Keleti Ujság, 1932. március (15. évfolyam, 50-74. szám)

1932-03-16 / 62. szám

Előfizetés be i ?gyévn 800, félévr« 400, negyed c j n: 200, egy hóra 70 L. Egyes szám ára 3 ii| Országos Magyarpárti Lap Szerkesztőségi ás kiadóhivatali telefon: 503, 6-94 XV. évfolyam sje 62. szám Előfizetés Magyarországon: Egyávrs 50 Pengő, félóvra 25 Pengő, negyedévre 12.30 P« Egyes szám ára 20 fillér Március Az embernek joga van ahhoz, hogy éljen. Mintahogyan a tavasz fénysugarára ki kell fa­kadnia az erdő rügyének. Jogunk van ahhoz, hogy emberi életet éljünk s mi magyarok e napot tartjuk emlékeztetőnek arra az emberi jogra, amelyből márciusi események emelték magasra az eszmét, mit e tiszteletet paran­csoló, magasztossá szentelt fogalomban isme­rünk: szabadság. v Talán ez a makaeesul messzire kinyúlt ri­deg tél, amely az anyaföldbe mélyen igyekszik beleenui magát, mintha megunt vakító fehér­ségével szimbolizálni akarná azt az örök küz­delmet, amit a kikeletnek meg kell harcolnia — gyakran és elkerülhetetlenül visszatérően. A jégkéreg és hóréteg nem akar lemondani ar­ról, hogy bilincsekben tarthatja a földet s ijesz­tően adja tudtunkra a maga erejét, amely nem akar összeroppanni akkor sem, amikor a győ­zelem tapsol fölötte s ha az elmúlás sírjába bo­rul, akkor is az ujraelevenedés reményének pi­henő párnájára hajtja a fejét. A szabadság esz­méjének diadalát nem volt elég világtörténelmi eseményekkel kihirdetni, nem épült belőle az emberiség számára olyan hajlék, ami az állandó oázis nyugalmát biztosította volna. Az ember nek sorsa, hogy küzdjön a maga életjogáért s a szabadságnak eszméje a lendületet, a lelki villámszikrát és kifogyhatatlan áramot kell hogy adja a küzdelemhez. Minden nemzetnek a történelmét meglenditte már, megformálta és megifjitotíu a szabadság eszméje, mely a nem­zeti lét önbizalmára tartja készenlétben, vagy hamu alatti láthatatlanságban és teljesen ki nem olthatóan az élesztő tüzet, de meg is ráz- kódtatta, sokszor fel is gyújtotta és mindig megpróbáltatás ele állította. Most a szabadsá­got nem elég kikiáltani, elismerni, vagy elis­mertetni, hanem fel is kell építeni és mindig gondozni, mintahogyan a természet gondosko­dása sohasem feledkezik meg, sohasem mu­lasztja el.földre bocsátani a tavaszt. Az embernek joga van ahhoz, hogy éljen, akkor is, ha dermesztő makacssággal a nyomor jégkérgo nehezedik az önbizalmat lankasztó erőkre. Az életjognak az ellensége különböző áramlatokban és áradatokban ömlenek el föl döu s a láva ha a legirtózatosabbnak, a legkike- rülhetetlenebbnek látszik, akkor sincs diadala, mert az ember bilincsekbe lekötözötten is lelké­ben hordja a szikrát, amit a halál sem rabol el tőle, az îs visszaadja a többiek, a földön mara­dók számára. Az elnyomatás nem diadala az el­nyomónak, hanem csak megpróbáltatása az el­nyomottnak, akit a küzdelemre jogosit és aki­nek küzdelmét igazolja. A földhözvertelc sze­génységéből nem az eltaposónak dicsőítése emelkedik fel tiszteletet igénylő példaként, ha­nem felkapaszkodás és megerősödés igaza kell hogy elismerésre számítson. Az életnek a joga, a szabadságnak az eszméje mindenkié s ez üd­vösség csak úgy tud általánosan mindenkire sugárzóan szétáradni, ha békesség van a föl­dön. A nyomor és a megélhetési teher már-már kétségbeejtő bizonytalansága rabságként nehe­zedett ránk, a népek testvériségének gondola­tát megtagadva nyitottak uj korszakot hatalmi csoportosulások uralmi gazdálkodásának, szu­rony fölényének, elnyomatásoknak és háborús előnyök biztosításának. Az uj korszakot meg indították, a hatalmi csoportulások fölényénél biztosítékai páncélokon és sisakokon csillognak, de nem tud alattuk megélni az ember, nem tud nak megélni az embertömegek tengerei. Már­cius azonban az életjogot hirdeti nekünk, min «Jenkinek szabad életjogát egyaránt és hiszünk benne, i Hmdenbnrg relativ többséget kapott, de marii felvetették, hogy választás nélkül foglalja el az elnökséget Magenberg azt javasolta, hogy mellőzzék el a második választási menetet, ennek ellenében a kormány egyez­zék bele a birodalmi gyűlés feloszlatásába Hitler kiáltványban jelentette be az igazi uj harcot (Berlin, március 14.) A nagy mérkőzés Né­metországban eldőlt rí *£■,'.-éra a Hitler-párt óriási erőfeszítésének, a leadott 37 és félmillió szavazat közül 18 és félmillió, összesen 49.45 százalék Hindenburgra esett. Csupán kétszázezer szavazat hiányzott Hindenburg abszolút többségéhez és a kétszázezer szavazat miatt április 10-ére pótválasztást kellett kitűzni, amikor egészen valószínűleg Hindenburg kerül ki győztesen a mérkőzésből. A szavazás az egész birodalom területén reggel nyolc órakor kezdődött meg és délután hat órakor zárult le. Reggel fél háromkor tet­ték közzé a szavazás eredményét. A végső ered­ményről a következő kimutatás számol be: Leszavazott összesen 37,660.377 ember. Ebből Hindenburg nyert 18,661.736 szava- zatot. Hitler 11,328.571 szavazatot. Thälmann (kommunista) 4,971.079 szava­zatot Düsterberg (acélsisakos) 2,517.878 szava­zatot. Winter (vörös ezresek képviselője) számba nem jövően keveset. A szavazatok aránya százalékban kifejezve a következő: Hindenburg 49.45 százalék Hitler 30.23 »» Thälmann 13.23 •» Düsterberg 6.69 »» Winter 0.28 A Hitler-párt megerősödött Megállapítást nyert, hogy Hitler hivei az utolsó választási eredményhez képest erősen megszaporodtak. Hitler különösen vidéken volt erős, ellenben Berlinben Hitlerre csak 665.000 szavazat esett, Hindenburg 1,308.000 szavaza­tával szemben. Az egyes pártok hullámzására jellemző, hogy a nemzeti szocialisták az elmúlt általá­nos választásokon összesen 6,401.210 sza­vazatot adtak le, ami 18.3 százaléknak felel meg, most ellenben az összes sza­vazatoknak harminc százalékát hódítot­ták meg maguknak. A kommunistapárt a legutolsó általános vá­lasztásokon 4,587.708 szavazattal szerepelt, ami a leadott szavazatok 13.1 százalékát tette ki, a jelenlegi általános választáson e számarány megmaradt, csak törtjében javult fel némileg. Düsterberget, a német nemzetiek és az acélsi­sakosok együttesei jelölték, a Reichstag-válasz- táson 2,458.497 szavazatot kaptak, a leadott sza­vazatok hét százalékát, ezúttal azonban csak 6.69 százalékot. Â Hitler-párt nagy reményeket fűzött, a szavazás eredményéhez és Hitler személyes be­vallása szerint 12 millió szavazatot várt. Ez a számarány csaknem bekövetkezett. Hitler azonban ott tévesztette el jósiá- . sát, araikor azt hitte,, hogy íündeuburg 12 milliónál kevesebb szavazatot fog kapni. A német közvélemény azonban erőteljesen moz­dult meg Hindenburg személye mellett, ami­nek bizonyitéka, hogy Hindenburg 18 és fél­millió szavazattal vezetett és ez a hatalmas szavazattöbblet jogos-reményekre ad alkalmat olyan tekintetben, hogy április 10-én Hinden­burg kerüljön ki most már véglegesen Német­ország köztársasági elnökeként és inaugurálja azt a politikát, amely a par­lamenti demokrácia szellemének meg­felel. A kommunistapárt magatartása. Ami az április 10-i esélyeket illeti, teljesen kizártnak tetszik, hogy a kommunisták Hin­denburg ellen foglaljanak állást. Moszkvának nem érdeke, hogy Hitler megválasztassék, nem azért, mintha Thälmann hivei nem szivesen látnának egy kis felfordulást, amely az ő fel­fogásuk szerint előbb-utóbb a kommünistapárt megerősödésére szolgál, mint inkább azért, mert Moszkvának fenn kell tartania saját jól felfogott gazdasági -érdekéből a kereske­delmi összeköttetéseket Németországgal, egy ílitlerpárti győzelem pedig legelsősorban a szovjetkapcsoiatok azonnali beszüntetését '.ónná maga után. Ami Düsterberg két- és fél­milliós szuvazétút illeti, az acélsisakosak sza­vazatai meg fognak oszlani. Hindenburg és Hitler között. Ha lehet tippelni, úgy az a való­/

Next

/
Thumbnails
Contents