Keleti Ujság, 1932. március (15. évfolyam, 50-74. szám)
1932-03-14 / 61. szám
fCUETlUjSXG XV. ÉVF. 61. SZÁM. A francia női Landruk Újabb tömeggyiíkosaágot lepleztek le Marseillesben Két nővér és egy álügyvéd hat embert meggyilkolt azért, hogy az életbiztosítási összeget felvehessék (Párizs, március 12.) Azoknak a tömeggyilkosságoknak a nyomozása, amelyet két nővér: Schmid Philomina és Katarina követett el Sar- reani álügyvéddel együtt, újabb eredményre vezetett. Kiderült, hogy az áldozatok listája, akiket ez a két emberi mivoltából kivetkőzött női szörnyeteg a szélhámos Sarreanival együtt meg gyilkolt, még nem merült ki teljesen az eddig felderített gyilkosságokkal. Úgy látszik, hogy ez a bünügy újabb Laüdru esetté növekszik. Arnold angol asszony holttestének 1921. február 18-án történt felboneolása, valamint annak nemrég végrehajtott exhumálása arra az eredményre vezetett, hogy a szerencsétlen matróna, aki a két Schmid nővér és Sarreani baráti körébe tartozott, gyilkosságnak esett áldozatául. Az a gyanú is felmerült, hogy két másik nő, Lady Arnold rokona, szintén hasonló módon pusztult el. Mint ismeretes, egy biztositó intézet feljelentése vezetett annakidején a gyilkosságok nyo mára. A biztcsitási ügyekkel kapcsolatban megindított nyomozás szálai Georg Sarreani ügyvédhez ve itek, akit a felmerült gyanuökok alapján letartóztattak. A vizsgálati fogságban azután Sarreani bevallotta, hogy meggyilkolt, és kirabolt egy drágakőkereskedőt. Ez a beismerő vallomás váratlanul érte a hatóságokat. A detektívek és a rendőrség eleinte nem is akartak hinni Sarreani szavainak, később azonban a letartóztatott állítólagos ügyvéd .vallomása alapján a rendőrség megállapította, hogy a Schmid nővérek Aixben levő villájukban megölték Cbambon volt lelkészt és a holttestet egy meszesgödörbe dobták. Ugyanez a sors érte Ballandraux asszonyt, aki szoros barátságban élt Chambonnal. Ebben a gyilkosságban bűnrészes volt Sarreani is. Amikor a Sarreani által megjelölt helyen megtalálták a meszesgödröt és amikor később sikerült ráakadni Ballandraux asszony holttestére is,, kétségtelennek látszott, hogy az utolsó évtizedek egyik legnagyobbszabásu bűnügyének akadtak a nyomára. A nyomozás azt is kiderítette, hogy egy Ilorbin nevű lmszonkétéves leány szintén ennek a bűnszövetkezetnek esett áldozatául. A szerencsétlen teremtést megölték és a holttestet Schmid Katalin név alatt temették el. A leány hosszú ideig tüdőbeteg volt. A Schmid nővérek ápolták és egy alkalommal gyógyszer helyett mérget adtak be neki. A holttest exhumálása ezt a feltevést megerősitette. Még további két személy halt meg hasonló gyanús körülmények között a Schmid nővérek és Sarreani környezetében. Az egyik egy Wil- lelte nevű férfi, Schmid Philomina férje, a máAmi előre egészen biztosan tudható volt, a kormány egyáltalában nem szándékozik megadni a lehetőséget arra, hogy a közigazgatás mostani állapotain változtasson s a polgárság választott képviseletei az úgynevezett önkormányzati testületekben helyet kaphassanak. Az egész kormányzási módszer úgy van beindítva és a hatalmi igazgatás úgy van szervezve, hogy a kormány csak az ő kinevezett embereivel tudja a közigazgatási szálakat kezében tartani. Sokaknak az a hiedelme, hogy most tavasszal rá kerül a sor a községi és megyei választásokra, csak naiv elképzelés lehetett. Az interimar uralmát addig-addíg akarják huzni, amig a kormány tartani tudja magát s változást csak a kormányrezsim változása fog hozni. Igaz, hogy az a törvényszakasz, amit Arge- toianu csinált s amivel a saját kezébe vette a városok, községek, megyék centrális igazgatását. tiz hónapos életet adott az interimár- bizottságok rendszerének, azonban nyilvánvaló volt, hogy ugyanez az Argetoianu ugyanezzel a parlamentjével csinálni fog megliosszabbitó törvényparagrafust. A közigazgatási törvény kimondotta, hogy sik pedig egy Bernard nevű ember, Sarreani rokona. A töméggyilkosok tagadják, hogy részük volna ebben a két gyilkosságban, a boncolás során azonban megállapították, hogy úgy Bemard, mint Willette méreg által haltak meg, Mindezideig még nem sikerült megállapítani, hogy mi inditótta a két nőt és Sarreanii a gyilkosságra. Azt hiszik, hogy elsősorban nagyszabású biztositási csalásokról van szú, mert úgy a fiatal Herbin leányt, mint Willet- M röviddel haláluk előtt bebiztosították, a biztositási összeget pedig a bűnszövetkezet tag jai vették fel. Chambon és Balladraux asszony meggyilkolásának az oka azonban még mindig rejtély. A marseillesi rendőrség bizonyosra veszi hogy a már kiderített bűntényekkel nem merül ki azoknak a gyilkosságoknak a sorozata amelyeket a Schmid nővérek és Sarreani elkö vettek és azt hiszik, hogy a további nyomozás szenzációs eredményekre vezet. többé nem lehet interimárokat ültetni a megyék és községek élére. Argetoianu csinált egy rövidke törvénymódosítást, amely törülte ezt a tiltó rendelkezést és tiz hónapra felhatalmazást adott a kormánynak az interimárok kinevezésére. A tiz hónap április végén lejár, de a belügyminisztériummal elkészíttette Argetoianu az uj törvényjavaslatot, amely hat hónappal hosszabbitja meg az inte- rirpárok uralmát. A paragrafust most megszavazzák s már befejezettnek lehet tekinteni, hogy megkapták az interimár urak a hat hó napot, ami alatt rendelkeznek a polgárságtól elvett jogokkal és a polgárság nagy vagyoni, gazdasági érdekeivel, növelik, hajtják a súlyos közterheket. A hat hónapot azonban nem bizonyos, hogy ki is töltik a jövedelmező állásokban, mert viszont akármilyen kormány jön időközben, távozniok kell. Vllttgszlxiliázi szenzáció! Molnár Ferenc: Valafel, uj vigjátéka. Könyvalakban 90 lei Lepagenál Kolozsvár. Kérje az uj irodalmi szenzációk jegyzékét Lepagetól. Hal hónapra meghosszabbították az interimárok uralmát Szerelem írta: Kühnelt-Leddiha Erik. Dühring Pál típusa volt a modern ifjú berlini kereszténynek: bal kábái zsebében ott volt a Szentirás, a jobban a l^rg: ritmus könyv. Magas, karcsú, ájtatos, szorgalmas mérnök volt és munkanélküli. Azonkívül szerelmes volt Carrietcr Gertrudba, aki ötödik féléve ;t.anul kémiát: ennek nyílt arca volt, tiszta kék szemmel. fénytelen szőke hajjal, csak éppen kezét marták össze a savak. Egyszerű szobájában Brüning képe lógott a falon, élermetszésü, gondolkozó arcával és fémkeretes szemüvegével. Brüning volt ideálja, az ájtatos- ság, demokrácia és tárgyilagosság megtestesítője. Hetenként kétszer a szürkenénékkel elment Berlin keleti nyomortanyáira s lombikjai és kémcsövei helyett ilyenkor szegény emberek piszkos gyermekeit mosogatta. Dühring Pál szerette Carrieter Gertrudot és az is ■ '-?gszerette öt. Minthogy Dühring Németországban nem tudott állást találni, egy nap rászánta magát, minden német mérnök nagy canossajárására: elment az Unter den Lindenre, a szovjetunió követségére. Egy bőnap múlva már volt állása. A friedrichstrassei pályaudvaron utoljára csókolta meg Gertrud fehér homlokát, de fényképét magával vitte podgyászában Moszkva felé. Dühring Sahtyba került, a Don-medence egy nyomorúságos gyártelepére. Sahty egyike azoknak a vigasztalan gyári faluknak, amelyek uccáin minden lépés nyöszörgő-csikorgó hangot csal ki a kokszsalakkal borított fekete földből, a mezőkön pedig sárga köd száll le a silány, korommal lepett fűre. Semmi más nem eleveníti meg a tájat, csak az aknák tornya, a gyárak kéménye, a vályegkunyhók és sok-sok korhadó fadarab. A koszt nyomorúságos volt, a bér azonban bőséges, csak éppen nem volt mire költeni: a napokat átfonta a tompa formulákat a fejekbe kalapáló propaganda változatás hisztériája. Dühring reggelenként elment a gyárba szşz más teljesen elhagyott, harapós, mosdatlan munkaállattal, este hazatámolygott és félig lehunyt szemekkel Íróasztalára, hajolva, ajkán elhaló imádsággal elaludt. Hosszas sürgetésre végre Moszkvából kapott segéderőt, egy asszonyt, vagy leáayt, akit Andrejevna Bludova Annának hívtak, foraaátlam lábán gyapjuharisnyát viselt, szája kiütéae* * volt, haja tetves, ruhája könnyen szakadó anyagból és zsebéWea txetemxv&mcmA. niawi —■ »"■ ininr ~ rmotwww—l állandóan ott volt valami rótációspapirra nyomott in- strukciós, könyv. Minthogy mindig gumitalpú tornacipőt és vörös fej^endöt hordott, semmiben sem különbözött a szovjetunió többi nőnemű lényétől. Es mert külföldi mellé osztották be, természetesen egyebek között a G. P. U. szolgálatában is állt. • Ahdrejevna Bludova Annának azonban magasabb vágyai voltak annál, hogy Dühring után kémkedjék; szilárdan elhatározta, hogy ebből a nevetséges burzsuj- ból használható embert nevel, mint ahogy azt a gyári szovjet ülésén be is jelentette. Mert hogy Dühring Pál egészen különös lény volt, abban megegyezett mindenki Sahtyban, hiszen briccsesznadrágot hordott, bajuszt viselt, munka előtt és után megmosta a kezét és egyébként is úgy viselkedett, mint valami mániákus különc. Annának volt egy Csernilnikov nevű tisztelője s ez egyszer, mig Dühring a gyár irodájában dolgozott, ellopott tőle egy egész garnitura ruhát: egy fekete keménykalapot, egy kék selyeminget, egy pár briccseszt, lakkcipőket, egy elegáns nyakkendőt és egy frakkot. Mindezt felvette s aztán a gyári színházban burzsujt játszott, utána pedig elment a gyár raktárába, tört orosz nyelven kezdett beszélni, végre is mint külföldi kapott tiz darab szappant és egy púd lisztet. Véletlenül összetalálkozott itt Dühringgel, de ez ahelyett hogy letartóztatta volna a tolvajt, szinfe hanyattesett a nevetéstől. Csernilnikov hirtelen visszaadta a ruhákat, de a szappannal meghódította magának minden gyári lány szivét. Andrejevna Anna Dühringgel nemsokára oktató hangon kezdett beszélni. Kijelentette neki- hogy nincs Isten: ,.Mondhat nekem amit akar, hogy áhiszi-e vagy nem, de én ateista vagyok és nem hiszek Istenben!“ — jelentette ki egyszer izgatottan. — Ez valószínűleg nagyon fog fájni az Istennek — felelte rá nyugodtan Dühring. Egy más alkalommal, mikor irodájába ment. egy nagy, ízléstelen plakátot talált rajzszegekkel kiakasztva a falra. — Ki tette ezt ide? — kérdezte szigorúan. Volt több munkás is a szobában. — En — jelentette ki Anna merészen. — Hát akkor szerelje !e személyesen és szegezze ki valami félreeső helyre — mondta Dühring hidegen —. mert stílusa nagyon emlékeztet bizonyos nyilvános helyek szokott rajzaira. Az antikrisztus szürke országának rettenetes me- laakóliája, elkagyottsága és egyhaagusága Dühringet mégis nemsokára abba a szomorú világfájdalmas hangulatba süllyesztette, amelybe beleesik itt minden leül« föidi specialista. A szokottnál többet imádkozott és sokszor azzal töltötte idejét, hogy Gertrud képét tartotta kezében. Egyszer igy lepte meg Anna, amikor nem az íróasztalán kiterjesztett tervek piros, fekete és zöld vonalainak tömkelegét bámulta, hanem fájdalmasan és szomorúan szemlélte Carrieter Gertrud képét. — Ml dolgod van neked mindig ezzel a burzsuj- lánnyal? — kérdezte Anna. — Talán felettesed volt Németországban? Dühring nevetett: — Nem. — Anyád fiatalkori képe? Pál megint nevetett: — Akkor más kalapja és más ruhája lenne! — Miért? — Mert a divat változik. — Mi az a divat? Pál elmagyarázta neki. — Szereted talán ezt a kislányt? Pál bólintott. — De hiszen nincsen itt és még két esztendeig nem is látod — folytatta Anna. — Igen, ez nagyon szomorú és keserű dolog, de nem lehet máskép. — De ha nincsen itt, nem is szeretheted, nincs semmid belőle! ' — Ezt te nem érted. Andrejevna Anna. — Dehogynem. Hiszen müveit vagyok és tudom, mi a szerelem: szerelem: táplálék, idegek játéka és központi agybeli tünet. A szerelem akadályozza a komoly munkát és ezért káros a szocialista állam kollektiv jövőjére nézve. Ezért rendszeresen kell élni az ösztönéletet. Punktum! Es van itt számodra elég mun« kásnő a gyárban... Dühring folytatni kezdte munkáját. — Nos — kérdezte Anna kis idő múlva —, mit szólsz ismereteimhez? — Sajnállak — mondta ez szárazon és belemerült a számok világába. • ✓ A hosszabb Ideig Oroszországban dolgozó Innosz- pjcc, a külföldi specialista, egészen különös típus: sovány, gyomorbajos, mindig mérges, cinikus, számitó, zárkózott és gőgös. Olyan lesz, mint az európaiak, akik a gyarmatokon csak alsóbbrendű csuszó-mászó emberekkel jönnek össze. Azt mondja a közmondás: amilye® az ur, olyan a szolgája, de ezt meg is lehet fordítani:
