Keleti Ujság, 1932. március (15. évfolyam, 50-74. szám)
1932-03-18 / 64. szám
8 Kumüjsm XV. fi VF. 64. SZÁM. Mär Mozgó 3 órás előadások, 2 nagy attrakció, 22 felvonás előadások kezdete: 3 és 6 órakor csütörtök, péntek, szombat Mogpr Színház RIO GRANDE románcza Segítség 3 milliomos leszek! Mary Dnncan, Antonio Moreno, Warner Baxter Verebes Ernő, Elza Ternary, Luciano Aibertiui Helyárak: 20 és 10 lei. Hegedűs Nándor az éhhalálra ítélt magyar vasutasokért A kamara ülésén Hegedűs Nándor magyarpárti képviselő a következő bejelentést tette: ,— Evek óta egyik fájdalmas panasza a magyar társadalomnak uz a mostoha sors, ami az elbocsátott vasutasokra szakadt. Ezerre és ezerre megy ezeknek a szerencsétlen embereknek a száma, akik becsületesen szolgálták egy évtizednél továbbá román államvasutakat, befizették szerény keresményükből a nyugdijjárulé- kokat és mégis az nccára dcbíák őket azzal az ürügygyei, hogy nem tudnak románul. A magyar vasutasok a legkevésbé érdemelték meg ezt a bánásmódot, mert a román impé- rium átvételekor valamennyien helyükön maradtak és szaktudásukkal, valamint lelkiismeretes buzgóságukkal az átmenet idején igen nagy szolgálatot tettek az uj államhatalomnak. A Maniu-kormány alatt Ígéretet kaptunk, hogy a kérdést rendezni fogják, ez azonban nem történt me" Ellenkezőleg. — Egy év óta körülbelül kétezer újabb magyar vasutast bocsátottak el, közöí- t ük nem egy olyant, akik sikerrel tették le a nyelvvizsgát s érdekükben Valeovici közlekedésügyi miniszter urnái interveniáltunk, aki szintén megígérte. bog. ezeknek a nyugdíjaztatásáról gondoskodni fog, de ebben az irányban sem történt semmi. Áz országos nyugdíjpénztár még azoknak sem . nyugdijat, akik hivatalosan igazolták, hogy betegek és munkaképtelenek. Az elutasítás indoka az, hogy betegségüket akkor bizonyították, amikor már nem voltak szolgálatban. Mintha ezek a szerencsétlen emberek tehetnének arról, hogy őket időnek előtte elcsapták. Az elbocsátott vasutasok nem várhatnak addig, amíg elérik az ötvenhetedik évet, a nyugdijhatárt, mert addig éhenhalnak. Nem lehet csodálkozni, ha az az érzésük, hogy az állam egyszerűen megfosztotta őket keservesen befizetett nyugdijjárulé- kaiktól. Kérem tehát a kormányt, vegyék elő ezeknek az elbocsátott vasutasoknak kérvényeit és a belátás és emberiesség nevében mentsék meg őket a biztos óhenhalástól. Adjanak nekik olyan uyugdijat, amelyből megélhessenek ők maguk és családjaik, minthogy ők az állammal és a társadalommal szemben kötelességüket híven teljesítették, nem követték el sohasem a legkisebb vétséget sem cs nem kerülhetnek az uccára csak azért, mert kisebbségi sorsukban a román nyelv nemtudását szegezhették ellenük. Laár Ferenc, a nyomorba taszítottak kongruájáról. í.aár Ferenc magyarpárti képviselő a kamarában interpellációt intézett Argetoianu pénzügyminiszterhez, a papság hátralékos kon- gruája ügyében. • — A mi papságunk felekeaeti és nemzetiségi különbség nélkül, anyagi helyzete szempontjából a legkomolyabb és tényleges veszedelemben van. Ennek igazolására elég rámutatni arra, hogy az ország papjai majdnem nyolc hónapja egy lejt sem kaptak a multévi és az idei költségvetésbe beállított kongruából. Az állam pénzügyi és gazdasági nehézségeinek okai közismertek, de ennek ellenére meg keli találni a lehetőséget a papok államsegélyének kifizetésére. A kisebbségi papság helyzete még nehezebb, mert a kisebbségi egyházak és parochiák birtokait csaknem teljes egészében kisajátították. Ezek reális jövedelem nélkül maradtak, adófizető híveik legnagyobb részt mezőgazdák, akik fizetésképtelenné váltak. Elég erre való tekintettel a mezőgazdasági adósságok konvertálási javaslatára hivatkozni, amellyel a mezőgazdák talpraállitását célozzák. Nyilvánvaló tehát, hogy a papok egyelőre elvesztették természetes támaszukat, következésképpen az állam nem nézheti közömbösen azt a nyomort, amelyben a papság vergődik. Egy lelkész írja nekem: — Kövessetek el mindent a multévi államsegély kiutalása érdekében, járjatok közbe, mert maholnap cipő nélkül maradunk. Egy másik lelkész leveléből való a következő részlet: gyermekeimet hazaküldtek az iskolából, mert nem tudtam kifizetni a tandijat és most nem tudom, hogy mit csináljak velük otthon. — Pénzügyminiszter ur, ha ön nem is helyesli a mi panaszunkat, legalább könyörüljön meg a gyermekeken, akik iskolai oktatás nélkül maradnak és a szülei házba hazakerülve, éheznek. Apellálok önhöz és kérdem, milyen intézkedéseket szándékszik tenni, hogy a nyomorbajutott papság megkapja az őt megillető multévi fizetését. Kártyabarlang; készül a Hew.Yorkban Égj régi kolozsvári szálloda tündöklése, hanyatlása és lejtőre zuhanása (Kolozsvár, március 1G.) Kolozsvárnak úgyszólván évtizedek óta legelőkelőbb szállodája a város központjában levő Newyork, amely még akkor épült, amikor alig negyvenezer lélekszámúiul dicsekedhetett el az „erdélyi főváros’* t. amikor a şzr, szoros értelmében a jövőnek készült u New york-palota. A hotelépülethez fűzött remények csakugyan be is váltak. Kolozsvár a tiz évenként tartott népszámlálások mindenikónél rohamosan megnőtt, a lakosság száma, már az impériumváltozás előtt is hatvanöt hetvenezer körül járt s azóta a fejlődés még gyorsabb lendületet kapott. A legutóbbi népszámlálásnál alig néhány száz lélekszám választotta el Kolozsvárt a százezres lákosságtól. Azt lehetett volna gondolni tehát, hogy a város rohamos fejlődésével együtt halad a Newyork- szálloda nívója és nagyvárosias jellege is. A Newyork az impérium változásig csakugyan tartotta is a lépést Kolozsvár haladásával. Ekkor azonban egyszerre, mintha megtorpant volna, már a külseje is megrokkant, a kávéház úgy festeti, mint egy külvárosi siber-kávéház, nem beszélve magáról a szállodai szárnyról, amely csakugyan vigasztalan képet nyújtott Ebben a változásban a „főérdem“, jobban mondva ódium a gyors egymásutánban váltakozó bérlőket illeti, akik valamennyien a gyors meggazdagodás hívei voltak s a pénzek bekasz- szirozásán kivtil semmi mással nem törődtek. Körülbelül két évvel ezelőtt egy bérlő-konzorcium vette át a nagy üzemet, amely a régebben mindig egy kézben levő szállodát, kávé- házat és éttermet egymásközt felparcellázta s mindenesetre dicséretes buzgalommal igyekezett rekonstruálni azt, amit lehetett. A közben beállott gazdasági válság azonban befagyasztotta a jobb sorsra érdemes törekvéseket s talán ennek tulajdonítható, hogy a hatalmas üzem kezd arra a szintre visszaesni, amely a korábbi bérlők rablógazdálkodását jellemezte. A Newyork azonban még most sem mondható rossz üzletnek. Legalább is a látszat ezt mutatja. A baj fészke talán ott van, hogy az impériumváltozás előtt, egy, legfeljebb két bérlő kezében levő objektumból hovatovább többen akarnak megélni és az amúgy is megcsappant bevételek túlontúl elaprózódtak. Pedig mindenféle újítással megpróbálkoztak már. A régi hires és díszes éttermihelyiségből romi-klubot csináltak, azután a helyiséget átalakították billiárdte- remmő és kártyaszobává, viszont a billiárdszobából étterem lett. Mindez nem lendítette fel az üzemet, aminek dokumentuma az a véleményünk szerint káros és kétségbeesett terv, amely most a közvetlen megvalósítás küszöbe előtt áll. Arról van ugyanis szó, hogy Newyork nagy étterme melletti úgynevezett kisétt,érmét és a felette levő szállodai szobákat bérbe adják a Sfatul Negustoresc című szolidan hangzó, de évek óta botrányokat leplező kártyakiubnak. Köztudomású ugyanis Kolozsváron, hogy Sfatul név alatt két dolgot kell érteni. Egyik a kereskedő íaüács, amely a kereskedők ügyes-bajon dolgaiban szokott állástfoglalni, választmányi üléseket tartani, van azonban egy másik Sfatul is, amelynek semmi köze sincs a kereskedőkhöz, csupán a Sfatul Negustoresc erkölcsi köpönyegét Szokta felhasználni üzelmeinek leplezésére. Ebben a második számú Síatul- ban hiába keressük a kereskedőket. Néhány rosäz u1ru tévedt, becsületes és jóhiszemű ember mellett obskúrus kártyaspillerek tanyája a Sfatul, ahol, amikor még pénzforgalom volt, százezrek úsztak el nem egyszer éjszakánként és egzisztenciák egész sora omlott össze. Mindezt még el lehetett nézni addig, hogy a Sfatul kártyaszobája félreeső helyeken húzódott meg és csak azok keresték fel, akiket a kártyaszen- vedély el vakí tott és még a világ végére is elmentek volna egy kis kártyacsatáért. A helyzet azonban most egészen más. A hazárdjáték tanyáját át akarják telepíteni a város kellős közepébe, a Newyork mindenki számára könnyen hozzáférhető helyiségeibe, ami éppen most a legveszélyesebb, amikor legtöbb a pénztelen ember s amikor a csábitó alkalom még veszedelmesebb. Nem tudjuk, milyen stádiumban vannak azok a „tárgyalások“, amelyek a bérlők és e Sfatul között megindultak. Reméljük, hogy még mindig meg lehet szakitani. És ha már nem lehet megszakítani, akkor haladéktalanul fe! ke1' bontani. Elsősorban a Sfatul vezetőségéhez apellálunk, amely, ha eddig el is nézte az erkölcsi presztízsét mélyen sértő kártyabotrnnyo- kat, abba nem mehet bele, hogy ezek a botrányok a Newyork központi fekvése miatt nap- ról-napra a nagy nyilvánosság közprédái legyenek De a rendőrségnek is figyelmébe ajánljuk, hogy a város szivébe kártyabarlangot akarnak betelepíteni. ffelMiîî 11mm KÉÉ Ért führt i ÍÉfifÉi IZ „Uniódnál
