Keleti Ujság, 1932. március (15. évfolyam, 50-74. szám)

1932-03-14 / 61. szám

* Vasárnap Előfizetés belföldön; Egyévre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 L. Egyes szám ára 3 lej Országos Magyarpirti Lap Szerkesztésig! é3 kiadóhivatal! felelőn: 503, 5*34 XV. évfolyam sfc 61. szám Előfizetés Megyarorszigon: Egyévre 50 Peng5, félévre 25 Peng5, negyedévre 11.53 P« Egyes szám ára 20 flllftr Boila Romulust rehabilitálta az igazságügy­miniszter parlamenti jelentése Izgalmas viharok között a karzatról szót kéTt egy éhező nyugdíjas — A vádak és a vizsgálat adatai (Bakarest, március 12.) A kamara rendkí­vül izgalmas ülésén a Boila Romulus elleni vá­dak rendkívüli vihart kavartak fel. De rendkí­vül érdekes az igazságügyminiszternek a le­folytatott vizsgálat eredményéről tett jelen­tése, mely szerint a Boila Romulus elleni vá­dak teljesen alaptalanok voltak. Vihar az antiszemita biró körül. Reitter, bukovinai képviselő az egészség- ügyi minisztertől kéri, hogy rendezze végre a fogászok ügyét. Ismerteti különösen a bukovi­nai fogászok kétségbeesett helyzetét. Kéri, hogy azoknak, akik 192S-ban már jogokat sze­reztek a fogászat gyakorlására, ezt a szerzett jogot respektálják és azoknak részére, akiknek a vizsga nem iikeu.lt, tűzzenek ki uj vizsga­terminust. Ezután Singer, zsidó képviselőnek támadt heves összetűzése Cuzával. Singer megkérdezi az igazságügyminisztertől, tud-e arról, hogy Boila támadója vádol Florea képviselő ismételten támadni kezdi a nyugdíjpénztárt és annak volt vezetőjét, Boila Romulust. Azt mondta, hogy Erdély­ben valóságos legendák keringenek Maniu ba­dacsonyi visszavonulásáról. Az ilyen legenda alaptalan, de arról beszélnek, hogy Maniu visz- szavonulása összefüggésben volna azzal, hogy Boila Romulus, mint eladósodott ember került a nyugdíjpénztár élére és mint milliomos távo­zott onnan. A nemzeti parasztpártiak a legélesebb ki­fejezésekkel tiltakoznak. Florea azt állítja, Pop Valér igazságügy­miniszter elnöke egy olyan egyházi egyesületnek, amelynek Boila Romulus viszont az al* elnöke s a helyzet akadályozza a mi­nisztert a nyilatkozattételben. Mihalache: Iorga miniszterelnök ur, nem tartja-e kötelességének, hogy hivatali elődjeit, Mamut és Mironescut megvédje azok ellen a támadások ellen, amelyeket a miniszterelnök­ségi titkos alapok miatt intéznek ellenük? egy biró Paneu községben, az iskolában tartott kulturális gyűlésen a legsértőbb kifejezéseket használta a zsidók ellen s azt állította, hogy az egész gazdasági krízis a zsidók müve. Cuza félbeszakítja: Nincs joga önnek itt a román bíróságot inzultálni. Nem tűrhetjük az ilyen magatartást. Az egész beszéd alatt Cuza mindegyre azt kiáltja, hogy szemtelenség a román birói kart inzultálni. Singer: Az elnök ur nekem szót adott és ezt respektálnia kell önnek is és az egész Háznak. Én nem illettem sértő kifejezésekkel a román bíróságot, ellenkezőleg a bíróság egyik tagja volt az, aki az egész zsidóságot 6értő kifejezé­sekkel és rágalmakkal illette nyilvános ülésen. Cuza: Szemtelenség. Ez az állítás a zsidó Dimineafa-ban jelent meg. Ilyen és ehhez hasonló cuzista közbeszólfi- sok után Singer eljárás megindítását kérte; A hangulat rendkívül izgatott. A karzatról egy hang lekiált: — Szót kérek! Amig önök itt tréfálkozz ' nak, addig a nyugdíjasok ezrei éhen* halnak, mert hónapok óta nem kaptak nyugdijat. Szót kérek, hogy e kérdésben elmondjam az igaz­ságot. Óriási lárma kerekedik és a tribünről a detektívek elvezetik a közbeszólót, az elnök pedig öt percre felfüggeszti az ülést. Szünet után Iorga miniszterelnök ezután elmondja, hogy megállapították, a közbeszóló egy nyugdijára már hosszabb ideje váró nyu­galmazott iskolaigazgató, aki családjával együtt a legnagyobb nyomorban sínylődik. A hétfői napon »■ interveniál a nyugdíjpénztárnál, hogy ez a nyugdíjas megkapja az ő nyugdiját. (Folytatás a 2-ik oldalon). »BMTANU« i Angol-Román Biztositó R.-T* 1 BUCUREŞTI Alapittatott a Comercial Union Assurance 1. Company Ltd. és a The Exess insurance Com- «| pany Ltd. londoni biztositó társaságokkal, ame- H lyek egyúttal a „Britania“ viszontbiztosítói és -, 55 milliard Lei vagyonnal rendelkeznek. Kar­tellen kivül! Alapítva 1924. évben. Teljesen Kg befizetett alaptőke 15,000.000 Lei. Bejegyezve fej! az ilfovi törvényszéknél 29/1924. szám alatt. I Működése Romániában kihirdetést nyert a H Monitorul Oficial 1924 márc. 9-i 53. számában. I A kompenzáció kátyúja Március 7-ére léptették életbe azt a kom­penzációs törvényt végrehajtó rendeletet, ame­lyet az érdekelt erdélyi piac csak 10-én ismer­hetett meg s hét napos terminussal, súlyos bün­tetések kilátásba helyezésével teszi kötelezővé a külföldi tartozások, hitelügyletek, kereske­delmi hitelüzletek bejelentését. Ma még itt áll teljesen tájékozatlanul az üzleti világ és 14-én lejár a bejelentési határidő. Már csak ez a vég­rehajtási fejetlenség is a legnagyobb zűrzavart idézi elő a rekompenzációs pénztár miatt, A kereskedelmi forgalom igen nagy része meg­állóit már annak a várakozásnak a hirére, mely a kompenzációs pénztár felállítását beje­lentette. Most meg van a kompenzációs pénz­tár, de ezen keresztül nemcsak nem indul meg a forgalom, például Magyarország felé, hanem megáll minden s egyelőre ez a helyzet még Ausztriával szemben is. Magyarországba Romániából milliárdokat exportáltunk évente s ezektől a milliárdoktól most elestünk, mert a kompenzációs rendelke­zésekre nincsen meg a megegyezés a magyaror­szági illetékesekkel. Sőt: a megegyezési tár­gyalásokat méghiusultaknak jelentették. Tehát ha az itteni kereskedő a magyarországi hitele­zőnél lejárt váltójára a bukaresti kompenzá­ciós pénztárnál teljesiti a fizetést —- hogy más példát ne említsünk — a hitelező nem veszi tudomásul. De még fontosabb érdeke a román piacnak, hogy ezen az alapon megkapják az it­teni szállítók a követeléseiket. Mindeneknél fontosabb általános érdek az, hogy a forgalom a két szomszédos állam között erősödjék. Ehe­lyett azonban a másik'véglet következett be: vasfalak zárták el a vámhatárokat úgy, hogy azon át most nem megy és nem jön semmi. Se áru, se pénz. Annyira lehetetlen állapot ez, hogy lehetetlen sokáig fentartani s ehez az ab­szurdumhoz füzzük azt a reménységünket, hogy igyekezni fognak a vasfalakat az útból mégis elhordani. Mig innen olyan nagy volt exportunk Ma­gyarországba, hogy milliárdokra ment az évi bevétel, addig a romániai vámpolitika és poli­tika elszigetelte tőlünk a magyarországi áru- forrásokat, úgy hogy onnan az import a mult évben alig tett ki háromszázmillió lejt. Ez a magyarázata annak, hogy a budapesti meg­egyezés meghiúsult, mert a kompenzációs pénztárral kapcsolatos rendelkezésekhez ma­gyar részről csak az esetben járultak volna hozzá, ha Románia e helyzetnek a javítá­sához hozzájárul s lehetőséget nyújt az itt elsőrangúan szükséges és világversenyben el­ismert magyar ipartermékek behozatalához. Tehát rekompenzáció alapján akarta a kom­penzációt. Magyarországnak a külkereske­delmi mérlege Romániával szemben nagyon rossz, mondhatni rendkívül súlyos a magyar érdekek számára. Ha a megegyezés meg­hiúsulásának az lesz a következménye, hogy a magyarországiak itt hagyják az erdélyi beszerzési forrásokat és másutt ke­resik ki szükségleteik kielégítését, akkor ez be­láthatatlan hosszú időre kiszámíthatatlan nagy csapást jelent Erdélyre, amely ma is a lehető legnagyobb mértékben szenvedi a forgalom szegénységét. De más nehézségek is merülhet­tek fel. És a román alattvalók magyarországi követelésének összege — lévén a kereskedelmi mérleg ilyen — mintegy hetven százalékkal nagyobb, mint a magyarországiak itteni pénz­beli követelése. A kompenzációs pénztár pedig az itteni követelések beszedéséből gyűjti össze a pénzt. Ez esetben honnan fizeti ki azt a het­venszázalékos többletkövetelést? És már azért is szükséges a budapesti megegyezés. És ez esetben hogyan lesz üdvös a romániai piac szá­mára a kompenzációs pénztár? Megáll minden ezen a vonalon. Feltétlenül szükséges Buda­pesttel a megegyezés megkötése. Akkor, amikor az áthidalások szükségessé­géről s ne mondjuk hogy a hidverés kilátásai­ról annyi rózsaszinii képek rajzolódnak a poli­tikai horizontra, a valóságban éppen az ellen­kező irányban haladunk. Talán eljutottunk ahoz a véglethez is. amelyen túl már menni sem lehet: beszüntették a forgalmat. Talán a végletnek ezen a postján észhez kapnak é" megkezdik a vasfalaknak a lebontását.

Next

/
Thumbnails
Contents