös parasztok, úgy parasztok, bá biz én orrhatöröltem... Arra a fehérnép es el lett vele s mü békében megbeszélgettük a konverziót. Mindjárt készülődik is. Eszébe jut, hogy megpróbál­kozik az ötszáz lej irányában a felsőrákosi papnál is, aki jó embere“, ha már én nem tudok segíteni rajta. Még ó vigasztal, mikor kezet ád. — Valahogy lesz r.o! — Máskor vigyázzon a konverziós vacsorákra — figyelmeztetem. ...................... Ezzé! neki is meghoztam a kedvét. Drágán mo­solyogva lépik fel a .erhércre, 3 búvik be a köbér alá. Onnan hajlik ki és örvendezve kiáltja vissza beitem: ■ — Megvan a száz lej! Ezt az istrángot vettem vele a gyeplöszárak helyett, amiket az éccaka elloptak. Hogy a körme szakadjon le, aki kezet tett reá! A rádiózavarokkal kapcsolatosan szerkesz­tőségünket nagyon sokan keresik fel s állan­dóan sürgetnek és kérnek arra, hogy a megkez­dett akciót mindaddig folytassuk, amig annak eredménye nem mutatkozik, Ez alkalommal csak két hozzánkintézett levelet ismertetünk, amely tiszta képet nyújt a kolozsvári rádiószol­gáltatásról. íme a levelek: Igen tisztelt Szerkesztőség! Miután szives felhívása folytán a rádiópanaszok számára tért nyert a közönség a Keleti Újság hasáb­jain, rendre meg fognak szólalni a szerencsétlen rádió­zók, akik a mai nehéz gondok között éppen a rádió használata révén feledni akarják mindennapi, nehéz gondjaikat és azzal a reménnyel ülnek le a rádióhoz, hogy néhány percre nyugodtan élvezhetik a külföldi műsorokat. Minden kísérlet azonban meddőnek bizo­nyult, mert sohasem lehet az állandó hangzavar, recse­sztráik Íme, ezek a levelek is bizonyítják, hogy rö­videsen rendet kell teremteni az ét herben éa ha vagy a város, vagy a törvényhozás nem gon­doskodik a rádió zavartalan élvezetéről, akkor a közönség részben nem vásárol gépet, részben pedig íjlein hajlandó továbbra is fizetni a magas taxákat. ÉRTESITII* é ţ t * a nagyérdemű közönséget, hogy áraimat a mai viszonyokhoz mérten lasi*lliU»ttam és szives pártfogást kérek. ■^8 } BÓTHC1FÉSZ $ Unió u. (Str. Memorandului] 9. q Mert dacára a rossz viszonyoknak, a u ' TELEFON: ** 9-57. s bKs tyr re i s ís€i © LY A fii sikerült minden tavaszi kabát- ér rnhsf7dMt újdonságot *ß külföldről beszerezni. Olcsón árulunk! Jó minőségű árut árulunk! (t I Cäiilll m®. FERDINAND 11.

Next

/
Thumbnails
Contents